Cikkek archívuma ebben a rovatban: Érdekes cikkek

„A nagyböjtben hozzuk rendbe az életünket és mondjunk nemet a szentnek álcázott képmutatóknak” – Ferenc pápa kedd reggeli homíliája


Nagyböjt annak az időszaka, hogy “rendbe hozzuk” életünket, hogy közelítsünk az Úrhoz – hangsúlyozta Ferenc pápa azon a szentmisén, amelyet kedden reggel mutatott be a Szent Márta-házban.

A pápa óva intett attól, hogy jobbnak érezzük magunkat másoknál. A képmutatók jónak álcázzák magukat, miközben nem értik, hogy senki sem igazul meg önmaga által, mindnyájunknak szükségünk van a megigazulásra.

Ferenc pápa a megtérés szóval kezdte homíliáját, nyomatékosan rámutatva, hogy ez nagyböjt kulcsszava. Kommentálta az első olvasmányt Izajás könyvéből (Iz 1,10.16-20). Az Úr Szodomát és Gomorrát, a két bűnös várost megtérésre hívja.

Ez azt mutatja: mindnyájunknak szükségünk van arra, hogy megváltoztassuk életünket, megvizsgálva lelkünket, amelyben mindig találunk valami kivetni valót. Nagyböjt azt jelenti, hogy rendbe hozzuk életünket, közeledve az Úrhoz. Az Úr azt akarja, hogy közel legyünk hozzá. Azt akarja, hogy őszintén közeledjünk, ne legyünk képmutatók.

„Mit tesznek az álszentek? Jónak álcázzák magukat: olyan az arcuk, mint egy szentkép, égre emelt szemmel imádkoznak, hogy lássák őket, igazabbnak érzik magukat másoknál és lenézik a többieket. Azt mondják: én nagyon katolikus vagyok, mert nagybátyám egy nagy jótevő, a családom ilyen és ilyen, ismerem ezt a püspököt, azt a bíborost, azt az atyát. Jobbnak érzik magukat másoknál. Ez álszentség. Az Úr ezt mondja: Nem, ez nem jó. Senki sem igazul meg önmaga által. Mindnyájunknak szüksége van arra, hogy megigazuljunk. És az egyedüli, aki igazzá tesz bennünket, az Jézus Krisztus” – mondta homíliájában Ferenc pápa.

Ezért kell közelednünk az Úrhoz. Ne legyünk kikozmetikázott keresztények. Amikor eltűnik a látszat, és felszínre kerül a valóság, kiderül, hogy nem vagyunk keresztények. Honnan tudjuk, hogy mi nem vagyunk képmutatók és hogy közeledünk az Úrhoz?

A választ maga az Úr adja meg az első olvasmányban, amikor ezt mondja: „Mosakodjatok meg, tisztítsátok meg magatokat, távolítsátok el gonosz tetteiteket szemem elől! Hagyjatok fel azzal, hogy rosszat cselekedtek, tanuljatok jót tenni!” Erre hív az Úr. De mi a jele annak, hogy valóban jó úton járunk? – tette fel a kérdést Ferenc pápa.

„Siessetek segítségére az elnyomottaknak, szolgáltassatok igazságot az árvának, védelmezzétek az özvegyet!” Gondoskodjatok testvéreitekről: a betegekről, a szegényekről, a rászorulókról, a tudatlanokról. Ehhez kell hasonlítani tetteinket. Az álszentek nem képesek erre, mert el vannak telve önmagukkal, vakok arra, hogy észrevegyék a többieket. Amikor valaki egy kicsit közeledik az Úrhoz, akkor az Úr világossága megláttatja vele ezeket a dolgokat és arra készteti, hogy menjen és segítsen testvéreinek. Ez a jel, ez a megtérés jele.

Annak a jele, hogy Jézus Krisztussal vagyunk, az az, hogy gondozzuk testvéreinket, a szegényeket, a betegeket, mint ahogy az Úr tanítja ezt nekünk. Ezt olvassuk Máté evangéliumának 25. fejezetében. A Nagyböjt arra való, hogy helyreigazítsuk, megváltoztassuk életünket, hogy közeledjünk az Úrhoz.

