Gyertyaszentelő Boldogasszony – február 2.

Most bocsátod el szolgádat, Uram, a te igéd szerint, békességben.

Mert látták szemeim a Te üdvösségedet,

Akit rendeltél minden népek színe előtt. (ÉE 675 – Simeon hálaéneke)

Az ünnep eredete a Kr. u. IV. századig nyúlik vissza, az írott források szerint ugyanis az Úr Jézus bemutatását már 385-ben megünnepelték Jeruzsálemben. Erre utal a latin elnevezés: Praesentatio Domini. Az ünnepet Róma a VII. században fogadta el Hypapanté (gör. találkozás) néven, vagyis ezen a napon az agg Simeon és a Kisded Jézus találkozására emlékeztek. A nyugati kereszténységben az ünneppel kapcsolatban a X. századtól kezdve inkább Mária személye került a középpontba, az ő tisztulását emeli ki a hagyomány, és az ünnepet erről nevezik el: Purificatio Beatae Mariae Virginis. 1960 óta – összhangban a keleti egyház hagyományával – február 2-át, Gyertyaszentelő Boldogasszony napját az Úr ünnepeként, a templomban való bemutatásaként tartjuk számon. Ezen a napon arra emlékezünk, hogy a Szűzanya Jézus születése után negyven nappal – a mózesi törvény (Exodus 13:12) előírásainak megfelelően – bemutatta gyermekét a jeruzsálemi templomban. Az ilyenkor megáldott gyertya a bemutatott istenfiút jelképezi, s jelenti azt is, hogy Urunk a nemzetek világossága.

A szent törvények értelmében Jézus a templomban a papsággal és a prófétákkal, a maga örök papságának és prófétaságának ószövetségi előképeivel (Simeonnal és Annával) találkozik. Az a ő jelenléte szenteli meg a jeruzsálemi templom szent helyét, ezáltal lesz teljessé a Sion szerepe a történelemben.

Ez az ünnep a karácsonyi liturgia méltó befejezése. Csillagfényes angyali misével kezdődött Urunk születésének ünneplése, s őt, mint kisdedet az angyalok, majd a pásztorok, s végül az egész világ családja körében szemlélhette. Most eljön, hogy találkozzék az Egyházzal. Íme, ma eljött a Vőlegény (Jézus), hogy találkozzék a Menyasszonnyal (az Egyházzal), s templomunk a lakodalmas ház, ahol együtt ünnepeljük ezt a szent találkozást!

Fény a népek világosságára és dicsőségére népednek, Izraelnek! (ÉE 675)

Hajnal Piroska (ÉE, Magyar Katolikus Lexikon, Adoremus 2013/2 nyomán.)

Giotto

 Hypapante

Giotto2