Cikkek archívuma ebben a rovatban: Aktuális események

2013. október 19-én, szombaton, a Budapesti Szent István-bazilika előtti téren sor kerül Sándor István vértanú, szalézi testvér boldoggá avatására. Sándor István életének ismertetésével és bevezető közös imádsággal veszi kezdetét az ünneplés a bazilika előtti téren 9 óra 30 perctől. A 10.30 perckor kezdődő szentmise főcelebránsa Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek. Az ünnepélyes szentmise keretében a Szentatya megbízásából Angelo Amato bíboros, a Szenttéavatási Kongregáció prefektusa teszi közzé a boldoggá avatásra vonatkozó határozatot.

A vértanúhalált halt szerzetesről Dér András rendező készített fikciós dokumentumfilmet Isten szolgája, Sándor István szalézi vértanú címmel. A Magyar Kurír vele beszélgetett.

A Don Bosco Szent János által alapított Szalézi Szent Ferenc Társaság ebben az évben ünnepli magyarországi letelepedésének 100. évfordulóját. Ugyancsak megemlékezünk arról, hogy 99 éve született a rend egyik tagja, Sándor István, akit 1953. június 8-án a kommunisták koncepciós perben halálra ítéltek és kivégeztek. Boldoggáavatási pere a hírek szerint 2013 őszén fejeződik be. A vértanúhalált halt szerzetesről Dér András rendező készített fikciós dokumentumfilmet Isten szolgája, Sándor István szalézi vértanú címmel. A Magyar Kurír vele beszélget.

– Hogyan talált rá Sándor István szalézi atya történetére?
– A történet talált meg engem. Családommal együtt régóta vagyunk „laza” tagjai a Bécsi úti Don Bosco Szalézi Közösségnek. Néhány évvel ezelőtt a szaléziek jelenlegi tartományfőnöke, Ábrahám Béla atya vetette fel, hogy készítsek dokumentumfilmet Sándor Istvánról. Őszintén bevallom, hogy Sándor Istvánt nem ismertem addig. Megismerve azonban az életét, egyre jobban érdekelt az alakja. Varga Judit történésztől kaptam anyagokat, elolvastam Szőke János szalézi atya és Ádám Lászlónak, a szaléziek akkori tartományfőnökének a könyveit is. Néhány őt ismerővel is beszéltem, így Sándor István öccsének, Sándor Jánosnak a lányával és Bíró Lóránt atyával, aki a Klarisszeum jelenlegi plébánosa, ahol Sándor István az 50-es évek elején sekrestyés volt. Szaléziaktól, szalézi munkatársaktól, a Terror Házától és a szolnoki Máthé György atyától is sok segítséget kaptam. Egy nagyon szép, közös összefogás eredménye lett ez a film.