Az álszentség annak a jele, hogy távol vagyunk az Úrtól. Az álszentnek nincs szüksége az Úrra, azt hiszi, hogy saját magától üdvözülhet, és szentnek álcázza magát. Ha bűnbánó lélekkel járulunk az Úrhoz, bocsánatot kérve és gondozzuk szükséget szenvedő testvéreinket, akkor az annak a jele, hogy közeledünk az Úrhoz.

Az Úr adja meg mindnyájunknak a világosságot és a bátorságot: világosságot, hogy tudatára ébredjünk, mi történik bennünk és bátorságot, hogy megtérjünk, hogy közeledjünk az Úrhoz. Olyan szép az Úr közelében lenni – fejezte be kedd reggeli homíliáját Ferenc pápa.
 Vatikáni Rádió

megtérés

arc

I.
Mosakodni hasztalan:
Urad áll itt szótalan.
II.
Élet fáját ölelem:
erôs, mint a szerelem.
III.
Kereszt súlya malomkő:
földi ember esendő.
IV.
Szerető szív valahány,
egytől egyik mind anyám.
V.
Gyönge karral gyámolíts,
igaz szívvel felüdíts.
VI.
Vérben ázott arcomat
jegykendőül elfogadd.
VII.
Másodízben bukom el.
Terhem elnyom s fölemel.
VIII.
Élő fába fejsze vág,
mit remél a száraz ág?
IX.
Hegytetőn, hol nincsen út,
elnyúlt testem ingyen út.
X.
Miért csupán az ingem kell?
Ölts magadra engem fel.
XI.
Vasszögekkel veretem.
Aki gyűlöl, szeretem.
XII.
Föld is, ég is elhagyott,
két lator közt lankadok.
XIII.
Megfeszített Istened
szép szelíden ölbe vedd!
XIV.
Földbe tér a búzaszem:
kicsírázik csöndesen.
forrás

kálvária

kereszt

 Ferenc pápa üzenete nagyböjtre

Kedves Testvéreim!

Nagyböjt alkalmából néhány gondolatot ajánlok figyelmetekbe, melyek segíthetnek a megtérés egyéni és közösségi útján. Szent Pál kifejezéséből merítem az alapgondolatot: „Hiszen ismeritek a mi Urunk, Jézus Krisztus kegyelmét, hogy értetek szegénnyé lett, bár gazdag volt, hogy az ő szegénysége által ti gazdagok legyetek” (2Kor 8,9). Az Apostol a korintusi keresztényekhez fordul, és bátorítja őket, hogy nagylelkűen segítsék a jeruzsálemi, szűkölködő hívőket. Mit mondanak nekünk, mai keresztényeknek, Szent Pálnak ezek a szavai? Mit mond nekünk ma a szegénységre, az evangéliumi értelemben vett szegény életre való meghívás?

