Kedves Szülők! Kedves Testvérek!

Tisztelettel és szeretettel köszöntöm Önöket a Pápai Missziós Művek központjából.

A Pápai Missziós Művek a Római Katolikus Egyház legnagyobb központi segítő szervezete, amely négy ágazatán keresztül: Hitterjesztés Műve (felnőttek), Szent Péter Apostol Műve (ifjúság), Szent Gyermekség Műve és Missziós Unió (szerzetesek) koordinálja és támogatja Krisztus egyházának missziós küldetését: az örömhír terjesztését és a felebaráti szeretet irgalmas cselekedeteinek gyakorlását.

A gyermekmisszió Magyarországon már 6 éve működik. “Kis imával, kis áldozattal, gyermekek segítenek gyermekeknek.” Ez nem csak egy mottó, ez egy tudatos keresztény életforma is egyben. A missziós gyermekek fogadalmukban vállalják a napi rendszeres imát (Miatyánk, Dicsőség, Üdvözlégy) a nehéz sorsú, bajba jutott társaikért. Vállalják, hogy időközönként kisebb áldozatot is hoznak, pl. lemondanak egy fagyiról, csokiról, chipsről stb. és az árát felajánlják szegényebb társaik számára.

Minden évben van egy nagy központi missziós projekt, melyre a gyermekek kis áldozatait gyűjtjük.Leckefüzeteink hétfőtől - szombatig vannak beosztva, hogy a különóráknak is legyen helye, a borítók belsejében órarendeket helyeztünk el.

A Szent Gyermekség Műve idei, 2015. évi projektje a kárpátaljai Rát községi Szent Mihály gyermekotthon bővítésének támogatása, melyet a munkácsi megyéspüspök, Majnek Antal atya alapított és tart fenn a Kárpátaljai Szent Márton Karitász szolgálatával közösen.

Kárpátalja az ukrán – orosz konfliktus (háború) és az egész Ukrajnát sújtó gazdasági válság miatt szorult helyzetben van. Az egyre kilátástalanabb anyagi helyzetbe kerülő lakosság számára (nemzetiségtől függetlenül) egyre nagyobb kihívást jelent a mindennapi élet minimális feltételeinek biztosítása. Sok család marad eltartó nélkül a hadkötelezettség miatt, válik bujdosóvá a mielőbbi békekötés reményében, vagy szegényedik el a hirtelen drasztikus árváltozások miatt.

Leckefüzeteink hétfőtől - szombatig vannak beosztva, hogy a különóráknak is legyen helye, a borítók belsejében órarendeket helyeztünk el.Kéréssel fordulok Önökhöz: Segítsünk együtt!

Karitatív akciónk keretében iskolai füzeteket (négyzethálós, vonalas, leckefüzet) gyártattunk, melyek borítóján állatot, természeti képet, gyermekfotót láthatunk, melyek témájukban a korábbi missziós projektjeinkhez kapcsolódnak. A füzetek gyártásánál törekedtünk a legjobb minőségre, hogy az átlagos tömegcikkekkel szemben tartós és sokáig használható eszközt készítsünk.

Füzeteinket adomány gyűjtés céljára gyártottuk, nagylelkű adományozóinkat szeretnénk velük megajándékozni, megköszönve, hogy csatlakoztak az árva sorsra jutott kárpátaljai gyerekek családtípusú nevelésének Füzeteink a kárpátaljai, ráti Szent Mihály Gyermekotthon lakóit támogatják!támogatásához. Missziós adományaink a helyi megyéspüspök, Majnek Antal atya közbenjárásával jutnak el a Szent Mihály Gyermekotthon lakóihoz.

Szeretnénk, hogy a kezdeményezésünk híre minél több családhoz eljusson. Kérem, ha jónak látják kezdeményezésünket és szeretnének segíteni, keressenek minket a következő elérhetőségek valamelyikén: pmmmisszio@gmail.com

1223 Budapest, Jókai Mór u. 14. Telefonszám: (+36 1) 226 4610 (hétfőtől péntekig 9 órától 16 óráig)

Füzetrendelés

Köszönöm előre is nagylelkűségét és együttműködését.

P. Benvin Sebastian SVD
a Pápai Missziós Művek igazgatója

Rákoscsaba Főplébánián Tóth Kata képviseli a Pápai Missziós Műveket

tothkata.rita@gmail.com

“Az Örökkévaló kegyelme, hogy még élünk,
    mert hűséges szeretete soha nem fogy el!
Sőt, megújul minden reggel!
    Bizony, nagy a te hűséged, Uram!” (Jeremiás siralmai 3,22-23)

Olykor, a körülményeink teljesen kimerítenek minket; a testünket, a lelkünket és az érzelmeinket egyaránt. Ezekben az időszakokban nagyon könnyű magunkra ölteni az „áldozat vagyok” hozzáállást. Azt gondoljuk, hogy minden nap az előzőnek egy végtelenített ismétlődése. Úgy tűnik, hogy egy taposómalomban vagyunk, a változás csekély reménye nélkül.

A fenti ígéret a remény oázisa lehet ezeken a napokon. A Biblia azt ígéri nekünk, hogy Isten szeretete soha nem fogy el. Isten jósága soha nem ér véget, amikor rólad van szó! Szívének együttérzése kimeríthetetlen irántad. Bárhogyan is érzel, Istened, soha de soha nem hagy fel azzal, hogy téged erejével és jóságával megújítson.

