„Istenünk, az Örökkévaló szólt hozzánk: „Most már induljatok útnak, mert elég sokáig időztetek ennél a hegynél!” (Kiv 1,6)

Az izraeliták 40 évig vándoroltak a pusztában, hogy megtegyék azt az utat, ami valójában 11 napig tartott volna. Miért?

„Az izraeliták azért nem tudtak továbbmenni, mert pusztai mentalitással rendelkeztek.” Nem volt egy pozitív jövőképük az életükre nézve, nem voltak álmaik. Meg kellett szabadulniuk ettől a mentalitástól és bízniuk kellett Istenben.

De nem kell csodálkoznunk a hozzáállásukon, mert legtöbben ugyanazt tesszük, mint ők. Körbe-körbe járunk a kis hegyünk körül, ahelyett, hogy előrehaladnánk, és évekbe telik, mire győzelmet aratunk valami felett, amivel nagyon hamar el lehetett volna bánni.

Új gondolkodásmódra van szükségünk. El kell kezdenünk hinni, hogy Isten Igéje igaz. A Máté 19,26 azt tanítja nekünk, hogy Istennel minden lehetséges. Csak arra van szükségünk, hogy higgyünk Neki, bízzunk Benne, és Ő majd gondoskodik a többiről.

Az Úr ma ugyanazt mondja neked és nekem, mint amit Izrael gyermekeinek mondott: „Elég sokáig időztél ennél a hegynél. Ideje útnak indulni!”

forrás

Sínai hegy

„mert így gondolkodott: “Ha megérintem akár csak a ruháját is, meggyógyulok.” (Mk 5,28)

Kockázatos döntés. Ahhoz, hogy megérinthesse Őt, meg kell érintenie az embereket is. Ha valaki felismeri, akkor búcsút inthet a gyógyulásnak, viszont kiteszi magát a bőséges szidalmazásnak.

De mi más választása lehetne? Nincs pénze, nincsenek kapcsolatai, barátai, és nincs megoldása. Mindössze egy fura megérzése van afelől, hogy Jézus tud, és nagy reménye, hogy fog is segíteni rajta.

Lehet, hogy neked is csak ennyid van: egy fura megérzésed és egy nagy reményed. Semmid sincs, amit adhatnál. De fájdalmad van. Mindaz, amit felajánlhatsz Neki a fájdalmad.

Lehet, hogy ez tartott vissza attól, hogy Istenhez gyere. Tettél már egy vagy két lépést Felé, de azután megláttad az embereket körülötte. Annyira tisztának tűntek, annyira megvolt bennük minden, annyira szilárd hittel rendelkeztek. És amikor megláttad őket, eltakarták Őt előled. Így hát megtorpantál.

Ha esetleg a leírtak illenek rád, akkor jól jegyezd meg, hogy azon a napon egyetlen emberről jelentette ki Jézus, hogy van hite. Ez az ember nem egy gazdag adománnyal jött. Nem tartozott a hűséges követők közé. Nem egy elismert tanító volt. Egy szégyenkező, nincstelen volt, aki belekapaszkodott a megérzésébe, hogy Jézus meg tudja, és belekapaszkodott a reményébe, hogy Jézus meg is fogja őt gyógyítani.

Nem is rossz meghatározása ez a hitnek: egy meggyőződés, hogy Isten meg tudja tenni, és egy remény hogy Isten meg fogja tenni. Hasonló a Bibliában található definícióhoz: „Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt, mert aki az Istent keresi, annak hinnie kell, hogy ő van; és megjutalmazza azokat, akik őt keresik.” (Zsidók 11:6)

Ugye, nem is olyan bonyolult? A hit az a meggyőződés, hogy Isten valóságos és Isten jó. A hit nem valami misztikus tapasztalat, vagy egy éjféli látomás, vagy egy hang az erdőben… A hit az egy döntés, hogy elhiszem, hogy Aki mindent alkotott, nem hagyta magára az alkotását, és még mindig küld fényt az árnyékba, és még mindig válaszol a hit megnyilvánulásaira.