Krisztus kegyelme
Ezek a szavak mindenekelőtt elmondják, hogy milyen Isten stílusa. Isten nem a világi hatalom és gazdagság eszközeivel mutatja meg önmagát, hanem a gyengeség és szegénység eszközein keresztül: „bár gazdag volt, értetek szegénnyé lett…”. Krisztus, az Isten örök Fia, aki hatalomban és dicsőségben egyenlő az Atyával, szegénnyé lett; lejött közénk, mindannyiunkhoz közel jött. Mindenétől megvált, „kiüresítette önmagát”, hogy mindenben hasonló legyen hozzánk (vö. Fil 2,7; Zsid 4,15). Isten megtestesülése nagy misztérium! De mindennek az alapja az isteni szeretet, amely szeretet kegyelem, nagylelkűség, a közelség vágya és nem habozik odaadni és feláldozni önmagát a szeretett teremtményekért. A tevékeny szeretet azt jelenti, hogy egészen osztozunk a szeretett személy sorsában. A szeretet hasonlóvá tesz, egyenlőséget teremt, ledönti a falakat, megszünteti a távolságokat. És Isten ezt tette velünk. Jézus ugyanis „emberi kézzel dolgozott, emberi értelemmel gondolkodott, emberi akarattal cselekedett, emberi szívvel szeretett. Szűz Máriától születvén valóban egy lett közülünk, a bűnt kivéve mindenben hasonló lett hozzánk” (II. Vatikáni Zsinat, Gaudium et spes kezdetű lelkipásztori konstitúció, 22).
Jézus célja nem az volt, hogy magáért a szegénységért legyen szegény, hanem – ahogy Szent Pál mondja – „hogy az ő szegénysége által ti gazdagok legyetek”. Ez nem szójáték, vagy egy hatásvadász kifejezés! Ez Isten logikájának szintézise, ebben foglalható össze a szeretetnek, a megtestesülésnek és a keresztnek a logikája. Isten nem a magasból hullajtotta ránk az üdvösséget, mint emberbaráti jámborságból a fölöslegből adott könyöradományt. Krisztus szeretete nem ilyen! Amikor Jézus alámerül a Jordán vizébe, és megkeresztelteti magát Keresztelő Jánossal, nem azért teszi, mert bűnbánatra, megtérésre van szüksége. Azért teszi, hogy beálljon az emberek közé, akiknek bűnbocsánatra van szükségük, közénk, bűnösök közé és magára vegye bűneink terhét. Ezt az utat választotta, hogy megvigasztaljon, üdvözítsen minket, hogy megszabadítson nyomorúságunkból. Szíven üt minket, hogy az Apostol azt mondja, hogy nem Krisztus gazdagsága, hanem szegénysége által lettünk megszabadítva. Szent Pál pedig jól ismeri „Krisztus felfoghatatlan gazdagságát” (Ef 3,8), aki a „mindenség örököse” (Zsid 1,2).
Mi tehát ez a szegénység, amellyel Jézus megszabadít és gazdaggá tesz minket? Éppen az, ahogyan ő szeret minket, ahogyan közel kerül hozzánk, mint az irgalmas szamaritánus, aki odalép ahhoz az emberhez, akit félholtan az út szélén hagytak (vö. Lk 10,25 köv.). Az ő együttérző, gyöngéd, életünkben osztozó szeretete az, ami igazán szabaddá tesz minket, valódi üdvösséget és örömet ad nekünk. Krisztus szegénysége, amellyel gazdagít minket, abban áll, hogy testté lett, magára veszi gyöngeségeinket, bűneinket, és közvetíti felénk Isten végtelen irgalmát. Krisztus szegénysége a legnagyobb gazdagság: Jézus gazdagsága az Atyaistenben való határtalan bizalmában rejlik, abban, hogy minden pillanatban rábízza magát, mindig és csak az ő akaratát és dicsőségét keresi. Gazdag, mint egy gyermek, aki érzi, hogy szeretik és szereti a szüleit, és egy pillanatra sem kételkedik szeretetükben, gyöngédségükben. Jézus gazdagsága a Fiúságában van, ennek a szegény Messiásnak az Atyával való egyedülálló kapcsolata a kizárólagos kiváltsága. Amikor Jézus arra hív, hogy vegyük magunkra az ő „édes igáját”, akkor arra hív, hogy gazdagodjunk az ő „gazdag szegénységében” és „szegény gazdagságában”; osztozzunk vele fiúi és testvéri lelkületében; váljunk fiakká a Fiúban, testvérekké az Elsőszülött Testvérben (vö. Róm 8,29).
Van egy mondás, mely szerint az egyetlen valódi szomorúság az, ha nem vagyunk szentek (L. Bloy); azt is mondhatnánk, hogy egyetlen valódi nyomorúság létezik: nem Isten gyermekeiként és Krisztus testvéreiként élni.