„Veled van Istened, az Úr, ő erős, és megsegít. Boldogan örül neked, megújít szeretetével, ujjongva örül neked.”

Életed minden napján azt fogod látni, hogy hűséges Istened ott van veled és megtart. Jézus Krisztusban győztes vagy! Kelj hát fel, és nézz szembe a körülményekkel abban a biztos tudatban, hogy Isten munkálkodik, hogy valami jót hozzon ki számodra. Bízz a hűségében és a jóságában. Isteni garanciád van arra, hogy a végén nem fogsz csalódni!!

forrás

Élmény beszámoló

Az idén napközis tábor témája „Mentőövem Jézus” volt. A héten egy felfedező utat tettek meg a gyermekek. A felfedező út közben kézműveskedtek, kincset kerestek és nagyon-nagyon sokat játszottak. A táborozás a plébánián volt a hittan terembe és udvaron, a templom tövében. A táborban 21 gyermek vett részt 3 éves kortól egészen 12 éves korig. Kata néni és Enikő néni szervezésében zajlott a tábor. A héten segítségükre volt Meldi néni is, és pedagógus pályára készülő fiatal segítők: Réka, Eszter és jómagam Kriszti.

A mindennapjainak: A gyülekezés 9-ig tartott. Miután minden gyermek megérkezett következett a reggeli torna. A tornán jól érezték magukat, játszottak, átmozgatták fiatal porcikájukat és felfrissültek tőle. Torna után következett a reggeli. Reggeli előtt imádkoztunk Jézushoz, hogy áldja meg ételünket. Ha tábor, persze lekváros kenyér minden mennyiségben, még ha ott van az asztalon a finom felvágott és sok zöldség is (de azért azok is elfogytak). Így lett igazi tábori hangulat! Reggeli után pedig imában adtuk hálát. Egy kis szabad játékra volt lehetőség, aki szeretett volna játszhatott kint az udvaron, de csakis nap elleni védelemmel felfegyverkezve (naptejezve, sapkával, csakis árnyékban játszva). Az udvaron sok játékra volt lehetőség pl. sátoroztak, fogócskáztak, kugliztak, fára másztak és sok-sok játékot kitaláltak. Elkészítettük a délelőtti feladatot. Készülődtünk az ebédhez és átsétáltunk az étkezdébe, megebédeltünk. Ebéd után pihentünk, játszottunk. Délután összegyűltünk a teremben és Kata néni tartott egy kis hittan órát. Hittan után elkészítettük a délutáni feladatot. Szabad játék volt hazamenetelig.

 

Hétfő reggel a gyerekek nagy örömmel érkeztek a táborba. Rögtön kérdezgetni kezdték, hogy mit fogunk készíteni aznap. Nekem is nagyon érdekes volt, hiszen ilyen jellegű táborba még nem vettem részt. A gyerekek nagyon hamar megbarátkoztak egymással és velem is hamar barátságot kötöttek, de közben szót is fogadtak nekem. Sokat játszottunk, beszélgettünk nevettünk. Az első feladat a tábori vitorla elkészítése volt. Minden gyermek tenyerét befestettük. Nagyon mókás feladat volt, mert egy-egy gyereknek annyira csiklandós volt a tenyere, alig bírta ki, hogy színes legyen a keze. Azután mindenki készített egy tenger kincse mintás karkötőt. Ezt a feladatot is élvezték. Ezzel a feladattal a kézügyességük és koncentrációjuk fejlesztése volt előnyben. A délutáni hittan órán Istenről tanultak. Kata néni egy szép játékot hozott, melynek neve „Isten kincses ládája”. Ez a játék nagyon tetszett a gyerekeknek és igazán sokat tanultak belőle. Játék tanulsága volt, hogy Istennek minden ember fontos a világon. Minden gyermek elkészítette saját kincses ládáját, amelyben a héten elkészített kincsüket gyűjthették. Nekem nagyon tetszett az első nap, igazán jó dolgokat készítettek a gyerekek és sokat játszottunk, jól megismertük egymást.

 

Kedden reggel az előző nap elkészített kincses ládát díszítettük fel nagyon szép matricákkal. Volt köztük világítótorony, hajókormány, madarak és sok-sok tengerrel kapcsolatos alakzat. Igazi kincses ládák készültek. Ezen a napon is sokat játszottunk. Hol kint az udvaron, hol bent társasoztunk, memóriáztunk stb. Ezen a napon igazán meleg volt, de egy kellemes program volt megszervezve, mégpedig elmentünk fagyizni. Igazán jól esett mindenkinek a kis hűsítő fagylalt. Minden fáradságot megért, hogy elsétáljunk Rózsika nénihez a fagyizóba. Délutáni hittan órán „A vihar lecsendesítése” szentírási részről tanultak a gyerekek. Ehhez kapcsolódóan készítettük el a medúzákat. Nagyon ügyesen alkottak a gyerekek. Ha szükség volt rá a nagyobbak készségesen segítettek a kisebbeknek. Aranyos kis medúzák készültek, melyek egész héten díszítették a termet, olyan igazi tengeri hangulat lett tőlük. Minden medúza középső csápjára ragasztottuk a tábor jelmondatát, amely „Lenyúlt a magasból, megfogott, a nagy vizekből kihúzott engem.” (18 Zsolt 17.) szentírási idézet volt.