– Mivel vívta ki Sándor István a kommunista hatalom haragját?
– A kommunisták szemében Sándor Istvánnak nagyon súlyos vétkei voltak. Huszonöt éves korában lépett be a szalézi rendbe. Az egyre nyilvánvalóbban kiépülő diktatúra 1946-ban betiltotta az egyesületeket, minden keresztény egyesületet is. Sándor István azonban továbbra is folytatta Don Bosco szellemében az ifjúság nevelését, hiszen elsősorban azért lett szalézi szerzetes, hogy fiatalokkal foglalkozhasson. Ezt a tevékenységét a szerzetesrendek 1950-ben történt feloszlatása után is folytatta. Sándor István kezdetben fém- és gépipari  szakiskolába járt, majd kitanulta a nyomdászmesterséget. A Rákospalotát és Újpestet összekötő vasúti felüljáró alatti Clarisszeumban (Az épületet az alapító grófné, Károlyi Sándorné Korniss Klára védőszentjének – Assisi Szent Klárának – emlékére építették – B.D.) volt 1950 tavaszáig a szalézi rendház és a legszegényebb családok gyermekeit befogadó fiú nevelőintézet. A Clarisszeumban gyűltek össze a munkásfiatalok, akiket a rend tagjai tanítottak a keresztény hit alapjaira. Sándor István 1949-ben sekrestyés lett, és fiatalokkal, köztük árva gyerekekkel is foglalkozott, nagyon szerette őket, és ők is szerették őt, mivel vidám, humoros ember volt. A kommunista hatalom azonban hamarosan felfigyelt rájuk, ugyanis sok clarisszás fiatalt besoroztak a néphadseregbe, akik közül többeket átirányítottak az ÁVH-hoz. Ám ezek a kiskatonák továbbra is visszajártak Sándor Istvánhoz. Ez Rákosiék szemében drámai, megbocsáthatatlan vétség volt, amire felépítettek egy koncepciós pert, ez volt a Pártőrség pere. Maga Rákosi hívta fel az elvtársai figyelmét arra, hogy szigorúan, kíméletlenül járjanak el ebben az ügyben, mivel a klerikális reakció befurakodott az ő legbelsőbb, legmegbízhatóbb soraik közé. A vád ennek megfelelően államellenes szervezkedés, a rendszer megdöntésére irányuló kísérlet volt, ami a legsúlyosabb elbírálás alá esett. A kihallgatási jegyzőkönyvben az szerepelt, hogy Sándor István államellenes feladatok elvégzésével bízta meg a fiatalokat, bizalmas információkat szedett ki belőlük az ÁVH belső ügyeiről, amiket aztán felhasznált a népi demokratikus rendszer ellen, de szerepelt a vádpontok között a fegyveres ellenállásra való felkészülés is. A vádlottak között voltak papok, szerzetesek – köztük Ádám László szalézi tartományfőnök –, ávós őrmesterek, alhadnagyok, a tizenhét vádlott közül hármat Sándor Istvánnal együtt kivégeztek, a többiek öt és tizenöt év közötti börtönbüntetést kaptak. Az egyik elítélt, Dániel Tibor katolikus kispap, aki letartóztatása előtt bújtatta Sándor Istvánt, belehalt a kínzásokba. Az egyik kivégzett katonának, Zana Albertnek a menyasszonyát, Hegedűs Hajnalkát is elítélték öt évre, de előtte iszonyatosan megkínozták, s a szörnyű szenvedések hatására sok nevet, információt elárult. 1956-ban szabadult, s a forradalom leverését követően Londonba emigrált. Soha nem ment férjhez.

– Zana Albert volt Sándor István egyik legkedvesebb tanítványa. Az egyik fő vádpont szerint tudott arról, hogy Zana 1945-ben terrorakciót hajtott végre szovjet katonák ellen, de nem jelentette…
Ez nincs bizonyítva. Zana Albert a kínzások hatására bevallotta, hogy megölt egy szovjet katonát, de ezen kívül semmiféle bizonyíték nincs erre vonatkozóan. Hozzáteszem a kínzások hatására a fogvatartottak döntő többsége mindent bevallott, amit az ávósok akartak tőlük. 1953 márciusában Sztálin meghalt, s akkor a különböző perek végrehajtói olyan utasítást kaptak, hogy zárják le minél gyorsabban a futó pereket. A Pártőrség-per vádlottjaival elhitették, hogy ha mindent önként bevallanak, aláírják a jegyzőkönyvet, akkor hamarosan felmentik őket. Ez volt a csapda. Miután legtöbbjük elfogadta ezt a feltételt, gyorsított eljárásban hirdettek ítéletet az ügyükben.

