Párbeszéd nélkül nem engedelmeskedünk Istennek
Bátran változtatni – ez is Istennek való engedelmesség
A napi liturgia az engedelmességről beszél nekünk. Az engedelmesség gyakran olyan útra visz minket, amit nem gondoltunk volna. Engedelmeskedni azt jelenti, hogy van bátorságunk utat változtatni, amikor az Úr ezt kéri tőlünk. Aki engedelmeskedik, azé az örök élet. Míg, aki nem engedelmes, azon rajta marad Isten haragja. Az Apostolok Cselekedeteiből vett olvasmányban a főtanács és a főpap megparancsolják Jézus tanítványainak, hogy ne hirdessék többé az evangéliumot a népnek: feldühödnek, tele vannak féltékenységgel, mert jelenlétükben csodák történnek, a nép követi őket, és a hívők száma növekszik. Börtönbe zárják őket, de éjszaka Isten angyala kiszabadítja őket, és visszatérnek, hogy hirdessék az evangéli
umot. Amikor újból megállítják és vallatják őket, Péter így felel a főpap fenyegetéseire: „,Inkább kell engedelmeskednünk Istennek, mint az embereknek”. A papok nem értették ezt:
„De ők doktorok voltak, tanulták a nép történelmét, tanulták a próféciákat, a törvényt, s így ismerték Izrael népének egész teológiáját, az isteni kinyilatkoztatást. Mindent tudtak, tudósok voltak, és mégis képtelenek voltak fölismerni Isten üdvösségét. De honnan ez a szívbéli keménység? – tette föl a kérdést Ferenc pápa. Mert ez nem a fej keménysége, nem egyszerű makacsság. Itt van a keménység – mutatott a szívére a pápa. És fel lehet tenni a kérdést: milyen az útja ennek az önfejűségnek, amely teljes – a fejet és a szívet is érinti?”
Aki nem tud párbeszédet folytatni, az nem engedelmeskedik Istennek
A makacsság története az önmagunkba zárkózás útja; a párbeszéd hiányáé.
„Ezek az emberek nem tudtak párbeszédet folytatni, nem tudtak beszélni Istennel, mert nem tudtak imádkozni és nem tudták meghallani az Úr hangját, nem tudtak beszélgetni másokkal. ’De miért értelmezed ezt így?’ Csak a törvényt értelmezték, hogy pontosabb legyen, de bezárkóztak Isten jelei előtt a történelemben, bezárkóztak a nép, az ő népük előtt. Bezárultak, becsukódtak – ismételte a pápa. És a párbeszéd hiánya, a szív becsukódása oda vezette őket, hogy nem engedelmeskedtek Istennek. És ez Izrael e tudósainak drámája, Isten népe teológusainak drámája: nem tudtak meghallgatni, nem tudtak párbeszédet folytatni. A párbeszédet Istennel és a testvérekkel kell végezni – hangsúlyozta a Szentatya.
Aki nem akar párbeszédet, az el akarja hallgattatni azokat, akik Isten újdonságát hirdetik
Mi a jele annak, ha valaki nem tud párbeszédet folytatni, nem nyitott az Úr hangjára, az Ő jeleire Isten népe körében? A düh, a vágy, hogy
elhallgattasson mindenkit, aki ebben az esetben Isten újdonságáról beszél, vagyis arról, hogy Jézus feltámadt. Nincs igazuk, de erre jutnak.
Ez egy fájdalmas út. Ezek ugyanazok az emberek, akik pénzt adtak a sír őrzőinek, hogy azt mondják: a tanítványok lopták el Jézus testét. Mindent elkövetnek, hogy ne nyíljanak meg Isten hangja előtt.
Ferenc pápa végül így fohászkodott csütörtöki homíliájában:
„Ezen a szentmisén imádkozzunk a tanítókért, a doktorokért, azokért, akik Isten népét tanítják, hogy ne zárkózzanak be, hogy lépjenek párbeszédre, és így meneküljenek meg Isten haragja elől, amely – ha nem változtatják meg viselkedésüket – rajtuk marad”.
