Cikkek archívuma ebben a rovatban: Érdekes cikkek

Volt egyszer egy ember, aki nem hitt Istenben és soha nem habozott, hogy mások tudtára adja, mit gondol a vallásról és a vallási ünnepekről, köztük természetesen a Karácsonnyal. Felesége viszont hívő volt és gyerekeit is Istenbe és Jézusba vetett hite szerint nevelte, férje rendszeres bántó megjegyzései ellenére.

Egy havas Karácsony estén a feleség és a gyerekek a falusi templom karácsonyi miséjére készülődtek. Hívták az apát, de ő persze hallani sem akart arról, hogy elkísérje őket.

„Ez a történet egy nonszensz,” mondta. „Miért alacsonyítaná le magát Isten, hogy emberként jöjjön a földre? Teljesen nevetséges!”

A feleség és a gyerekek így nélküle indultak útnak.

Kicsit később felerősödött a szél és a hóesésből hóvihar lett. A férfi az ablakon kinézve csak vakító fehérséget látott. Leült a kandalló elé és elégedetten nézte a csendesen égő tüzet.

Néhány perc elteltével egy nagy puffanást hallott odakintről. Valami nekiment az ablaknak. A hang megismétlődött. Kinézett, de még egy méterre is alig lehetett ellátni. Amikor a vihar alábbhagyott egy kicsit, kimerészkedett, hogy megnézze mi adhatta a furcsa hangot az ablak közelében. A ház melletti mezőn egy csapat vadludat látott. A jelek szerint a ludak délre igyekezhettek a téli hideg elől, de a hóvihar miatt nem tudták folytatni útjukat. Eltévedtek és végül a farmon kötöttek ki, étel és menedék nélkül. Ijedten csapkodtak szárnyaikkal, körbe-körbe repkedve a mező felett, vakon és céltalanul. Bizonyára némelyik madár nekirepült az ablaknak. Ezt hallhatta korábban.

A férfi megsajnálta az állatokat és segíteni akart rajtuk. Az istálló tökéletes hely lenne nekik, gondolta. Meleg és biztonságos. Ott tölthetnék az éjszakát és biztonságban megvárhatnák a vihar végét. Miután ezt kigondolta, odament az istállóhoz és tágra nyitotta az ajtaját. Megállt és figyelt, azt remélve, hogy a madarak észreveszik az istállót és bemennek. A ludak azonban csak ide-oda repkedtek céltalanul és úgy tűnt, egyáltalán nem vették észre az istállót, illetve, hogy mit jelenthet az épület számukra. A férfi megpróbálta magára terelni a madarak figyelmét, de ettől csak megijedtek és messzebbre húzódtak.

Bement a házba egy kis kenyérért. Morzsává szaggatta és egy csíkban elszórta a bejáratig. Még mindig nem értették meg, mit akar.

Most már kezdett elfogyni a türelme. A madarak mögé lopódzott és megpróbálta az istálló felé terelni őket, de csak még jobban megijedtek és a szélrózsa minden irányába repültek, csak éppen az istálló felé nem. Akármit tett, egyszerűen nem tudta elérni, hogy az istállóba terelje őket, ahol melegben és biztonságban lehettek volna.

„Miért nem követnek engem?” – morfondírozott magában türelmetlenül. „Nem látják, hogy ez az egyetlen hely, ahol átvészelhetik a vihart?”

Addig törte a fejét, míg rájött, hogy a madarak soha nem követnének egy embert. „Ha én is lúd lennék, meg tudnám menteni az életüket,” mondta ki hangosan.

Ekkor eszébe jutott valami. Bement az istállóba és kihozta egyik saját libáját és óvatosan a vadlúdcsapat mögé ment vele. Amikor elengedte, saját libája átrepült a madárcsapaton, egyenes be a meleg épületbe. A vadludak egyenként követték.