– Még a letartóztatása előtt Sándor Istvánnak Ádám László tartományfőnök azt javasolta, hogy disszidáljon, már elő is voltak készítve részére a papírok, ám ő ennek ellenére, arra gondolva, hogy a rendalapító, Don Bosco sem menekült el soha a küldetése elől, önként, tudatosan vállalta a vértanúságot, a magyar ifjúságért…
– Igen. Sándor István nagyon gyorsan bekerült az ÁVÓ látókörébe. Egyik alkalommal a tanítványai bekenték szurokkal a Clarisszeum közelében lévő Pokol Csárda Lépj be a Pokolba! című plakátját, ami a lebukásukhoz vezetett, mivel valaki feladta őket. Miután pedig 1950-ben a tanítványaival együtt mentették a Clarisszeum nyomdájából az értékeket, bujkálnia kellett, Kiss István néven. Az előbb említett Dániel Tibor katolikus papnál rejtőzködött, de a házmester feladta őket. Valóban lett volna lehetősége a disszidálásra, mégsem ment külföldre. Sándor István nem volt túl bonyolult lélek, egyszerű, jó humorú fiatalember volt, nagyon nyílt, aki mindenét Istennek adta. A szalézi lelkület teljesen áthatotta a személyiségét, a don boscói irányelvek az ifjúság neveléséről, szelídség, szeretet, a büntetést elvető, mégis szigorú és tekintélyt kivívó nevelési módszer jellemezte. Színészi adottságait is kamatoztatta, amikor színjátszócsoportot hozott létre, játékos módon tanított, oktatott, nevelt. Az egész életpéldája erről szól. Az, hogy az elöljárói által előkészített és ajánlott utazás helyett végül tudatosan vállalta a vértanúságot, nem hagyta cserben a fiataljait, az hatalmas lelkierőről tanúskodik. Mintha azt mondta volna, hogy nézne az ki, hogy beszélek nekik, hirdetem Krisztust, de amikor baj van, itt hagyom őket, kitéve a hatalom kegyetlen zaklatásainak, miközben én nyugodtan, biztonságban élek valahol külföldön. Nem elég tehát a szöveg, személyes tettekre van szükség. Sándor István a vértanúságával bebizonyította, hogy valóban a saját fiaiként szerette azt a sok fiatalt, akiket tanított, nevelt. Ábrahám Béla atya fogalmazta meg, hogy Sándor István élete példa arra, hogyan lesz valaki utolsóból első. Volt egy fiatal srác, aki soha nem volt jó tanuló, különösebben semmiben nem tűnt ki, de tette a dolgát, ami ráméretett, és a történelem úgy hozta, hogy végül mártírrá vált. Isten bárkit kiválaszthat a nagy feladatra, meghívhat, s a dolgok ott dőlnek el, hogy képes vagy-e végigjárni azt az utat, ami számodra van előkészítve. Ha megvan benned a szilárd hit, az elszánt elkötelezettség, és a lelkiismereted szavára hallgatsz, akkor igen, bárki képes erre.
Dér András filmjének operatőre Tóth Zsolt, zeneszerzője Szalai Katalin; gyártásvezető: Gáspár Dénes. Sándor Istvánt Orth Péter, az édesanyját Dér Denisa, Ádám László tartományfőnököt Lux Ádám játssza. A filmet először február 22-én a Sándor István tiszteletére rendezett emlékülésen vetítik a Terror Háza Múzeumban. Dér András a fenruár 13-i Magyar Nemzetben (Boldoggá avatás előtt a Rákosi-rendszer szerzetesmártírja 5.o.) is nyilatkozik a filmről.

Magyar Kurír

kép

Tisztelettel és nagy szeretettel meghívja Önt, kedves családját és ismerőseit

2013. szeptember 29-én 15 órára

Makovecz Imre

világhírű építész,

a rákoskerti ökumenikus templom tervezője halálának

2.évfordulójára szervezett közös megemlékezésre.

Makovecz Imre méltatója:

Dr. Bolberitz Pál

teológus-professzor

Meghívott vendég:

Pitti Katalin

Liszt Ferenc díjas opera-énekesnő

 

 

Helyszín: Rákoskerti Művelődési Ház

1171 Budapest,Rákoskert sugárút 66.

 

A belépés díjtalan!

Adománygyűjtés a templom építésére a helyszínen.220130604-19838-1cuwxyr.gallery

Makovecz Imre

Bolberitz Pál

Pitti Katalin

 

templom terv

 

 

A kapucinus rend tagjai nagy szentjüket, Pietrelcinai Szent Pio atyát ünneplik, szeptember 21. és 23. között a budai kapucinus templomban ( Budapest Fő utca 32.), ahol ez alkalommal három napos lelkigyakorlatos szentmiséket tartanak.

A szentmiséket és a szentbeszédeket Várnai Jakab ferences atya, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola rektora tartja.

A három nap programja: 17.15-kor rózsafüzér, 17.45-kor Szent Pio-litánia, 18.00 szentmise, gyónási lehetőség.

 

Szent Pió atya könyörögj érettünk s jöjj segítségünkre!

