Cikkek archívuma ebben a rovatban: Érdekes cikkek

Itt a szeptember, az évkezdés, az iskolák és a munkahelyek időszámításának sarokpontja. Ez az időszak meghatározó lehet az egész évünkre nézve, ám lelkesedésünkben, vagy épp a nyár elgyászolásának közepette sokszor figyelmen kívül hagyjuk a buktatókat. Összeszedtünk 7+1 tippet a sikeres szeptemberért, ami egy sikeres év záloga.

 1. Ügyes-bajos ügyintézés 

Az első lépés, hogy vedd elő az okmányaidat, ellenőrizd, mind érvényes-e még. Az esetleg lejárt, vagy hamarosan érvénytelen iratokkal kapcsolatos teendőkről mihamarabb tájékozódj! Rengeteg kellemetlenségtől kímélheted meg ezzel magad.

Gondold végig, van-e a tanulmányaiddal, illetve munkáddal kapcsolatos évkezdő tennivaló. Az utolsó pillanatos ügyintézéssel sokkal több várakozási idő járhat a jogvesztő határidők buktatóiról már nem is beszélve.

 

2. Alkalom szüli…

Nem csak a tolvajt, a hétköznapi miselátogatót, illetve a kiegyensúlyozott gyónót is az alkalom szüli! Ha nem teremtesz magadnak lehetőséget, ne csodálkozz, hogy “nincs időd ezekre”… A szeptemberi évkezdés nagyszerű lehetőség, hogy kinyomtasd/kiírd a legközelebbi, illetve könnyen elérhető templomok miséinek időpontjait és gyóntatási rendjét. Ki tudja, lehet, hogy épp egy lukasórád teremt alkalmat a hétköznapi miselátogatásra, vagy épp elszabadulsz a munkából egy alkalmas pillanatban.

Bizony, ilyen összeszedetten könnyebb a sűrűbb gyónásról szőtt régi terveket is megvalósítani! 😉

Ugyanúgy kirakhatod a lakásban ezeket az infókat, ahogy a reggeli életmentő menetrendet is.

3. Rend a lelke

Érdemes most átgondolni, hova is kerülnek az új jegyzetek, könyvek, esetleg a munkából hazahozott anyagok. Ha a fiókok és a mappák majd szétrepednek a korábbi években felgyűlt dolgoktól, ideje átnézni, mi az, amitől megválhatnánk, vagy kevésbé központi helyen is tárolhatnánk. Enélkül pár hónapon belül eluralkodhat a szobában a káosz!

4. Arra jut idő, amire …

Sokszor halljuk, hogy arra mindenkinek van ideje, amit igazán fontosnak tart. Ezt a bölcsességet persze keserű szájízzel kóstolgatjuk, ha eszünkbe jut, mi mindent megígértünk már magunknak, aminek fontosságát felmértük, mégsem sikerült beépíteni az életünkbe…

A szeptember egy új nekifutás lehet! Talán jövőre már te is magabiztosan állítod, hogy amire akarsz, tényleg tudsz időt szakítani.

Csak gondold végig egy napod, keress olyan perceket, amiket nem használsz megfelelően, olyan elfoglaltságokat, amik aránytalanul sok idődet emésztik fel. Némi okos átrendezéssel egészen új szokásokat is beemelhetsz a hétköznapokba. (Némi mozgás sokakra, több ima mindenkire ráfér! 😀 )

Fontos a “különleges alkalmakról” is szót ejteni, amik ideiglenesen felülírhatják a hétköznapok menetét. Szeptemberben ismét minden barátod itthon van, mindenki találkozni szeretne, élménybeszámolók és bepótolandó szülinapok kihagyhatatlan ajánlataival bombáznak. Ez így természetes. Fontos, hogy reálisan felmérd, mennyi délutánt/estét tudsz anélkül a barátaiddal tölteni, hogy kiesnél a tanulás/ a munka egyre gyorsuló ritmusából. Hamar elrepül egy hónap, októberre pedig teljesen elúszhatsz.

Az időbeosztáshoz tartozik a személyes imaidőd megteremtése is! Lehet, hogy idén egyszerűen más napszakban tudsz minőségi időt tölteni Istennel, esetleg új imamódokat kellene felfedezned, hogy elmélyítsd a kapcsolatotokat. Gondold át!

