Henri Boulad egy életének 84. esztendejében járó, eredetileg szíriai származású, jezsuita szerzetes. Felekezete szerint görög katolikus, tehát Rómához tartozó, de bizánci rítusú keresztény.

Muzulmán környezetben élő keresztény kisebbség tagjaként Pascal, Teilhard de Chardin és Simone Weil tanítványának vallja magát. Családja szíriai, nagyapja, az interjúban is említett Szelim, még az 1860-as keresztényüldözés elől menekült Damaszkuszból Alexandriába és később ott is telepedett le. Boulad édesapja révén tehát szír-, míg édesanyja révén olasz származású, anyanyelve a francia. Már kamaszkorában pap szeretett volna lenni és 19 évesen be is lépett a jezsuita rendbe, 1963-ban Bejrútban szentelték pappá. Közel két évtizeden keresztül folytatta tanulmányait, filozófiából, teológiából, pszichológiából és pedagógiából is diplomázott, összesen három doktorátust szerzett. Ezt követően, Egyiptomba visszatérve 1967-től a kairói és alexandriai tanulmányi és nevelői központok tagja, tanára, majd vezetője. Nagyszabású tervet valósított meg a leprások felkarolására, melybe fiatal keresztény és mohamedán egyetemi hallgatók százait kapcsolta be. A 70-es évek végén az Egyiptomban működő szerzetesek elöljárói tanácsának elnökeként, Kalkuttai Teréz anyával egyetértésben szervezte meg az egyiptomi Caritast. 1983-tól Szudánban menekülttáborok szervezésével segítette az ottani népirtás elszenvedőit, illetve az ott, akkoriban még valós jelenségként létező rabszolgaság felszámolásáért küzdött. Abszolút önfeláldozó életéért megkapta a francia érdemrend tiszti keresztjét. 1991-től az észak-afrikai és keleti országokért felelős Caritas elnöke, továbbá alelnöke a római Caritas központnak. Számtalan előadást tartott Európában is, beszédei rádiókban is hallhatóak voltak. Számos műve megjelent magyar nyelven is. 2004 óta a kairói jezsuita kollégium vezetője.
Az idős jezsuita szerzetes szerint az iszlám és a muzulmánok közé nem szabad egyenlőségjelet tenni! Henri Boulad kiemelte, hogy a toleranciának is van egy bizonyos küszöbe, és bár szerinte az emberiség katasztrófa felé halad, mivel keresztény, így optimistának kell lennie a jövőt illetően.
Az interjút Kocsis Éva készítette  a Kossuth Rádió 180 perc műsorában.
– Egyre feszültebb a helyzet a Közel-Keleten, a családja szíriai, mit gondol, mi az a lépés, vagy döntés, amivel ezt a helyzetet meg lehetne oldani?
– Igen, ahogy mondta a családom szíriai származású, de már Szent Pál ideje óta Egyiptomban élünk. Van is egy kis keresztény negyed, ahol az egyik utcát Boulad utcának hívják. 1860-ban a muzulmánok lemészároltak tízezer keresztényt 10 nap alatt.
A nagyapám, Szelim és családja megmenekült egy nyitott lelkű muzulmán férfinak köszönhetően.
Vagyis kétféle iszlám létezik, és ez mára is igaz.
Van az irányítani akaró, erőszakos, és van a liberális, nyitott, toleráns iszlám.
Ez a kettősség Mohamed óta létezik, és a Koránban is jelen van. A két irányzat között pedig teljes az ellentmondás.
Az első a nyitottságra, a második a térítésre és mészárlásra fókuszál. Arra már a 9-10-ik században rájöttek a muzulmánok, hogy választani kell a kettő közül, és a másodikat, az erőszakos iszlámot választották. Bár a történelemben sokan voltak, akik sürgették a toleranciához és nyitottsághoz való visszatérést.
Ilyen volt például Abbasid bagdadi kalifa, vagy Al-Mamún kalifa. Aztán az 1928-ban alapított Muzulmán Testvériség az élre tört, a céljuk a kalifátus visszaállítása volt. Létrejöttük tulajdonképpen egy űrt pótolt, hiszen négy évvel megalakulásuk előtt Kemal Atatürk megszüntette a muzulmán világ egységét jelképező isztambuli Oszmán Kalifátust.
Képzeljük csak el ezt az űrt, ez olyan volt, mintha azt mondanák, hogy többé nincs pápa Rómában.

