aki szeret minket, és kézen fogva vezet bennünket

Ahhoz, hogy az Atya közvetíteni tudja gyöngéd szeretetét az emberek felé, arra van szüksége Istennek, hogy az emberek kicsinnyé váljanak.

Nem vár semmit, hanem adakozik. Nem beszél, hanem cselekszik. A Teremtő teremtményei iránti szeretetében árnyéka sincs a passzivitásnak. Isten kegyelmet és örömet ad nekünk, hogy ünnepelhessük Fia szívében szeretetének nagy műveit. Mondhatjuk azt is, hogy ma Isten szeretetét ünnepeljük Jézus Krisztusban, ünnepeljük Isten irántunk való szeretetét, Isten bennünk lévő szeretetét – fejtette ki homíliájában Ferenc pápa.

A szeretetnek két jellemzője van. Az első: a szeretet inkább ad, semmint kap. A második: a szeretet sokkal inkább a tettekben valósul meg, mintsem a szavakban. Amikor azt mondjuk, hogy inkább ad, semmint kap, akkor a szeretet önmagát közli: mindig. És megkapja őt a szeretett személy. Amikor pedig azt mondjuk, hogy sokkal inkább a művekben, mintsem a szavakban nyilvánul meg, az azt jelenti, hogy a szeretetből mindig élet fakad, a szeretet növekedést idéz elő.

Ahhoz, hogy az ember megértse Isten szeretetét, arra van szüksége, hogy keresse a végtelenhez arányosan viszonyított ellenkező dimenziót: a kicsinységet, a szív kicsinységét.
Mózes (MTörv 7, 6-11) elmagyarázza a zsidó népnek, hogy Isten azért választotta ki őket, mert minden népnél kevesebben vannak. Miközben Jézus dicsőíti az Atyát az evangéliumi szakaszban (Mt 11, 25-30), „mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek”. Tehát Isten az emberrel az apuka-gyermek kapcsolatot keresi, megsimogatja, és azt mondja: „Én veled vagyok”.

Ez az Úr szeretetének gyöngédsége; ez az, amit az Úr közöl velünk és erőt ad gyöngédségünknek. Ha azonban mi erősnek érezzük magunkat, akkor soha nem tapasztalhatjuk meg az Úr simogatását, az Úr olyan szép simogató szeretetét. „Ne félj, én veled vagyok, kézen foglak” – ezek mind az Úr szavai, amelyek megértetik velünk azt a titokzatos szeretetet, amelyet Ő irántunk érez. Amikor Jézus saját magáról beszél, ezt mondja: „Én szelíd vagyok és alázatos szívű”. Ő is, Isten Fia is lealacsonyítja magát, hogy részesüljön az Atya szeretetében.

Isten szeretetének másik sajátos jele, hogy Ő elsőként szeretett bennünket. Ő „mindig megelőz” minket. Ő vár ránk – biztosította a híveket Ferenc pápa. Homíliája végén azt a kegyelmet kérte Istentől, hogy beléphessünk ebbe a titokzatos világba, hogy elámuljunk, és béke töltsön el bennünket ezzel a szeretettel, amely közli önmagát, amely örömet ad, és amely az élet útján gyermekként, kézen fogva vezet bennünket.

Amikor megérkezünk, Ő ott van. Amikor keressük Őt, akkor Ő már előzőleg keresett bennünket. Ő mindig előttünk jár, vár bennünket, hogy befogadjon szívébe, szeretetébe. Ez a két dolog segíthet bennünket, hogy megértsük a velünk való Isten szeretetének misztériumát. Ahhoz, hogy kifejezhesse önmagát, szüksége van kicsinységünkre, lealacsonyodásunkra. Szüksége van ámulatunkra is, amikor keressük és megtaláljuk őt, aki vár ránk – fejezte be Jézus Szentséges Szívének ünnepén mondott homíliáját Ferenc pápa.
forrás

apai szeretet