Egyházunk a Szeplőtelen Fogantatás után kilenc hónappal ünnepli e rendkívüli, kegyelmekben gazdag gyermek születésnapját (Nativitas Beatae Mariae Virginis). Ujjongva, zsoltárokat énekelve állunk a kisded Mária bölcsőjénél, mert majd tőle születik a Krisztus, aki eltörli a bűnöket és a kegyelmeket kiárasztja.

Nagy örömmel, énekléssel zengedeznek az egek,

Vidámságot, nyájasságot mutatnak a földiek;

Mert ma Szűz Mária mint a legszebb rózsa,

Bimbajából kinyíla,

Szüzesség virága, ékes lilioma:

Kisasszonyunk Mária!

(Gimesi gyűjtemény, 1844)

Mária születéséről és gyermekéveiről egy apokrif újszövetségi irat, a feltehetően Kr. u. II században, görög nyelven íródott Jakab ősevangélium számol be részletesen. Szülei, a vagyonos, idősödő (Szent) Joachim és (Szent) Anna, akárcsak Ábrahám és Sára hosszú-hosszú évek óta imádkoznak Istenhez gyermekáldásért, de imájuk nem talál meghallgatásra. A bánkódó Joachim elindul a pusztába, hogy negyven napig böjtöljön és gyermekáldásért könyörögjön.

Egy napon áldozatot (bárányt) mutat be Istennek, hogy megtisztuljon. Ekkor megjelent neki egy angyal, hogy hazatérésre utasítsa.

 

A hazafelé úton egy pásztor kunyhójában tölti az éjszakát, ahol álmában ismét megjelenik neki egy angyal, hogy közölje vele az örömhírt: gyermeke fogant. Az otthonában imádkozó Anna szintén az angyaltól értesült arról, hogy gyermeke születik.

Kilenc hónap elteltével megszületik Mária. A legenda szerint a kisleányt szülei már születése pillanatában felajánlották Isten szolgálatára.

 Szűz Mária születése a középkori festészet kedvelt témája volt. Jézus születésével ellentétben Mária születését mindig zárt belső térben, legtöbbször egy szakrális jellegű épület szobájában ábrázolják. Ez az ábrázolásmód utal arra, hogy Máriát már születésekor templomi szolgálatra szánták (a kis Mária három éves korában lépkedett fel a jeruzsálemi templom lépcsőin, hogy a főpap előtt megjelenjen), és jelenti azt is, hogy Mária tulajdonképpen Krisztus egyháza. Az itt látható jelenetek Giotto di Bondone (1267-1337) freskóciklusának részei.  (Padovában, a Szűzanyának szentelt Arena-kápolnát egy gazdag uzsorás építtette, engesztelésül bűneiért. A falakra Giotto tizenhárom jelenetet festett Szűz Mária és szülei életéből, huszonhat freskó Krisztus életét ábrázolja, tizennégy részlet pedig az Erények és Bűnök allegóriáit.)

Mária születésének pontos helye nem ismert. A jeruzsálemi hagyomány a Betheszda-fürdő mellett jelölte meg Mária szülőházát. Itt már az V. század elején Szent Anna tiszteletére templomot építettek. A VII. századtól a templom felszentelésének évfordulóján, szeptember 8-án emlékeztek meg Szűz Mária születéséről.

Hajnal Piroska

(Katolikus Lexikon; Seibert, J., A keresztény művészet lexikona, Bp., Corvina, 2002; Borchgrave, H. de, Kalandozás a keresztény művészet világában, Bp., Athenaeum, 2000; Éneklő Egyház, Hozsanna)

 

kiemelt kép

kép1

kép2

kép3

 