 

Szerda délelőtt nagy odafigyelést igénylő feladat következett. Nem volt egyszerű sem a gyerekeknek, sem a felnőtteknek. Aznapi feladat szalvétatechnika kép készítése volt. Először a képkeretet festették le. Persze csakis „védőfelszerelésbe” öltözve, ugyanis mindenki kapott egy festő pólót. Akinek kellett segítettünk, de a nagyobbak is szívesen segítettek a kisebbeknek. Aki elkészült tenger kincse gipszformákat festhetett. Ez a feladat is nagyon jó hangulatban telt. Délután miután megszáradt a festék ráragasztották a szalvétát a falapokra. Most következett igazán a nagy koncentráció. A gyerekek választottak egy-egy szalvétát. Lehetett világítótornyosat, sirályosat, stb. Beragasztózták a falapokat, és óvatosan kellett ráragasztani a szalvétákat. Olyan csend volt a terembe, hogy a légy zümmögését lehetett hallani. De miután mindenki elkészült nagy öröm következett, hogy milyen szép képek készültek.

 

Csütörtök délelőtt a hittan óra témája „Világítótornyom Jézus” volt. A gyermekek Jézus a vízen jár szentírási részt tanulták. Ehhez kapcsolódóan készítettek egy ceruzatartót, amelyre egy világítótorony, nap, vitorlás hajó ragasztottak. Nagyon élvezték ezt a feladatot és szép ceruzatartók készültek. Remélem a jövőben díszítik asztalukat, és ha rá néznek eszükbe jut a táborban tanultak. Délután a hét legizgalmasabb meglepetése következett. Egy akadály pályával készültünk. Először csapatokat alakítottunk ki. Az első állomáson horgászatra volt lehetőség. Sok-sok halat készítettem papírból és fából horgászbotokat. Különböző feladatokat kellett megoldani. A második állomáson Kata néninél műanyag poharakból kellett kirakni egy-egy halformát. Nem volt egyszerű feladat, mert néha-néha fújt a szél és bizony eldőlt a pohár, de kihívástól a gyerekek jól szórakoztak és egy kicsit bosszankodtak is. A legérdekesebb állomás az íjászat volt, ahova Enikő néni kísérte őket. A gyerekek alig várták, hogy sorra kerüljenek. Köszönjük Balázs bácsinak, hogy eljött és elhozta íjász az felszerelést. Nagyon érdekes, izgalmas és mókás délutánt szerzett nekünk. Még mi felnőttek is kipróbáltuk, tényleg nagyon érdekes volt és megdöbbenve tapasztaltuk milyen nehéz eltalálni a célt, nem is gondolná az ember. A gyerekek hamar elsajátították a lövés, célzás mesterségét és nagyon ügyesek voltak. A gyerekeknek, de még nekünk is egy életre szóló élmény volt.

 

Pénteken már-már fáradtam, de örömmel és közben kicsit bánatosan érkeztünk reggel, hisz ez volt az utolsó nap a táborból. Délelőtt hittan órán összefoglaltuk az héten elhangzottakat. Homokképeket készítettünk. Mindenki választhatott tengerhez kapcsolódó képet, majd színes dekorhomokkal színezték ki. Nagyon érdekes, szép képek lettek. Aki szeretet volna készíthetett vasalható gyöngyökből kis formákat, Enikő néniék kivasalták. Az elkészült remekműveket hazavihették és díszíthették szobájukat. Az utolsó napra tervezett kincskereső játék következett. A gyerekeket csoportokra osztottuk. Minden csoport kapott egy menetlevelet. Az egyik csapat első feladata már ismert, előző nap gyakorolt horgászat. De már időre kellett kifogni a halakat. A másik csapat elment Enikő nénivel mocsárjárás feladatát elvégezni. A gyerekek nagy gonddal végezték, igazán beleélték magukat, hogy valóban „mocsár” felett kellett átugrálni a szigetek segítségével. Kata néni kezelte a menetleveleket minden állomáson. Miután minden csapat végzett a két feladattal, elindultunk a plébániáról a következő állomásra. Ott a csapatok kaptak szentírási idézeteket, de elvagdosva és azokat kellett helyesen párosítani. A következő állomáson a héten tanult éneket kellett elénekelni. Az utolsó előtti állomáson a gyerekeknek a napokat és az egyes feladatokat kellett párosítani. Elsétáltunk a patak partra, ahol Meldi néni és Réka néni várt minket. Azon az állomáson először is Meldi néni elmesélte Nepomuki Szt. János történetét. Egy adott területen minden csapatnak a saját jelével ellátott kincseket kellett megkeresni, a bennük lévő Nepomuki Szt. János történetét sorba kellett rakni. Mindenki jutalmul kapott egy-egy finom cukorkát. Délután sokat játszottunk, nevettünk.

 

Zárószóként A héten nagyon kedves, aranyos, jópofa gyerekeket ismertem meg. Már első nap találkozásától kezdve jó csapat kezdet kialakulni. A hét végére egy összeszokott, sok barátság kötött gyerek csapat jött létre. Nagyon tetszett az egész hét, élvezetem, bár nagyon elfáradtam, de hamar kipihentem magam. Remélem jövőre is lehetőségem lesz részt venni újra a nyári napközis táborba.

