A magyar ifjúság védőszentje

IV. Béla király (1235-70) és Laszkarisz Mária királyné 9. gyermeke, akit a tatárok elől menekülő szülei még születése előtt felajánlottak Istennek az ország megmeneküléséért. Nevét, a középkori kereszténység egyik legkedveltebb szentje, a 14 segítő szent között lévő Antiochiai Szent Margit (a középkorban Patrona Regniként tisztelték Magyarországon) után kapta, akinek ereklyéit Árpád-házi Szent Margit nagyapja, II. András király hozta magával a Szentföldről. Nagynénje Árpád-házi Szent Erzsébet, fivére a későbbi V. István király, húgai Szent Kinga és Boldog Jolán. 1246-ban, tizenegy éves korában adták oda a királylányt szülei a veszprémi domonkos kolostor priorisszájának. Apja a Nyulak-szigetén új kolostort építtetett, ahová 1252-ben helyezték át Margitot. 1254-ben tette le fogadalmát Budán.

A kolostorban a legnehezebb szolgálatot vállalta és a legalantasabb munkákat végezte. A legkeményebb vezeklésben élt. Szülei, politikai okokból, államérdekből férjhez kívánták adni a lengyel, majd a cseh királyhoz, de Margit nem volt hajlandó föladni önként vállalt fogadalmát. Családja, a királyi udvar, de még legközvetlenebb környezete is elfordult tőle egy időre.

Népéért, családjáért az Egyházért vállalt szenvedésinek jutalmaként imái meghallgatásra találtak Istennél: atyja és bátyja, a későbbi V. István kibékültek egymással, Margit közbenjárására csodás gyógyulások történtek. Halálának időpontját előre megmondta: Szent László király leányának, Szent Piroskának ünnepére. Halála pillanatától kezdve szentként tisztelték, sírjához zarándoklatok indultak. Tisztelete Itáliában is elterjedt, a nápolyi királyné, Magyarországi Mária (V. István leánya) kezdeményezésére.

Árpád-házi Szent Margit életét 1276-1300 között feltehetőleg Marcellus, Margit lelkiatyja vetette papírra latin nyelven,ez az ún. Margit-legenda. Ennek ma is ismert magyar fordítását Ráskai Lea szigeti apáca készítette el 1510-ben. A magyar irodalomban Gárdonyi Géza regénye, az Isten rabjai állít emléket személyének.

A magyar ifjúság, a nevelő és gyógyító intézmények védőszentje, valamint a családon belüli béke és szeretet közbenjárójaként tisztelik. Szentté avatását többször is kezdeményezték, 1943-ban avatta őt szentté XII. Pius pápa. Ereklyéit a török elől menekülő domonkos apácák Nagyváradra, majd Pozsonyba menekítették, a XVIII. században nyomuk veszett.

Csillagokkal díszített domonkos ruhában (fekete fátyol és köpeny), kezében liliommal ábrázolják, királyi koronája a lába előtt, a keresztet illetve vezeklésénekeszközeit egy angyal tartja. Az itáliai ábrázolásokon Árpád-házi vagy Anjou-szentekkel szerepel.

 

Hajnal Piroska

Székely Bertalan: Szent Margit zárdába lép

Nyulak-szigete, kolostor

Szentkép (apácamunka, keretben XVIII. század)