Államalapító szent királyunk a X. század végén (969-ben vagy 975-ben) született, Esztergomban. Szülei, Géza fejedelem és Sarolt fejedelemasszony a török eredetű Vajk nevet adták az újszülöttnek. A hagyomány szerint még kisgyermekként megkeresztelte őt a Géza udvarában vendégeskedő (Szent) Adalbert püspök, és a keresztségben kapta az első vértanú, Szent István után az István nevet. Apja udvarában nyugati szellemben nevelték és készítették fel az uralkodói hivatásra. 996-ban feleségül vette a későbbi német-római császár, II. (Civakodó) Henrik néven uralkodó bajor fejedelem leányát, a mélyen vallásos (Boldog) Gizellát. A menyasszony kíséretében német lovagok és papok is érkeztek az országba. A nehéz fegyverzetű harcosok megnövelték István későbbi haderejét, a papok pedig, (Szent) Adalbert püspök tanítványaival együtt részt vettek a pogány magyarság térítésében és megkeresztelésében, valamint a későbbiek során az egyházszervezet kiépítésében.

Géza fejedelem 997-ben meghalt, ekkor fia, István lépett a trónra. Már trónra lépésekor világossá tette, hogy ellentétben Gézával, a nyugati, római katolikus kereszténységet és az arra támaszkodó államszervezetet kívánja követni. Ezzel a lépéssel maga ellen fordította családja és a főurak egy részét is. Legnagyobb ellensége, a trónra is igényt tartó Koppány (nem ismerte el a keresztény alapokon nyugvó elsőszülöttségi jogot) híveivel István ellen tört. A Veszprémnél vívott csatában István és serege aratott győzelmet (997). István az elkövetkezendő években politikai hatalmának és katonai fölényének megszilárdításán fáradozott.

Az ezredfordulóra elérkezett az ideje az ország nemzetközi elismertetésének, valamint annak, hogy István valóban keresztény királlyá váljon. Követeket küldött tehát Rómába és azt kérte a pápától, hogy

„…a Pannónia tájain kivirult zsenge kereszténységnek bő áldását elküldje, az esztergomi egyházat aláírásának tekintélyével főegyházzá szentelje…érdemesítse őt is arra, hogy királyi diadémával izmosítsa…” Az ezredik év karácsonyán, a II. Szilveszter pápától kért és a királyi címre jogosító, és az apostoli egyházszervezés jogával őt felruházó, pápai áldással ellátott koronával királlyá koronáztatta magát, anélkül, hogy hűbéri viszonyba került volna a német-római birodalommal.”

(Verhaegen: Szent István fogadja a koronáját)

Független politikusként arra törekedett, hogy a szomszédos uralkodókkal a baráti viszonyt megőrizze. Különösen jó kapcsolatot alakított ki a német-római birodalommal (ennek császára, II. (Szent) Henrik (1002-24) István király sógora volt). Utóda, II. Konrád támadási kísérletét a nyugati határszélen szent királyunk visszaverte. Szövetségese volt II. Baszileiosz bizánci császárnak, elhárította a lengyel uralkodó, Vitéz Boleszláv hódító törekvéseit.

1028-ban leszámolt a lázadó Ajtonnyal, ezzel ténylegesen is az egész Magyarország uralkodója lett.

Az apostoli jelzővel a XI. században keletkezett Szent István legendák szerzői ruházták fel, mert Szent István király, akárcsak az apostolok előzmények nélkül és az Apostoli Szentszékkel együttműködve teremtette meg a magyar egyházat. Kiépítette a püspökségek és a vármegyék szervezetét. Szent István király alapította Esztergom, Kalocsa, Veszprém, Győr, Pécs, Eger, Erdély, Csanád és Vác püspökségeit. A zarándokok számára zarándokházakat alapított Rómában, Ravennában, Konstantinápolyban és Jeruzsálemben. Szent István rakta le a magyarországi plébániák alapjait is, amikor törvénykönyvében elrendelte, hogy minden tíz falu építsen egy templomot.