A férfi megállt és hirtelen eszébe ötlöttek néhány perccel korábban kimondott saját szavai: „Ha én is lúd lennék, meg tudnám menteni az életüket!” Azután a feleségére és a köztük korábban lezajlott párbeszédre gondolt. „Miért akarna Isten olyanná válni, mint mi? Ez nevetséges!” Hirtelen minden világos lett. Pontosan ezt tette Isten. Mi emberek vagyunk a vadlibák. Vakon bolyongva, elveszetten bukdácsolunk a halál felé. Isten olyanná tette a Fiát, mint mi, hogy megmutassa az utat és megmentsen. Rájött, hogy ez a Karácsony értelme.

Ahogy a szél és a hóvihar csendesedni kezdett, úgy csendesedett és nyugodott meg lelke is, miközben ezeket a csodálatos gondolatokat forgatta fejében. Végre rájött, hogy miről szól a Karácsony és miért jött el Krisztus. Hosszú évek kételyei és hitetlensége, mint a múló vihar, szertefoszlottak egy pillanat alatt. Térdre esett a friss hóban és elmondta élete első imáját: „Köszönöm Istenem, hogy emberként eljöttél, hogy kivezess a viharból!”

 

forrás

76139049919882348_TBfX2Svh_c (1)

 

Manapság az internet, a Facebook és az újságok tele vannak mindenféle karácsonyi listákkal és ajánlásokkal, hogy mik a legújabb kütyük, mit vegyünk a párunknak, szüleinknek, mi a legmenőbb ajándék az iskolások vagy a kamaszok között. A hétvégén leültem, és elgondolkoztam azon, mi az aminek tényleg örülnének a gyerekeim. Két dologra jöttem rá. Az egyik, hogy ne legyek álszent, az ajándékot kapni tényleg nagyon jó, főleg, ha rég áhított dologról van szó. A másik, hogy emellett vannak más fontos dolgok is, aminek a gyerekek örülnek. Hogy rájöjjek mik ezek, csak bele kellett képzelnem magam az ő helyükbe, és a gyerekek szemüvegén keresztül látni az ünnepi sürgés-forgást.

Tehát mi az, amivel megajándékozhatjuk a gyerekeinket?

A karácsonyi ünnepkör bevezető része az advent. A neve a latin adventus, azaz eljövetel szóból származik, és ez a név jelzi, hogy ez az idő az Úr eljövetelére emlékeztet. Ezt az időszakot három vonás jellemzi:

    1.Advent, mint bűnbánati idő.  Minthogy az egész karácsonyi ünnepkör kialakulására a már meglévő húsvéti ünnepkör volt hatással, azért az advent, mint előkészítő idő hasonlít a nagyböjtre. Ezért első jellemvonása a bűnbánat, mert erre és imádságra serkent. A szentleckében Szent Pál apostol önmegtagadásra, bűnbánatra, böjtre, imádságra és az erények gyakorlására figyelmeztet. Az evangéliumok közül az első az utolsó ítéletről, a többi Keresztelő Szent Jánosról szól, és mind arra intenek, hogy tartsunk bűnbánatot és így készítsük elő az Úr útját. f) Egyes szerzetekben még ma is böjt van advent szerdáin, és ilyenkor ünnepélyes menyegzőt sem szabad tartani. Mindazonáltal az advent nem olyan szigorú idő, mint a negyvennapos nagyböjt, mert teli van bizalommal és reménnyel.

   2. Advent az Úr eljövetelére való várakozás ideje.  Az Úrnak hármas eljöveteléről szól a liturgia: történelmi eljöveteléről a múltban; kegyelmi eljöveteléről ma is minden ember lelkében, a jelenben; és utolsó eljöveteléről a jövőben, a világ végén. Mint gyermek, ki Betlehemben született; mint Üdvözítő, ki ma is lelkünk megváltója; és mint Bíró, aki felhőtrónján ítél eleveneket és holtakat.

Első eljöveteléről úgy emlékezik meg az Egyház, hogy lélekben visszahelyezkedik a Krisztus előtti korszakba. Ahogy ebben az időben vágytak az igazak a Messiás után, ahogy ők imádkoztak eljöveteléért, úgy vágyódik és imádkozik az Egyház ma is a liturgiában. Második, kegyelmi eljöveteléről úgy emlékezik meg a liturgia, hogy egyrészt int az Úr útjának előkészítésére, másrészt valóban elő is készít advent liturgiájával, hogy méltán fogadhassuk szívünkbe az Urat.

