A húsvéti időszak miatt idén annak nyolcada után ünnepli az egyház Urunk születésének hírüladása napját. Ferenc pápa a Szent Márta ház kápolnájában újra kezdte a reggel hét órai szentmiséket, most hétfőn éppen a Gyümölcsoltó Boldogasszony tiszteletére bemutatott szentmisével. Homíliájában arról az emberi felelősségről elmélkedett, mellyel az ember az Isten hívására válaszol, Kun Fruzsina: Gyümölcsoltó Boldogasszonyvagy éppen másfelé tekint és nem válaszol.

Ábrahám nyitja az „igenek” sorozatát

A szentmise olvasmányaiból kiindulva Ferenc pápa Ábrahámra utalt, aki engedelmeskedett az Istennek, igent mondott a hívására és elindult egy olyan föld felé, melyet nem ismert. A pápa a homíliájában az „igenek láncolatára” figyelt, mely „ténylegesen Ábrahámmal kezdődött”. „Férfiak és nők olyan sorára utalt, akik jóllehet már idősek, mint Ábrahám és Mózes, mégis igent mondtak az Úrban való reménységre. De gondoljunk Izajás prófétára is, akit az Úr a néphez küld, és ő azt feleli neki, hogy tisztátalan ajkú”.

Mária igenje ajtót nyit Jézus igenjére       

„Az Úr megtisztítja Izajás ajkát és a próféta „igent” mond az Úrnak. Ugyanez érvényes Jeremiásra is, aki úgy tartotta, hogy nem tud beszélni, de végül ő is „igent” mondott az Úrnak. Ma pedig az evangélium azt üzeni nekünk – folytatta a pápa – hogy véget ér ezeknek az „igeneknek” a sorozata és egy „másik igen” kezdődik növekedni, mégpedig „Mária igenje”. Az az új „igen” azáltal valósul meg, hogy az Isten nem csak nézi, hogy miként halad az ember és nemcsak együtt vándorol a népével, hanem egy lesz közülünk és magára veszi az emberi testünket. Mária „igenje” nyitja meg az utat Jézus „igenje” számára. „Íme jövök, hogy megtegyem az akaratodat” – ez lesz az az „igen”, melyet Jézus betölt egész életében, egészen a keresztig menően”. Ferenc pápa rátekintett „Jézus „igenjére”, amikor azt kérte a szenvedése során, hogy vegye el tőle azt a kelyhet, de végül hozzáfűzte: Mindazonáltal legyen meg a te akaratod! Jézus Krisztusban tehát jelen van az Isten „igenje”, sőt, ő maga az „igen”!”.

Mária igenjében jelen van az üdvtörténet összes igenje

„Gyümölcsoltó Boldogasszony – hangsúlyozta a pápa – egy szép nap arra, hogy megköszönjük az Úrnak, hogy megtanította nekünk az „igen” útját. A Szentatya ekkor azokhoz a koncelebráló papokhoz fordult, akik aranymiséjüket ünnepelték 50 éves papi szolgálat után: „Mindnyájan, az egész nap során „igent vagy nemet” kell mondanunk. Vagy pedig miközben az „igenre” gondolunk, sokszor úgy elrejtőzünk lehajtott fejjel, mint Ádám és Éva, hogy ne mondjunk nemet, és úgy csinálunk, amint aki nem érti, mit is kér az Isten. Ma azonban az „igen” ünnepe van. Mária „igenjében” jelen van az üdvtörténet összes „igenje” és elkezdődik az ember és az Isten végső „igenje”.

Kérdezzük meg magunktól: Valóban az igen emberei vagyunk?