Természetesen nem volt bizonyosság. Az asszony csak remélte, hogy Jézus válaszolni fog… és vágyott rá… de nem tudhatta biztosan, hogy így lesz. Mindössze annyit tudott, hogy Ő ott volt és Ő jó. Ez a hit.

A hit nem az a meggyőződés, hogy Isten azt fogja cselekedni, amit akarsz. A hit az a meggyőződés, hogy Ő azt fogja tenni, ami helyes.

Max Lucado

Gondolatok az evangéliumhoz (Mt 11,25–30)

A nyár közepén ebben a vasárnapi evangéliumban Jézus megkönnyebbülést, felüdülést kínál azoknak, akik megfáradtak és terhek alatt görnyednek. Nem nehéz magunkra ismerni ebben a megszólításban, hiszen mindannyian hordozunk nehézségeket. Életünk sötétségeinek, sebeinek, veszteségeinek terhe időnként nyomasztóvá válik. De különösen nagy teher nélkül is előfordul, hogy a munkahelyi taposómalomban vagy a családi élet mókuskerekében elfogy az erőnk, megfáradunk. 

Az örömhírként elhangzó ígéret mindjárt felveti a kérdést: miben áll ez a felüdülés, amit Jézusnál találhatunk? Vajon ez a hívás az életünk végén Jézusnál lelt örök békére vonatkozik? Vagy esetleg a templom csendjében, a liturgiában megtapasztalt megnyugvásra, amelyben hétről hétre letehetjük a gondjainkat? A válasz az evangéliumi szakasz első felében rejlik: ujjongó hálaadásában Jézus arról a kapcsolatról beszél, ami őt, a Fiút az Atyához kapcsolja. Az evangéliumban közvetlenül ezelőtt arról olvasunk, hogy Jézust elutasították a honfitársai. Ő pedig éppen ebben az elutasítással, magánnyal terhes tapasztalatban észleli minden valóságnál erősebben azt, hogy az Atya ismeri őt, és hogy küldetésének lényege éppen az, hogy az őt követők is megismerjék az Atyának ezt a megtartó, szerető jelenlétét. A terheink súlyától való szabadulás tehát nem valami varázsütésre elnyert „happy end” vagy egy imádságunk hatására kitöltött „lelki energiaital”, amitől hirtelen minden más lesz. A felüdülés abban áll, hogy minden rossz, ami velünk történik, értelmet nyer ebben a mindent átölelő istenkapcsolatban.

Így értelmezhető Jézusnak az az első hallásra kissé csalódást keltő mondata is, hogy a megkönnyebbülés feltétele az, ha felvesszük az igáját. Mintha a terheinket csak lecserélni lehetne, nem pedig szabadulni tőlük. De a jézusi megkötöttség éppen azért édes, mert nem jelent mást, mint a kapcsolat biztonságát. Az iga, bár súlya van és beszorít, lehetővé teszi, hogy az ökör ereje hasznosuljon. A Jézushoz és általa az Atyához való kapcsolódásunk biztosítja, hogy küzdelmeink ne hiábavalók legyenek, hanem magunk és mások üdvösségét szolgálják. S ha a terheinket tudjuk kitartóan az istenkapcsolatunkba ágyazva hordozni, akkor Jézustól tanulva megnyílhat előttünk a szelídség és az igazi alázat útja: az előbbi az önakarat, az erőszak minden formájának elengedését jelenti, az utóbbi pedig a szabadságot mások véleményétől, a sikertől, a világ tetszésétől, végső soron önmagunktól.

Az evangéliumban felkínált felüdülés tehát nem pusztán az átmeneti jó érzés, hogy egy imaélményben Jézus megigazítja a vállunkon a keresztet, de nem is a halálunk után ránk váró örök nyugodalom. Hanem annak a lehetősége, hogy a minket megkörnyékező rosszat és erőtlenséget hordozhatjuk Jézussal együtt, sőt engedhetjük, hogy ő hordozza, nekünk csak benne kell maradnunk a vele való kapcsolatban, és engednünk kell, hogy Lelke által szabaddá tegyen minket önakaratunk és sebzett énünk gúzsba kötő igájától.

