Kedves Barátom!

 

Hogy vagy? Csak azért küldök Neked egy pár sort, hogy közöljem Veled, hogy mennyire fontos vagy Te a számomra.

Láttalak Téged tegnap, amint a barátaiddal beszélgettél. Vártam egész nap, hogy talán szeretnél beszélgetni szeretnél velem is. Adtam Neked naplementét, hogy azzal fejezzem be a napodat és hűvös szellőt, hogy megpihentesselek és vártam, remélve, hogy meglátogatsz. De te soha nem jöttél el. Ez fájt nekem – de én még mindig szeretlek, mert a barátod vagyok.

Láttalak Téged éjszaka is, hogyan alszol és vártam arra, hogy megérintsem a homlokodat, ezért holdfényt öntöttem az arcodra. Újra csak vártam, hogy sietsz a munkáddal és akkor beszélgethetünk. Olyan sok ajándékom van a számodra! Ezért sírtam és a könnyein esőcsepp formájában peregtek alá az égből.

Bárcsak hallgatnál rám! Én szeretlek Téged! Ezt a kék égben és a csendes, zöld fűben próbálom Neked elmondani. A fák levelein keresztül súgom Neked, hogy szeretlek és a virágok színes csokrán keresztül lehelem ezt Rád, és kiáltom ezt Neked a hegyi patakokban és szerelmes dalokat adok a madarak szájába az én szeretetemről, hogy azokat énekeljék. A meleg napfénybe öltöztettelek Téged és a természet illataival töltöm be a levegőt. Az én szeretetet Tefeléd mélyebb, mint az óceán és hatalmasabb, mint a legnagyobb gond az életben!

Kérdezz engem! Beszélgess velem! Kélek, hogy ne felejts el! Olyan sok mindenem van, amit meg akarok osztani Veled!

Nem akarlak Téged többet rábeszélni! Ez a Te döntésed kell, hogy legyen! Én Téged is kiválasztottalak és várni foglak Téged, mert szeretlek!

 

Barátod: Jézus

(Angolból fordította: Gyárfás Magdolna)