Ebben az „igenben” az Isten újjáteremt bennünket, mint ahogy kezdetben az „igennel” megteremtette a világot és az embert, ezt a szép Teremtést, de most ezzel az „igennel” még csodálatosabban újjáteremti a világot, újjáteremt mindnyájunkat. Isten „igenje” az, ami megszentel bennünket és elindít bennünket Jézus Krisztusban. Az Úrnak való hálaadás napja a mai nap és kérdezzem meg magamtól, vajon az „igen” embere vagyok-e, vagy pedig egy kicsit másfelé tekintek és nem válaszolok. Az Úr adjon kegyelmet nekünk, hogy az embereknek arra az útjára térjünk, akik „igent” mondtak az Istennek”.

forrás

Gyümölcsoltó Boldogasszony

Ábrahám

Igen -nem

 

“Az Úr maga ad nektek jelet: Íme, a szűz fogan, fiút szül, és Emmánuelnek nevezi el.”
Az isteni világ hirtelen berobbanása még a legártatlanabb teremtményben, Szűz Máriában is félelmet keltett. A félelem – érzelem. Érzelmeink nem valami bűnös kinövések. Ugyanúgy hozzátartoznak életünkhöz, mint értelmünk, akaratunk vagy maga a testünk. Mégis, amikor Isten kapcsolatba lép velünk uralkodnunk kell érzelmeinken.
„Ne félj, Mária! Hisz kegyelmet találtál Istennél.”
A félelmet a szeretet oldja fel. Meg kell őriznünk, vissza kell állítanunk lelkünk nyugalmát. Az Istennel való találkozás elveszi a félelmet, a gonosz kísértő megjelenése nem. Mária az angyali jelenés alatt mindvégig értelmét használja – okos szűz!
Gondolkodóba esett. „Hogyan történhet meg ez, amikor én férfit nem ismerek?” Semmiféle jelenés, égi üzenet előtt nem szabad úgy kapitulálni, hogy elveszítjük a józan eszünket. Manapság elég egyes hívőknek azt mondani, hogy itt és itt megjelent a Szűzanya,ezt és ezt üzeni, s máris félretéve gondolkodó értelmüket „hittel engedelmeskednek”. Csakhogy ez nem hit, hanem emberhez méltatlan naiv hiszékenység. Igenis szabad kérdéseket föltenni, szabad gondolkodóba esni, nem szabad azonnal elfelejteni a teremtés rendjét, amely Istentől való. Szabad párbeszédbe bocsátkozni a jelenésről hírt hozóval minden bűn és hiba nélkül: hiszen magával az angyallal és Istennel is szabad beszélni. Mária akármilyen jelenésnek, akármilyen üzenetnek nem adja át az életét, csak annak, amelyik a mindenható Istentől származik. Az angyal válasza arról tanúskodott, hogy őt valóban a mindenható Isten küldte Máriához, s erre adta a Szent Szűz beleegyezését Isten terveihez, alávetve neki értelmét és akaratát.
„Íme, az Úr szolgáló leánya: történjék velem szavaid szerint.”
És ekkor méhébe fogadta a Szentlélektől szent Fiát, vagyis testét is átadta Isten tervei számára. Ma a Hiszekegyet mondva térdet hajtunk a megtestesülést megvalló szavakra. Térdemnek, testemnek ez a mozdulata fejezze ki földi életem teljes odaadását, akaratom beleegyezését, elmém értelmes meghódolását, érzelmeim elcsendesedését Isten rám vonatkozó terveiben.

Barsi Balázs

kép

Domonkos Kasztíliában, Caleruega városában született, 1170 körül.  A vidéken óriási birtokokkal rendelkező Guzman család sarját már kisgyermek korában esperes nagybátyjához Palenciába küldték tanulni azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a nagybácsi majd bevezeti a fiút a templomi szolgálatba. 1190-ben a került, a székesegyház iskolájába, ahol világossá vált számára, hogy pap akar lenni. (Fivére és leánytestvére is szerzetesek lettek.)

Ebben az időszakban éhínség tizedelte a lakosságot Kasztíliában, s a tehetséges fiú féltett könyveit pénzzé tette, s a pénzt szétosztotta a városlakók között. Segítőkész emberszeretetét örökíti meg a Domonkostól feljegyzett első mondat is, amely éppen erre az estre utal:

Mit tanulmányozzam én ezeket a holt pergameneket, miközben odakinn az utcán éhségtől esnek össze az emberek?