Tanúságtételünk

Azt gondolhatnánk, hogy a szegénységnek ez az „útja” Jézusé volt, mi pedig, akik utána jövünk, üdvözíthetjük a világot megfelelő emberi eszközökkel. Nem így van. Mindenütt, minden korban Isten továbbra is Krisztus szegénysége által üdvözíti az embereket és a világot, aki szegénnyé lesz a szentségekben, az Igében, az Egyházában, amely szegényekből álló nép. Isten gazdagságát nem tudjuk közvetíteni a mi gazdagságunkon keresztül, hanem mindig és kizárólag a személyes és közösségi szegénységünkön át, amelyet Krisztus Lelke éltet.
Mesterünket követve mi, keresztények arra kaptunk meghívást, hogy tekintsünk testvéreink nyomorára, érintsük meg, vegyük magunkra és tegyünk konkrétan azért, hogy könnyítsünk rajtuk. A nyomor nem egyenlő a szegénységgel. A nyomor olyan szegénység, amelyben nincs bizalom, szolidaritás, remény. Háromfajta nyomort különböztethetünk meg: anyagi, erkölcsi és lelki nyomort. Az anyagi nyomor az, melyet általában szegénységnek hívnak, és azokat érinti, akik nem emberhez méltó körülmények között élnek: alapvető jogok nélkül, elsődleges anyagi szükségletek hiányában, mint az étel, a víz, a higiéniai körülmények, a munka, a fejlődés és a kulturális növekedés lehetősége. E nyomor láttán az Egyház felkínálja szolgáló szeretetét, a diakóniát, hogy segítsen a szükségben, begyógyítsa ezeket a sebeket, amelyek elcsúfítják az emberiség arcát. A szegényekben és a legutolsókban mi Krisztus arcát látjuk. Ha szeretjük és segítjük a szegényeket, akkor Krisztust szeretjük és szolgáljuk. Elkötelezettségünk arra is irányul, hogy a világban megszűnjön az emberi méltóság megsértése, a diszkrimináció és az erőszak, amelyek sok esetben a nyomor igazi okai. Amikor a hatalom, a luxus és a pénz bálvánnyá válnak, akkor ezek előbbre valók lesznek az anyagi javak egyenlő elosztásánál. Ezért szükséges, hogy az emberek lelkiismerete az igazságosság, az egyenlőség, a józanság és a javak megosztása felé irányuljon.
Nem kevésbé aggasztó az erkölcsi nyomor, amely abban áll, hogy az ember a káros szenvedélyek és a bűn rabjává válik. Hány család aggódik amiatt, hogy valamelyik – gyakran fiatal – családtagon eluralkodik az alkohol, a drog, a játékszenvedély, a pornográfia! Hány ember veszítette el élete értelmét, nincs előttük távlat a jövőt illetően, reménytelenek! És hány ember kényszerült ebbe a nyomorba igazságtalan társadalmi körülmények miatt, a munkanélküliség miatt, amely megfosztja őket attól a méltóságtól, amit a kenyérkereset ad; vagy mert nem egyenlően jutnak hozzá az oktatáshoz és az egészségügyi szolgáltatásokhoz. Ezekben az esetekben az erkölcsi nyomor nevezhető akár az öngyilkosság kezdetének is. A nyomornak ez a formája, amely anyagi romláshoz is vezet, mindig összekapcsolódik a lelki nyomorral, amely akkor sújt minket, amikor eltávolodunk Istentől és elutasítjuk szeretetét. Ha úgy véljük, hogy nincs szükségünk Istenre – aki Krisztusban felénk nyújtja kezét – mert azt gondoljuk, hogy beérjük saját magunkkal, akkor a kudarc útján járunk. Isten az egyetlen, aki valóban megment és megszabadít.
A lelki nyomorra az evangélium az igazi ellenszer. A keresztény ember arra hivatott, hogy vigye el az élet minden területére a megszabadító jó hírt, hogy létezik az elkövetett rossz megbocsátása, hogy Isten nagyobb a mi bűneinknél és ingyen szeret minket, mindig, és a közösségre valamint az örök életre vagyunk teremtve. Az Úr arra hív minket, hogy örömmel hirdessük az irgalom és a remény üzenetét! Jó megtapasztalni e jó hír terjesztésének örömét, annak örömét, hogy megosztjuk a ránk bízott kincset, hogy ezáltal vigaszt nyújtsunk a megtört szíveknek és reményt adjunk sok testvérünknek, akiket körülvesz a sötétség. Ez azt jelenti számukra, hogy követjük és utánozzuk Jézust, aki a szegények és bűnösök felé ment, mint a pásztor az elveszett bárány felé, és teljes szeretetével tette ezt. Vele egyesülve bátran nyithatunk meg új utakat az evangelizáció és az emberi fejlődés terén.

