Szent Jeromos – szeptember 30.
Eusebius Hieronymus néven látta meg a napvilágot a dalmáciai Stridonban, keresztény szülők gyermekeként. A tehetséges és szorgalmas fiú 354-ben került Rómába, ahol tanulótársaihoz hasonlóan kalandos és zajos életet élt ugyan, de rendszeresen látogatta a katakombákat is. Tanulmányai befejeztével, 366-ban jelentkezett a katekumenek közé, és még ugyanebben az évben keresztelte meg őt Liberius pápa. Ezután kezdődtek el véget nem érő vándorútjai.
Rómából Galliába ment, ahol egy szerzetesközösséghez csatlakozott, A szerzetesi élet olyan nagy hatással volt Jeromosra, hogy elhatározta, ő is egészen Krisztus szolgálatának szenteli életét. Galliából Aquileába és itt kezdett el elmélyülten foglalkozni a Bibliával. Az aquileai papi közösségben mégsem maradhatott sokáig, nehéz természete, összeférhetetlensége miatt távoznia kellett. Ismét útra kelt tehát, búcsút véve családjától összecsomagolta könyveit és elindult, hogy felkeresse a szír kolostorokat. Antiochiában hosszabb időre megállt, itt sajátította el a görög nyelvet, majd valóban kiment a pusztába a szír szerzetesek közé. Jeromos olyan helyet keresett magának, ahol teljes magányban élhetett, még szerzetestársai sem zavarták. Rendszeresen tanulmányozta a Bibliát, ám Platón, Vergilius és Cicero művei után a próféták nyelvezetét nehézkesnek, stílustalannak találta. Napokon-éjszakákon át vívódott, testét sanyargatta: elméjét görög-római műveltsége,
testét kísértések gyötörték, ifjúkora Rómájáról álmodott. Ekkor újra tanulni kezdett, a rá jellemző fanatikus buzgalommal egy rabbi irányításával a héber nyelvet tanulta és tanulmányozta. 378-ban tért vissza Antiochiába, ahol 379-ben pappá szentelték. Két évet töltött Konstantinápolyban, ahol Nazianzoszi Szent Gergely beszédeit hallgatta, Gergely hatására mélyedt el Órigenész Szentírás magyarázataiban.
382-ben Rómában Damasus pápa felfigyelt a tehetséges tudósra és megbízta az evangéliumok latin fordításának kijavításával, majd a Biblia egészének szövegrevíziójával. A húsz esztendőn át tartó munka
eredménye a Vulgata. Jeromos Damasus pápa legszűkebb környezetéhez tartozott, tudományos munkát végzett, de népszerű lelki vezetővé is vált Rómában, tanácsait előkelő családok, gazdag római asszonyok kérték ki. Jeromosnak egyre több irigye támadt, éles nyelve, kíméletlen kritikai megnyilvánulásai ellenségeket szereztek számára. Damasus pápa halála után, jórészt a rosszindulatú pletykáknak köszönhetően Jeromos helyzete tarthatatlanná vált Rómában, ismét csomagolni kezdte könyveit és keletre indult testvérével, Paulinianusszal. Betlehemben telepedtek le, ahol Jeromos kolostort építtetett. Hamarosan követték az előkelő római asszonyok is, Paula pénzéből három női kolostor épült.
A kolostorokban szerzeteinek nemcsak lelki, de tudományos művelésére is gondja volt. A kiváló tollforgató nem bizonyult jeles szónoknak, pedig a hippói püspök, Ágoston szónoki sikereihez hasonló elismertségről álmodozott. 391-ben látott neki a Biblia lefordításának, úgy hogy az ószövetségi könyveket nem a hetvenes fordításból, hanem a héber eredetiből kívánta latinra fordítani. Vállalkozása nem maradt visszhang nélkül a keresztény világban – ám nem pozitív értelemben. Még Ágoston is feleslegesnek ítélte Jeromos vállalkozását. A fordítás mellett kommentárokat is írt. Jeromos legbensőbb gondolatait, lelkületét, mély hitét levelei tükrözik leghívebben.
Jeromos utolsó évei keserűségben teltek. Egészsége meggyengült, látása romlott. 410-ben Alarich gótjai elfoglalták Rómát, s ez mélyen megrázta Jeromost, leveleit ekkor már diktálta, s hangja többször elcsuklott diktálás közben, ha Róma tragédiája jutott eszébe. 412-ben menekülnie kellett a szaracénok elől. Halála előtt még teljes vehemenciával vetette bele magát a pelágiánus vitába, a siker lecsillapította háborgó kedélyét. Utolsó levelét Ágostonnak írta, melyben szerencsét kívánt vitapartnerének. Az aggastyán Jeromos már teljesen magányos volt, amikor 419 (vagy 420) szeptember 30-án meghalt.
A Szentírás tudományban Szent Jeromos jelentősége, a tanuláshoz való viszonyának példája a mai napig hat: egész életében a Szentírással foglalkozott, de nem tudott lemondani Cicero, Vergilius és Platón műveinek tanulmányozásáról. A tanulás volt az aszkézise, lobbanékony, heves, indulatos természetének megfékezésére így tett kísérletet. Többnyire sikertelenül. Vitairatai tükrözik kíméletlen kritikai érzékét, írásait gonoszkodó szellemesség járta át.
Nem véletlen, hogy a katolikus egyház a Szent Jeromos emléknapjához legközelebb eső vasárnapot tekinti a Szentírás vasárnapjának. Jeromos Bibliához kötődő munkáját az evangélium ólatin szövegének (Vetus Latina) kijavításával kezdte, majd a hetvenes fordítás alapján a zsoltárok latin szövegének javítását végezte el (ez a Psalterium Romanum). Legnagyobb és a katolikus hívek valamint a tudományosság számára máig ható vállalkozása az Ószövetség fordítása a héber szöveg alapján. Fordítói buzgalmát kortársai értetlenkedve fogadták, ám a Jeromos által fordított szövegek egyre szélesebb körben terjedtek el, és ezt a fordítást nevezik a XIII. századtól kezdve Biblia Vulgatának. A bibliafordítói és szövegkritikai munkákon kívül számos kommentárt fordított, valamint teológiai értekezéseket görög nyelvből, teológiai értekezéseket a tévtanítók ellen. Egyháztörténeti és teológiai szempontból is felmérhetetlen jelentőségűek levelei.
A mindenféle szempontból feddhetetlen erkölcsű, mélyen vallásos, de összeférhetetlen és heves természetű Jeromost, Damasus pápa titkárát Rómában az a vád érte, hogy csak nőknek tart a Szentírással kapcsolatos magyarázatot. Az éles nyelvű Jeromos így utasította el a vádakat: nemcsak asszonyoknak beszélnék a Bibliáról, ha volna olyan férfi Rómában, aki kérdésekkel fordulna hozzám.
Hajnal Piroska