Harmadik eljöveteléről az első vasárnapi evangélium szól. De ezen kívül egész advent tele van az Úr eljövetelének gondolatával. Az utolsó ítéletre eljövő Úrról a keresztény ókorban is úgy gondolkoztak, mint a középkor „Dies irae” himnuszában – félve és remegve az igazságos bírótól. Azonban egyúttal mint a győzelem és az öröm boldogító napját várták Krisztus dicsőséges eljövetelét. Így tehát egész földi életünk nagy advent, amelynek az Úr Jézusnak színről-színre való látása lesz a karácsonya. Ebből a szempontból az egész egyházi év tulajdonképpen advent, mert évről-évre megismétlődő misztériumaival az egész Egyházat a nagy napra készíti elő, „Krisztus napjára”. – Hogy ez utolsó eljövetel volt a karácsonyi ünnepkörben uralkodó eredeti gondolat, mutatja az a tény is, hogy egy ideig Hetvened vasárnapjával kezdődött a liturgikus év, és az év befejezése az Epiphania volt, Krisztus királyi megnyilatkozásának ünnepe. Csak mikor advent lett a liturgikus év kezdete, akkor gondoltak inkább az Úr Jézus történeti életére.

    3. Végül advent a leggyengédebb Mária-tisztelet ideje.  Hogy is ünnepelhetné az Egyház advent idején az eljövendő és várva-várt Üdvözítőt anélkül, hogy ne gondolna a Szűzanyára, ki szíve alatt hordozta, akit az egész világ várt. Ezért teljes joggal nevezhetjük adventet liturgikus Mária-hónapnak. Erre szolgálnak a Mária-köszöntéseken kívül elsősorban a roráte misék. Szép, igazán finom szimbólum van abban, hogy a hajnal pirkadásakor mondják ezeket a miséket, mert Mária a hajnal, aki jelezte, hogy jön Krisztus, a világ világossága, az igazi Nap. Még jobban a kereszténység hajnalcsillagának mutatja be a szent Szüzet a Szeplőtelen Fogantatás ünnepe, mely advent elejére esik. Ekkor ünnepeljük Máriát, mint azt a „signum magnum”-ot, nagy jelet, amelyet Szent János evangélista ír le. Ő az az asszony, kinek „ruhája a nap, a hold a lábai alatt és fején tizenkét csillagból álló korona ragyog”. Ő az, kit úgy köszöntött az angyal: Ave Maria, gratia plena

forrás

kép

Csernáth Zoltán atya emlékére

3.előadás

Hit: nem elég tudni! A felismerés kell, hogy meglegyen a szívünkben: Istenhez tartozunk, Isten gyermekei vagyunk, a bűnből szabadulhatunk.

Szentlélek ebben segít – nemcsak tudjuk, hanem a szívünkbe fogadva eszerint éljünk.

Minden pillanatot Istennek köszönhetünk. Sokszor önmagunk körül forgunk. Az önzés emberre hallgatunk: életünket féltjük Istentől. Attól félünk, hogy Isten megfoszt, kevesebb leszünk.Nem látjuk be, hogy Isten nem uralkodni akar felettünk. Sose béklyót akar adni, hanem csodálatos ajándékot. Akkor szabad az életünk, ha Istennek adjuk életünket és szívünkben Isten az Úr.

Isten akaratát kell megismernünk. Ha önmagunk körül forgunk, nem ismerjük fel Isten akaratát. Ehhez csend kell!! Misék, gyónások,Eucharisztia vétele, Bibliaolvasás, csend – ezek kellenek!!

Hitünk válságba kerül, ha nem ismerjük meg Istent. Ha gyermek módon imádkozunk, akkor ez felnőtt életemre nem lesz elég!!!Ehhez hasonlít: felhőkarcoló építése hétvégi vityilló alapjára???!!!