5. Egységben az erő

Szeptemberben indítják az új évet a különböző keresztény közösségek is. Itt a remek lehetőség, hogy csatlakozz valahová, ahol bátorítást kapsz, ahol tanulhatsz, ahol társakra tehetsz szert ezen a különleges úton Isten felé. Tájékozódj a lehetőségekről a plébánián, barátoknál, interneten!

6. Akire felnézel

Új órarended/ beosztásod birtokában hívd fel lelkivezetőd/ bérmaszülőd/ keresztszülőd, és beszéljétek meg, milyen sűrűn tudtok majd találkozni, mikor lenne a legközelebbi alkalom. Ha nincs még olyan személy, akivel lelki fejlődésed mélységeiben megosztod és tanácsokkal lát el, érdemes keresni egyet. 🙂

7. Egymás mellett egyedül?

Ha kezded úgy érezni, kézbe vetted az időbeosztásod, átlátod az éved, oszd meg a terveidet a hozzád közelállókkal, elsősorban azokkal, akikkel egy háztartásban élsz! Már egy hűtőre függesztett órarend, vagy egy rendszeresített üzenőtábla is kifejezheti, hogy nem akarsz elszigetelődni a többiektől bokros teendőid ellenére sem. Kommunikálj minél élénkebben a napi dolgaidról, érdeklőd az övékről!

A rengeteg feladat mellett néha elfelejtkezünk a napi kapcsolattartásnak ezekről az alapjairól, ami fokozatosan elszigetelődéshez, fölösleges fájdalmakhoz vezethet.

+ Motiválódj!

Ahhoz, hogy lelkileg motivált maradj, rengeteg apró trükköt bevethetsz. Az asztalodra kiragasztott igéktől az imanaplóig, a gyertyán át a különleges kávésbögréig rengeteg módja van, hogy motiváld magad lelkileg a hétköznapok során. Hallgass dicsőítőzenét, olvass a lelki fejlődésedhez hozzájáruló könyveket! Hidd el, minden apróság, amit azért teszel, hogy Istennel szorosabb kapcsolatban élj, hatalmas erővel bír!

Sok sikert! 🙂

Kunszabó Anna

Einstein egy nap órát tartott egy egyetemen. Az óra kezdetén az ősz professzor a táblához lépett és elkezdte felírni a kilences szorzásokat:
1×9=7, 2×9=18, 3×9=27, 4×9=36, 5×9=45, 6×9=54, 7×9=63, 8×9=72, 9×9=81, 10×9=90
A közönség az első pillanattól fogva észrevette, hogy az első szorzást elrontotta és nagyon kinevették az idős zsenit. Néhányan össze is súgtak: “Biztosan hülyül már az öreg!”
Azonban ő megfordult és a következőt mondta:
“Tudom, miért nevetnek, de nem véletlenül rontottam el az első szorzást. Szeretnék megtanítani Önöknek egy nagyon fontos leckét: ez egy remek példa arra, hogy életük során mit fognak kapni az emberektől! Nézzék meg!
Kilenc alkalommal jó eredményt írtam fel és csak egyetlen egyszer hibáztam. Hiába voltam az esetek kilencven százalékában helyes, most mindenki csak arról az egy hibámról beszél és ezért nevetnek rajtam.
Ez tehát a lecke:
A világ sohasem fogja elismerni, amit ezerszer jól csinálsz, mindig azzal fognak bántani, amit egyszer elrontottál. De ne engedd, hogy eltérítsenek a céljaidtól! Ne hallgass a kárörvendőkre, csak acélozd meg magad és menj tovább! Nem rajtuk múlik, eléred-e a célodat!”
Hatalmas taps tört ki a teremben és nagyon sokan szégyellték el magukat.
Ne a hibát, ne a rosszat vegye észre a másikban, hanem a jót!
Gondolkozzon pozitívan, cselekedjen jószándékkal!

Heti megfontolandó gondolat

Boldog ember, aki gonoszok tanácsát nem követi,
bűnösök útján nem jár, csúfolkodók körében nem foglal helyet, de örömét leli az Úr törvényében, s éjjel-nappal róla elmélkedik.
Olyan ő, mint a fa dús vizű patak partján, mely idejében meghozza gyümölcsét, levele nem fonnyad; minden munkáját szerencse kíséri.
Nem így az istentelen, nem így, hanem mint a por, melyet szétszór a szél.
Nem állnak meg ítéletkor a gonoszok, sem a bűnösök az igazak közösségében. Mert ismeri az Úr az igazak útját; de a gonoszok útja pusztulásba visz.
1. zsoltár

 

Ha tetszett önnek a Heti Lélekemelő, vigye a hírét! Küldje el emailben ismerőseinek, barátainak, szomszédainak ezt a linket  http://laudetur.hu/hetilelekemelo/ hogy ők is feliratkozhassanak és minden hétfőn megkaphassák!

kép

Nyári élményeink jelentős része valószínűleg mindannyiunknak a természethez kapcsolódik. Kimozdulva a városi forgatagból, a természet templomában keresünk megnyugvást, felüdülést. Az ilyen élmények során készült képekhez íródtak néhány soros fohászok, elmélkedések.

