Ave crux, unica spes! – Üdvöz légy, kereszt, egyetlen remény!

A hagyomány és Aquileai Rufinus (345-410) egyháztörténetének tanúsága szerint Jézus kínszenvedésének eszközét I. (Nagy) Konstantin császár (306-337) édesanyja, Ilona császárné találta meg 326-ban. Ebben az esztendőben Ilona császárné zarándoklatra indult a Szentföldre, ahol több templomot is építtetett (Betlehemben, Jézus születésének helye fölé és Jeruzsálemben, az Olajfák hegyén, a Mennybemenetel helyén). A történetíró beszámolója szerint ez a minden erényekkel ékeskedő asszony:

„… isteni intések alapján Jeruzsálembe ment, és az ottaniak segítségével kereste a helyet, ahol Krisztus szent testét keresztre feszítették.

A helyet azért nem volt könnyű megtalálni, mert az üldözések idején egy Vénusz-szobrot állítottak föl (a Golgotán), hogy aki Krisztus tiszteletéért odamegy, úgy tűnjék, Vénuszt tiszteli… Amikor Ilona égi jel alapján rátalált a helyre, eltávolíttatott onnan mindent, ami a pogány kultuszhoz tartozott, és a mélybe ásva (egy sziklaüregben) megtalálták a három keresztet.”

Krisztus keresztjének felirata azonban külön hevert ott a sziklaüregben, így égi közbenjárásra volt szükség ahhoz, hogy megállapíthassák, a három kereszt közül melyik Krisztusé. Egy beteg asszony csodálatos gyógyulása mutatta meg: amikor Krisztus keresztjét érintették a testéhez, kinyitotta szemét és fölkelt ágyából. Visszanyerte egészségét és magasztalta Istent.

 

A császárné, korábbi fogadalmának megfelelően „azon a helyen, ahol az Úr keresztjét megtalálta, királyi pompával ragyogó templomot építtetett. A szegeket, melyekkel az Úr testét a fára szegezték elvitte a fiának… az üdvöt hozó fa egy részét elvitte a fiának, a másik részét ezüst tokba foglaltatta és otthagyta Jeruzsálemben.”

(A Szent Sír-templom, 1483)

A Szent Kereszt megtalálását Jeruzsálemi Szent Cirill, Szent Ambrus, Aranyszájú Szent János és Szent Jeromos is említik, de nem hozzák összefüggésbe (Szent) Ilonával.

Kezdetben ereklyetartókon, a késői középkortól minden felületen ábrázolták. A jelenetek között szerepel a kereszt megtalálása, a csodálatos gyógyulás és a kereszt felmagasztalása. Leghíresebb ábrázolása Agnolo Gaddi szentélyfreskó-sorozata (Firenze, S. Croce templom, 1380 k.).

 A tudomány mai álláspontja szerint a keresztet Makariosz jeruzsálemi püspök ásatta ki a hagyomány által őrzött titkos helyről, a Golgota-domb tövéből.

 A keleti eredetű ünnepnek a római liturgiában két ünnepe volt: a Szent Kereszt megtalálása (május 3.) és a Szent Kereszt felmagasztalása (szeptember 14.), amely napon ünnepélyesen felszentelték Jeruzsálemben a Szent Sír-bazilikát, majd másnap először mutatták be a népnek a megtalált keresztereklyét. A VIII. századtól az ünnepet összekapcsolták azzal az örvendetes eseménnyel, hogy Heraklius császár 628-ban visszaszerezte a perzsák által tíz évvel korábban elrabolt Szent Keresztet. Május 3-i ünnepét 1960-ban eltörölték.

 Hajnal Piroska

 (Forrás: Katolikus Lexikon, Szentek élete)

kiemelt kép

kép1

kép2 (Agnolo Gaddi: Az igazi Kereszt megtalálásának csodája, részlet)

kép3 (Konrad Beck 1483-as szentföldi zarándoklatának naplója, Kalocsai Székesegyház Könyvtára)

kép4 (Agnolo Gaddi: Golgota)