1198-ban meghívást kapott Diego de Azevedótól az osmai  székesegyház szolgálatára, itt szentelték pappá, felvételt nyert a szerzetesi fegyelemben élő kanonokok sorába és 1201-ben már szubprior lett a kanonokok között. Apostoli buzgalom lángolt fel a fiatal kanonok szívében, és amikor Diego püspökkel Rómában járt, mindketten azt kérték a pápától, hogy küldje őket a kunok közötti misszionálásra. Missziós lelkesedésüknek megörülve a pápa mégsem keletre, hanem nyugatra, Dél-Franciaországba küldte őket, ahol a katar és az albigens eretnekség mételyezte az embereket. Domonkos és Diego azt a feladatot kapták, hogy vezessék vissza a katolikus hitre az eretnekeket.

Diego püspök és Domonkos módszere teljesen eltért az előttük járó küldöttekétől. Ők keresték a személyes találkozás, a személyes beszélgetés és vita lehetőségét az eretnekekkel, prédikáltak és tanítottak, s a szó erejével igyekeztek meggyőzni az eltévelyedetteket. Felismerték, hogy az eretnekek apostoli életmódjukkal vonzzák magukhoz az embereket, külön törődnek a fiatalokkal és a nőkkel, az emberek pedig tudatlanságuk miatt nem ismerik fel a hitbeli tévedéseket. A két missziós pap éppen azokat az erényeket testesítették meg (apostoli lelkület, hűség az evangéliumhoz, közvetlen kapcsolat a hívekkel), melyeket az albigensek és katarok leginkább hiányoltak az egyház magatartásából. Domonkos egész élete és missziós tevékenysége során a szelíd térítés híve maradt: megtapasztalta ugyanis, hogy csak a kegyelem képes megnyitni a szíveket és csakis a kegyelem ad erőt a prédikáló szónak.

Egyre több társ csatlakozott hozzá. Domonkosnak azonban nagyobb tervei voltak, az egész világra kiterjedő szerzetesrend alapításáról álmodott.  Domonkos a IV. lateráni zsinaton felajánlotta magát és a prédikátorok rendjét, melynek megalapítását tervezte, a pápa szolgálatára. A rendalapításra végül 1216-ban került sor: Domonkos és társai elfogadták az ágostonos rend alapszabályait, megkapták a Szent Romanus templomot Toulouse-ban, melyet lakószárnnyal bővítettek, még ebben az évben megérkezett a jóváhagyás is III. Honorius pápától – ezzel a rendalapítás megtörtént. 1218-ban a pápa az egész világ püspökeinek ajánlotta a Prédikáló testvérek rendjét.

1217-ben Domonkos Rómában töltötte a nagyböjti időszakot és itt találkozott Assisi Szent Ferenccel. Élete utolsó éveiben Itáliában, Bolognában élt. Itt tartotta a rend az általános káptalant is (1220, 1221), ahol rend tagjai lemondtak minden birtokukról és azt a határozatot hozták, hogy nem lehet más ingatlan vagyonuk csak a konvent és annak kertje. Saját templomaikban feladatuk az igehirdetés, a liturgia és a lelkek gondozása, és ebben segítenek a világi papságnak. Ezzel vált a Prédikáló testvérek rendje kolduló renddé. A domonkosok rendi szabályzatában az az újdonság, hogy felszentelt papok szerzetesi regula szerint élnek, a tanulásnak, a prédikálásnak és a lelkek megmentésének szentelve magukat.

Domonkos 1221. augusztus 6-án halt meg, a bolognai Szent Miklós-templom szentélyébe temették.

 

A rózsafüzér és a domonkosok

A rózsafüzér imádság eredete (egyes korai keresztény sírkamrákban fellelhető ábrázolások alapján) akár a Kr. u. 2. évszázadra is visszavezethető, ám az első történeti szempontból is értékelhető feljegyzés Szent Domonkos személyéhez köthető. Az albigens eretnekség ellen Dél-Franciaországba küldött Domonkos ott imádkozta először a rózsafüzért, a Szűzanya segítségéért fohászkodva az eretnekség elleni küzdelemben. A legenda szerint Domonkosnak megjelent álmában  Szűzanya, s átadta neki a rózsafüzért, kérve, hogy ezt imádkozza az eretnekek megtéréséért. Az első Rózsafüzér Imacsoportokat Szent Domonkos tanítványa, Alain de Roche alapította. A barokk korszak festményeinek kedvelt témája az a pillanat, amikor a mennyekbe felvett és megkoronázott Szűzanya, ölében a Kisdeddel, átnyújtja a rózsafüzért az előtte térdelő Szent Domonkosnak.