Sok minden befolyásolja Istennel kapcsolatomat. De külső körülmények megváltozásától függ életünk?? Az anyagiak soha nem elégítik ki!!

Mi életünk központja?? Mi foglalkoztat?

Végig kell imádkoznunk! Isten soha nem erőlteti ránk szeretetét – Ő azt szeretné. ha szabadon mondjuk ki, Ő az úr.

Szent Jakab levelében írja: hit tettek nélkül halott. ….

 

3.előadás anyaga:

Hanganyag: a lejátszáshoz Adobe Flash Player (9-es vagy újabb verzió) szükséges, amelynek a legfrissebb változata letölthető innen, valamint a böngészőben engedélyezni kell a JavaScriptet is.

 

kép

 

Csernáth Zoltán atya

 

A gyermek nézte a nagyapját amint levelet ír. Egy adott pillanatban megkérdezte tőle:

– Olyan mesét írsz, ami velünk megtörtént? Vagy talán egy rólam szóló történetet írsz?
Nagyapja, félbe hagyta az írást és mosolyogva ezt mondta unokájának:
– Igaz, rólad írok. Azonban a szavaknál fontosabb a ceruza, amivel írok. Szeretném, ha ilyen lennél te is amikor megnősz.
A gyermek értetlenkedve nézte a ceruzát, mivel semmi különöset nem látott rajta.
– De ez olyan mint az összes többi ceruza, amit életemben láttam!
– Minden attól függ, hogyan nézed a dolgokat. A ceruzának öt értéke van, amit ha sikerül megtartanunk, olyan emberré válunk, aki egész életében békében fog élni a világgal.
Első érték: Tehetsz nagy dolgokat, de soha nem feledd, hogy létezik, egy lépteinket vezető Kéz. Ezt a kezet Istennek nevezzük és Ő vezet mindig kívánsága szerint minket.
A második érték: Időnként abba kell hagynom az írást, hogy meghegyezzem a ceruzát. Ez kevés fájdalmat okoz a ceruzának, azonban végül élesebb lesz. Tehát el kell tudnod viselni a fájdalmakat, mivel ezek tesznek jobbá téged.
A harmadik érték: A ceruza megengedi nekünk a radír használatát, hogy kitörüljük azt ami téves. Meg kell értened azt, hogy kijavítani egy dolgot, nem jelent feltétlenül rosszat, a legfontosabb az, hogy megmaradjunk az igaz úton.
A negyedik érték: A ceruzának nem a fája vagy külső formája a fontos, hanem a benne lévő grafit. Ugyanígy gondozd azt ami benned történik.
És végül, az ötödik érték: mindig nyomot hagy.
Neked is tudnod kell, hogy bármit teszel is életedben, nyomokat fog hagyni, ezért meg kell próbálnod minden tettedet tudatosítani.

forrás

ceruzák

Kis dobozt mutatott fel a pápa a vasárnapi Úrangyala imádsága végén, miután emlékeztetett rá, hogy ez a vasárnap a közlekedési balesetben elhunytak világnapja, és arra kért mindenkit, hogy a szabályokat betartva vezessen.

Kis dobozkát mutatott fel Ferenc pápa a vasárnapi Úrangyala imádság végén. Mint mondta, ez a Misericordina nevű új szívgyógyszer, amit a Szent Péter téren állók az önkéntesektől vehetnek át.

„Most szeretnék nektek egy gyógyszert ajánlani. Talán néhányan azt gondoljátok: a pápa beállt gyógyszerésznek? Ez egy olyan speciális orvosság, mely a lassan befejeződő hit éve gyümölcseit teremheti meg. Egy szívre való, 59 szemből álló gyógyszer. Lelki gyógyszerről van szó, melyet Misericordinának hívnak. Egy dobozka 59, szívre való szemmel – fejtette ki a pápa. – Ebben a dobozban található az orvosság, és – miközben elhagyjátok a teret – néhány önkéntes szétosztja.  Vegyétek el! Egy rózsafüzér, amellyel az isteni irgalmasság rózsafüzére is elimádkozható, amely lelki segítséget nyújt a szívünknek, és amely mindenütt segíthet szeretet, a megbocsátás és a testvériség terjesztésében. Ne felejtsétek el magatokhoz venni, mert jót tesz. Jót tesz a szívnek, a léleknek és az egész életnek! Szívből jövő szép vasárnapot kívánok!”