– Tulajdonképpen egy űrt pótol mindaz, ami jelenleg zajlik a Közel-Keleten?

– Ezért volt fontos ez a történelmi visszatekintés. Ez a kettősség megmaradt, ami nem az iszlám, az az iszlám ellensége. Nem véletlen, hogy a Muzulmán Testvériség jelképe a két kard keresztben. Ugyanez van Szaúd-Arábia címerében is.

– Az iszlám világban az Iszlám Állam terrorszervezet hol helyezkedik el?

– A radikalizmus teljesen megfelel az iszlám vallás hagyományainak.
A legfőbb próféta, Mohamed, sokszor maga is részt vett azokban a karaván fosztogatásokban, amelyeket híveinek is megengedett, vagy például árulás miatt lemészárolt 600 zsidót.
Tehát, amikor az iszlám világ azt mondja, hogy Mohamed a példa, akkor a minta a radikalizmus, a terrorizmus is. De amikor én ezt kimondom, akkor iszlamofóbnak neveznek, holott ez történelmi tény.

– Nem azért mondják, hogy Ön iszlamofób, mert vannak olyan iszlám hívők, akik ellenzik az erőszakot, ellenzik a terrorizmust?

– Különbséget kell tenni az iszlám és a muzulmánok között.
A muzulmánok nagy többsége kedves, szimpatikus ember. Békeszeretőek, akik az együttélésre törekszenek. Azonban egy őket irányító kisebbség nem az. Egyiptomban volt olyan, akit azért akasztottak fel nyilvánosan, mert a liberális, nyitott irányt támogatta. A történelem során sokszor próbálkoztak azzal, hogy az iszlámot toleránssá tegyék. Az iszlámnak több nagyon nyitott gondolkodója is van, akik a hitet és az értelmet akarták egyensúlyba hozni.
Mindig elítélték őket. Tíz évszázadon keresztül. De mindig voltak olyanok, akik ellenezték a radikalizmust.

– Akkor viszont a modern kor egyik nagy kérdése, hogy hogyan lehet a radikális iszlamizmus ellen, a terrorizmus ellen küzdeni. Lehet-e például fegyverrel?

– Sajnos a nyugat az iszlamizmus cinkosa. Gentleman’s agreemnent az elv – vagyis politikai, gazdasági és stratégiai okokból a nyugat úgymond flörtöl az iszlamizmussal.
Azt mondják – és hajlamos vagyok elhinni, – hogy Amerika korábban együttműködött az ISIS-szel. Ez a helyzet eszköz lenne az amerikaiak és a pénzvilág számára, hogy rátegye a kezét erre az olajban gazdag területre.

– Tehát Ön szerint a terrorizmus elleni harc az olajért, az ásványkincsekért folytatott harc?

– Igen, úgy gondolom, hogy ez egy olyan összefonódás, amelyben mindenki megtalálja a számításait. Szerintem van egy láthatatlan, manipuláló kéz a háttérben: gondoljon csak Szaddam Husszein, vagy Kadhafi bukására, a Bassar el Asszad elleni harcra, vagy Murszi egyiptomi hatalomra jutására, vagy mindarra, ami Jemenben történik, mindez azt szolgálja, hogy destabilizálja a térséget.

– Gondolom, hogy azzal egyetért, hogy az ellen mégiscsak tenni kell valamit, hogy keresztények ezreit végezzék ki.