Hálát adok, Uram, hogy útjaink során velünk vagy mindig, s amit mi nem látunk be, Te azt is látod. Tudod, mik várnak ránk az életünkben szembe jövő kanyarok után és erőt adsz, hogy bátran tehessük meg az utat akkor is, amikor nem látjuk, pontosan merre kanyarodik. Hálát adok, hogy utunk végén helyet készítesz nekünk. Köszönjük, hogy őrzőn fölénk magasodsz, óvsz és védesz minket. Hogy árnyat találunk Nálad. Hála Neked mindezért!....

„Mit gondoltam, amikor ezt elvállaltam? Jobban kellett volna teljesítenem. Az én hibám.” Ezek azok a hangok, amiket hallottál, amikor elveszítetted az állásodat, megbuktál a vizsgán, vagy megromlott a házasságod, amikor elszúrtad… .

A hangok elkezdték mondani, hogy nevetséges baklövést követtél el. Addig mondták, míg végül te magad is csatlakoztál hozzájuk. Alkalmatlannak tituláltad magad, korholtad magad. Kemény munkával büntetted magad az alacsony önértékelés börtönében. A bukás hangja. A bukás előbb vagy utóbb mindnyájunkat utolér.

De hát Isten Igéje pont azoknak íratott, akik elbuktak. A Biblia tele van olyan alakokkal, akik elszúrták. Dávid elbukott. Jónás a cethal gyomrában csücsült, amikor Isten meghallotta az imáját. A Biblia szereplői tökéletes emberek lennének? Távolról sem! Olyan emberek, akik tökéletesen elszúrták, ebben biztos lehetsz. A Biblia egy kellemes meglepetést tartogat számunkra: Isten azokat használja, akik elszúrták. Isten kegyelme nagyobb, mint a bukásaid!

Max Lucado

A Szűzanya 2017. június 25-i üzenete

Drága gyermekek! Ma szeretnék köszönetet mondani kitartásotokért és meghívni benneteket arra, hogy nyíljatok meg a mély imára. Gyermekeim, az imádság a hit szíve és az örök életbe vetett remény. Ezért imádkozzatok szívvel mindaddig, míg szívetek nem énekel hálával a Teremtő Istennek, aki életet adott nektek. Gyermekeim, veletek vagyok, és édesanyai béke-áldásomat hozom nektek. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra. 

Jó emlékezni a Szűzanya szavaira, amikor így szól hozzánk: „… gyermekeim, mindnyájatokat arra hívlak, hogy szívetek mélyéből nyíljatok meg erre a nagy kegyelemre, amelyet Isten itteni jelenlétem által ad… Évek óta hívlak és buzdítalak benneteket a mély lelki életre és az egyszerűségre.” Ezek az égi Édesanya szavai, amely szeretetéről és mellettünk való kitartásáról beszél.

Az életünkben minden kegyelem. Kegyelem a Szűzanya évek óta tartó jelenléte és jelenése Međugorjéban. Kegyelem és ajándék, ha tudunk imádkozni. Az első és legnagyobb alapigazság az imával kapcsolatban az a felismerés, hogy nem tudunk imádkozni.  Az apostolok is kérték Jézust: „Uram taníts minket imádkozni” (Lk 11, 1).

Ha elmarad a gyakorlati ima, nagy lesz az imádság utáni éhség. Az emberi szívnek Istenre van szüksége, mert csalhatatlanul tudja, ki az ő Teremtője?! Ha szívünk nem fordul Istenhez, akkor talál majd más hamis bálványokat és isteneket, amelyek nem hozhatnak békét számára.