Egyetlen felnőtt kort megért fia, (Szent) Imre herceg 1007-ben született, a görög császár leányával kötött házasságából utóda nem született. 1031-ben bekövetkezett tragikus halála után a szent király szívét emésztette a bánat országa megoldatlan helyzete miatt. Az utódlás kérdését megnyugtatóan megoldani nem tudta, ezért halálát közeledni érezvén, 1038. augusztus 15-én, Nagyboldogasszony ünnepén a Boldogságos Szűz Máriához fordult:

„Ég királynője, e világ jeles újjászerzője, végső könyörgéseimben a szentegyházat a püspökökkel, papokkal, az országot a néppel s az urakkal a te oltalmadra bízom; nékik utolsó istenhozzádot mondva lelkemet kezedbe ajánlom!”

(Pazmaneum Kápolna, Bécs: Oltárkép)

Ez volt tehát a szent király végrendelete, aki mindennél fontosabbnak tartotta a kereszténység védelmét és gyámolítását Magyarországon.

Szent István királyt Székesfehérváron temették el, kőszarkofágján lelkének csecsemőként való mennybevitele (a Dormitio  Mariae ábrázolások jellegzetes motívuma) látható.

(Szent) I. László király Róma jóváhagyásával 1083. augusztus 20-án (fiával Imrével együtt) a szentek sorába iktatta. Szentté avatásának napján, augusztus 20-án ünnepeljük.

Hajnal Piroska (Forrás: Katolikus Lexikon; Kristó, Gy.-Makk F., Az Árpád-házi uralkodók, Bp., 1988; Árpád-kori legendák és intelmek, Szépirodalmi Kiadó, 1983)

Benczúr Gyula: Vajk megkeresztelése

kép2

kép3 (Raskovics Ignác: Szent István király)

kép4

kiemelt kép

Szentjeinket az örökkévalóságba érkezésüket jelző mennyei születésnapjukon ünnepeljük. Három kivétel van: a mi Urunk, Jézus Krisztus, a Boldogságos Szűz Mária és Keresztelő Szent János, akiknek földi, test szerinti születésnapja is ünnep az egyházi év naptárában. Ennek oka, hogy a keresztény hagyomány szerint Mária és Erzsébet találkozásakor (Lk 1,39-45) János az Üdvözítő közelsége miatt már anyja méhében elnyerte a megszentelő kegyelmet: amint Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, felujjongott méhében a magzat, és Erzsébetet eltöltötte a Szentlélek (Lk 1,41).

 

Keresztelő János (Ioannes Baptista) születésének körülményeiről Lukács evangéliuma (1, 8-25) számol be. A Szentírás tanúsága szerint az idős, gyermektelen házaspárnak, Erzsébetnek és Zakariásnak Gábriel angyal adja hírül János születését és küldetését :

“Ő maga Illés szellemével és erejével előtte fog járni az Úrnak.” (Lk 1,17)

Zakariás nem hisz az angyali szónak, ezért fia születéséig megnémul, és csak a gyermek születését követő nyolcadik napon, amikor eljöttek, hogy körülmetéljék a gyermeket, nyílt meg Zakariás ajka, hogy kijelentse: “János az ő neve.” (Lk 1,63). Majd felhangzik ajkán a Benedictus (Hálaének), amelyben Jánost a Messiás előfutárának hirdette:

“Téged pedig, fiú, a Magasságbeli prófétájának fognak hívni, mert az Úr előtt jársz majd, hogy előkészítsd útját…” (Lk 1,67-80)

 

Az evangélista még hozzáteszi, hogy a gyermek “mindaddig a pusztában élt, míg Izrael előtt föl nem lépett.” (1,80) A Gábriel angyal jövendölésében olvasható kijelentés, mely szerint a születendő gyermek “bort és mámorító italt nem fog inni” (1,15) az ószövetségi názir fogadalmat idézi (Számok 6,1-8). Megjelenésének leírása is erre utal:

“János teveszőrből készült ruhát viselt, csípőjét bőröv vette körül, és sáskával meg vadmézzel élt.” (Márk 1,6)

Tanítását, a Messiás előfutáraként teljesített küldetését, valamint Jézusról tett tanúságát a szinoptikus evangéliumok tartalmazzák.