Bódi Kriszti

Fotók megtekinthetők erre e linkre kattintva

Dedicatio Beatae Mariae Virgines ad nives, a római Santa Maria Maggiore- bazilika dedikációs ünnepnapja, búcsúja.

 

A templomot III. Sixtus pápa építtette az Istenanya tiszteletére, az efezusi zsinat (431) után. A XIV. században elterjedt legenda szerint a templom helyét maga a Szűzanya jelölte ki: a legforróbb nyári napok egyikén, augusztus 5-én havat hullatott az Esquilinus domb tetejére, erre a helyre épült fel a bazilika.

V. századi mozaik, Santa Maria Maggiore-bazilika

A Santa Maria Maggiore-bazilika kegyképét az ősi róma hagyomány szerint Szent Lukács evangélista festette. A VI. század végén, egy pestisjárvány idején Nagy Szent Gergely pápa (590-604) elrendelte, hogy a képet körmenetben hordozzák körül a városban. A processzióban a pápa is részt vett. A hagyomány szerint, amikor a körmenet Hadrianus császár síremlékéhez ért, angyali ének csendült fel: Regina caeli, laetare, alleluia! Mennynek királyné asszonya, örülj szép szűz, alleluja! (Innen ered tehát a húsvéti antifóna.) Egy angyalt is láttak a körmenet résztvevői, aki pallosát hüvelyébe tette. Ennek a jelenésnek az emlékére utal az Angyalvár névre változtatott mauzóleum.

A kegykép tisztelete az V. század második felétől, az efezusi zsinatot követően bontakozott ki. A zsinat Mária istenanyai méltóságát, valamint a nyugati és a keleti kereszténységnek a Mária tiszteletében meglévő egységét hangsúlyozta.

Az ellenreformáció időszakában a barokk egyházban a protestantizmus elleni küzdelemben újjászületett Mária-kultusza szívesen nyúlt vissza az ősi forráshoz, a lukácsi szimbólumhoz.

A kegykép töröktől védő és oltalmazó jelentéssel is gazdagodott, Savoyai Jenő győzelmének köszönhetően: a péterváradi csatában 1716. augusztus 5-én aratott döntő fontosságú győzelmet a török felett.

Hajnal Piroska (MKL nyomán)

Bazilika

A kegykép (Salus Populi Romani)

Szentatya a kegyképnél

Elöljárója azzal küldte Arsba a három éve szentelt fiatal papot: „Nem nagyon szeretik a Jóistent azon a plébánián; majd te viszel oda egy kis istenszeretetet.” Roger J. Landry írását foglaljuk össze.

1818-ban, János atya érkezésekor Arsban csakugyan meglehetősen langyos volt a hitélet. A francia forradalom idején sokan eltávolodtak az Egyháztól, a Szent Sixtus-templomot klubhelyiségnek használták a forradalmi szabadgondolkodók. Vianney Szent János közvetlen elődei hiába próbálták emberfeletti küzdelemmel Istenhez téríteni a falusiakat, azok a vasárnapi mise helyett inkább dolgoztak vagy kocsmába mentek. Áldozáshoz még a templomba járó kevesek közül is alig néhányan járultak. Teljes vallási közömbösség uralkodott.

Ebbe a környezetbe hozta Vianney Szent János Isten szeretetének tüzét. Azzal kezdte, hogy végiglátogatta mind a hatvan helyi családot. Próbálta őket rávenni, hogy térjenek vissza az Egyházhoz – nem sok sikerrel. Kitakarította és saját pénzén szépíteni kezdte a templomot – ez nyilván beszédtéma volt a faluban, de nem sokakat vonzott a padokba. Mindezt felmérve János atya a kereszténység két legerősebb fegyveréhez folyamodott: az imához és az önmegtagadáshoz.

Éjszakákon át virrasztott a templomban az Oltáriszentség előtt: térden állva, könnyek közt könyörgött az Úr Jézushoz a nép megtéréséért. Virrasztásai felkeltették az emberek érdeklődését: mi visz rá valakit, hogy egész éjjel az ő megtérésükért imádkozzék? Imáit böjttel kísérte: olykor egy hétig néhány szem főtt krumplin élt. Vezeklésül kötélből font ostorral ostorozta magát, hogy Krisztus szenvedésével egyesüljön, mint  az évszázadok során oly sok szentéletű pap és szerzetes.

Csak ekkor kezdett szent szigorúsággal prédikálni a bűnök: a kocsmázás, a léha táncmulatságok és a vasárnapi mise elmulasztása ellen. A kocsmai italozásban azt a rosszat látta, ami a férfiak többségét megrontja és a családokat anyagilag, lelkileg tönkreteszi. Könnyek közt beszélt ellene: „A kocsma a sátán műhelye, lélekeladás, családrombolás, egészségkárosítás, veszekedések, gyilkosságok színhelye. Krisztus sírt Jeruzsálem felett, én pedig miattatok zokogok. Hogyan tudnék nem zokogni, hiszen a pokol létezik! Nem én találtam ki. Isten beszélt róla. S ti nem hallgattok rá… hanem minden megtesztek, hogy oda jussatok… Azt hiszitek, Isten ott nem lát benneteket? Éppúgy lát titeket, mint én most. Van kárhozat! Kérlek, gondoljatok rá! Azt hiszitek, a plébánosotok engedni fogja, hogy mindörökre benne égjetek?” Szavai hatásosak voltak. A kocsmák sorra bezártak. Vianney Szent János működésének köszönhetően – mivel a legfőbb okot megszüntette – megszűnt Arsban a szegénység.

