Mi a búcsú?

A búcsú (indulgentia) a római katolikus Egyház kincse, amit az orthodox egyház nem ismer el, a protestáns egyházak pedig kifejezetten tagadják. Az indulgentia a bűnért járó ideigtartó büntetés elengedése. A búcsú kérdését dogmatikai szempontból vizsgálva azt látjuk, hogy a bűn alóli feloldozásra és a büntetés elengedésére a Krisztustól kapott oldás és kötés hatalma vonatkozik, a bűnök megbocsátása és a halálos bűnért járó örök büntetés elengedése a szentségi föloldozásban megy végbe – ez a bűnbánat szentsége. A bűnök megbocsátása után visszamaradnak bizonyos ideigtartó büntetések, a búcsú tulajdonképpen ezeknek az eltörlése.

 Az Egyház engedélyezi a búcsút az élők számára, mégpedig úgy, hogy lelki hatalmával közvetlenül elengedi az ideigtartó büntetést, mert az élő hívők az Egyház joghatósága alá tartoznak. A megholtak viszont már nem tartoznak az Egyház joghatósága alá, így az Egyház érettük csak könyörög (suffragium) Istenhez, hogy engedje el büntetésüket. Ezt az Egyház azért teheti meg, mert rendelkezik Krisztus és a szentek érdemeinek végtelen tárházával, melynek kincseiből mindig osztogathat. A megholtak esetében csak arra vonatkozóan létezik egyházi döntés, hogy a fölajánlott búcsú javukra válik. A tisztítótűzben szenvedő lelkek Isten szeretetében és bűneiket megbánva haltak ugyan meg, de a bűnbocsánat után is visszamaradnak bűnök (ezektől remélünk tisztulást a tisztítótűzben).

A búcsú elnyerésének feltétele a kegyelem állapota, az előírt jótettek elvégzése és legalább általános szándék a búcsú elnyerésére.

A búcsúk gyakorlata továbbá arra is tanít, hogy mily benső egység fűz össze mindnyájunkat Krisztusban, és hogy kinek-kinek természetfölötti élete milyen nagy hasznára van a többieknek: mert ezáltal a többiek is könnyebben és szorosabban tudnak egybekapcsolódni az Atyával. A búcsú gyakorlata tehát egyrészt föllobbantja bennünk a szeretetet, másrészt kitűnő gyakorlása annak, amikor Krisztusban elhunyt testvéreinken segítünk vele (Indulgentiarum Doctrina, III/9).

Egyházunknak a búcsúra vonatkozó jelenleg érvényes álláspontját az Indulgentiarum Doctrina, VI. Pál pápának 1968-ban kiadott konstitúciója tartalmazza. Ezzel a lelkülettel ünnepeljük tehát templomunk védőszentjének, Nepomuki Szent János vértanú papnak ünnepét, a nyilvános búcsú napján, május 19-én, délelőtt 10 órakor, az ünnepélyes plébániai nagymisén!

És ezzel a lelkülettel ünnepeltük azt meg május 16-án, az esti szentmisén, védőszentünk ünnepnapján.

Hajnal Piroska