Murillo festményén a szent lábánál fekete-fehér kutya ül, szájában égő fáklya, a fáklya lángjai a földgolyót nyaldossák: Domonkos édesanyja fia születése előtt álmot látott. Az álomban egy kicsi, tarka kutya jelent meg, szájában fáklyát vitt, körbe-körbe szaladgált és lángba borította az egész földet. A gyermek jövőjét megidéző próféciában a domonkosok magukra ismerhettek, amint fekete-fehér ruhájukban járják a világot és szavaik lángjával elkergetik az Úr szőlőjében pusztító rókákat.

Ünnepe: augusztus 8.

Hajnal P.

(Forrás: Szentek élete, Katolikus Lexikon)

 

kép1 (Fra Angelico: Szt. Domonkos)

kép2 (Claudio Coello: Szt. Domonkos, 1685. körül)

kép3 (Avancino Nucci: Szent Domonkos siratása, XVI. század)

kép5 (Murillo: Szent Domonkos átveszi a rózsafüzért Szűz Máriától)

 

"Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg önmagát, vegye föl keresztjét és kövessen engem".The Holy Transfiguration of Our Lord

Kemény szavak ezek Uram! Kereszthordozás? Szenvedés? Dehát... Igen, már megint meglepően mást tanítasz Mester, mint amit várnánk és szeretnénk! S hat nap gyötrődésén keresztül barátkozunk e gondolattal, mikor odalépsz legbensőbb körödhöz, s elhívod őket magaddal...

Prohászka Ottokár püspök szerint a Szent István által megalapozott kereszténység Szent László idejében lett valódi, magyar kereszténységgé.

László (1046-95) a Szent István halála utáni zűrzavaros, trónviszályoktól terhes magyar politikai helyzet miatt lengyel földön született. Atyja I. Béla (1060-63), anyja a lengyel uralkodó leánya, Richéza. Bátyja, Géza három évig ült a magyar királyság trónján (1074-77).

Hadvezéri tehetsége, vitézsége korán kiderült, a besenyők és kunok ellen vívott cserhalmi ütközetben, valamint a Nándorfehérvárt ostromló bizánciak ellen vívott győztes csaták egyik hadvezére. Népszerűségéhez, a katonai erények mellett, hozzájárult még magas, izmos termete, “fejjel kimagaslott” a férfiak között, kortársai az elegantissimus rex elnevezéssel  illették. Mély vallásossága, erényessége, embertársaival szemben megnyilvánuló együttérzése és szeretete méltán tették őt az európai lovagkirály eszmény egyik első képviselőjévé.

1077-ben kezdte meg az ország kormányzását. Egyes feltételezések szerint nem koronáztatta meg magát, mert a XIII. század elején keletkezett Szent László-legenda tanúsága szerint:

“a világi dicsőséget esendőnek és átmenetinek érezte, az igazságot szomjúhozta és éhezte, hogy az örök hazába szerencsésen eljusson”.

Uralkodása kezdetén új törvénykönyvet alkotott. Törvényeiben különleges szigorral büntette a tolvajokat, a szabadokat nagyobb büntetéssel sújtotta, mint a rabszolgákat. Az uralkodó erősítette az egyházat is, újra rendelkezett a tizedről, és szigorúan fellépett a pogány szokásokkal szemben.

“Ha valaki vasárnapon vagy a nagyobb ünnepeken nem megy az ő kerületének egyházába, verésekkel javítsák meg!”

A vitéz uralkodó országa tekintélyét területi hódításokkal is növelte: meghódította Horvátországot (1091), Zágrábban új püspökséget alapított. Sikeresen verte vissza az ország keleti határát fenyegető nomád támadókat (besenyőket, kunokat).