Szent Ágoston így tanított a Keresztelőről:

“Nincs más az atyák között, akinek földi születésnapját  ünnepelnénk meg, csak Jánosnak és Jézusnak a születését ünnepeljük. Ez nincs jelentőség híján: János magtalan öregasszonytól születik, Krisztus fiatal szűz leánytól; atyja nem hisz János születésében, ezért megnémul, Mária hisz Jézusban, és hitben foganja őt. János olyan, mint valami határvonal a két szövetség, az Ó- és Újszövetség között.”

Vértanúságát augusztus 29-én ünnepeljük.

Hajnal P. (Katolikus Lexikon, Szentek élete, Adoremus 2012/6 nyomán.)

kép1 (Franz Anton Maulbertsch: Mária és Erzsébet találkozása, oltárfreskó részlet, Vác, Székesegyház)

kép2 (Murillo: A gyermek Jézus és K. Szt János kagylóval)

kép3 (Murillo: A gyermek Keresztelő Szent János)

kép4 (Leonardo da Vinci: Keresztelő Szent János)

kiemelt kép (Luca Giordano: Keresztelő Szent János születése

Áldjad lelkem, Máriát, Üdvözítőnk szent Anyját!

Szép Szűz Mária, könyörögj érettünk!

Tolcsvay László – Müller Péter – Müller Péter Sziámi: Mária Evangéliuma
rockoperájának oratórikus változatát adta elő a Rotunda Énekegyüttes 2012 május 13-án a zsúfolásig megtelt Nepomuki Szt. János Főplébánia templomban.

Közép-Európa egyik legnépszerűbb szentje, Nepomuki Szent János a dél-csehországi Pomukban, Wolfflin János néven látta meg a napvilágot 1340 körül. Gyermekkorában súlyos betegség támadta meg, ekkor az aggódó szülők, gyógyulásáért imádkozva, a Mindenható Istennek és a Boldogságos Szűz Máriának ajánlották fel gyermeküket.

János papi pályára lépett, egyházjogot tanult Prágában és Padovában. Szerény származása ellenére gyorsan haladt fölfelé az egyházi ranglétrán, a prágai székesegyház kanonokja lett. Kiváló szónok volt, egész Prága szerette és tisztelte. IV. Vencel király felesége, Johanna királyné őt választotta gyóntatójául.

Giulio Maria Crespi: Nepomuki János hallgatja a királyné gyónását

A kezdetben igazságos és jó akaratú uralkodó, IV. Vencel egy ellene elkövetett sikertelen merénylet után gyanakvással viseltetett környezetének minden tagja iránt. A királyi udvar intrikusai hűtlenséggel vádolták meg a királynét, a király pedig Jánostól akarta megtudni, mit gyónt neki a királyné.

„… jelentették nekem, hogy a feleségem gyakran gyón nálad, és csak hosszú idő után távozik onnan. Aggódom érte! … Talán tudsz nekem fölvilágosítást adni, hogy miről van szó az ilyen hosszú gyónások alkalmával?

A pap így válaszolt: Mindenben engedelmeskedem neked, ahol az bűn nélkül lehetséges, de a gyónási titok pecsétjének őrzése rám nézve kötelező, és nem tűri a legkisebb sérelmet sem.”

(Ismeretlen festő: A királyné gyónása. Oltárkép, Törtel.)

 

Jánost ezután börtönbe vetették és embertelen kínzásoknak vetették alá (a hagyomány szerint kínzásában maga a király is részt vett), majd megkötözve a Moldvába vetették. Éjszaka csodás fényjelenség (öt csillag) jelent meg a folyó vize fölött, jelezve a királynénak és a népnek, hol találják János holttestét. Jánost a prágai Szent Vid Székesegyházban temették el. Sírja már a hivatalos egyházi jóváhagyást megelőzően zarándokhellyé vált.