            Nem szavakkal való imára vagy Istennek kimondott üres szavakra, hanem mély imára hív bennünket a Szűzanya. Istennek nem a szavainkra, hanem a szívünkre van szüksége. Ahogyan Szent Ágoston mondja: „Az ember azért imádkozik, hogy átalakuljon és nem azért, hogy Istent informálja.” A mély ima vagy a kontempláció a keresztény ima útja az Istenről és az emberről való igazság megtapasztalásához, amennyire ez lehetséges az ember számára. Isten elküldte szeretet üzenetét az embernek, ő pedig értelemmel fogadja. A mai ember elfelejtkezett Istenről, az üzenet feladójáról. A mély ima lelki útján felfedezzük azt, amit Isten ajándékozott nekünk. Van személynevünk és családi vezetéknevünk. De, a mi igazi vezetéknevünk az, hogy Istenéi vagyunk. Isten életéből származunk és az Isten életébe térünk vissza. Spanyolországi látogatása alkalmával XVI. Benedek pápa a következőket mondta: „Minden ember Isten temploma.” Ez benső tapasztalat.

Van egy történet, amely magyarázatot ad erre. Volt egy keresztény ember, akit Paternosternek hívtak. Imádkozott, böjtölt és zarándokolt, de egy idő után az ima szárazzá és üressé vált a számára. Részt vett lelkigyakorlaton és különböző imaszemináriumokat látogatott. Bekapcsolódott a karitatív és békemozgalmakba. Egy ideig remeteként élt az erőben. És mindezek után is ugyanolyan maradt, mint volt. A hazafelé vezető úton, vihar tört ki és egy idős embernél talált menedéket. Paternoster elmesélte baját az idős embernek. Az öreg hosszasan figyelte, majd azt mondta: „Fiam, te feledékenységben szenvedsz. Elfelejtetted a neved. Elfelejtetted, hogy te magad vagy az ima. Te a Miatyánk vagy. Imádkozni nem új imaforma elsajátítását jelenti, hanem tudni azt, ki vagy és olyan embernek lenni, amilyennek lenned kell. Jézus az imádság embere volt, de nem azért, mert imádkozott, hanem azért, mert ő maga volt az ima. Fiam, te is Isten imája vagy. Te Isten szentsége vagy. Te Isten temploma vagy.”

Nem csak az a kegyelem, hogy értelemmel felfogjuk, hanem, hogy bensőleg megtapasztaljuk azt, hogy Isten gyermeke és Isten temploma vagyunk. Isten ezt az ismeretet azoknak adja, akik komolyan és kitartóan kérik. A Szűzanya ebben az üzenetében megköszöni kitartásunkat. Jézus azt mondta: Kérjetek és kaptok, ez pedig azt jelenti: szüntelenül, kitartóan imádkozzatok.  Ezért fontos elhatározni, hogy egy órát adsz önmagadnak és Istennek a találkozásra, hogy erőt kapj a sikeres és megtervezett élethez.

Imádság

Szűz Mária, Te, aki a remény és a hit anyja voltál és vagy, az élet legnehezebb perceiben könyörögd ki számunkra az Isten útján való állhatatosság kegyelmét. Ó Mária, Te boldog vagy, mert hitted, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neked. Te pedig megjegyezted mindezeket a dolgokat és elgondolkodtál rajtuk (vö. Lk 2, 19), könyörögd ki számunkra azt a kegyelmet, hogy imánk szüntelen ajkunkon és szívünkben legyen úgy, ahogyan a levegő szünet nélkül kering testünkben. Ó Mária, Te mélyen ismerted Istent, mert kegyelemmel teljes vagy és teljesen Isten felé fordultál, ezért hozod nekünk Istent és vezetsz bennünket Istenhez. Szeretnénk kezünket a te kezedbe helyezni, szívünket a te szeplőtelen szívedbe, hogy tudjunk növekedni a hit, a remény és a szeretet útján. Ámen.

 

M.M

fordította: Sarnyai Andrea

kép 1

kép 2

 

Leszállt a Szentlélek. És utána? Egy hete ünnepeltük Pünkösdöt, mégis máris mintha sose lett volna.

Néha úgy érzem, olyan következetesen szokás túllépni Pünkösdön, mintha másnap a Szentlélek távozásának emléknapja lenne… Pedig ennek az eseménynek évről évre arra kellene minket emlékeztetnie, hogy mi is ugyanabban az üdvtörténeti korban élünk, mint az apostolok. Arra kellene bátorítson minket, hogy hittel, nyitott szívvel olvassuk el az Apostolok Cselekedeteit. Már e bibliai könyv címe is árulkodó. Nem az apostolok elmélkedései, nem az apostolok emlékiratai… Amire a Szentlélek indította őket, az a CSELEKVÉS.

