Jézus megkeresztelkedése
Urunk megkeresztelkedésének ünnepe lezárja a karácsonyi időszakot és arra szólít bennünket, hogy gondoljunk megkeresztelkedésünkre – hangzott Ferenc pápa buzdítása a vasárnap déli Úrangyala elimádkozása előtt mondott beszédében. Jézus fel akarta venni a keresztséget, amelyet Keresztelő Szent János hirdetett és szolgáltatott ki a Jordán folyóban. Bűnbánati keresztség volt: mindazok, akik elé járultak, kifejezték azt a kívánságukat, hogy megtisztuljanak a bűnöktől és Isten segítségével elkötelezték magukat, hogy új életet kezdenek.
A bűntelen Jézus beállt a bűnösök közé, hogy felvegye a keresztséget
Megértjük tehát Jézus nagy alázatosságát. Ő, akinek nem volt bűne, beáll a bűnbánók sorába, elkeveredik közöttük, hogy megkeresztelkedjen a folyó vizében. Ezzel kinyilvánította azt, amit Karácsonykor ünnepeltünk: Jézus készséggel elmerül az emberiség folyójában, magára veszi az emberek mulasztásait és gyengeségeit, osztozik vágyukban, hogy megszabaduljanak mindentől és leküzdjenek mindent, ami eltávolít Istentől és elidegenít a testvérektől. Mint Betlehemben, a Jordán folyó partjai mentén is, Isten megtartja ígéretét, hogy magára veszi az emberi lény sorsát és ennek Jézus a tényleges és végérvényes Jele.
A keresztségben a Szentlélek vezet el bennünket a teljes igazságra
A mai evangéliumi szakasz hangsúlyozza, hogy Jézus, „Amint feljött a vízből, látta, hogy megnyílik az ég, és a Lélek galamb alakjában leszáll rá” (Mk 1,10). A Szentlélek, aki a teremtés kezdetétől foga működött és vezette Mózest és a népet a pusztaságban, most teljességében leszáll Jézusra, hogy megadja neki az erőt a világban való küldetése beteljesítésére. A Lélek, Jézus és a mi keresztségünk végrehajtója. A Lélek az, aki megnyitja a szív szemét az igazságra, a teljes igazságra. A Lélek az, aki életünket a szeretet ösvényére irányítja. A Lélek az, aki átadja nekünk az isteni megbocsátás gyengédségét. És Ő, a Szentlélek az, aki visszhangozza az Atya kinyilatkoztató Szavát: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem” (11). Pontosan abban a pillanatban, amikor a Fiú szolidáris lesz a bűnösökkel, felhangzik az Atya hangja, megerősítve a Fiú kilétét és küldetését.
Idézzük fel saját keresztségünket
Jézus megkeresztelkedésének ünnepe minden keresztényt arra szólít, hogy idézze fel saját megkeresztelkedését. Ha ezt elfelejtjük, akkor azt kockáztatjuk, hogy elveszítjük annak az emlékezetét, amit az Úr vitt végbe bennünk, végül a keresztséget pusztán egy múltbeli eseménynek tekintenénk, nem pedig annak a szentségnek, amelyben új teremtményekké váltunk és Krisztust öltöttük magunkra, be lettünk oltva Jézusnak az Atya Istennel való kapcsolatába.
A keresztségben elkötelezzük magunkat az Úr követésére
A keresztségnek köszönhetően képesek vagyunk arra is, hogy megbocsássunk és szeressük azt, aki megsért bennünket, fel tudjuk ismerni a legutolsókban és a szegényekben az Úr arcát, aki meglátogat bennünket és mellettünk áll. Tehát az a nap sokkal inkább a hívő személyazonossági igazolványának elkötelezettségét jelenti, mintsem pusztán társadalmi szempontokat képviseli, amikor bevezetik nevünket a plébánia anyakönyvébe.
Fohászkodjunk Szűz Mária anyai oltalmáért, hogy minden keresztény egyre inkább megértse a keresztség ajándékát, és elkötelezze magát, hogy azt következetesen megélje, tanúságot téve az Atya, a Fiú és a Szentlélek szeretetéről.