A prágai Szent Károly-hídon látható szobrát 1683-ban állították. Ez lett a prototípusa a később Közép-Európa szerte utak mentén, hidak lábánál, malmoknál álló, többnyire barokk stílusban készült Nepomuki Szent János szobroknak: a birétumot és palástot viselő pap magához öleli a keresztet, másik kezében olykor a vértanúság pálmaága (vagy mutatóujját összezárt ajkához érinti), lábánál kis angyal, mutatóujját szájához illesztve inti csendre, a felesleges beszédtől való tartózkodásra önmagát és másokat.

 Nepomuki Szent János szobra a prágai Szent Károly-hídon

(Fotó: Tüzes Ágoston Károly)

 

Tisztelete a nép körében gyorsan és széles körben terjedt, bár szentté avatására csak viszonylag későn, 1729. március 19-én került sor (miután a szent tisztelete a huszita mozgalom és a harmincéves háború ellenére egyre nőtt). A szentté avatási procedúra során, amikor Nepomuki János sírját felnyitották, nyelvét épen találták. Ez a tény is tovább erősítette kultuszát a gyónási titok megőrzése terén. Magyarország területén kultusza igen széles körben elterjedt, ő volt ugyanis az első szent, akit a török Európából való kiűzése során oltárra emeltek. Képe, szobra szinte elmaradhatatlan a XVIII. században emelt magyarországi barokk templomokból. Templomunk kegyura, báró Laffert Ferdinánd Antal 1740-ben építtetett Csabán (újonnan kapott birtokán) egy kis templomot, saját költségén. A templom (templomunk) felszentelésére, Nepomuki Szent János tiszteletére 1741-ben (275 esztendővel ezelőtt) került sor.

Nepomuki Szt János

 Ismeretlen festő: Nepomuki Szent János megdicsőülése (oltárkép, Rákoscsaba)

(Fotó: Isóczki Péter Pál)

Nepomuki Szent János óv a rossz hírtől, a betegségektől, a tűzvésztől, a vízi úton utazók, a vízimolnárok, a hajósok patrónusa, a szép halál elősegítője.

Hajnal Piroska

(Forrás: A szentek élete, Garas Klára: Magyarországi festészet a XVIII. században, Liszka József: Adalékok Nep. Szt. János ikonográfiájához, Katolikus Lexikon)

kép1

kép2

kép3

kép4

kép5

 

 

 

2012. május 13-án, vasárnap 19h-kor Rákoscsaba Főplébánia templomban

 

 

A Mária evangéliuma  című kétfelvonásos rockopera oratórikus előadása

 

 

1991- ben mutatta be a Madách Színház, Nagy Viktor rendezésében.

Ugyanabban az évben a Szegedi Szabadtéri Játékokon is színre került.

1992-ben a Pozsonyi Nova Scena mutatta be. Rendező Josef Bednarik

1998- tól a Landgaf Konzertredaktion rendezésében eddig kb. 40  színházban játszották, Svájcban, Németországban s Ausztriában

1997-ben a Miskolci Nemzeti Színház mutatta be, Müller Péter Sziámi rendezésében.

1999-ben Trento ban játszotta a Madách Színház, olasz nyelven.

Bemutatták még Komáromban, Egerben, Nagyváradon, a Bakács-téri

Szabadtéri Játékokon, valamint Pannonhalmán, a Pápa látogatása tiszteletére.

2006-ban a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon mutatták be.

 forrás: Tolcsvay László

 