Padre Pio

 

-Ars Sacra- Szakrális Művészetek hete a Szent István Bazilikában

2013. évi programsorozata
szeptember 15. és 20. között

2013. Szeptember 15. vasárnap

15.00-óra. TEMPLOMTÉR
A négy nagy történelmi egyház közös zenei áhítata – koncert

Az immár hagyományos esemény mottója:

“Ne azt keressük, ami elválaszt, hanem ami összeköt! “ (XXIII. János pápa)

A sort minden alkalommal a zsidó zene képviselői nyitják, ószövetségi zsoltárok énekes-zongorakíséretes változatával, majd a katolikus, az evangélikus és a református kórusok műsora következik. A műsorok ismertetésekor felolvassuk egy-egy elhangzó zsoltár magyar szövegét is, hogy minden ünneplő felekezet egyformán magáénak érezhesse ezt a zenében is jelen lévő közös szálat,  a többségükben ószövetségi zsoltárokat.

Zsidó zene: Székelyhidi Hajnal operaénekes
Katolikus zene: Praetorius kamarakórus, vezényel Kéringer László
Evangélikus zene: Lutheránia Ének- és Zenekar, vezényel Dr. Kamp Salamon
Református zene: Psalterium Hungaricum kórus, vezényel Arany János

_________________________________________________________________________

2013. Szeptember 16. hétfő

10.00-óra.: Idegenvezetés a Bazilikában
Vezeti: Dósáné Imreh Zsuzsanna  turisztikai referens

17.00-óra.: SZENT JOBB KÁPOLNA
A Szent István Bazilika megújult kincstára – előadás és tárlatvezetés

Tavaly nyitotta meg kapuit a Bazilika új kincstára a korábbinál háromszor nagyobb helyen. Páratlan értékek, különleges szakrális alkotások szerepelnek a reprezentatív bemutatóhelyen, mely Mindszenty József bíboros, hercegprímásnak is emléket állít.

A tárlatot bemutatja: Kovács Gergely a Kincstár kurátora.

________________________________________________________________________

2013. Szeptember 17. kedd

16.00-óra. Idegenvezetés
Vezeti: Dósáné Imreh Zsuzsanna  turisztikai referens

17.00-óra. II. JÁNOS PÁL TEREM
“Értelem és érzelem a világításban” – szakmai előadás és tárlatvezetés

Immár harmadik alkalommal veszünk részt a Sz.M.H. rendezvényén. Különösen hálás feladat a világításról beszélni egy ilyen közegben, hiszen mind a keresztény hit, mind a szakrális építészet alap eleme a “Világosság”, ami egész lényünkre – értelmünkre és érzelmünkre egyaránt hatással van.  Épp ezért, amikor a világítástervezés folyamatát nézzük, ebben egyszerre kell érvényesülnie a mérnöki szemléletnek és a művészi elképzelésnek. A számítógépes programok jó segédeszközök, de ezek közül egyik sem képes helyettesíteni a művészi víziót, ami – a hithez hasonlóan – képes meglátni azt, ami még nem látható.  Előadásunkban ezt a jelenséget fogjuk körbe járni, saját és nemzetközi példák szemléltetésével.

Az előadás után az érdeklődők részére Bukta Norbert festőművész vezetésével tárlatvezetés lesz a Szent István Bazilika közelmúltban felújított, illetve felújítás előtt álló részeiben (II. János Pál Pápa terem, Kincstár, Örök Imádás Kápolna, Altemplom).

Előadók: Horváth Gábor és Halászy Tamás világítástechnikai szakmérnökök

________________________________________________________________________

2013. Szeptember 18. szerda

10.00-óra. Idegenvezetés
Vezeti: Dósáné Imreh Zsuzsanna turisztikai referens

19:00-óra. BAZILIKA TEPLOMTÉR.
A Szent István Bazilika éneklő kövei –  koncerttel egybekötött előadás

Budapest székesegyházának évszázados köveit Kovács Gergely történész és Virágh András Gábor orgonaművész közös előadása szólaltatja meg, hogy megelevenedjen a Bazilika háztörténete, liturgikus élete és egyedülálló ikonográfiája. A “többszólamú” előadás megmozgat szívet-lelket, nyakat és fejet, talán még valódi köveket is…

