Szent József – március 19.

Jézus Krisztus nevelőatyja, a Boldogságos Szűz Mária jegyese és az Egyház patrónusa

Az evangéliumok tanúsága szerint József Dávid házából származott (Lukács szerint egy bizonyos Jákob, Lukács szerint Éli fia), és már Mária jegyese volt, amikor Gábriel arkangyal elvitte Máriának az istenanyaság örömhírét. József, az igaz ember, aki híven megtartotta a Törvényt, titokban akarta Máriát elbocsátani, megtudván, hogy jegyese gyermeket vár. Ekkor azonban József álmot látott, és az angyal szavára ismét magához vette, de a gyermek születéséig nem ismerte meg őt. A Betlehemben megszületett kisdednek a Jézus nevet adta. Máté evangéliuma arról számol be, hogy a háromkirályok látogatása után, Heródes vérengzése elől József Egyiptomba menekítette családját. Heródes halála után visszatért Júdeába és Názáret városában telepedett le. Lukács beszámolója szerint József a népszámlálásra Betlehembe ment áldott állapotban lévő jegyesével, Máriával. Jelen volt Jézus születésénél. Ott volt a jeruzsálemi templomban a kisded Jézust bemutatásakor. József minden évben elzarándokolt a jeruzsálemi templomba, és amikor Jézus elérte a megfelelő kort, vagyis 12 esztendős lett, őt is magával vitte, Máriával együtt. Ezek azok a tények, melyeket az evangéliumok közölnek Jézus nevelőatyjáról.

 Az újszövetségi apokrif iratok több a keresztény hagyományban meggyökeresedett és köztudottá vált epizódot is tartalmaznak Szent József személyével kapcsolatban. Az apokrif elbeszélések számos motívuma a képzőművészetben a Szent József-ábrázolások attribútumává vált.  A Jakabnak tulajdonított Protoevangélium számol be Mária és József eljegyzéséről. Abban az évben amikor a templomi szolgálatot teljesítő Mária betöltötte a tizenkettedik életévét a főpap Jeruzsálembe hívatta az összes Dávid házából származó nőtlen férfit. Közöttük volt József is, az özvegy ácsmester. A férfiaknak egy-egy botot/vesszőt kellett magukkal vinniük, melyeket a főpap bevitt magával a szentélybe. A főpap a szentélyben imádkozott, majd az ima befejeztével kihozta onnan az összes vesszőt, de egyiken sem látszott semmilyen jel. Egyenként adta vissza a vesszőket a templom előterében várakozó férfiaknak, utolsóként Józsefnek. És íme, a vesszőből egy galamb szállt elő és letelepedett József fejére, a vessző pedig kivirágzott. A szöveg leírja, hogy József vonakodott kissé elfogadni Isten döntését, mert idősnek tartotta magát a szinte még gyermek Máriához, félt, hogy gúny tárgya lesz majd, hiszen már felnőtt fiai voltak. A főpap bátorítására azonban magához vette Máriát jegyeséül. Ez az apokrif irat több olyan epizódokat is rögzít, amelyek Józsefet a védelmező, szerető apát jeleníti meg, aki figyelmes gondoskodással veszi körül a gyermek Jézust.

A barokk kor templomi festészetének kedvelt témája „Szent József halála”. A IV. századra datálható József, az ács története vagy József halála című egyiptomi irat, melynek latin változata a XIV. században íródott. Az irat Szent Józsefet dicsőíti, latin változatának ismertté válása nyomán terjedt el Szent József tisztelete Európában (ami a korai keresztény időkben Egyiptomra korlátozódott). A bensőséges hangvételű irat (visszaemlékezés) narrátora Krisztus, aki apostolainak beszéli el József életét és halálát.

Halála előtt József Jézusnak adta át a Dávid családjában Ábrahám óta apáról fiúra szálló elsőszülöttségi jogot.

 Szent József üdvtörténeti szerepe az volt, hogy jogi biztonságot és oltalmat nyújtott a Megváltó szűz édesanyjának és Isten megtestesült Fiának.

Március 19-ét IV. Sixtus pápa (úr. 1471-84) rendelte el Szent József hivatalos ünnepévé, XV. Gergely pápa (ur. 1621-23) 1621-ben parancsolt ünneppé tette.Szent Józsefet védőszentjüknek tekintik az ácsok, asztalosok, erdészek, favágók, tímárok, bognárok, a jegyesek, ifjú házasok, családapák és a haldoklók. A XIX. századtól a papnövendékek és szerzetesek, a XX. Századtól a munkásság védőszentje.

Érdekesség: a József keresztnév magyarországi népszerűsége Habsburg-közvetítéssel kötődik Szent Józsefhez. I. Lipót császár (1655-1705), utóda nem lévén, Szent József közbenjárását kérte gyermekáldásért. Isten meghallgatta könyörgését és a gyermeket a császár Józsefnek nevezte. I. Lipót Szent Józsefet választotta a Habsburg-ház patrónusává, Buda török alóli felszabadulását is Szent József közbenjárásának tulajdonította, ekkor ajánlotta fel Magyarországot Szent Józsefnek (1686).

 Hajnal Piroska

B. E. Murillo: A Szent Család Keresztelő Szent Jánossal

J. E. Millais: Jézus családja körében

Raffaello: Mária és József eljegyzése

B. E. Murillo: Szent József a Kisjézussal