– Nyilvánvalóan. De sajnos még a katolikus egyház sem nagyon hajlandó szembenézni a dolgokkal. A párbeszéd jegyében nem hajlandó világosan látni, és az igazságot kimondani.
A nyugat a tolerancia jegyében megnyitja a kapuit az intolerancia előtt.
Van egy francia város, Roubaix, ahol például a katolikus iskolákba már szinte csak muzulmán tanulók vannak. Személyesen jártam ott, az iskolatitkártól tudom.

– A Charlie Hebdo tragédia hogyan lett volna megelőzhető?

– Ez 12 ember halála. Szíriában negyedmillióan haltak meg.
Miért koncentrálunk csak a 12 emberre?
Mert Párizsban ölték meg őket.
És közben a világ tétlenül nézi azt, ami a Közel-keleten zajlik. Csak nagyon kevesen nyújtottak segítséget.

– A másik ezzel összefüggő probléma a bevándorlás kérdése.
Azt mondja a magyar miniszterelnök, hogy a bajban lévő embereket meg kell menteni, de akik kihasználják ezt a szolidaritást, azokat nem lehet beengedi Európába.
Mi a jó megoldás?

– Érdekes, hogy az integrációval nem volt minden bevándorlónak gondja. Hogy van az, hogy szinte csak az iszlám az, amelyik nem képes az integrációra?
És ki is mondják: nem akarunk integrálódni, hanem mi fogunk titeket integrálni.
És ehhez a terv a következő: az első a bevándorlás, amely tudatosan tervezett.
A másik a gyermekszülés.
Mondják is, hogy „asszonyaink méhén keresztül fogjuk meghódítani Európát”.
És tessék: az európaiaknak 1-2 gyereke van, a muzulmánoknak 5-10.
Néhány éven belül a demográfiai egyensúly megbillen.
Ez matematika. És a harmadik, a megtérés.
A nyugat elvesztette vallásai gyökereit és morális tartását.
Emiatt az iszlám – főleg a fiataloknak – igazodási ponttá vált, amit a nyugat már nem tud megadni.
És mindaz, amit balliberálisnak nevezünk az ebbe az irányba mutat.
Ilyenkor persze rögtön mondják, óóó, akkor te jobboldali vagy? Nem, én nem vagyok semmi pártján.
Én az igazság pártján állok, Jézus pedig azt mondja, az igazság szabaddá tesz. Európa, a nyugat már nem szabad.
Sem politikailag, sem erkölcsileg nem szabad már.
Engem nyugtalanít Európa céltalansága. Már nem hiszünk semmiben sem.
Hogy mit tegyünk?
Elég bátornak kell lenni az igazságot kimondani. Akár azon az áron is, hogy elvágják a torkunkat.
Az egyik esély ma az internet. A twiter, facebook, amely elindította Egyiptomban is a forradalmat.
Európának pedig vissza kell nyernie az erkölcsiségét és a hitét, amit a második világháború után elvesztett.
Ez az első és legfontosabb feladat.
Napóleon élete vége felé azt mondta: „két erő vetélkedik a világon: a kard és a lélek. A kettő közül a lélek az erősebb.”
Ha egy olyan ember mint Napóleon, aki egész életében háborúzott ezt mondja, akkor az jelent valamit. A valódi erő, ami a világot irányítja az a lélek.

– Akkor egyetért a bevándorlás szigorításával?

– Nagyon helyes, ha segítjük az embereket. De van, amit úgy nevezünk, hogy a „tolerancia küszöbe”.
Ez azt jelenti, hogyha valakit találok az utcán és hazaviszem, enni adok neki, szobával kínálom, igyekszem a problémáit megoldani.
De egyszer csak azt mondja nekem: „de nekem nem egy, hanem két szoba kell. Aztán három. És ne délben legyen ebéd, hanem 3 órakor.”
Amikor az akarja megszabni a törvényt, akit befogadtam, akkor elküldöm az otthonomból. Jézus azt mondta, „legyetek szelídek, mint a galamb, és okosak, mint a kígyó”.
Európa most békés, mint a galamb, de elfelejtette a másik utat.
A nyitottság, a tolerancia, az emberi jogok nevében eladjuk a házainkat, eladjuk az országunkat, eladjuk a kultúránkat és eladjuk az identitásunkat.
Nagyon sokan figyelmeztetik Európát, de nem akarja meghallani.
Amikor majd megérti, késő lesz. És ez nagyon hamar elkövetkezik.
Európa fővárosában, Brüsszelben a leggyakoribb név, amit a gyerekeknek adnak a Mohamed. Brüsszel 40 százaléka muzulmán.

