Keresztelő Szent Jánosra gondolunk, az ő szavai szabnak irányt: Egyengessétek az Úr útját; ami görbe, legyen egyenessé. A megtérésre, megtisztulásra hívó felszólítás ez.

A karácsonyig hátralévő napokban a hagyomány szerint mindenki igyekezett a házakat kitakarítani, amely kifejezte, hogy a környezetünket is rendbe kell tenni az ünnepekre. És ami ugyancsak lényeges ilyenkor, hogy ne csak a külső világunk újuljon meg, hanem a belsőnk is, amit a gyónással tudunk megtenni.

Régi hagyomány volt ilyenkor, hogy advent negyedik hetében a gyerekek bocsánatot kértek a szüleiktől.

ennyire jó volna, ha tudnánk bocsánatot kérni egymástól az adventi koszorú immáron teljes fényénél.

Jó volna, ha meg tudnánk fogalmazni kéréseinket is ilyenkor, hogy mi az, amit szeretnénk és mi az, ami szükséges a születő Jézus fényében.

Végül pedig advent negyedik vasárnapjának egyik régi hagyományát elevenítette fel a templomigazgató: régen, ilyenkor a férfiak mézes pálinkát készítettek. A méz jelképéről, a mézes ital receptúrájáról és annak gazdagító jelképéről többet is megtudhatunk a videoblogból.

forrás

A rózsaszín az advent harmadik vasárnapjának, az öröm vasárnapjának liturgikus színe. A harmadik, a rózsaszín gyertyát gyújtjuk meg a koszorún. Nem csak rajtunk áll, hogy találkozhatunk Istennel; amikor bűnbánatról van szó, megtett lépésekről advent idején, akkor ez Istenen is múlik. Ezen a vasárnapon Máriára is emlékezünk. Régi hagyomány, hogy például az Alföld egyes részein ilyenkor köszöntötték az édesanyákat is. Advent a jótettek ideje is. Ilyenkor igyekszünk jótetteinkkel készülni karácsonyra, mint ahogy a jászolt is előkészítjük, megágyazzuk szalmával. Régi szokás volt a Kárpát-medencében, hogy a házak tiszta szobájába szentestére behoztak egy egész bálát. Ez is mutatja, hogy habár egész adventben szalmaszálanként gyűjtögetjük a jócselekedeteket, de Isten minden elgondolásunkat felülmúlja, amikor bálányi – megszámlálhatatlan szalmaszállal örvendeztet meg bennünket: szeretetével, Jézus születésével.

forrás

A videóban rávilágít a roráte szó eredetére, a hajnali szentmisék kialakulására, a Szűzanyához kötödő kapcsolatára.

Szent Miklós december 6-i emléknapja kapcsán röviden bemutatta a szent életét, akit közismert nevén Mikulásként emlegetünk. A hajadon lányoknak a múltban és a jelenben is segíthet az Egyház egyik legnépszerűbb szentje.

The story of St. Nicholas and the birth of Christmas - Pasadena Weekly

Nem lehet arról beszélni, ha egy gyerek már nagyobb, akkor nincs is Mikulás, mert van, és minden évben eljön. Rajta keresztül mutatkozik meg, hogy a jóság élni akar.”

Legyünk mi is a szent püspök küldöttei, erre van hivatásunk. Aki nem hisz a Mikulásban, az nem fog tudni hinni Jézusban sem.

forrás

kép

Juhász Gyula:

Rorate

A kéklő félhomályban
Az örökmécs ragyog,
Mosolygón álmodoznak
A barokk angyalok.

A gyertyák rendre gyúlnak,
A minisztráns gyerek,
Mint bárány a mezőben
Csenget. Az árny dereng.

Hideg kövön anyókák
Térdelnek. Ifju pap
Magasba fölmutatja
Szelíden az Urat.

Derűs hit tűnt malasztját
Könnyezve keresem.
Ó gyönyörű gyerekség,
Ó boldog Betlehem!

Horváth Árpád SJ templomigazgatót, a Szív jezsuita folyóirat főszerkesztője segít bennünket az adventi készületben.

Mitől szent valami? Mitől szent ez az időszak?

Attól, hogy tudatosan igyekszünk mindent valahogy Istenhez irányítani. Attól szent valami, vagy valaki, az életünk is, ha úgy éljük meg az életünket, úgy használunk bizonyos tárgyakat, hogy az Istenhez tartozik.