Kedves Testvérek! Azt kívánom, hogy ebben a nagyböjti időben az egész Egyház készségesen és igyekvően tegyen tanúságot az anyagi, erkölcsi és lelki nyomorban élőknek az evangélium üzenetéről, amely az Atya irgalmas szeretetének hirdetésében foglalható össze, aki kész magához ölelni Krisztusban minden embert. Olyan mértékben tudjuk ezt tenni, amilyen mértékben hasonlóak leszünk Krisztushoz, aki szegénnyé lett és gazdaggá tett minket szegénységével. A nagyböjt megfelelő idő arra, hogy megváljunk sok mindentől. Jót fog tenni, ha megkérdezzük magunktól, mi mindent tudunk nélkülözni azért, hogy szegénységünkkel segítsünk és gazdagítsunk másokat. Ne felejtsük el, hogy az igazi szegénység fáj: önmagunk megfosztása valamitől nem lenne hiteles e bűnbánati távlat nélkül. Nem bízom abban az alamizsnában, amely nem kerül áldozatba és nem jár fájdalommal.
A Szentlélek, akinek köszönhetően olyanok vagyunk „mint szűkölködők, mégis sokakat gazdagítók, mint akiknek semmijük sincs, mégis mindenük megvan” (2Kor 6,10), tartsa meg ezeket az elhatározásainkat, és erősítse bennünk az emberi nyomor iránti figyelmet és felelősséget, hogy könyörületessé váljunk és gyakoroljuk az irgalmat. Ezzel a jókívánsággal biztosítalak benneteket imáimról, hogy minden hívő és minden egyházi közösség gyümölcsözően élje meg az egész nagyböjti időt. És kérlek titeket, imádkozzatok értem. Az Úr áldjon meg titeket és a Szűzanya oltalmazzon benneteket.

 

forrás

kép

Egyszer egy friss házaspárnak nem volt lehetősége hol lakni. Nem volt elég tőkéjük ahhoz, hogy egy saját lakást vehessenek, albérlet mellett pedig nem tudtak félretenni. Csak egyetlen választásuk maradt, hogy odaköltözzenek a férj édesanyjához, akinek elég nagy háza volt ahhoz, hogy ott lakjanak. Igen jó megoldásnak ígérkezett az odaköltözés, mivel jó helyen volt a ház, és elég szoba volt ahhoz, hogy kényelmesen elférjenek.anyós probléma

Ahogy teltek-múltak a hetek, kiderült, hogy a feleség és az anyós túlságosan ellentétes személyiség. Egyre több és hevesebb vita bontakozott ki közöttük. A férj gondolta, hogy ez csak egy kezdeti időszak ameddig össze nem szoknak.

Viszont az idő múlásával a feleség és anyós közti viszony egyre jobban elharapózott, már gyűlölködésbe ment át. Nem telt el úgy egy nap, hogy ne vesztek volna össze valami apróságon.
A feleség kezdte megelégelni a dolgot és elment az egyik legjobb barátnőjéhez, aki gyógyszerész volt, hogy szerezzen tőle valami olyan gyógyszert, aminek olyan káros mellékhatásai vannak, hogy hosszú távon halált is okozhat vagy legalábbis gyors leépülést.
A barátnője adott is neki egy méreggyógyszert, aminek a rendszeres szedése legyengíti az immunrendszert, majd leépüléshez, vagy akár halálhoz is vezethet. Hozzátette, hogy minden reggel készítsen finom reggelit, és abba csempéssze bele a méreggyógyszert. Továbbá, legyen mindig kedves, türelmes, végtelenül toleráns, kerülje el a vitákat az anyóssal, nehogy később bármiféle gyanúba keveredjen, hogy őt gyanúsítsák leromlott állapota vagy halála miatt.
A feleség nagyon megörült, hogy legjobb barátnője ilyen segítőkész és megértő volt. Másnap reggeltől rendszeresen úgy tett, ahogy azt a barátnője meghagyta neki. Elkészítette a reggelit, amibe mindig belecsempészte a méreggyógyszert, minden fajta konfliktust elkerült, a vitás helyzetekben megértően elsimította a problémát, kedves volt és türelmes az anyósához. Úgy volt vele, hogy úgysincs neki sok hátra.