Minket is hitből fakadó tettekre sarkall a Szentlélek, ha kinyitjuk a szívünk, ha engedjük munkálkodni az életünkben. Általunk is hatalmas dolgokat vihet végbe Isten, ha hozzátesszük a magunk részét. Péter apostol emberi gyengeségei több evangéliumi részletben is előkerülnek, mégis ez a tanulatlan férfi a Szentlelket befogadva gyönyörű beszédet tart a sokaságnak, akiknek szívéhez ezáltal eljut az Örömhír.

Merjük elhinni, hogy Isten sokkal többre képes, mint azt mi gondolnánk!
Fedezzük fel a saját Pünkösd utáni csodáinkat!

 

Kunszabó Anna

Egyik nap leültem az irodámba a számítógépem elé dolgozni. Mindig bekapcsolva hagyom, így csak meg kell mozgatnom az egeret, mire bekapcsol a képernyő és a gép munkára kész. Ezen a napon viszont semmi sem történt, amikor megmozgattam az egeret.

Hiába próbáltam újra és újra. Végül felhívtam egy számítógépes szakembert, aki adott néhány ötletet, hogy mit csináljak, de újra nem történt semmi. Akkor azt mondta, hogy húzzam ki a gépet a konnektorból, várjak egy kicsit, hogy az elektromosság és a régi információk kimenjenek, majd dugjam vissza. Pontosan ezt tettem, és a számítógép tökéletesen működött.

Miközben munkához láttam, arra gondoltam, hogy az életünk is ugyanígy túl lehet terhelve, mint a számítógép. Ilyenkor több mindennel próbálkozunk, hogy „újraindítsuk” magunkat, de amire igazából szükségünk van, az egyszerűen az, hogy kikapcsoljunk és elengedjük mindazt, ami túlterhel. Szükségünk van rá, hogy elcsendesedjünk az Úr előtt, és engedjük Neki, hogy „újraindítson” minket.

Éreztél már úgy, keményen dolgozol, de a munkádnak nincs nagyon eredménye? Vagy esetleg úgy érzed, hogy körbe-körbe jársz, és közben nem jutsz sehová? Elveszítetted a békességedet? Akkor pontosan annak van itt az ideje, hogy kikapcsolj, és belépj Isten jelenlétébe. Talán azt mondod: „Én túl elfoglalt vagyok vagy ehhez!” „Egyszerűen nincs időm!” De gondolj csak bele, Jézus milyen elfoglalt volt! Sehova sem mehetett anélkül, hogy a tömeg ne követte volna. Küldetése volt, amit teljesítenie kellett. Azonban tudta, hogy létfontosságú számára, hogy minden tevékenységétől visszavonulva időt töltsön az Atya jelenlétében. Ha Jézusnak szüksége volt erre, akkor nyilván nekünk is!

Próbálj meg időt találni és kiiktatni mindent, ami elvonja a figyelmedet. Kapcsolj ki a tevékenységeidből, és csendesedj el Isten jelenlétében. Hagyd, hogy megújítson, helyreállítson, feltöltsön erővel, győzelemre vezessen.

„Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten! Magasztalnak a népek, magasztal a föld.” (Zsoltárok 46:10)

 

Victoria Osteen

Jézus feltámadt a halálból. Ez az egész történelem legfontosabb eseménye, és az egész keresztény tanítás alapja. Viszont van Jézus feltámadásának egy, a mi életünkre nézve elég komoly következménye, amivel kevesebbet foglalkozunk: mi is fel fogunk támadni!

Az egyetlen dolog, amiben a világon minden ember egyetért, hogy az életünk végén meg kell halnunk. Ez az élet rendje. Az igazi kérdés az – és ez egész biztosan minden emberben újra és újra felmerül, – hogy mi történik velünk a halál után? Bár keresztény hitvallásunkban hétről hétre elmondjuk, hogy „Hisszük a halottak feltámadását”, úgy érzem, nem vesszük ezt eléggé komolyan.Hadd idézzek egy részt Pál apostoltól: „Ha pedig Krisztusról azt hirdetjük, hogy feltámadt a halottak közül, hogyan mondhatják közületek némelyek, hogy nem támadnak fel a halottak? Hiszen ha nem támadnak fel a halottak, akkor Krisztus sem támadt fel. Ha pedig Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló a mi igehirdetésünk, de hiábavaló a ti hitetek is. Sőt Isten hamis tanúinak is bizonyulunk, mert akkor Istennel szemben arról tanúskodtunk, hogy feltámasztotta Krisztust, akit azonban nem támasztott fel, ha csakugyan nem támadnak fel a halottak. Mert ha a halottak nem támadnak fel, Krisztus sem támadt fel. Ha pedig Krisztus nem támadt fel, semmit sem ér a ti hitetek, még bűneitekben vagytok. Sőt akkor azok is elvesztek, akik Krisztusban hunytak el. Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk. Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül, mint az elhunytak zsengéje…” (1Kor 15,12-20)