– Optimista a jövőt illetően?

– Ha nem lennék optimista, nem lennék keresztény.
Az optimizmusomat úgy hívják, hogy reménység.
Emberi szempontból katasztrófa felé haladunk.
De hiszek a lélekben, hiszek a történelem irányában.

Henri Boulad

kép

Templomunk 275. évfordulója alkalmából ebben az évben több koncertet is szervezünk. Szeptember utolsó vasárnapján, szeptember 26-án 17h-kor rákoscsabai keresztény hangszeres gyerekek produkcióiból állítunk össze egy hangversenyt. Örömmel vennénk, ha jelentkeznél, és egy zongorakíséretes darabbal részt vennél ezen a zenei eseményen.

 

Kérlek ennek szervezéséhez add meg a következő adatokat:

 

Neved:…………………………………………………………………………………………………………..

Születési dátumod:…………………………………………………………………………………………………………….

Hangszered:………………………………………………………………………………………………………

Hangszeres osztályod:…………………………………………………………………………………………..

Zenetanárod (felkészítő tanárod) neve:…………………………………………………………………………

A választott darab címe:……………………………………………………………………………………………………….

A választott darab zeneszerzője:……………………………………………………………………………………………….

 

Nagyon fontos, hogy a választott darabod zongorakíséretét az adatlappal együtt küldd vissza szeptember 10-ig. (A kottán mindenképp tüntesd fel a neved!) .

Szeptember 19-én szombaton, délelőtt 9 és 11 óra között tartunk egy főpróbát, az ezen való jelenlét feltétele a koncerten való muzsikálásnak.

A jelentkezési lapot és a kottát odaadhatod:

-Dudásné Fekete Imeldának (06 30 366 2634)

-Tóthné Mózer Annamáriának (06 30 260 3001)

 

Bármilyen kérdésed van, keress meg bátran!

Minden jót!

Annamari és Imelda

kép

 

Az esztergomi bazilika altemplomában helyezték örök nyugalomra augusztus 22-én Paskai László bíborost, nyugalmazott esztergom-budapesti érseket. A gyászmisét utóda, Erdő Péter bíboros mutatta be a zsúfolásig megtelt főszékesegyházban.


KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A szertartáson koncelebrált Stanisław Dziwisz bíboros, krakkói érsek és Josip Bozanić zágrábi érsek megbízottja, Ivan Saska segédpüspök, Alberto Bottari de Castello apostoli nuncius, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tagjai és számos Kárpát-medencéből érkezett püspök, valamint mintegy háromszáz paptestvér. A szentmisén részt vett Orbán Viktor miniszterelnök, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, az állami, társadalmi és kulturális élet képviselői, a diplomáciai testületek tagjai, a testvéregyházak képviselői.

A szentmise elején Alberto Bottari de Castello apostoli nuncius tolmácsolta Ferenc pápa üzenetét, amelyet Erdő Péter bíborosnak küldött elődje haláláról értesülve.

Erdő Péter bíboros szentmisén elhangzott prédikációját teljes terjedelmében közöljük.

Kedves Gyászoló Testvéreim!

1. A mai evangéliumban Krisztus szenvedéstörténetének egy részletét hallottuk. A felolvasott sorok ennek a passiónak a végét tartalmazzák. Pontosabban szólva majdnem a végét. Jézus már az Olajfák Hegyén vért izzadva imádkozik. Ránehezedik az emberiség bűne. Előre látja a szenvedést, ami vár rá, és kéri Istent, hogy szabadítsa meg őt. Mégis hozzáfűzi: „Ne az én akaratom legyen, hanem a tiéd”.