Baán Izsák OSB

kép

Az Istennek tetsző szomorúság ugyanis üdvösségre vezető megtérést hoz, amelyet senki sem bán meg; a világ szomorúsága viszont halálba visz.2 Kor 7,10

Ezen gondolatok mentén indul el Gájer László atya. Mi a különbség az Istennek tetsző szomorúság és a világ szomorúsága között?

Az Úr a sebeinket hordozó Pásztor

A szentlecke Péter apostol első leveléből a csendes békességről szól, kezdte beszédét a pápa: „Vétkeinket saját testében fölvitte a keresztfára, hogy meghaljunk a bűnöknek, és az igazságnak éljünk. Az ő sebei szereztek számotokra gyógyulást. Olyanok voltatok ugyanis, mint a tévelygő juhok, de most megtértetek lelketek Pásztorához és oltalmazójához”. Jézust pásztornak látja Péter, aki a tévelygő juhok megmentésére jön, ahogy a válaszos zsoltár mondja: „Az Úr nékem pásztorom, ínséget nem kell látnom. Zöldellő mezőkön terelget engem, csendes vizekhez vezet, és lelkemet felüdíti”. János evangélista pedig – tette hozzá a pápa – „kapunak” mondja őt, amin keresztül belép a nyáj. Aki nem ezen a kapun keresztül jön, az tolvaj és rabló, ők az ál-pásztorok, akik sokan voltak a történelemben. Nem törődtek a nyájjal, csak a karrierrel, a politikával vagy a pénzzel. Ám az emberek ismerték őket és az Istent saját útjaikon keresték.

Jézus stílusa legyen a pásztor stílusa!

Ám amikor van egy jó pásztor, akkor a nyáj előtte megy. A jó pásztor meghallgatja a nyájat, vezeti őket és gondjukat viseli. A nyáj pedig tud különbséget tenni a pásztorok között és ebben nem hibázik, a nyáj bízik a jó pásztorban, Jézus Krisztusban. Csak a Jézushoz hasonló pásztor kelt bizalmat a nyájban, mert ő a kapu. Jézus stílusa legyen a pásztor stílusa! – kérte a pápa. Jézus a Jó Pásztor, mert ahogy a szentlecke mondja: „szenvedett értünk, példát hagyva nektek, hogy a nyomában járjatok. Amikor szidalmazták, nem viszonozta a szidalmat; amikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem rábízta magát az igazságos Bíróra”.

Jézus a jó pásztor, a nyáj és a juhok eszményképe, egy húsvéti eszménykép

Jézus szelíd volt, ami a jó pásztor egyik jellemzője, a szelídség. A jó pásztor szelíd, ami egy rejtett dolog, nem mutatja magát és nem is védekezik. A jó pásztor gyengéd, a közelség gyengédségével. Ismeri a juhokat egyenként, mindegyikkel külön-külön törődik. Ha pedig este hazatérve észreveszi, hogy egy hiányzik közülük, utánaered, megkeresi és vállára veszi. Ez a Jó Pásztor, Jézus Krisztus, aki elkísér minket az élet útján. És ő a pásztor, a nyáj és a juhok eszményképe, egy húsvéti eszménykép. Az egyház húsvét első hetén énekli a frissen megkereszteltekről: „Ezek az új bárányok”. És ő az eszményképe a gyengédségnek, a jóságnak és a szelídségnek. Az eszmény az egyház, melyet Jézus akar, egyúttal pedig ő az, aki megőrzi ezt az egyházat. A mai vasárnap egy szép vasárnap, a béke, a gyengédség, a szelídség vasárnapja, mert a mi pásztorunk gondjába vesz bennünket. „Az Úr az én pásztorom, ínséget nem kell látnom” – fejezte be a 22. zsoltár idézetével homíliáját Ferenc pápa.

forrás

kép

Maddassery Sebastian SVD verbita atya gondolatai egy pillangó kifejlődése kapcsán a kártékony hernyó állapottól a kényszerű bebábozódás utáni megtisztult újjászületésig.Mindennek mi köze a mai életünkhöz, a mai bezártságunkhoz??? Erre ad választ Sebastian atya.

