Szent Domonkos – A Prédikáló testvérek rendjének megalapítója

Domonkos Kasztíliában, Caleruega városában született, 1170 körül.  A vidéken óriási birtokokkal rendelkező Guzman család sarját már kisgyermek korában esperes nagybátyjához Palenciába küldték tanulni azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a nagybácsi majd bevezeti a fiút a templomi szolgálatba. 1190-ben a került, a székesegyház iskolájába, ahol világossá vált számára, hogy pap akar lenni. (Fivére és leánytestvére is szerzetesek lettek.)

Ebben az időszakban éhínség tizedelte a lakosságot Kasztíliában, s a tehetséges fiú féltett könyveit pénzzé tette, s a pénzt szétosztotta a városlakók között. Segítőkész emberszeretetét örökíti meg a Domonkostól feljegyzett első mondat is, amely éppen erre az estre utal:

Mit tanulmányozzam én ezeket a holt pergameneket, miközben odakinn az utcán éhségtől esnek össze az emberek?

1198-ban meghívást kapott Diego de Azevedótól az osmai  székesegyház szolgálatára, itt szentelték pappá, felvételt nyert a szerzetesi fegyelemben élő kanonokok sorába és 1201-ben már szubprior lett a kanonokok között. Apostoli buzgalom lángolt fel a fiatal kanonok szívében, és amikor Diego püspökkel Rómában járt, mindketten azt kérték a pápától, hogy küldje őket a kunok közötti misszionálásra. Missziós lelkesedésüknek megörülve a pápa mégsem keletre, hanem nyugatra, Dél-Franciaországba küldte őket, ahol a katar és az albigens eretnekség mételyezte az embereket. Domonkos és Diego azt a feladatot kapták, hogy vezessék vissza a katolikus hitre az eretnekeket.

Diego püspök és Domonkos módszere teljesen eltért az előttük járó küldöttekétől. Ők keresték a személyes találkozás, a személyes beszélgetés és vita lehetőségét az eretnekekkel, prédikáltak és tanítottak, s a szó erejével igyekeztek meggyőzni az eltévelyedetteket. Felismerték, hogy az eretnekek apostoli életmódjukkal vonzzák magukhoz az embereket, külön törődnek a fiatalokkal és a nőkkel, az emberek pedig tudatlanságuk miatt nem ismerik fel a hitbeli tévedéseket. A két missziós pap éppen azokat az erényeket testesítették meg (apostoli lelkület, hűség az evangéliumhoz, közvetlen kapcsolat a hívekkel), melyeket az albigensek és katarok leginkább hiányoltak az egyház magatartásából. Domonkos egész élete és missziós tevékenysége során a szelíd térítés híve maradt: megtapasztalta ugyanis, hogy csak a kegyelem képes megnyitni a szíveket és csakis a kegyelem ad erőt a prédikáló szónak.

Egyre több társ csatlakozott hozzá. Domonkosnak azonban nagyobb tervei voltak, az egész világra kiterjedő szerzetesrend alapításáról álmodott.  Domonkos a IV. lateráni zsinaton felajánlotta magát és a prédikátorok rendjét, melynek megalapítását tervezte, a pápa szolgálatára. A rendalapításra végül 1216-ban került sor: Domonkos és társai elfogadták az ágostonos rend alapszabályait, megkapták a Szent Romanus templomot Toulouse-ban, melyet lakószárnnyal bővítettek, még ebben az évben megérkezett a jóváhagyás is III. Honorius pápától – ezzel a rendalapítás megtörtént. 1218-ban a pápa az egész világ püspökeinek ajánlotta a Prédikáló testvérek rendjét.

1217-ben Domonkos Rómában töltötte a nagyböjti időszakot és itt találkozott Assisi Szent Ferenccel. Élete utolsó éveiben Itáliában, Bolognában élt. Itt tartotta a rend az általános káptalant is (1220, 1221), ahol rend tagjai lemondtak minden birtokukról és azt a határozatot hozták, hogy nem lehet más ingatlan vagyonuk csak a konvent és annak kertje. Saját templomaikban feladatuk az igehirdetés, a liturgia és a lelkek gondozása, és ebben segítenek a világi papságnak. Ezzel vált a Prédikáló testvérek rendje kolduló renddé. A domonkosok rendi szabályzatában az az újdonság, hogy felszentelt papok szerzetesi regula szerint élnek, a tanulásnak, a prédikálásnak és a lelkek megmentésének szentelve magukat.

Domonkos 1221. augusztus 6-án halt meg, a bolognai Szent Miklós-templom szentélyébe temették.

A rózsafüzér és a domonkosok

A rózsafüzér imádság eredete (egyes korai keresztény sírkamrákban fellelhető ábrázolások alapján) akár a Kr. u. 2. évszázadra is visszavezethető, ám az első történeti szempontból is értékelhető feljegyzés Szent Domonkos személyéhez köthető. Az albigens eretnekség ellen Dél-Franciaországba küldött Domonkos ott imádkozta először a rózsafüzért, a Szűzanya segítségéért fohászkodva az eretnekség elleni küzdelemben. A legenda szerint Domonkosnak megjelent álmában  Szűzanya, s átadta neki a rózsafüzért, kérve, hogy ezt imádkozza az eretnekek megtéréséért. Az első Rózsafüzér Imacsoportokat Szent Domonkos tanítványa, Alain de Roche alapította. A barokk korszak festményeinek kedvelt témája az a pillanat, amikor a mennyekbe felvett és megkoronázott Szűzanya, ölében a Kisdeddel, átnyújtja a rózsafüzért az előtte térdelő Szent Domonkosnak.

Murillo festményén a szent lábánál fekete-fehér kutya ül, szájában égő fáklya, a fáklya lángjai a földgolyót nyaldossák: Domonkos édesanyja fia születése előtt álmot látott. Az álomban egy kicsi, tarka kutya jelent meg, szájában fáklyát vitt, körbe-körbe szaladgált és lángba borította az egész földet. A gyermek jövőjét megidéző próféciában a domonkosok magukra ismerhettek, amint fekete-fehér ruhájukban járják a világot és szavaik lángjával elkergetik az Úr szőlőjében pusztító rókákat.

Ünnepe: augusztus 8.

Hajnal P.

(Forrás: Szentek élete, Katolikus Lexikon)

kép1 (Fra Angelico: Szt. Domonkos)

kép2 (Claudio Coello: Szt. Domonkos, 1685. körül)

kép3 (Avancino Nucci: Szent Domonkos siratása, XVI. század)

kép5 (Murillo: Szent Domonkos átveszi a rózsafüzért Szűz Máriától)