Ezután látjuk magunk előtt az elfogatást, a megcsúfolást, a megostorozás kínjait, szinte halljuk, amint a tömeg Barabás szabadon bocsátását kívánja, és elszorul a szívünk, amikor Jézus tanítványaitól elhagyatva elindul a Golgotára. A keresztre szegezés és az agónia, a Krisztus ajkáról felhangzó zsoltáridézet, hogy „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?” szinte a végtelenségig fokozza a drámai feszültséget. Nem a kétségbeesés kiáltása ez, hanem a szenvedő Messiás küldetésének beteljesedéséről és ennek sugárzó tudatáról tanúskodik. Ezután következik Lukácsnál az utolsó szó: „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet!” A megnyugvás, az Istenbe vetett, végső bizalom szavai ezek. Utána szinte a csendben kopognak a következő sorok Arimateai Józsefről, aki elkéri Pilátustól Jézus testét, és sziklasírba helyezi. Tiszteletre méltó és nagyszerű történet volna ez. Egy ártatlan ember halála, aki hűséges maradt Istenéhez, és a szenvedésben sem veszítette el bizalmát és szeretetét.

Csakhogy ez a szakasz a szenvedéstörténetnek csak majdnem a vége. A történet vége a feltámadás, a húsvét hajnalának örömhíre, a találkozás a tanítványokkal és az ígéret, hogy „veletek vagyok minden nap, a világ végezetéig”. Ha Krisztus velünk akar lenni a világ végéig, akkor azt is akarja, hogy mi, tanítványainak közössége létezzünk a történelem végéig. Isten nélkül nem volna világmindenség és nem volna ember sem. Vele lenni, a közelében lenni a földi életben is a legnagyobb boldogság. De aki úgy hal meg, hogy rábízza az életét, hogy vele való szeretetkapcsolatban végzi be földi pályáját, annak számára ez a szeretet a biztosíték az örök életre és a boldogságra. Mindenkinek, aki Istennel kiengesztelődve fejezi be pályáját, nyitva áll az útja, megvan a reménye az üdvösségre. Ezt az utat kíséri az Egyház imádkozó szeretete, az elhunytakért felajánlott szentmise is.

2. Paskai László bíboros Krisztus hitében és szeretetében élt. Fiatalon felébredt lelkében a papi és szerzetesi hivatás. Olyan kereszténységet ismert meg Szent Ferenc rendjében, amely a nehéz időkben is kész a nagylelkűségre, a közvetlen emberi segítségre és akár a hősies önfeláldozásra is. Amikor manapság a háború alatt és után vértanúságot szenvedett magyar ferencesek boldoggá avatási ügye zajlik, egyre világosabban látjuk, hogy milyen volt a légkör és a helyzet, amikor elhunyt bíboros főpásztorunk a ferences hivatást választotta. Mire tanulmányait befejezte, és sor került a papszentelésre, már a szerzetesrendeket is feloszlatták, a kevés engedélyezett közösség pedig csak igen korlátozott létszámmal működhetett. Ezért aztán a Nagyváradi Egyházmegye kötelékében, a Csanádi Egyházmegye területén végezte papi szolgálatát. Hamarosan teológiai tanár és szemináriumi elöljáró lett előbb Szegeden, majd Budapesten. A Hittudományi Akadémián a filozófia professzora volt. Soha nem felejtem el lényegre törő, világos, hitünket erősítő előadásait. Amikor pedig Zemplén püspök úr halála után a tanév végéig átvette a morálteológia oktatását, végigfutott a szemináriumon a hír, hogy vigyázni kell, mert a professzor úr komolyan veszi a vizsgát. Paskai bíboros úr a hitet és a teológiát valóban komolyan vette. Meggyőződése volt, hogy az igazságokat és a fogalmakat az adott kor és eszmerendszer összefüggésében kell érteni és magyarázni. Vallotta, hogy az igazságot kereső embernek „fegyelmezett gondolkodásra” van szüksége. Szemináriumi elöljárói munkája éppen úgy, mint tanári tevékenysége sokak számára ma is kedves emlék.