Március a szántó-vető és gyümölcstermesztő emberek számára az új év első dolgos hónapja. A tartós tél után lassan ugyan, de mégis kitavaszodunk. Ilyenkor szorgosan munkához kell látni, mert a növényvilág élete hirtelen kibontakozik és vannak olyan munkák, amik nem tűrnek halasztást. Ha mégis nem végezzük el, pl. a fák megmetszését, vagy a gyümölcsoltást, akkor egy esztendő minden reménye odavész. […]
A gyümölcsoltáskor a nemes ágat oltjuk a vadalanyra, hogy növekedjék jó gyümölcsöt hozó fává. A mai ünnep lényegét, Urunk születésének hírüladását Szent János evangélista prológusában így írta le: „Kezdetben volt az Ige; az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige; ő volt kezdetben Istennél. (…) S az Ige testté lett, és közöttünk élt. Láttuk dicsőségét, az Atya egyszülött-ének dicsőségét, akit kegyelem és igazság tölt el be” (Jn 1,1-2; 15).
Az emberiség bűnbeesésével, a nemes emberből, az istengyermekből vad és bűnös ember lett. Azzal, hogy a Fiúisten értünk emberré lett, istenségét egyesítette emberi természetünkkel. Ebben az isteni cselekedetben fontos hely jutott a boldogságos Szűz Máriának, aki egész valóját, testét és lelkét Isten rendelkezésére bocsátotta, hogy a megtestesülés megtörténjék. Így a „nemes ág”, az örök Ige, a Fiú a „vadalanyba” oltódott, azaz emberré lett, hogy az ő istenemberségéből éljünk: „Mindnyájan az ő teljességéből részesültünk, kegyelmet kegyelemre halmozva. Mert a törvényt Mózes közvetítette, a kegyelem és az igazság azonban Jézus Krisztus által lett osztályrészünk.” (Jn 1, 16-17). Szűz Mária istenanyává, Boldogasszonnyá lett az Ige megtestesülése révén.
Ünnepünk, akár a Szentírás, nem Istenről beszél, hanem az Isten és ember kapcsolatáról. Itt is az Isten képére alkotott emberről beszél, és arról, hogy az ember akkor talál magára, ha Istenre talál. Isten, mint üdvösséget nyújtó Valaki jelentkezett a kinyilatkoztatásban. És ez az üdvösség nem más, mint az ember legmélyebb vágyainak beteljesedése. Az ember lényének törvényeit és kibontakozásának útjait a kinyilatkoztatásban az Isten tárja fel. Isten akkor hatékony a számomra, amikor saját emberségemről döntök az Ő igényei szerint.
Isten és ember kapcsolatról szól az áldozat és ajándék, az engesztelő és elégő áldozat. Az ember kereste a kapcsolatot Istennel, és a külső tettektől a lélek benső odaadásáig bizony hosszú utat kellett bejárnia. Nagyobb távot, mint amekkora távolság volt Káin külsőséges és látszat áldozatától Ábel szívből jövő és eget áttörő hálaáldozatáig.
Életünk kezdetben önmagunk és testünk körül fordul: gondoskodjatok rólam, cselekedjetek helyettem és szeressetek engem. Amikor megérünk, amikor Istenre találunk, akkor a szellem hódolatával, az akarat engedelmességével és szívünk odaadásával fejezzük ki. Ezt egy valaki tudta meg tenni úgy, hogy igazi áldozat lett odaadása, ez Jézus. „Megyek, hogy teljesítsem akaratodat.” „E szerint az akarat szerint Jézus Krisztus testének a feláldozása által egyszer s mindenkorra megszentelődünk.” (Zsid 10,9,10).
Milyen az ember? Milyenek szoktunk lenni? Hát erről szól az ószövetségi olvasmány. Kr. e. 735-ben Szíria és Izrael királya szövetkeztek Júdea és a dávidi dinasztia ellen. Hadaikkal már Szamariában táboroztak, amikor Júdea királyának, Acháznak tudomására jutott. „Erre úgy megremegett a király szíve és a népnek a szíve, mint ahogy megremegnek az erdő fái a széltől.” (Iz 7,2). Ekkor küldte Isten Izaiás prófétát ezzel az üzenettel Acházhoz: ”Vigyázz, őrizd meg nyugalmadat, és ne félj! Ne remegjen a szíved”. (Iz 7,4). Izajás az Úr megbízásából az ellenséges terv sikertelenségét hirdeti a királynak.
