Szent Ágnes – január 21.
Az ókeresztény kor római vértanúja (Kr. u. III-IV. század). Diocletianus császár uralkodása alatt született előkelő római családban, s az életéről szóló legenda szerint még csak 12 éves volt, amikor Róma prefektusának fia feleségül akarta venni. Ágnes azonban már korábban szüzességi fogadalmat tett, mellyel Krisztus jegyese lett. Elutasította tehát a pogány ifjút, aki büszkeségében iszonyú haragra gerjedt, feljelentette Ágnest, akit először egy nyilvánosházba hurcoltak, maj
d máglyahalálra ra ítélték, amikor a testét a tűz nem tudta elemészteni, a leányt lefejezték. Mindez Kr. u. 304-ben, a Római Birodalom utolsó nagy keresztény üldözési hullámában történt.
Halála után a szentek társaságában megjelent szüleinek és egy bárányt tartott a karjában. Gyermekfejjel tanúsított hűsége a szüzességben és a hitben különös tiszteletet érdemel. A római Via Nomentana melletti katakombában temették el. Neve a római kánonba is bekerült. A hitnek és a tiszteletnek köszönhetően lett nagy szentté e vértanú szűz, akinek dicsőségét egyházatyák hirdették, dicsőítő sírfeliratát Szent Damasus pápa írta, mely az Ágnes sírja fölé Nagy Konstantin császár leánya által emeltetett bazilikához (S. Agnese fuori le mura) vezető folyosón olvasható.
Első ábrázolása a VI. századból származik, a ravennai S. Apollinare Nuovo mozaikján szerepel. A XIV. századtól előkelő leányként jelenítik meg (hosszú hajú leány, karjában a nevére utaló bárány – bárány latinul agnus -vagy kard, fején korona vagy virágkorona). Rómában két temploma is van, fejereklyéjét a S. Agnese in Agone templom oldalkápolnájában, a Szent Ágnes és Szent Emerencia csontereklyéit tartalmazó koporsót a S. Agnese fuori le mura templomban őrzik.
Hajnal Piroska (Kat. Lexikon és Szentek könyve nyomán)
Szent Ágnes női szentek társaságában – mozaik, Ravenna
S. Agnese in Agone templom