Püspöki kinevezése után előbb Veszprémben, majd Kalocsán, végül Esztergomban teljesítette szolgálatát. Itt érték a rendszerváltozás viharos évei. Olyan időszakban vezette az Esztergomi, majd az Esztergom-Budapesti Főegyházmegyét, amikor megváltozott az ország és az Egyház élete. Ez az az időszak, amikor a rendszerváltozással új intézményes lehetőségek nyíltak az egyházak előtt is, amikor hazatért Mindszenty bíboros úr, és újratemették Esztergomban. Ez volt az az idő, amikor kétszer is pápalátogatásra került sor Magyarországon. Ezek voltak azok az évek, amikor számos egyházi intézmény kezdhette meg ismét a munkáját. Olyan idők voltak azok, amelyek mindenkitől állóképességet, nyitottságot, új ötleteket kívántak. Olyan személyes tulajdonságokat, amelyek valóban különlegesek.

Paskai László bíboros a hit embere volt, a legfontosabbnak tartotta az egyházmegye életében az Oltáriszentség és a Szűzanya tiszteletét. Minden első csütörtökön és első szombaton közös imádságot tartott a papi és szerzetesi hivatásokért, a magyar ifjúságért és a családokért. Különösen szívén viselte a kárpátaljai misszió ügyét. 1994-ben pedig ő tartotta meg a II. vatikáni zsinat után, sőt a II. világháború után az első egyházmegyei zsinatot Magyarországon.

3. Hálával emlékeznek rá mindazok, akiket püspökké, pappá vagy diakónussá szentelt, azok a közösségek, amelyeket ő alapított, közöttük a Szent István Lovagrend, azok a plébániák és szerzetesrendek, akiknek az életét szeretettel segítette és kísérte. Magam is köszönettel tartozom neki mint hajdani tanáromnak, gondos és segítőkész főpásztoromnak és tiszteletreméltó elődömnek, aki szeretettel fogadott az egyházmegyében.

Kedves és közvetlen volt a nyugalomba vonulása után is. A papok nagyon szerették, részt vett az egyházmegye közös eseményeiben. Alázattal viselte a kritikákat és a nemegyszer igazságtalan támadásokat is. Méltósággal és szeretettel hordozta az évek terhét, a fokozódó betegségek szenvedéseit. Tudtuk ugyan az utóbbi hetekben, hogy már súlyosan megromlott az egészsége, mégis váratlanul ért bennünket halálának híre. Szeretettel őrizzük az emlékét, imádkozunk érte mindannyian. Kérjük Krisztus Urunkat, hogy fogadja örök dicsőségébe és boldogságába László főpásztorunkat! Forduljon hozzá is ezekkel a szavakkal: „Még ma velem leszel a paradicsomban!” Ámen.

* * *

A gyászszertartást megelőzően a dicsőséges rózsafüzért imádkozták el az augusztus 17-én, hétfőn elhunyt főpásztor lelki üdvéért. A végakaratának megfelelően elmondott liturgia Paskai bíborosnak – az esztergomi bazilika főoltára előtt felállított – koporsója előtt zajlott a jelenlévő püspökök vezetésével.

Paskai László Szegeden született 1927. május 8-án. Apja Paskai Ádám, anyja Ördög Mária. Egy fiútestvére van. 1945-ben a szegedi piarista gimnáziumban érettségizett, és ezután augusztus 29-én Szécsényben belépett a ferences rend Kapisztrán Szent Jánosról nevezett rendtartományába. A szerzetesrendben a Pacifik nevet kapta. A ferences rendben 1949. október 4-én tett örökfogadalmat. Teológiai tanulmányait Gyöngyösön kezdte.

A rend szétszóratása után a nagyváradi egyházmegyéhez került, és tanulmányait Budapesten a Hittudományi Akadémia hallgatójaként fejezte be, ahol 1952-ben teológiai doktori címet szerzett.

