Útban Jeruzsálem felé

“Most  felmegyünk Jeruzsálembe. Ott a főpapok és az írástudók kezébe adják az Emberfiát. Azok halálra ítélik, és kiszolgáltatják a pogányoknak, hogy kigúnyolják, megostorozzák és keresztre feszítsék. De harmadnapon feltámad.” (Mt 20,18-19)

Az út Jerikóból Jeruzsálembe mindössze 14 mérföld volt. Félnapi járás. Jézus a tanítványok csapata élén halad. Mint egy harcba induló ifjú katona. Amikor Jézus a küldetését fogalmazza meg, ne is gondoljunk arra, hogy szorult helyzetben érezte magát és rosszul mérte fel a helyzetet. Azt a feltevést is elfelejthetjük, hogy a kereszt egy utolsó elkeseredett kísérlet volt arra, hogy megmentsen egy halálra ítélt küldetést.

Ezekből a szavakból világosan kiderül, hogy Jézus tudta miért hal meg. Nincs meglepve, nem habozik és nem tétovázik. Az, ahogyan Jézus a halálba tart, nem hagy semmi kétséget: ezért a pillanatért kellett eljönnie a földre. A kereszt felé vezető út sokkal korábban elkezdődött, mint ahogy elindult Jerikóból. Amikor a gyümölcs roppanása még visszhangzott az édenkertben, Ő már a Golgota felé vette az irányt.

Jézus, Isten ígéretével a szívében menetelt Jeruzsálem felé. A Krisztusban lakó Isten meggyőzte a Krisztusban lakó embert, és elég hangosan beszélt ahhoz, hogy a pokol kapui is beleremegjenek: „de harmadnapon feltámad”.

A te horizontodon is feltűnik egy Jeruzsálem? Egy fájdalmas veszekedést hagytál magad mögött? Vagy csak néhány lépésnyire vagy a saját szívfájdalmad falaitól? Tanulj a Mesteredtől. Legközelebb, amikor a Jerikótól Jeruzsálembe vezető úton találod magad, töltsd meg a szádat Isten ígéreteivel. Amikor a csüggedés sötét köde telepszik rád, meríts bátorságot Isten szavából. Isten Igéjével a szívedben menj Jeruzsálem felé.

Úr Jézus, nem találok szavakat, ha belegondolok, hogy önszántadból indultál el Jerikóból, teljes tudatában annak, hogy a kereszt vár Rád. Segíts nekem, hogy megragadjam az Atya ígéreteit, és bátorsággal éljem az életem a Te Szavad szerint. Jézus nevében, ámen.

Max Lucado