Az arsi plébános a táncmulatságok ellen is felemelte szavát. Nem volt prűd, de döbbenten látta, mennyi fiatalt visznek testi bűnbe az orgiába hajló mulatozások, és sok szülő egyszerűen szemet huny e fölött. Igen kemény szavakkal emlékeztette őket lelkiismereti felelősségükre: „Sok anya mondja, hogy gondja van a lányára – igen ám, a ruhájára, de nem a lelkére! Menjetek, gonosz szülők, menjetek a pokol mélyére, ahol Isten haragja vár, amiért túlzott szabadságot adtatok a gyermekeiteknek! Menjetek csak, nemsokára ők is követnek majd, olyan jó példát adtatok… Akkor majd meglátjátok, hogy igaza volt a plébánosotoknak, amikor tiltotta ezeket a sátáni mulatozásokat.”

Hogy nyomatékot adjon szavainak, és humorral ijesszen el a bűnalkalmaktól, a Keresztelő Szent János-kápolna ívére kiírta: „A feje volt egy tánc ára”. A zenészeknek nemegyszer dupla pénzt fizetett, hogy hazamenjenek, a fiatalokat pedig csak úgy oldozta fel, ha megígérték, hogy többé nem vesznek részt ilyen mulatságon. A mulatságok idejére közbenjáró imát, a fiataloknak pedig más értékes, közös programokat szervezett.

Végül a vasárnapi szentmise fontosságára igyekezett ráébreszteni az embereket. Tudta, hogy az Eucharisztia a keresztény lét csúcsa, gyökere és középpontja, s hogy nélküle nem lehet tartósan Isten felé fordítani az embereket. A hívek többsége azonban inkább vasárnap is a munkát választotta a szentmise helyett.

„Egyfolytában dolgoztok, de amit megkerestek, tönkreteszi testeteket is, lelketeket is. Aki vasárnap dolgozik, elmondhatja, hogy eladta lelkét az ördögnek, keresztre feszítette az Urat, megtagadta keresztségét. Örök kárhozatra van ítélve, a semmiért cserébe. A vasárnap az Úr napja, az ő tulajdona. Van-e jogunk beleavatkozni abba, ami az övé? Képes-e kárpótolni a vasárnap megkeresett pénz azért, hogy megszegted Isten törvényét?” – Vianney Szent János könnyezve prédikált, olyan tűzzel, hogy a kevés jelenlévő még ötven év múlva is emlegette. De azokat is felkereste, akik nem jöttek el a templomba. Vasárnap reggelenként kiment a földekre, és akit dolgozni látott, emlékeztette, hogy az Úr parancsa ellen cselekszik.

Fáradhatatlan buzgósággal hirdette azt a három igazságot, amelyet minden kor lelkipásztorainak kötelessége az emberek szívébe vésni: hogy létezik kárhozat, hogy léteznek halálos bűnök, amelyek miatt – ha nem kapunk feloldozást – elkárhozunk; s hogy a vasárnap indokolatlan profanizálása és a szentmise szándékos elmulasztása halálos bűn. Néhány év elteltével Arsban az emberek elkezdtek templomba járni. Megkezdődhetett szentté formálásuk lassú, fáradságos folyamata.

Fr. Roger J. Landry írásai alapján

kép

Homoszexualitás belülről, ma már katolikus szemmel – Interjú Robin Beckkel

Tizenkét leszbikus kapcsolatban élt, mindannyiszor a boldog, végleges életközösség reményében. Mégis minden alkalommal azt tapasztalta, hogy amint a meghitt barátság szexuálissá vált, minden elromlott. Mi lehet ennek az oka?

Beck: Azt hiszem, amikor valami átszexualizálódik, az teljes emberségünket felhozza. Azt is hiszem, hogy a legtöbb ember, aki homoszexuális életformában él, sérült. Így amikor elkezdődik a szex, valamiképpen előjön a sérülés is. És amikor intim kapcsolatba lép két ember, akik mindketten egy halom lelki és pszichológiai sérülést hordoznak, az egyszerűen túl sok, nem bírják elviselni.

Meggyőződésem, hogy a homoszexuális emberek valamennyien sérültek. Sokan vitatják ezt, elkötelezett keresztények is. Én viszont még nem találkoztam olyan emberrel, aki aktív homoszexuális életet él – vagy abból szabadult –, és ne őrizne a lelkében valamilyen fájdalmat, elutasítást stb. a múltból, általában gyerekkorból.

Isten a férfit inkább szexuálisan, a nőt inkább érzelmileg motiváltnak alkotta. Ez a szép a férfi és nő kapcsolatában, hogy valamiképpen kiegyensúlyozzák egymást. Ha férfiak kerülnek egymással szexuális kapcsolatba, egyre kielégületlenebbek, és mindig valami többre vágynak. Ezért létesít sok homoszexuális férfi több száz kapcsolatot, vagy akár ezret is. Ugyanígy amikor két nő kerül intim közelségbe. Nincs más, csak érzelmi hullámzás, kavargás, minden csupa dráma.