Ahogy ilyenkor történni szokott, mindenki megmutatja, hogy milyen lelkület van benne. Acház király emberi segítséget akar, nem bízik Isten ígéreteiben. Ezért az Úr újra szól Acházhoz: ”Kérj magadnak jelet az Úrtól, a te Istenedtől, akár az alvilág mélységeiből, akár felülről a magasból.” (Iz 7,11). A király kép-mutató válasza hitetlenségét takarja: „Nem kérek jelet, nem kísértem az Urat.” (Iz 7,12).
A próféta egy gyermek születéséről jövendöl, aki jel lesz a hívők számára, mint a dávidi dinasztia megmaradásának és az ország megszabadulásának záloga. Ő az Immánuel-jel. Ki ez a csodálatos Gyermek? A zsidó és keresztény hagyomány a Messiást látja benne. Máté evangélista Krisztus csodálatos születésének meghirdetését olvassa ki a szövegből, utalva Máriára, aki szűz és anya egyszerre (Mt 1,23). Immánuel, velünk az Isten, hogy megszabadítson.
Az evangélium Urunk születésének hírüladásáról szól. Beteljesedik, amit Isten megígért. Az isteni világ hirtelen világunkba lép. Itt is a legtisztább lélekbe, a kegyelemmel teljes názáreti Szűz életébe. Gábor angyal megjelenése, az isteni világ berobbanása még a legártatlanabb teremtményben is félelmet keltett. A félelem – érzelem. Érzelmeink nem valami bűnös kinövések. Ugyanúgy hozzánk tartoznak életünkhöz, mint értelmünk, akaratunk vagy maga a testünk.
Mégis, amikor Isten kapcsolatba lép velünk uralkodnunk kell érzelmeinken. „Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél.” (Lk 1,30). A félelmet a szeretet oldja fel. Meg kell őriznünk, vissza kell állítanunk lelkünk nyugalmát. Az Istennel való találkozás elveszi a félelmet, a gonosz kísértő megjelenése nem.
Mária okos szűz, aki az angyali jelenés alatt mindvégig értelmét használja. Gondolkozni kezdett. Megkérdezte az angyalt: „Hogyan válik ez valóra, amikor férfit nem ismerek?” (Lk 1,34).
Semmiféle jelenés, égi üzenet előtt nem szabad úgy kapitulálni, hogy elveszítjük józan eszünket. Manapság elég egyes hívőknek azt mondani, hogy itt és ott megjelent a Szűzanya, ezt meg ezt üzeni, s máris félretéve gondolkodó értelmüket „engedelmeskednek” és nyomban terjesztésbe kezdenek. Csakhogy ez nem hit, hanem az emberhez méltatlan naiv hiszékenység. A Szűzanya magatartása szerint szabad kérdéseket föltenni, szabad gondolkodóba esni, nem szabad elfelejteni a természet rendjét, amely Istentől való. Szabad párbeszédbe bocsátkozni a jelenésről hírt hozóval minden bűn és hiba nélkül: hiszen magával az angyallal és Istennel is szabad beszélni.
Mária akármilyen jelenésnek, akármilyen üzenetnek nem adja át az életét, csak annak, amelyik a mindenható Istentől származik. Az angyal válasza arról tanúskodott, hogy őt valóban a mindenható Isten küldte Máriához, s erre adta a Szent Szűz beleegyezését Isten terveihez, alávetve neki értelmét és akaratát. „Az Úr szolgálója vagyok, teljesedjenek hát be rajtam szavaid.” (Lk 1,37-38).
És ekkor méhébe fogadta a Szentlélektől szent Fiát, vagyis testét is átadta Isten tervei számára.
Ma a Hiszekegyet mondva térdet hajtunk a megtestesülést megvalló szavakra. Térdemnek, testemnek ez a mozdulata fejezze ki földi életem teljes odaadását, akaratom beleegyezését, elmém értelmes meghódolását, érzelmeim elcsendesedését Isten rám vonatkozó terveire. Ámen.

 

Darvas-Kozma József

 

 

Forrás:  vizforrasmagazin.hu