Pál érezte a fenti kérdés jelentőségét, és engem újra és újra meglep az az indulat, amellyel ezeket a sorokat írta.

Később ezzel folytatja: „Ha a halottak nem támadnak fel, akkor „együnk és igyunk, mert holnap úgyis meghalunk.” (1Kor 15, 32b)

Mi mit kezdünk a halottak feltámadásával? Azt hiszem, a legtöbb keresztény csak éli az életét itt a Földön, igyekszik belőle a legtöbbet kihozni – és valahol, nagyon távol, ott lebeg a szeme előtt a feltámadás ígérete. „Minden bizonnyal lesz valami a halál után, de addig is próbáljuk meg ezt a 70-80-90 évet minél kellemesebben eltölteni.” Ez az emberi perspektíva.

Valószínűleg sokkal többet kellene olvasnunk a Szentírást, hogy megértsük és magunkévá tegyük azt a perspektívát, értékrendet, amit Jézus hirdetett. Mert Ő valami egészen mást tanított. Tanításai rendre arról szóltak, hogy úgy éljük az életünket, hogy végig az örök élet, a feltámadás lebegjen a szemünk előtt. Ez legyen az elsődleges motivációnk, a legfontosabb célunk és a legnagyobb értékünk.

„Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és a hol a tolvajok kiássák és ellopják; hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, ahol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és ahol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják.” (Mt 6,19-20)

Sokkal komolyabban kellene vennünk a feltámadást a mi személyes életünkben is.

Mert a feltámadás legalább annyira komoly és valóságos dolog, mint a halál!

Ahogy a halált sem tudjuk elkerülni, előbb-utóbb szembe kell vele néznünk, ugyanúgy a feltámadással is szembetaláljuk majd magunkat.

„Mert mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk Krisztus ítélőszéke elé” (2Kor 5,10a)

Mi ez a 80-90 év az örökkévalósághoz képest? Átérezzük-e ennek a súlyát? Egyáltalán: hiszünk-e eléggé a feltámadásban ahhoz, hogy Isten törvényei szerint éljünk?

„Akkor a teljes földi életünket “be kellene áldoznunk” egy ígéretért??” Röviden: igen!

De Isten nem hagyja ennyiben a dolgot. Ugyanis ha tudunk valóban mellette dönteni, Ő a földi életünket is gyönyörűvé teszi! Szabaddá tesz minket, megtanít szeretni, és jó emberré formál minket. Minél szorosabb kapcsolatban vagyunk Vele, annál nagyobb a békénk, annál boldogabb és derűsebb az életünk. Minden nélküle töltött nap elpocsékolt idő, de minden vele töltött idő áldást hoz!

„Ekkor így szólt Péter: Íme, mi otthagytunk mindent, és követtünk téged. Ő pedig ezt mondta nekik: Bizony mondom nektek, hogy mindaz (…) a sokszorosát kapja vissza már ebben a világban, a jövendő világban pedig örök életet.” (Lk 18,28-30)

Pál ebben a valóságban élt, az egész élete előre, Jézusra és az örök életre mutatott. Meg is lett az áldása:

„Mert nekem az élet Krisztus és a meghalás nyereség. (…) vágyódom elköltözni és Krisztussal lenni, mert ez sokkal jobb mindennél” (Fil 1,21-24 részletek)

Ne csapjuk be magunkat. Éljük mi is az életünket az igazság szerint! Ne csak a földi életünk perspektívájában gondolkodjunk, hanem bármit teszünk, bármit mondunk vagy gondolunk, az örök élet perspektívájában tegyük. Járjuk az utunkat Jézussal, hagyjuk, hogy Ő vezessen és formáljon. Ő az út, az igazság és az élet! Így a halál hazatérés lesz a mi szerető Atyánkhoz.

Herényi Márk Barnabás