Működne a homoszexuális kapcsolat, ha egyik fél sem hordozna sérülést?

Nem, mert Isten nem úgy teremtett minket. Teremtőnk azt mondta, a férfi elhagyja apját és anyját, feleségéhez ragaszkodik, és a kettő egy test lesz. Isten teremtő terve a férfinak és a nőnek szólt, nem a férfinak egy másik férfival vagy a nőnek egy másik nővel.

Olyan ez, mintha kitalálnám, hogy az autóm legyen hajó, és vízre lökném abban a hitben, hogy ez így rendben lesz. A General Motors azonban nagyon kéri, hogy ne tegyem. Ha kihajítom a gyártó tervét, és a folyóba kormányzom az autót, az autó elsüllyed és én megfulladok. Minket Isten teremtett. Ő tudja és ő mondja meg, milyennek. Lelkünket az Írás szavához kell igazítanunk. A tapasztalatom az, hogy nincs boldog homoszexuális kapcsolat, mégpedig azért nincs, mert ellenkezik azzal, amilyennek Isten megteremtett minket.

Egyesek megtanulnak ilyen kapcsolatban élni – akadnak, aki azt állítják, hogy 40 éve együtt vannak és igazán boldogok –, de úgy gondolom, miközben boldogok próbálnak lenni, végül mégis csak eltérnek a teremtő tervtől. Némelyek talán csakugyan boldognak hiszik magukat, miközben az autójuk éppen süllyed a folyóban, de végül elkerülhetetlenül rájuk köszönt a valóság. Isten a nőt nőnek, a férfit férfinak teremtette. Ha férfi férfival kerül szexuális kapcsolatba, az szükségképpen eltér attól, amilyennek Isten a szexuális kapcsolatot elképzelte, s így nem hoz számukra mást, csak nyomorúságot.

Azt írta, hogy vonzódása a nőkhöz mindig érzelmi volt, és ez a legtöbb leszbikusra igaz. Miért? Érzelmileg miért nem elégítették ki soha ezek a kapcsolatok?  

A férfi elsősorban tiszteletre vágyik, a nő pedig szeretetre és érzelmi gondoskodásra. Ha összekerül két nő, akik ugyanazt igénylik, nagyon nehéz azt egymástól megkapniuk. Isten úgy alkotta meg a férfit és a nőt, hogy egymást kiegészítve megadhassák a másiknak, amire szüksége van. A férfinak a tiszteletet, a nőnek az érzelmi gondoskodást. Azért tudják ezt megadni egymásnak, mert nem mindketten ugyanarra vágynak.

Azt hiszem, a legtöbb leszbikusnak, aki nőkhöz vonzódik, az édesanyjával való kapcsolata sérült. Tudom, hogy nálam így van. Nem kaptam meg édesanyámtól az érzelmi gondoskodást, amire szükségem lett volna. Anyám okozta a sérülést, én pedig más nőktől vártam a gyógyulást: hogy megadják, amit anyám nem tudott megadni. Tízéves koromban láttam A muzsika hangjai című filmet. Julie Andrews játszotta Mariát, aki csodálatos szeretetet visz az anya nélkül maradt hétgyermekes családba. Emlékszem, arra gondoltam, milyen boldog lennék, ha Julie Andrews szeretne engem. Valójában arra vágytam, hogy legyen valaki, aki egy életen át olyan lehet számomra, mint a filmbeli Maria.

A keresztény hit mindig fontos volt önnek. Sokat foglalkozott azzal, hogy a keresztény tanítást megpróbálja hozzáigazítani a homoszexuális életszemlélethez. Miért?

Azért, mert mindig tudtam, hogy Isten van, és szoros kapcsolatom volt vele. Tudtam, hogy nem tudnék Isten nélkül élni. Ugyanakkor azzal is tisztában voltam, hogy szeretet nélkül sem tudnék élni, és emberi szeretetet akkor egyetlen módon kaphattam: egy másik nőtől.

Mégis bennem volt, hogy szükségem van Istenre. S mivel egyikről sem tudtam lemondani, nem maradt más választásom, mint kimagyarázni az Írást. Azt mondtam: nem lehet, hogy Istennek ellenére vannak a kapcsolataim, és a Biblia, amikor elítéli a homoszexuális viselkedést, bizonyára nem is úgy érti. Azt akartam, hogy Isten tetszéssel tekintsen erkölcstelen életemre. Így gondolkodtam akkoriban, mert oly mérhetetlenül vágytam a szeretetre és annyira féltem a magánytól. Nem bírtam társ nélkül.

Ön szerint hogyan tekint Isten a homoszexualitással küzdő emberekre?

