Szentháromság vasárnapja

A Szentháromság ünneplő dicsérete a X. század óta van jelen az Egyházban, ünneplését XXII. János pápa rendelte el, 1334-ben.  Nem feledhetjük, hogy három legnagyobb ünnepünk, a karácsony, a húsvét és a pünkösd titkáért a Szentháromságot illeti a hálaadás és imádás. A Krisztus-váró idők ünneplését követte Jézus Krisztus eszményt adó és megváltó életének dicsőítése, majd pünkösdkor a Szentlélek kiáradásának ünneplése. Ezeket mintegy összefoglalva, ezen a vasárnapon a Szentháromság egy Istent magasztaljuk.

A Szentháromság a kereszténység központi hittétele, az egy, élő és igaz Isten misztériuma, amely szerint egy Isten három személy: az Atya, a Fiú és a Szentlélek. A Szentháromság kinyilatkoztatásával Isten a maga legbensőbb létmódját tárta fel az ember előtt, s ezzel megkaptuk a kinyilatkoztatás teljességét. A Szentháromság, az Atya, a Fiú és a Szentlélek  három valóságos személy: egymástól különböznek, de úgy, hogy lényegük egy és oszthatatlan marad. A Szentháromság a megismerés szempontjából abszolút misztérium: teremtett lény számára soha meg nem ismerhető.

A kegyelmi adományok különfélék ugyan, de a Lélek ugyanaz. A szolgálatok is különfélék, de az Úr ugyanaz. És az erőmegnyilvánulások is különfélék, de Isten, aki mindezt mindenkiben cselekszi, ugyanaz. (1Kor 12, 4-6)

Hajnal P.

(Forrás: Katolikus Lexikon, Éneklő Egyház és Adoremus 2012/6.)

kép1 (Murillo: A Szent Család )

kép2 (Ismeretlen magyar festő: A Szentháromság)

Kiemelt kép: Templomunk kupola-szecco-ja. Isóczki Péter Pál felvétele.)