Előadó: Kovács Gergely történész
Közreműködik: Virágh András Gábor orgonaművész

_________________________________________________________________________

2013. Szeptember 19. csütörtök

16.00-óra. Idegenvezetés
Vezeti: Dósáné Imreh Zsuzsanna  turisztikai referens
17.00-óra. MÁRIA TEREM
A budapesti Szent István- Bazilika harangjai és harangjármai
Millisits Máté művészettörténész, történeti muzeológus előadással egybekötött
könyvbemutatója
A harang a keresztény hitélet mindennapjait közel másfél évezrede meghatározó tárgy. A legfontosabb funkciója az istentiszteletre (misére) történő hívás. A hétköznapi életben a harang meghatározott időszak elmúltát vagy kezdetét jelzi, míg a félrevert harang veszély (tűzvész, vihar, árvíz) közeledtéről tájékoztat. A gyász hírének továbbadására a templomtornyokban elhelyezett harangokat használják, de temetőkben felállított építményeken is elhelyeznek a temetés szertartásához kapcsolódó harangokat. A harang ugyanakkor örömteli események hírének továbbadására is szolgál, így például hírt ad jubileumi emlékévek kezdetéről, vagy a pápaválasztás megtörténtéről. A harangok többféle funkcióját jól példázzák a budapesti Szent István-bazilika harangjai. A templom legrégibb harangját Walser Ferenc öntötte 1863-ban. Ez az egyetlen harang, ami átvészelte a XX. század két világháborújának pusztításait, mert mindkét világégés során
templom déli tornyában elhelyezett hatalmas méretű harangot hadicélokra elvitték. A nagy harangot a német nép adományaként 1990-ben a passaui Perner cég készítette el, amely Magyarország legnagyobb tömegű harangja lett. A bajor öntöde 1993-ban még négy harangot készített a templom számára.

Előadó: Millisits Máté művészettörténész, művelődéstörténész, új- és legújabbkori történeti muzeológus

_________________________________________________________________________

2013. Szeptember 20. péntek

10.00-óra. Idegenvezetés
Vezeti:Dósáné Imreh Zsuzsanna  turisztikai referens
16.00-óra. Pénzügyőr Zenekar koncertje a Szent István téren
19.00-óra. LOVAGTEREM
MŰ-TÖREDÉKEK
Török Péter tájépítész kiállításának megnyitója és tárlatvezetése.


” Lelkem lett a küzdés, szívem lett az álmom”

“Török Péter Prima Primissima, Europa Nostra és Ybl-díjas tájépítész 17 nagyszabású tervét mutatja be a tárlat 47 tabló segítségével. Nem csupán a művészeti értékkel bíró, gyönyörű grafikának beillő terveket ismerhetjük meg, de a megvalósult munkákról készült fotókon képet kaphatunk arról is, miként festenek a megálmodott művek a valóságban. A tablók mesélnek a művész legjelentősebb inspirációiról, azokról a képzőművészeti hagyományokról, amelyeket szívesen követ, és beavatnak nehéz küzdelmeibe is, amelyek során eléri – vagy épp nem – műve megvalósulását.”

Köszöntőt mond: Dr. Farkas Attila művészettörténész, érseki tanácsos
Megnyitja: Dr. Sisa József  MTA BTK Művészettörténeti Intézet igazgatója
Tárlatvezetés: Török Péter tájépítész

„Megbocsátás, párbeszéd, kiengesztelődés – ezek a béke szavai: a szeretett szíriai nemzetben, a Közel-Keleten, az egész világon!”

Feltehetjük a kérdést: mi a jelentősége ennek az üzenetnek? Mint mond ez az üzenet nekem, neked, mindannyiunknak?

1. Egyszerűen csak azt mondja, hogy Isten szívében és elméjében világunk „az összhang és a béke háza”, az a hely, ahol mindenki megtalálhatja saját helyét, és „otthon” érezheti magát, mert „ez jó”. Az egész teremtett világ harmonikus, jó egységet alkot, de főleg az emberek, akiket Isten saját képére és hasonlatosságára teremtett és akik egyetlen családot alkotnak, amelyben a kapcsolatokat a valós és nem pusztán szavakkal hirdetett testvériség jellemzi: a másik férfi és a másik nő fivérem és nővérem, akiket szeretek. A kapcsolat Istennel, aki szeretet, hűség és jóság, visszatükröződik az emberek közötti minden kapcsolatban és összhangot ad az egész teremtésnek.