Azt hiszem, Istennek nagyon fáj, amikor így élnek, mert tudja, milyennek teremtett minket, és tudja, hogy aki elindul ezen a lejtőn, elveszíti azt a csodaszép életet, amire meghívott minket. Nem hiszem, hogy Isten odaföntről utálkozva tekintene a homoszexuális életet élő emberekre. Meggyőződésem, hogy szereti azokat, akik ennek a bűnnek lettek rabjai, mert valami sokkal szebbet tartogat számukra. Szívből hiszem, hogy az Úr nem csupán megszabadítja az embert ettől a bűntől, hanem helyre is állítja Istentől kapott szexualitásunkat. Mélységes szeretettel és tisztelettel tekintek a házasságra. Életem legnagyobb fájdalma, hogy nem lehetett részem benne, és elment a hajó, már nem lehetnek gyermekeim. Ezt mérhetetlen veszteségként élem meg.

Miért nevezi hatalmas csodának, hogy Isten kihozta a homoszexuális életformából?

Mert harmincöt éven át arról álmodoztam, hogy egyszer megtalálom a tökéletes kapcsolatot egy másik nővel. Annyira rettegtem a magánytól, hogy amikor egy-egy kapcsolatom megromlott, már bele is mentem a következőbe, nehogy eggyel több nap teljék anélkül, hogy valaki ne szeretne és valakinek fontos ne lennék. A csoda az, hogy öt éve boldog vagyok, hogy Isten számára fontos „valaki” vagyok. Boldog vagyok, hogy mindennap egyedül ébredek, és azzal az örömmel ébredek, hogy végre megfelelő kapcsolatom van Istennel. Az egyedüllétben egyedül Isten ámulatos kegyelme tart meg. Ez a csoda.

Egyre több országban válik társadalmilag elfogadottá a homoszexuális életforma. Mit üzen az elbizonytalanodó katolikusoknak, papoknak és hívőknek?

Amikor egy katolikus fiatal bejelenti a szüleinek, hogy „meleg”, a szülők egyszerre elfogadóvá válnak a homoszexuális életformával kapcsolatban. Úgy vélik, mivel normálisan, jól nevelték a gyermeküket, a homoszexualitás is normális kell legyen. Erősíteni kezdik gyermekük rendellenességét ahelyett, hogy szeretettel figyelmeztetnék az Úr útjaira. Jézus azt mondta, hogy aki jobban szereti gyermekét, mint őt, nem lehet tanítványa (Lk 14,26). A katolikus szülőknek szívükbe kell vésniük ezt.

Az Egyháznak szeretnie kell és hűnek kell lennie az igazsághoz. Az igazság az, hogy Isten nem arra teremtette az embert, hogy azonos nemű partnerrel éljen intim kapcsolatban. Ez az életforma lélekromboló. Ez az igazság, amiből nem lehet engedni. Az ilyen kapcsolat nem életadó és nem szolgálja Isten dicsőségét. Ezek tények, nem lehet szépíteni. A gyógyulásnak feltétele a bűnbánat. Bűnbánat pedig csak akkor születik, ha az emberek hallják az igazságot.

Ám szeretet nélkül hirdetni az igazságot olyan, mint szívműtétet végezni érzéstelenítés nélkül. Kell az együttérzés. Mint amikor az orvosnak közölnie kell valakivel, hogy halálos beteg. Nem ráförmedve, hogy „maga rákos!”, hanem tapintatosan tudomására hozva. Lesz, aki sírva fakad, mert rettenetes ezt megtudni. Az is rettenetes, amikor 19 évesen valaki, aki azt hiszi, csak azonos neműt képes szeretni, meghallja, hogy ez az életforma lelkileg, sőt testileg is halálos. Az Egyháznak ilyenkor szeretettel azt kell mondania: „Te nem ez vagy! Ha a homoszexuális hajlam kiélése mellett döntesz, sohasem lesz megfelelő kapcsolatod Istennel, sőt tönkreteszed az életedet. A jó hír azonban az, hogy szeretünk és türelmesek vagyunk veled. Ha ezerszer elesel, akkor is melletted állunk.”

A bűnösöknek térdre borulva bűnbánatot kell tartaniuk. Az Egyház pedig legyen a világosság; a pápa hívjon bűnbánatra, a papok ne keressék a világ tetszését, hanem szeretettel hirdessék az igazságot. Ha az emberek ezért elmennek, ám legyen, hadd menjenek. Majd amikor zátonyra futott az életük, visszajönnek. És ahová visszajönnek, olyan lesz, mint egy jó kórház, ahol igazi vigaszra és gyógyulásra lelnek.

Sokan küszködnek homoszexuális vonzódással, amire a világ még rá is erősít a hazug ígérettel, hogy „éld ki, és boldog leszel”. Mit üzen nekik?

Azt üzenem: Isten ki tud gyógyítani ebből a küszködésből. Nem népszerű üzenet, de tudom, hogy igaz, mert harmincöt évig voltam benne, és Istennek hála, kijöttem belőle. Ha engem meg tud gyógyítani, bárkit meg tud gyógyítani.

Azon kívül, hogy imádkozik a gyógyulásért, még néhány dolgot tehet az, aki nemkívánatos homoszexuális vonzalmakkal küzd. Érdemes olyan barátokhoz fordulnia, akikről tudja, hogy segítik a szabadulás útján. Érdemes élnie az egyházban rendelkezésre álló gyógyító szolgálatokkal. Csatlakozhat segítő csoporthoz. Jól teszi, ha megválik a tévéjétől és rááll egy keresztény rádióra. Nagyon fontos, hogy mindig tudja: van gyógyulás, van szabadulás, nem kell egész további életét ebben a gyötrődésben töltenie. Jézus mindent neki szeretne adni, csak kérnie kell. A 23. zsoltár mondja: „Felüdítette lelkemet”. Vagy igaz ez, vagy nem. Én tudom, hogy igaz. Velem megtörtént.

forrás

Isten minden nyelvet beszél – beleértve a tiédet is. Hát nem megmondta, hogy „Én magam tanítalak, s megvilágítom az utat, amelyen járnod kell. Figyelemmel kísérlek, és tanácsollak, mit tegyél” (Zsoltárok 32,8)?