Az első videóblogban, az adventi koszorút, annak alkotó részeit bemutatva hozza közel hozzánk Árpád atya a készületet, a találkozást egymással és a Megváltóval. Részeletesen elmagyarázza az adventi koszorú jelképeit: zöld ág, kör, színek, gyertyák. Hallgassa meg a jezsuita atya rövid beszédét, és indítsa ezzel készületét, Istenhez közeledését!

forrás

1. Íme, a Szűz fogan, fiút szül és Immánuelnek nevezi el. (Iz 7,10–14)

Immánu El, vagy ismerősebben Emmánuel jelentése: velünk az Isten. Ez lesz a neve a Dávid családjából származó Messiásnak. A prófétai látomás szerint az isteni ígéret egy reménytelen, kilátástalan, gyilkosságokkal tűzdelt, sötét történelmi korban hangzik el, amikor Ácház júdeai király a fegyveres szövetségesek erejében bízva akarja megtartani politikai hatalmát. Ácház elutasítja az isteni jelet, amely a próféta szaván keresztül érkezik, holott a királyt az Úr és népe szolgálatára kenték fel. A prófétai jövendölés annyira talányos és sokatmondó, hogy még azok is a Messiásra vonatkoztatták, akik akkor a közvetlen trónörökösre, Ezekiásra gondoltak. De az Emmánuel végső értelmét Krisztus születésekor, most karácsonykor értjük meg. Velünk az Isten. Isten földre születését, emberré testesülésének titkát ünnepeljük. A Boldogságos Szűzanya a Szűz, aki Fiút fogan a Szentlélektől, és Földre szüli Isten fiát. Micsoda mélységes titok. Az I. világháborúban a porosz bakák derékövét Velünk az Isten feliratú csat díszítette. Isten addig is velünk volt, a világ „őáltala lett, és nélküle semmi sem lett, ami lett” – de csodálatos és hallatlan kalandot vállalt, amikor karácsony éjjelén emberként közénk született. Úgy várjuk a születés ünnepét, hogy közben tudjuk, érezzük: velünk az Isten.

2. Ő test szerint Dávid nemzetségéből született, a szentség lelke szerint a halálból való feltámadásával Isten Fiának bizonyult.
(Róm 1,1–7)

Enélkül a hitigazság nélkül a karácsony giccs. Alkalom arra, hogy a télapó-tanfolyamok szervezői és a kereskedők megszedjék magukat, hogy aztán pár nap múlva az ajándéknak szánt sok felesleges holmit eldobjuk, a gyökértelenné vált karácsonyfát jobb esetben elégessük.
A közénk megszületett betlehemi istengyermek, a második isteni személy, Jézus Krisztus, a mi Megváltónk, aki halálával és feltámadásával legyőzte a halált és örök életet szerzett nekünk. Bölcső és koporsó, a szabadító Isten, aki a szenvedésben is velem van. Az Emmánuel születésének ünnepe ez. Ahogy Kiss Ulrich jezsuita fogalmaz: „Nem fordítási hiba, hogy Velünk az Isten és Isten a szabadító, egy és ugyanaz a név, egy és ugyanaz a személy. Meg kell szabadulnunk a bűntől, hogy láthassuk Istent. És látnunk kell Istent a szenvedő emberben, hogy felismerjük, benne van velünk az Isten.” Adventben erre is készülünk.

3. Jézus születésének története Máté szerint. (Mt 1,18–24)

Máriában szentséggé lesz az anyaság és a szüzesség. És emiatt nem szorul háttérbe karrierje, emancipációja, önmegvalósító női kiteljesedése. Mint ahogy József a csendes, biztonságot adó, imádságos hátteret biztosító családfő. Mert igaz ember. Az ő igaz voltát Isten garantálja. Nem az számít igaznak, akinek nincs bűnügyi priusza, akit mások annak tartanak, aki nem károsította meg az államot, és még csak az sem, aki amúgy törvénytisztelő, fair play életet él. Ennél több kell ahhoz, hogy igaz ember legyen valaki. Isten előtt áttetszőnek lenni, ráhagyatkozni, és belőle élni, a családdal együtt. Az ilyen apának van tekintélye gyermekei előtt, az ilyen férj nem kihasználja feleségét, és az ilyen férfira bátran támaszkodhat a tágabb közösség is: szolidaritásban, közös munkában, együttgondolkodásban társra lelnek benne. Jézus neve maga is üdvösség, hiszen ő szabadított meg bűneinktől, hiszen ő maga Isten. A jászolban pihegő törékeny kisded a világ Megváltója, akire a nemzetek vártak. Én várom-e? Várok-e rá? Mitől karácsony ez az ünnep, ha nem miatta?

forrás

Az adventi lelkigyakorlatot Vaslabán Csaba atya 2019. december 19-én, csütörtök és 21-én, szombat este 18, illetve  22-én, vasárnap reggel 8 órakor tartja. A karácsonyi szentgyónás elvégzésére alkalmat ad az atya fél órával a szentmisék előtt.