Budapesten szentelték pappá 1951. március 3-án. Ezután Szegeden püspöki szertartó volt. 1955-ben Szegeden a szeminárium prefektusa és a teológiai főiskola tanára, 1962-ben a szeminárium spirituálisa; 1965–1969 között Budapesten a Központi Papnevelő Intézet spirituálisa, 1973-tól rektora volt. Közben 1965–67 között a Hittudományi Akadémián a filozófia megbízott tanára, 1967–1978 között nyilvános rendes tanára volt.

VI. Pál pápa 1978. március 2-án címzetes bavagalianai püspökké és veszprémi apostoli kormányzóvá nevezte ki. Püspökké szentelése 1978. április 5-én Veszprémben történt. Szentelője Lékai László bíboros, esztergomi érsek, társszentelői Kádár László érsek és Kisberk Imre püspök voltak. Püspöki jelmondata: In virtute spiritus / A lélek erejében (Lk 4,14). 1979. március 31-én veszprémi megyéspüspökké nevezték ki. II. János Pál pápa 1982. április 5-én utódlási joggal kalocsai koadjutor érsekké nevezte ki.

1986. június 30-án, Lékai László bíboros halála után a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnökévé választották meg, e tisztséget 1990. szeptember 17-ig töltötte be. Az esztergomi érseki székre való kinevezése 1987. március 3-án történt, így Magyarország prímása lett. 1988. június 28-án a pápa bíborossá kreálta, és címtemplomául kijelölte a Corso d’Italián levő Avilai Szent Teréz-templomot. Rómában 1988-tól tagja volt a Megszentelt Élet Intézményei és az Apostoli Élet Társaságai Kongregációjának, a Justitia et Pax Pápai Tanácsnak és a Kánonjogi Kódex hiteles értelmezésével foglalkozó pápai bizottságnak.

1988. augusztus 20-án II. János Pál pápát a püspöki ponferencia nevében lelkipásztori látogatásra hívta meg, amely 1991. augusztus 16–20. között történt meg. 1989-től volt tagja a Keleti Egyházak Kongregációjának. 1989 májusában Kárpátalján tett látogatást, elindította a helyi római katolikus egyház újjászervezését, majd 2002. március 27-én a Szentszék megyéspüspökséggé szervezte ezt a területet, melynek első püspöke Majnek Antal. Mindszenty József földi maradványait Mariazellből hazahozatta, és 1991. május 4-én újratemette az esztergomi bazilika altemplomában, majd 1994-ben elindította boldoggá avatását.

Az új időknek megfelelően II. János Pál pápa magyarországi látogatása évében, 1991-ben ökumenikus szellemben nemzetközi konferenciák vették kezdetüket, amelyek azóta is tartanak. Ezeket a levéltár szervezte Esztergom várossal, majd Komárom-Esztergom megyével karöltve, és ennek eredményeként publikációk láttak napvilágot. Mindezeket Paskai László bíboros pártfogolta védnökként és előadóként is. Nem véletlen, hogy az 1991-es konferencia és a hozzá kapcsolódó kiállítás kötetei ajándékként kerültek a Szentatyához. Emellett megindulhatott a Strigonium Antiquum periodika is. Létrehozta az esztergom-budapesti zsinat szellemében az Egyháztörténeti Bizottságot, amely évente rendez konferenciát Budapesten a főegyházmegye történetével foglalkozó kutatók részvételével. Ennek eredményeként rendezhette meg a millennium alkalmából készülő vatikáni kiállításhoz kapcsolódva a konferenciát, amelynek előadásaiból összeállt a Miscellanea Ecclesiae Strigoniensis periodika első kötete. Amikor az Állami Egyházügyi Hivatal 1989-ben megszűnt, és kihirdették az úgynevezett harmadik magyar köztársaságot, akkor nagyobb mozgásteret biztosítottak az egyháznak.