Vagy, nézzük Jób könyvét, mely arra sürget, hogy „Tanítson téged a Mindenható beszéde” (Jób 22,22). Milyen nyelven szól hozzád Isten?

Örülsz neki, hogy szól hozzád? Hálás vagy, hogy annyira törődik veled, hogy beszél hozzád? Hát nem fantasztikus tudni, hogy „Az Úr elmondja a titkait azoknak, akik tisztelik Őt” (Zsoltárok 25,14)?

A nagybátyám, Carl, nagyon hálás volt, amikor valaki szóba állt vele. Egy gyermekkori betegség következtében elveszítette a hallását és a beszédkészségét. Mind a hatvanvalahány évét teljes csendben élte le. Csak néhányan beszélték a nyelvét.

Édesapám volt az egyik. Idősebb testvérként úgy érezte, felelős az öccséért. Miután apjuk meghalt, még inkább úgy érezte, hogy neki kell apáskodni fiatalabb testvére felett. Így hát megtanulta a jelnyelvet. Apám sohasem volt túl buzgó, ami a tanulást illette. Soha nem fejezte be a középiskolát, ezért egyetemre sem járt soha. Nem látta szükségét annak sem, hogy spanyolul vagy franciául tanuljon. Azonban vette a fáradságot, és nem sajnálta az idejét, hogy az öccse nyelvét megtanulja.

Ahányszor apám belépett a szobába, Carl arca felderült. Ketten bekuporodtak egy sarokba, kezeik csak úgy röpködtek, és nagyon jól érezték magukat együtt. És bár soha nem hallottam Carl-tól, hogy megköszönte volna (hiszen nem is tudta volna szavakkal elmondani), a hatalmas mosoly az arcán semmi kétséget nem hagyott afelől, hogy milyen hálás. Apám megtanulta az ő nyelvét.

Atyád is megtanulta a nyelvedet. „Mert nektek megadatott, hogy megértsétek a mennyek országának titkait…” (Mt 13,11). Esetleg megköszönhetnéd Neki. És ha már ezt teszed, kérdezd meg Tőle azt is, hogy nem mulasztottál-e valamit meghallani, amit mondani akart neked az életeddel kapcsolatban?

Max Lucado

Szent Benedek (kb. 470-547) életéről meglehetősen keveset tudunk. Halála után 40-50 évvel azonban (még elő tanúk elbeszélése nyomán) Nagy Szent Gergely pápa a Dialógusok című művének második részében megírta életét. Ez azonban, a szerző szándéka szerint, a Benedek életéhez kapcsolódó kis történetek, csodák sorozata. Gergely pápa igazában azt akarja olvasói tudtára adni, hogy hőse, Benedek — “neve és kegyelem szerint Áldott” (ezt jelenti a Benedictus név is) –, a Lélek mindenféle adományát megkapta. Életrajzi adatként azonban ebből az elbeszélés-sorozatból is világos: a szabin hegyek között fekvő kisvárosból, Nursiából (ma: Norcia) származott, Rómában tanult, de tanulmányai befejezése előtt — megundorodva az ottani erkölcstelen élettől — visszavonult, először Enfidébe (ma: Affide), majd tovább az Anio folyócska völgyében Sublacumba (ma: Subiaco). Itt éveken át remetéskedett, majd tanítványokat gyűjtött egy kis monostorba. Később — a hagyomány szerint 529-ben — innen is tovább ment, és végleg a Cassinum hegyen (ma: Monte Cassino) telepedett le, és ott alapította meg tulajdonképpen monostorát. Ennek a közösségnek írta szabálykönyvét, a Regulát.

A keresztény Nyugat számára a benedeki Regulát követő szerzetesek, a bencések teremtették meg a szerzetességet.Nursiai Szent Benedek

Regula

Szent Benedek szerzeteseivel Cassinum hegyén (ma: Monte Cassino) telepedett meg végleg. Itt írja meg — a szerzetes atyák tanításának és saját élettapasztalatainak felhasználásával — Reguláját, a közösségben élő szerzetesek szabálykönyvét.
A Regula szerzetesi életkeretet és lelki alapokat nyújtó írás, amely szerkezetileg Prológusból (Előszó) és 73 fejezetből áll.
A benedeki Regulát követő szerzetesek apát vezetése alatt az evangéliumi tanácsok vállalásával radikálisabb keresztény életet szeretnének élni. Mindebben a tanulékony szív megőrzése, az engedelmesség, az egyszerű élet vágya és a tisztaság segíti őket. Életük keretét a liturgia (közösségben végzett imádság), a lectio divina (lelki épülést szolgáló olvasmányok) és a munka jelöli ki.

Regula szövege

forrás

kép és részletesebb életrajz