„Isten, mint minden jó szülő, csodálatos módon arra vágyik, hogy virágozzon minden, amit teremtett és amit szeret – mi magunk” Richard Rohr

Összetörték a gyermekem lelkét. Elmondom neki, hogy mennyire különleges ő a számomra.

A gyermekem megsérült. Mindent megteszek, hogy jobban legyen.

A gyermekem fél. Addig nem hajtom álomra a fejem, amíg meg nem nyugtatom, és biztonságban nem érzi magát.

Teljesen természetes egy szülő számára, hogy megvigasztalja a gyermekét, és mindezt készségesen, szívesen és örömmel teszi.

Akkor miért esik ennyire nehezemre hagyni, hogy a mennyei Apukám ugyanezt tegye velem?

Miért gondolom, hogy nem akar hallani a problémáimról?

Miért gondolom, hogy túl elfoglalt ahhoz, hogy velem foglalkozzon?

Amikor megbántanak, megsérülök, vagy amikor félek, akkor ott van egy Apa, aki megvigasztal. Van egy Apukánk, aki a kezünket fogja, amíg jobban nem leszünk és nem tér aludni, amikor félünk a sötétben.

És ez elég.

“Aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban… 2 Kor 1,4

“Ne félj, mert veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok a te Istened! Megerősítelek, megsegítelek, és felkarol győzedelmes jobbom. Bizony megszégyenülnek és gyalázatra jutnak, mind, akik ellened lázadoztak. Elpusztulnak és elvesznek, akik harcba szálltak ellened. Keresni fogod, de többé nem találod azokat, akik ellened hadakoztak. Elpusztulnak és semmivé lesznek, akik háborgattak. Mert én, az Úr, a te Istened, én ragadtam meg jobbodat. Én szólok hozzád így: Ne félj! Én megsegítelek. ” Iz 41,10-13

 

Max Lucado

20 TIPP A KARANTÉN ÉS ELSZIGETELŐDÉS IDEJÉN – JOHANNES HARTL

Egy általunk megtervezett struktúra segít abban, hogy egyedül is jól tudjuk átvészelni az otthon töltött napokat. Ha elhagyjuk magunkat, az biztos út az erőtlenséghez és a depresszióhoz. Johannes Hartl, az augsburgi Imádság Házának vezetőjének tippjei segítenek téged abban, hogy a karantén ideje erőforrássá válhasson számodra.

1. Menj időben aludni és kelj fel időben.

2. Kövess egy állandó napirendet.

3. Kezdd a napod egy állandó rutinnal.

4. Sportolj naponta. (Minden mennyiségben elérhetőek fitneszgyakorlatok otthonra is.)

5. Ha lehetséges, tölts legalább 1 órát a természetben.

6. Vegyél elő igényes olvasmányokat és olvass naponta 2 órát.

7. Korlátozd az időt, amikor videót nézel vagy játszol (szerencsejáték, stb.)

8. Mondj le a pornóról.

9. Tervezz Skype időpontokat a barátaiddal, ismerőseiddel. Légy őszinte, ne erős.

10. Tarts rendet és tisztaságot magad körül a lakásban és a ruháid között.

11. Tervezz egy csendes órát (ima, ige meditáció).

12. Olvass naponta egy órát a Szentírásból. Kezdd a Teremtésnél [ Mózes első könyvénél – a szerk.] vagy Máté evangéliumánál.

13. Élj meg EGY napot.

14. Írj össze egy hálalistát. (Naponta legalább 10-12 dolgot, amiért hálás vagy).

15. Ne bízz a saját gondolataidban, amik benned tombolnak.

16. Felelős vagy az érzéseidért.

17. Csinálj/tanulj valami kreatívat.

18. A jelenben van a béke. Hagyd a múltat és a jövőt.

19. A Jóisten elviseli a dühöd, csalódottságod, magányod. Add Neki.

20. Ez az idő egyszer véget ér és azt fogod mondani, hogy nem volt haszontalan.

„A sötétségben jobb fényt gyújtani, mint panaszkodni.” (kínai mondás)

„Ha a poklon mész keresztül, menj tovább.“ (Churchill)

forrás

kép