Isten világa olyan világ, amelyben mindenki felelősnek érzi magát a másikért, a másik javáért.

Ma este az elmélkedés, a böjt, az ima során mindnyájan mélyen tekintsünk önmagunkba: nem ez az a világ, amelyet szeretnék? Vajon nem ez a világ az, amelyet mindnyájan a szívünkben hordozunk?

A világ, amit szeretnénk, nem az összhang és a béke világa saját magunkban, a másokkal való kapcsolatokban, a családokban, a városokban, a nemzetekben és a nemzetek között? És a valódi szabadság, hogy kiválasszuk az utat, amelyen ebben a világban haladunk, vajon nem pusztán az, amely mindenki javára irányul és amelyet a szeretet vezet?

2. Tegyük fel most magunknak a kérdést: ez az a világ, amelyben élünk? A teremtett világ megőrzi szépségét, amely csodálattal tölt el bennünket, továbbra is jó alkotás marad. De jelen van „az erőszak, a megosztottság, az összecsapás, a háború” is. Ez akkor következik be, amikor az ember, a teremtés csúcsa felhagy a szépség és a jóság látóhatárának szemlélésével és bezárkózik saját önzésébe.

Amikor az ember csak saját magára, saját érdekeire gondol és önmagát helyezi a középpontba, amikor hagyja, hogy elbűvöljék olyan bálványok, mint az uralkodás és a hatalom, amikor Isten helyébe önmagát teszi, akkor feldúl minden kapcsolatot, elront mindent; kinyitja a kaput az erőszak, a közöny, a konfliktus előtt. Pontosan ez az, amit a Teremtés könyvének szakasza meg akar velünk értetni, amikor elbeszéli a bűnbeesés történetét: az ember konfliktusba kerül önmagával, észreveszi, hogy mezítelen és elrejtőzik, mert fél (Ter 3,10).

Fél Isten tekintetétől; az asszonyt vádolja, aki test a testéből; megtöri a teremtett világgal fennálló összhangját, egészen odáig megy el, hogy felemeli kezét testvérére, hogy megölje. Mondhatjuk, hogy a harmóniából a diszharmóniába léptünk át? Nem, nem létezik „diszharmónia”: vagy harmónia van, vagy belezuhanunk a káoszba, ahol jelen van az erőszak, a veszekedés, az összecsapás, a félelem…

Éppen ebben a káoszban Isten az ember lelkiismeretétől megkérdezi? „Hol van a testvéred, Ábel?” És Káin válaszol: „Nem tudom; talán őrzője vagyok testvéremnek?” (Ter 4,9). Ez a kérdés nekünk is szól és jót tesz, ha megkérdezzük magunktól: Talán őrzője vagyok testvéremnek? Igen, őrzője vagy testvérednek! Embernek lenni annyit jelent, hogy egymás őrzői vagyunk! Ehelyett azonban amikor megbomlik az összhang, metamorfózis, átalakulás következik be: testvérünk, akit őriznünk és szeretnünk kellene, ellenséggé válik, aki ellen küzdeni kell, akit meg kell semmisíteni.

Attól a perctől kezdve mennyi erőszak, mennyi konfliktus, hány háború kísérte végig történelmünket! Elég, ha annyi fivérünk és nővérünk szenvedésére gondolunk. Nem véletlenek egybeeséséről van szó, de ez az igazság: minden erőszakos tettben, minden háborúban újjáélesztjük Káint. Mi mindnyájan! És ma is folytatjuk a testvérek közötti összecsapásnak ezt a történetét, ma is felemeljük kezünket az ellen, aki a testvérünk.