László teremtett új, keresztény és nemzetivé váló családi hagyományokat az Árpád-háznak is, amikor szentté avattatta Gellért püspököt, István királyt és Imre herceget, és ezután méltán nevezték az Árpád-házi uralkodókat “a szent királyok nemzetségének”.

(Szent László, Szent Imre és Szent István)

Uralkodása utolsó éveiben a német és a francia kapcsolatokat erősítette. II. Orbán pápa követe a meghirdetendő keresztes hadjárat vezetésére kérte fel, de Lászlót halála a terv megvalósításában megakadályozta. Somogyváron temették el, majd ra vitték át, ahol sírja kultuszhely és csodák színhelye lett.

Legjelentősebb egyházalapítása: somogyvári Szent Egyed bencés apátság, amely a francia kapcsolatok és a franciás műveltség terjesztésének fellegvára is lett egyben.

A rajnai Adelheid hercegnőt vette feleségül, akitől három leánya született. Egyetlen leányának a neve ismert, ő Piroska, aki a bizánci uralkodó felesége lett, és Szent Irén néven a bizánci egyház egyik legkedveltebb szentje. 1192. június 27-én avatták szentté.

Szent László király hermáját a győri székesegyházban őrzik.

Magyarország és Erdély patrónusa. Természetmagyarázó mondák hőse (lova patkója nyomán vízforrás fakad, szomjas katonáinak, akárcsak Mózes a pusztában sziklából fakaszt vizet – Mátraverebély). A magyarság Szent László oltalmába vetett hitéről, a személyéhez kapcsolódó nemzeti büszkeség érzéséről tanúskodnak a nevét őrző helynevek, patrociniumok.

Hajnal P. (Forrás: Kat. Lexikon, Árpád-kori legendák és intelmek, Kristó Gyula – Makk Ferenc: Az Árpád-házi uralkodók)

kép1

kép2 (Szent László győzelme a kunok felett)

kép3

kép4  (Szent László hermája)

kiemelt kép

 

Szent Fábián vértanú 236-ban került Szent Péter trónjára. Cézáreai Euszébiosz (265-339) elbeszéli Fábián megválasztását egyháztörténeti művében. Anterus pápa halála után összegyűltek a rómaiak, hogy új pápát válasszanak, ám valamennyi jelölt méltatlannak bizonyult Szent Péter trónjára. Fábián pap, hazatérve vidéki útjáról, értesült a gyűlésről és ő is bement a terembe. Elvegyült a jelöltek között, egyszer csak berepült a terembe egy galamb és Fábián fejére telepedett. Azonnal megválasztották pápának.

Pápasága idején Fábián megszervezte a római egyház közigazgatását. Külön figyelmet szentelt a katakombáknak, több vértanú sírját rendbe hozatta. Figyelemmel kísérte az afrikai egyház vitáit, ő indította útnak Gallia első hittérítő püspökeit. Decius császár (249-251) ellenszenvét hamar kivívta a tevékeny Fábián pápa . Szent Cipriánnak tulajdonítják azt a kijelentést, mely szerint Decius császár szívesebben látott volna birodalmában egy trónkövetelő vetélytársat, mint Fábián pápát.

Decius császár 250-ben kiadott üldözési rendeleteinek első áldozatai között volt Fábián pápa. Január 20-án végezték ki, testét a Callistus-katakombában temették el.

Közel negyven esztendő múltán valószínűleg szintén január 20-án szenvedett vértanúhalált Szent Sebestyén, egyik legnépszerűbb szentünk.

Sebestyén Milánóban született, Maximianus császár idején került Rómába. A tiszteletét őrző római bazilika mellé letelepített szerzetesi közösségnek köszönhetően terjedt el az a legenda, hogy Sebestyén galliai származású volt és a császári gárda tisztjeként szolgált, Diocletianus és Maximianus császár közvetlen környezetébe tartozott. Sebestyén egyszerre tudott császári tiszt és hű keresztény lenni. A legenda szerint tehetséges szónok, társait is igyekezett elvezetni a hithez, a fogságban sínylődő keresztényeket bátorította. Végül őt magát is halálra ítélték. A mezőn egy oszlophoz kötözték, hogy halálra nyilazzák. A holtnak hitt Sebestyént otthagyták a mezőn, egy Iréne nevű jámbor asszony házába vitte és ápolta, amíg fel nem épült. Amikor Sebestyén megjelent a nyilvánosság előtt, elterjedt a híre, hogy feltámadt. A császár parancsára halálra ítélték, agyonverték és a csatornába dobták. A holttestet egy Lucina nevű asszony temette el. Ünnepét már 345-ben megülték Rómában.