Néhány nap elteltével, az anyós mentalitása is kezdett megváltozni. Egyre kevesebb konfliktus helyzet állt elő. Végül hetek múlva teljesen megváltozott a légkör a házban. Elmúltak a veszekedések, és egyre barátságosabb viszony alakult ki a két nő között.
Végül az anyós már úgy tekintett menyére, mint lányára. A feleség pedig édesanyjának tekintette az anyósát. Nagyon jó barátság alakult ki közöttük és egymás segítségére lettek a mindennapokban. Megszűnt a veszekedés, furkálódás és piszkálódás.

Viszont a feleségnek hatalmas lelkiismeret-furdalása lett, mivel hetekig mérgezte anyósát a gyógyszerrel. Gyorsan elrohant barátnőjéhez, hogy adjon tanácsot, mivel tudná helyrehozni a méreggyógyszer által okozott károkat.

Barátnője pedig megkérdezte, hogy most miért gondolta meg magát. A feleség kétségbeesetten mondta, mennyire bánja, hogy ilyen szörnyűségre vetemedett, és hogy igazából anyósa egy nagyon jó ember, akivel most már nagyon jól megértik egymást. Nem győzte sorolni a jó tulajdonságait. Erre a barátnője elmosolyodott és megnyugtatta, hogy valójában csak vitamint adott neki, nem mérget. Majd ezt mondta:

Látod, kedves barátnőm, a szeretet jobb mindennél, méregnél, vitaminnál. A szeretet az, ami segített a kapcsolatotokon az anyósoddal! Itt az ideje, hogy megértsd, a környezeted úgy viszonyul hozzád, ahogyan te viszonyulsz a környezetedhez.

 

Akkor ma, torkos csütörtökön valami finom ebéddel kezdjük megmérgezni a környezetünket.

Nagyböjt végén várjuk a beszámolókat az eredményről!

forrás

képek

A szeretet türelmes, jóságos, mert:

beleérző, akaratfejlesztő, rendre nevelő;

A szeretet nem irigykedik, mert:

vállalja a gyermeket terheivel,

a több gyermeket gondjaival,

sokféle problémával együtt;

A szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel, mert:

a gyermekek kérdéseire élményszerű választ ad,

félelmeit feloldja,

a produkáltatástól és csodagyerekségtől megóvja,

még tanulni is kész érte;

A szeretet nem viselkedik bántóan, mert:

a gyermeknek tett ígéreteit betartja,

a dackorszaka alatt vele és beleérez,

a gólyameséktől megvédi,

idejében és megfelelő felvilágosítja és nem rémisztgeti;

A szeretet nem keresi a maga hasznát, mert:

áldozatos, ha kell, önfeláldozó,

csendet tud biztosítani a gyermek számára,

a gyermek tulajdonát tiszteletben tartja,

adni, ajándékozni is megtanítja;

A szeretet nem háborodik fel, mert:

sohasem ütlegel,

szülői összhangban büntet és jutalmaz,

zsilipelve dicsér és fedd;

A szeretet nem rója fel a rosszat, mert:

nemcsak megbocsát, el is felejt,

betartja a jézusi sorrendet,

pofonokat nem utalványoz,

a gyermek tetteinek indító okaira figyel;

A szeretet nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal, mert:

a szülő és a gyermek közt jó kapcsolatot teremt,

nem kendőzi az ügyeskedést – ügyességnek,

a gyermek igazát is elismeri;

A szeretet mindent eltűr, mindent remél, mert:

roskadozva sem roskad össze,

sohasem zsugorít,

növelve – nevel;

A szeretet soha el nem múlik, mert:

az Isten a szeretet (Agapé),

azért nem múlhat el,

Benne és belőle élünk.

 

forrás

kép

 

Amikor a legidősebb lányom kétéves volt, elveszítettem őt az áruházban. Teljesen pánikba estem! Egyszerre semmi más nem számított, csak, hogy megtaláljam Jennát. A vásárlásról teljesen megfeledkeztem. A bevásárlólista jelentőségét veszítette.https://encrypted-tbn1.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcSbDdBVvlBLKpR6Mw0-1Uaz56Py1Ql5B_Xpdk2c81gYXU7drcNq0ydlHQ

Jenna nevét kiáltoztam. Nem érdekelt, mit gondolnak az emberek. Minden energiámmal azon voltam, hogy megtaláljam elveszett gyermekemet. Meg is lett: a kabátok mögött rejtőzött.