Ma is hagyjuk, hogy bálványok, önzés, érdekeink vezessenek bennünket; és ez a magatartásforma halad előre: tökéletesítettük fegyvereinket, lelkiismeretünk elaludt, még kifinomultabb indokokkal igazoljuk magunkat. Mintha egy normális dolog lenne, továbbra is a pusztítás, a fájdalom, a halál magvait vetjük el! Az erőszak, a háború csak halált hoz, halálról beszél! Az erőszak és a háború a halál nyelvét beszéli!

Az özönvíz káosza után elállt az eső. Feltűnik a szivárvány, a galamb egy olajágat hoz. Én is ma arra az olajfára gondolok, amelyet a különböző vallások képviselői ültettünk el Buenos Aires-ben a Plaza de Mayo – Május téren 2000-ben. Azt kértük, hogy ne legyen többé káosz, ne legyen többé háború, legyen béke.

3. Ezen a ponton felteszem a kérdést: lehetséges egy másik úton végig haladni? Ki tudunk lépni a fájdalomnak és a halálnak ebből a spirálisából? Meg tudjuk-e tanulni, hogy újból a béke útjain haladjunk, és azokat járjuk végig? Isten segítségéért fohászkodva, a „Salus populi romani”, a Béke Királynője anyai tekintetétől kísérve válaszolok: Igen, lehetséges mindenki számára! Ma este azt szeretném, ha a föld minden részéről ezt kiáltanánk: Igen, lehetséges mindenki számára! Sőt, szeretném, ha mindannyian válaszolnának, a legkisebbtől a legnagyobbig, egészen azokig, akik arra kaptak meghívást, hogy kormányozzák a nemzeteket: Igen, akarjuk!

Keresztény hitem arra késztet, hogy a keresztre tekintsek. Mennyire szeretném, ha egy pillanatig minden jóakaratú ember a keresztre tekintene! Ott olvashatjuk Isten válaszát: ott, az erőszakra nem erőszak volt a válasz, a halálra nem a halál nyelvezetével válaszoltak.

A kereszt csöndjében hallgat a fegyverek zöreje és a kiengesztelődés, a megbocsátás, a párbeszéd, a béke nyelvezete beszél. Szeretném kérni az Urat ma este, hogy mi, keresztények, más vallású testvéreink, minden jóakaratú férfi és nő erőteljesen kiáltsa: az erőszak és a háború soha nem a béke útja!

Mindenki tekintsen mélyen lelkiismeretébe és hallgasson arra a szóra, amely ezt mondja: lépj ki érdekeidből, amelyek elsorvasztják szívedet, küzd le a másik iránti közönyt, ami érzéketlenné teszi a szívet, győzd le a halált igazoló indokaidat és nyílj meg a párbeszédnek, a kiengesztelődésnek.

Nézd testvéred fájdalmát, a gyermekekét és ne okozz újabb fájdalmat, tartsd vissza a kezed, teremtsd meg ismét a megbomlott harmóniát; és mindezt nem a szembenállással, hanem a találkozással! Legyen vége a fegyverek zajának! A háború mindig a béke bukását jelenti, mindig vereség az emberiség számára.

Ismét visszhangozzanak VI. Pál szavai: „Soha többé egymás ellen, soha többé! Soha többé háborút, soha többé háborút!” (1965. október 4. Beszéd az Egyesült Nemzetekhez). „A békét csak a békével lehet megvalósítani, amely nem válik el az igazságosság kötelességeitől, hanem az áldozathozatal, a megbocsátás, az irgalmasság, a szeretet táplálja” (idézet az 1976. január elsejei béke világnapra írt üzenetből).

Megbocsátás, párbeszéd, kiengesztelődés – ezek a béke szavai: a szeretett szíriai nemzetben, a Közel-Keleten, az egész világon! Imádkozzunk a kiengesztelődésért és a békéért, munkálkodjunk a kiengesztelődésért és a békéért, és mindnyájan, minden környezetben, váljunk a kiengesztelődés és a béke embereivé. Ámen.

szivárvány

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír

Festés!?!?!?     Egyedül?          Jaj, ne!!..

Többen?          Háát, talán…

S ha nem Neked kell utána takarítani?

Akkor JÖVÖK!! !

Várunk szeptember 21.-én reggel 9 órára a Rákoscsabai Főplébániára egy kis hittanterem festésre!

részletek...