Dec. 12. A Guadalupei Boldogságos Szűz Mária

A spanyol ajkú amerikai országokban különös jelentéssel bír a Guadalupe-i Szűz és az őt ábrázoló kép, amely a Spanyolországtól függetlenné váló Mexikó vallási, nemzeti jelképévé és egész Latin-Amerika mindennapjainak részévé vált.

A hagyomány szerint 1531. december 9-én (egy évtizeddel azt követően, hogy a spanyol Hernán Cortés elfoglalta az azték fővárost) egy megkeresztelt indián, bizonyos Juan Diego a mai Mexikóváros külterületén található Tepeyac-dombon egy fiatal nőt látott, aki Szűz Máriaként mutatkozott be.

Az aranyködbe burkolózó asszony arra szólította föl a férfit, hogy „menj a püspökhöz […] azt akarom, hogy templomot emeljenek e helyen!” Juan Diegónak nem hitt a püspök, s másnap a találkozás megismétlődött. Diego másodszor is elment a püspökhöz, aki ezúttal azt mondta, elhiszi, hogy a Szűzanya megjelent ott, ha hoz egy jelet. Diego ismét találkozott a Szűzanyával, aki felküldte a hegytetőre, ahol csodálatos módon a decemberi zimankó ellenére nyíló rózsát talált, amelyet a köpenyébe rejtve vitt a püspökhöz. Amint a tilmából a földre hullottak a szirmok, a köpeny anyagán csodás módon a Guadalupe-i Szűz – angyal tartotta félholdon álló, imádkozó – alakja jelent meg, amely máig látható. A jelenés helyén két héttel később már fatemplom állt, a manapság évente 20 millió embert vonzó Miasszonyunk székesegyház pedig 1709-re épült fel, ahol máig őrzik Diego tilmáját (bő köpeny), amelyben a rózsát Zumarraga püspök elé vitte, s amelyhez számos csodálatos történet kapcsolódik.

Az indiánköpenyre festett kép a lehajtott fejű, imára kulcsolt kezű, dicsfénnyel övezett, félholdon álló Szüzet ábrázolja: kezében nem tart gyermeket. A félholdat egy angyalalak tartja. A Szűz arcvonásai, bőrszíne nem azonosítható sem europidként, sem indiánként.

A Guadalupei Boldogságos Szűz Mária különösen fontos jelkép a mexikói indiánok számára, hiszen a Szűzanya Mexikóváros közelében a Tepeyac-dombon, az azték mitológia földanya-istennője, Tonantzin lerombolt templomának helyén jelent meg Juan Diegónak. A kegykép a mexikói mindennapok részévé vált: a kép házak utcai oldalán és belső falán ugyanúgy látható, mint a templomi és házioltárokon vagy használati tárgyakon.

A kép színezésének módját a tudomány egyszerűen képtelen megállapítani, ecset nyoma egyáltalán nem fedezhető fel. Sem a tilma megmaradására, sem megőrződésének csodás körülményeire nincs természettudományos magyarázat. Hasonló szövetek a helyi sós-nedves levegőn tíz éven belül tönkremennek. Az 1789-ben a legfejlettebb technológiával készült másolat nyolc év alatt védőüveg mögött is teljesen kifakult, miközben a védelem nélkül kihelyezett eredetin 116 éven át semmiféle károsodást nem okozott az UV-sugárzás, a közelében meggyújtott sok tízezer gyertya és a sós-nedves levegő. A tilma két ízben is csodás módon menekült meg a pusztulástól. 1785-ben 50 százalékos salétromsavoldat ömlött rá, ám természettudományosan megmagyarázhatatlan módon nemcsak a szövetnek, de még a kép színes részeinek sem esett semmi baja. 1921-ben bomba robbant a tilma közelében, aminek következtében 150 méterrel odébb megrepedt a márványpadló, azonban az ereklyének és normál üvegből készült tartójának nem történt baja.

2009 augusztusában az arizonai Phoenixben nemzetközi konferenciát tartottak, melynek résztvevői, észak- és dél-amerikai szakértők a csodás eredetű guadalupei Szűzanya-képpel foglalkoztak. A konferencián Eduardo Chávez Sánchez egyháztörténész, Juan Diego szenttéavatási ügyének posztulátora ismertette a Guadalupei Szűzanya-jelenés üdvtörténeti jelentőségét, melynek – mint mondta – célja Amerika evangelizálása volt. Az Újvilág első, ferences misszionáriusai emberfeletti küzdelmet vívtak, hogy megértessék magukat a bennszülöttekkel, ugyanakkor megvédjék őket a spanyol kizsákmányolástól. Úgy tűnt, képtelenek megbirkózni a nehézségekkel. „Ha Isten nem küld sürgősen segítséget, ez az ország örökre elvész” – mondta Juan de Zumárraga püspök a misszionáriusoknak. Az 1531-es csodálatos esemény után a megtérések száma döbbenetesen megnövekedett; az indiánok távoli vidékekről is eljöttek, hogy a szentségekben részesüljenek. 1539-ig közel 9 millió indiánt kereszteltek meg a ferencesek. Juan Diegót II. János Pál 2002-ben szentté avatta.

A Guadalupei Szűzanyát 1737-ben Mexikó, 1910-ben Amerika, 1935-ben a Fülöp-szigetek védőszentjévé nyilvánították.

Forrás: Magyar Kurir, Wikipédia, Múlt-kor