Templomunk védőszentje: Nepomuki Szent János áldozópap és vértanú

Közép-Európa egyik legnépszerűbb szentje, Nepomuki Szent János a dél-csehországi Pomukban, Wolfflin János néven látta meg a napvilágot 1340 körül. Gyermekkorában súlyos betegség támadta meg, ekkor az aggódó szülők, gyógyulásáért imádkozva, a Mindenható Istennek és a Boldogságos Szűz Máriának ajánlották fel gyermeküket.

János papi pályára lépett, egyházjogot tanult Prágában és Padovában. Szerény származása ellenére gyorsan haladt fölfelé az egyházi ranglétrán, a prágai székesegyház kanonokja lett. Kiváló szónok volt, egész Prága szerette és tisztelte. IV. Vencel király felesége, Johanna királyné őt választotta gyóntatójául.

Giulio Maria Crespi: Nepomuki János hallgatja a királyné gyónását

A kezdetben igazságos és jó akaratú uralkodó, IV. Vencel egy ellene elkövetett sikertelen merénylet után gyanakvással viseltetett környezetének minden tagja iránt. A királyi udvar intrikusai hűtlenséggel vádolták meg a királynét, a király pedig Jánostól akarta megtudni, mit gyónt neki a királyné.

„… jelentették nekem, hogy a feleségem gyakran gyón nálad, és csak hosszú idő után távozik onnan. Aggódom érte! … Talán tudsz nekem fölvilágosítást adni, hogy miről van szó az ilyen hosszú gyónások alkalmával?

A pap így válaszolt: Mindenben engedelmeskedem neked, ahol az bűn nélkül lehetséges, de a gyónási titok pecsétjének őrzése rám nézve kötelező, és nem tűri a legkisebb sérelmet sem.”

(Ismeretlen festő: A királyné gyónása. Oltárkép, Törtel.)

 

Jánost ezután börtönbe vetették és embertelen kínzásoknak vetették alá (a hagyomány szerint kínzásában maga a király is részt vett), majd megkötözve a Moldvába vetették. Éjszaka csodás fényjelenség (öt csillag) jelent meg a folyó vize fölött, jelezve a királynénak és a népnek, hol találják János holttestét. Jánost a prágai Szent Vid Székesegyházban temették el. Sírja már a hivatalos egyházi jóváhagyást megelőzően zarándokhellyé vált.

A prágai Szent Károly-hídon látható szobrát 1683-ban állították. Ez lett a prototípusa a később Közép-Európa szerte utak mentén, hidak lábánál, malmoknál álló, többnyire barokk stílusban készült Nepomuki Szent János szobroknak: a birétumot és palástot viselő pap magához öleli a keresztet, másik kezében olykor a vértanúság pálmaága (vagy mutatóujját összezárt ajkához érinti), lábánál kis angyal, mutatóujját szájához illesztve inti csendre, a felesleges beszédtől való tartózkodásra önmagát és másokat.

 Nepomuki Szent János szobra a prágai Szent Károly-hídon

(Fotó: Tüzes Ágoston Károly)

 

Tisztelete a nép körében gyorsan és széles körben terjedt, bár szentté avatására csak viszonylag későn, 1729. március 19-én került sor (miután a szent tisztelete a huszita mozgalom és a harmincéves háború ellenére egyre nőtt). A szentté avatási procedúra során, amikor Nepomuki János sírját felnyitották, nyelvét épen találták. Ez a tény is tovább erősítette kultuszát a gyónási titok megőrzése terén. Magyarország területén kultusza igen széles körben elterjedt, ő volt ugyanis az első szent, akit a török Európából való kiűzése során oltárra emeltek. Képe, szobra szinte elmaradhatatlan a XVIII. században emelt magyarországi barokk templomokból. Templomunk kegyura, báró Laffert Ferdinánd Antal 1740-ben építtetett Csabán (újonnan kapott birtokán) egy kis templomot, saját költségén. A templom (templomunk) felszentelésére, Nepomuki Szent János tiszteletére 1741-ben (275 esztendővel ezelőtt) került sor.

 Ismeretlen festő: Nepomuki Szent János megdicsőülése (oltárkép, Rákoscsaba)

(Fotó: Isóczki Péter Pál)

Nepomuki Szent János óv a rossz hírtől, a betegségektől, a tűzvésztől, a vízi úton utazók, a vízimolnárok, a hajósok patrónusa, a szép halál elősegítője.

Hajnal Piroska

(Forrás: A szentek élete, Garas Klára: Magyarországi festészet a XVIII. században, Liszka József: Adalékok Nep. Szt. János ikonográfiájához, Katolikus Lexikon)

kép1

kép2

kép3

kép4

kép5