A Lengyelországból indult kezdeményezést Konrad Krajewski atya indította el. Az eseményen sok önkéntes dolgozott, akik részben a Vatikán alkalmazottai, részben azok családtagjai.

Magyar Kurír

 

2.előadás

Isten nagyon szeret minket! Fontos a napi ima – elmélkedés a Bibliáról. Azért, hogy meg tudjunk bízni Istenben. Ehhez kell, hogy ismerjük az ő jóságát! Oda kell figyelni a napi imára, Isten szeretetét megköszönni, hogy Ő mennyire szeret minket.

Mégsem tudunk felhőtlen kapcsolatot kialakítani Istennel.

Oka a félelem, bizonytalanság. Bűnök, mulasztások terhelnek minket, nem merünk közeledni Istenhez. Nem elég felismerni Isten szeretetét! A Szentlélek által törekedni kell az egyre teljesebb életre. – szívünket átadni Istennek. Jézus kegyelme nélkül nem tudunk élni ragyogó életet. Nélküle  elveszünk! A bűn értelmünket elhomályosítja, akaratunkat meggyengíti. Az édenkertben harmónia volt Istennel, embertárssal, saját magunkkal. Az első bűn következtében fellépett a félelem, bűntudat, önvád. Az első bűn következménye az áteredő bűn. Félünk Istentől, embertársainktól. Bizalmatlanok vagyunk feléjük. Az első bűntett nem tűnik olyan nagynak: ettek a jó és rossz tudásának fájáról, ami a kert közepén állt. Kert közepe: életünk középpontjába kerül a gőg! A bűn elhatalmasodott: Káin, özönvíz… . Az emberi történelem: mennyi bűn, borzalom, gonoszság… .

Kell a segítség!! Kell a rendőrség, katonaság, kórház… . DE akkor sem tudunk megálljt parancsolni!. A gonoszság nem megállítható! Az embernél erősebb hatalom áll mögötte! A bűn mögött a Sátán hatalma áll. Sokkal erősebb az embernél. Az ősbűntől kezdve Isten szíve megszakad értünk. Azért küldi Fiát személyes megváltónak. lehetőségünk van a bűntől, a Sátántól megszabadulnunk. Jézus nem csak a világ megváltója, hanem az én személyes megváltóm is!Engem is megszabadít!…

 

2.előadás anyaga:

Hanganyag: a lejátszáshoz Adobe Flash Player (9-es vagy újabb verzió) szükséges, amelynek a legfrissebb változata letölthető innen, valamint a böngészőben engedélyezni kell a JavaScriptet is.

 

Csernáth Zoltán atya

Jézus a Megváltó

 

 

Annie Johnson Flint: Isten nem ígért

 

Isten nem ígért örökké kék eget,

Életünket átszövő virágos növényeket.

Isten nem ígért napot eső nélkül,

Gond nélkül örömöt, békét jajszó nélkül.

 

De Isten erőt ígért a napra,

Munkára pihenést, fényt az utunkra,

Kegyelmet bajunkban, égi segítséget,

Nem múló részvétet, örök szeretetet.

 

Az életünkben hogyan tapasztalhatjuk meg az Úristen kegyelmét,égi segítségét legnagyobb bajainkban? Hogyan nem veszíthetjük el hitünket, ha tragédia ér minket? Erről tesz bizonyságot Tibor és Ágnes, akik ott álltak fiúk koporsójánál és ezzel még nem ért véget szenvedésük! De Isten átölelő, örök szeretetét ekkor is érzik!

 

Hanganyag: a lejátszáshoz Adobe Flash Player (9-es vagy újabb verzió) szükséges, amelynek a legfrissebb változata letölthető innen, valamint a böngészőben engedélyezni kell a JavaScriptet is.

 

vers

virág