Számtalan művészt ihletett meg Sebestyén halála, kézműves céhek sora tisztelte védőszentjeként, ereklyéinek birtoklásáért több helység vetélkedik.

Hajnal Piroska

G. di Paolo: Szent Fábián és Szent Sebestyén

Szent Fábián pápa

Peter Paul Rubens

Nem azt mondja Jézus Keresztelő Jánosnak a mai Evangéliumban: „Tévedsz, nem vagyok nagyobb nálad, ezért keresztelj meg”, hanem: „Hagyd ezt most”. Most, amikor Istennek, az Atyának szent akaratát kell teljesítenem, amikor új fénybe kerül az ősi rend, és

Nem azt mondja Jézus Keresztelő Jánosnak a mai Evangéliumban: „Tévedsz, nem vagyok nagyobb nálad, ezért keresztelj meg”, hanem: „Hagyd ezt most”. Most, amikor Istennek, az Atyának szent akaratát kell teljesítenem, amikor új fénybe kerül az ősi rend, és Megkeresztelkedesfelragyog a világ végső értelme. Van egy illemtan, amely felülmúlja a földi viselkedés szabályait, mert beteljesíti azokat. A sekrestyében a ministráns öltözteti a papot, nem pedig fordítva. De ezen a renden áttör néha a beteljesedés világa: a pap miseornátusban odamehet ministránsához, és megigazíthatja rajta a karinget. A kolostorban az első tál ételt mindig az apát vagy a gvardián elé illik tenni, ő azonban egyszer-egyszer megteheti, hogy feláll és odaviszi a tálat a legutolsó asztalnál ülő novíciushoz… Óvakodjunk attól, hogy lekicsinyeljünk bármit is, ami személyek között történik itt a földön: ez az ember igazi története.
Jézus Krisztus tehát nem hierarchiaellenes. Az utolsó vacsorán sem azt mondja: „Ne nevezzetek engem Úrnak és Mesternek, úgy tekintsetek, mintha én is csak egy lennék közületek”, hanem: „Ti Mesternek és Úrnak hívtok engem, és jól teszitek, mert az vagyok. Ha tehát én, az Úr és Mester megmostam lábatokat, nektek is mosnotok kell egymás lábát.” Vagyis Jézus nem rontja le a tekintélyt, a személyek és szerepek alá- és fölérendeltségét, de megadja ezek igazi tartalmát: a szolgálatot.

felragyog a világ végső értelme. Van egy illemtan, amely felülmúlja a földi viselkedés szabályait, mert beteljesíti azokat. A sekrestyében a ministráns öltözteti a papot, nem pedig fordítva. De ezen a renden áttör néha a beteljesedés világa: a pap miseornátusban odamehet ministránsához, és megigazíthatja rajta a karinget. A kolostorban az első tál ételt mindig az apát vagy a gvardián elé illik tenni, ő azonban egyszer-egyszer megteheti, hogy feláll és odaviszi a tálat a legutolsó asztalnál ülő novíciushoz… Óvakodjunk attól, hogy lekicsinyeljünk bármit is, ami személyek között történik itt a földön: ez az ember igazi története.

Jézus Krisztus tehát nem hierarchiaellenes. Az utolsó vacsorán sem azt mondja: „Ne nevezzetek engem Úrnak és Mesternek, úgy tekintsetek, mintha én is csak egy lennék közületek”, hanem: „Ti Mesternek és Úrnak hívtok engem, és jól teszitek, mert az vagyok. Ha tehát én, az Úr és Mester megmostam lábatokat, nektek is mosnotok kell egymás lábát.” Vagyis Jézus nem rontja le a tekintélyt, a személyek és szerepek alá- és fölérendeltségét, de megadja ezek igazi tartalmát: a szolgálatot.