Nincs olyan ár, amit egy szülő meg ne fizetne azért, hogy megmentse a gyermekét. Sem erőt, sem energiát nem kímél. Egy szülő bármit megtesz azért, hogy a gyermekét megtalálja. Csakúgy, mint Isten. Jól jegyezd meg a következőket. Isten legnagyszerűbb alkotása nem a csodálatos csillagok, nem is az ámulatos kanyonok. Az Ő örökkévaló terve az, hogy megkeresse a gyermekeit. A menny és a föld nem ismer nagyobb szenvedélyt, mint Isten irántad való szenvedélyét!

A hálás szív minden napot ajándéknak tekint. A hálás emberek nem arra koncentrálnak, amijük nincs, hanem sokkal inkább arra, amijük van, és ezért kiváltságosnak tartják magukat. Nem régiben egy fogadáson vettem részt, amit egy háborúban megsérült katona tiszteletére rendeztek.

A katona, akinek egyik lába odaveszett, egy házat kapott ajándékba. Annyira túlcsordult benne a hála, hogy azt leírni sem lehet. Egy lábával felpattant a színpadra, és megölelte a konferansziét. „Köszönöm! Köszönöm! Köszönöm!” Megölelte a gitárost, és egy testes hölgyet az első sorban. Megköszönte a pincérnek, a többi katonának, majd újra a konferansziénak. Még nekem is köszönetet mondott! Pedig én aztán semmit sem tettem.

Hát nem ilyeneknek kellene lennünk? Jézus egy házat készít számunkra (Jn 14,2-3). Olyan biztos, hogy a tulajdonosai vagyunk annak a háznak, mint amilyen biztosan az említett katona birtokolja a neki ajándékozott házat. Sőt mi több, Jézus a leprából is kigyógyított minket. A bűntől elüszkösödött a lelkünk és eltompultak az érzékszerveink. És az Ember, aki éppen arra járt azt mondta, hogy meggyógyultunk, és íme, így is történt!

A hálás szív olyan, mintha egy mágnes lenne, ami végigsöpör a napjainkon, és minden okot megragad a hálára. Minden éjjel milliárdnyi gyémánt tündököl az égbolt fekete bársonyán. Köszönöm, Istenem! Az izmok csodája teszi képessé a szemeidet arra, hogy elolvasd ezeket a szavakat, és az agyad értelmezhesse őket. Köszönöm, Istenem! A tüdőd minden nap tizenegyezer liter levegőt szív be és fúj ki. A szíved körülbelül hárommilliárdszor ver életed során. Az agyad valódi elektromos erő generátor. Köszönöm, Istenem!

A pirítóson a dzsemért, a gabonapelyhen a tejért. A finom meleg takaróért, a viccért, ami nevetésre fakaszt, és a meleg napsugárért, ami Isten szeretetére emlékeztet. A sok repülőért, ami nem zuhant le ma. A férjekért, akik nem csalják meg a feleségüket, és a feleségekért, akik nem fordítanak hátat férjüknek, és a gyerekekért, akik mindenhonnan azt hallják, hogy ne tiszteljék a szüleiket, és mégis úgy döntenek, hogy tisztelni fogják őket. Köszönöm, Istenem!

A hála segít átmenni a nehéz időkön. Ha az áldásainkra összpontosítunk, ezzel Isten teljesítményét ismerjük fel és ismerjük el. Azzal, hogy felismerjük Isten teljesítményét, felfedezzük az Ő szívét. Azzal, hogy felfedezzük az Ő szívét, nem csak az ajándékokat fedezzük fel, hanem Magát az Ajándékozót, Akitől minden jó származik. A hála mindig arra késztet, hogy Istenre nézzünk, és ne a félelemre. Ugyanazt teszi az aggodalommal, mint a reggeli napsütés a völgyben megülő párával: eltünteti.

…és adjatok hálát az Istennek, az Atyának mindenkor mindenért, a mi Urunk Jézus Krisztus nevében. (Ef 5,20)

Max Lucado

 kép