 

VASLABÁN CSABA ANTAL

 

vastabancsaba.jpg

Született: Gyergyószentmiklós, 1972. febr. 12.
Pappá szentelték: Siófok, 1996. jún. 15.
Káplán: Siófok 1996-1997;
Plébániai kormányzó: Mernye 1997-1999;
Plébános: Mernye 1999-2000;
Svájcban tanul: 2000-2002;
Plébános: Balatonkeresztúr 2002. aug. 1.-

Szentelési jelmondata: “Uram, ha te vagy az, parancsold meg, hogy hozzád menjek a vízen.” (Mt 14, 28a)

 

forrás

kép

Első szentmiséje Balatonszentgyörgyön

 

1. Örüljön a puszta… és örömében ujjongva daloljon! (Iz 35,1–6)

Az advent örömteli várakozás. A nagyböjttől is ez különbözteti meg. A rózsaszín vasárnap harmadik gyertyájának fényénél nemcsak óvatos örömre szólít fel, hanem a próféta szavával már bátran láttatni meri a közelgő messiási idő megvalósulását. Izajás a szabadulás örömét, győzelmét és vigasztalását vetíti elénk, mert az Úr nem hagyja magára népét. A szenvedéssel, szegénységgel, hitványsággal teli világba az egyháznak ma is bele kell kiáltania az örömhírt: Isten megszabadít, megváltottak vagyunk! A jó erősebb a rossznál, a fény erősebb az árnyéknál!

2. Legyetek türelemmel… az Úr eljöveteléig! (Jk 5,7–10)

Szent Jakab apostol türelemre inti olvasóit. Az Úr eljövetelére való várakozás állandó ébrenlétet, készenlétet, örömteli készülődést jelent. Nincs helye a toporzékoló türelmetlenségnek, az elégedetlen okoskodásnak. A messiási idő megvalósulása rajtunk is múlik. Adventünk tevékeny készülődés, örömteli buzgó szorgoskodás, de úgy, hogy figyelünk az apró részletekre. Nem összecsapjuk dolgainkat, hanem hagyjuk, hogy a maguk természetes rendje szerint történjenek, és közben tapintattal elősegítjük, hogy beérjenek testi-lelki munkánk gyümölcsei. A gyermeknek is kilenc hónap kell anyja méhében, a szántóvető ember is mindent megtesz, hogy előkészítse a talajt, irtsa a gyomot, de az áldás Istené, és türelemmel kivárja, amíg a kalász szárba szökken, megérik és kész az aratásra. Az Úrjövet számunkra nemcsak karácsony, de akár halálunk órája is. Erre felkészülni, készen állni egész életprogram.

3. Te vagy-e a Messiás, vagy mást várjunk? (Mt 11,2–11)

Keresztelő Jánoson a börtön mélyéről, közelgő halála tudatában lesz úrrá a kétely: valóban az általa megkeresztelt Jézus a Messiás? Jézus válasza pedig a prófétai ígéretek beteljesedésére irányítja a figyelmet. Nem szűnt ugyan meg a szenvedés, de Krisztus által a bitófából a feltámadás és megdicsőülés fája lett. Jézus „lelkigondozói” figyelmessége innen is látszik: nézz körül, már észreveheted Isten irgalmas tetteinek gyümölcseit… Türelmetlen korunkban ez a szent időszak is óva int, ne szaladjunk rögtön más istenek után, ha az Úr nem váltja be azonnal ígéreteit, ha imáinkat nem abban a percben hallgatja meg. Ne keressük máris máshol életrendezésünk receptjeit. Más megváltók, keleti-nyugati eszmeáramlatok, vallásos ízű szellemi koktélok után nyúlva – amelyek azonnali, instant üdvösséget biztosítanak, emelik az adrenalin szintet, és elkábítanak boldogság-igézetükkel, félő, hogy teljesen összezavarodunk, a lelki környezetszennyezés áldozataivá válunk. Ha igazán várjuk az Üdvözítőt, meg is érkezik. Az esztelen rohanás helyett több csendes odafigyelés, tapintatos várakozás szükséges, hogy észrevegyük „az Úr érkezését”. Töltsön el minket örömmel, hogy ő maga is elindult felénk. Reményünk már megvalósulóban, hiszen ő nem akar megvárakoztatni, szüntelen kopogtat lelkünk ajtaján. Legfeljebb mi ne késsünk le a vele való találkáról.

A türelmes várakozás már önmagában képes átalakítani gondolkodásunkat, értékrendünket. Belső béke és öröm tölt el, és szemmel látható közösséggé tesz. Észrevesszük a mellettünk élő nincstelent, szegényt, hajléktalant, egy családtag arcában újra felismerjük Krisztus tekintetét, szerethető lesz a szomszéd, imát mondhatunk a politikusért, akit megválasztottunk, de időközben csalódtunk benne. Adventben Isten kicsalogatja belőlünk a jót, hogy elsimuljanak a ráncok, és értelmet kapjon minden, ami addig nyűg, szenvedés volt. Isten Krisztusban nem erőszakkal, törve-zúzva tesz igazságot az ember világában, hanem a szeretet szelídségével, tapintatával, a megélt hit meggyőző, átütő erejével. Örvendezzünk, fakasszuk fel másokban is a megváltottság örömét!

forrás