A Szentszékkel folytatott megbeszélések értelmében 1990-ben megújult a vatikáni diplomáciai kapcsolat, és Angelo Acerbi nuncius hazánkba érkezett. II. János Pál pápa lelkipásztori céllal 1991-ben hazánkba látogatott. A Szentatya 1993-ban a Hungarorum gens kezdetű rendeletében a magyar egyházmegyéket átszervezte, így az eddigi esztergomiból Esztergom-Budapesti Főegyházmegye lett. Még ebben az évben az érsekség átköltözött Budapestre.

Paskai László 1994. július 3–9. között, Magyarországon a II. Vatikáni Zsinat után elsőként megszervezte az Esztergom-Budapesti Főegyházmegyei Zsinatot. Több templomot szentelt föl: 1987-ben a győri Szentlélek-templomot és a budapest-pünkösdfürdői Boldog Özséb-templomot, 1994-ben Budapest-Kőbányán a Szent György-templomot és Budapest-Kelenföldön a Szent Gellért-templomot, 1995-ben Újpest-Káposztásmegyeren a Szentháromság-templomot, 1996-ban Budapest-Lágymányoson a Magyar Szentek templomát, valamint a Budapest-Zoborhegy téri Regnum Marianum-templomot, 2000-ben Budapest-Pestszentlőrincen a Szent Margit-templomot, valamint Budapest-Rákoskeresztúr-Madárdombon a Szent Pál-templomot, 2001-ben Budapest-Soroksár-Újtelepen a Fatimai Szűzanya-templomot.

Több egyházmegyei és országos egyházi ünnepség szorgalmazója volt. Nagyszabású ünnepségsorozatot rendeztek a határokon átívelően Szent Adalbert tiszteletére, a millenniumot a Szent Korona Esztergomba vitelével ünnepelték meg. A Vatikán és egyes országok szorosabb kapcsolatát kifejező vatikáni kiállítások sorában a magyar egyház az elsők közt vehetett részt 2001-ben. 2002. december 7-én II. János Pál pápa elfogadta a 75. évét betöltött bíboros lemondását, Paskai László ekkor a főegyházmegye apostoli adminisztrátora lett, e szolgálatot 2003. január 11-ig látta el. 2003. március 23-án Batthyány-Strattmann László boldoggá avatási szentmiséjén II. János Pál pápa mellett koncelebrált.

Nyugdíjba vonulása óta Esztergomban, a Simor János Nyugdíjas Papi Otthonban lakott, és ahol tudott, segített a lelkipásztorkodó papságnak és utódának, Erdő Péter bíborosnak. 2008. október 23-án Esztergom díszpolgárává választották.

Fotó: Mudrák Attila; MTI

Agonás Szonja/Magyar Kurír

kép

 Szeretetláng néven terjedt el az a Lelkiségi Mozgalom, mely Kindelmann Károlyné Erzsébet, világban élő, harmadrendi karmelita édesanya 1961 és 1983 közt a Lelki Naplójában lejegyzett magánkinyilatkoztatásai nyomán terjedt el az egész világon. Több országban főpásztori jóváhagyás mellett, jelentős evangelizációs tényezővé vált. A hitelességét nem csupán egyszerű, evangélium-hű tanítása és hagyományos engesztelő gyakorlatai igazolják, hanem azok a szembetűnő lelki megújulások (gyümölcsök) is, melyek egyéneket, családokat, egész közösségeket késztetnek rendszeres imára, engesztelésre és részvállalásra a lélekmentő munkában.
A Szeretetláng Lelki Napló részleteit számos  nyelvre lefordították. Dr. Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek 2009. április 5-én egyházi jóváhagyást adott a teljes Lelki Napló kiadásához, és egyházmegyéjében, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegyében megalapította a Szűz Mária Szeplőtelen Szívének Szeretetlángja Mozgalmat. 


A keresztre:
(A Szűzanya kérésének megfelelően, Isteni Megváltónk öt Szent Sebe tiszteletére mély áhítattal, egymás után ötször keresztet vetünk:)
Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.
A nagy szemre:
Szűz Mária Fájdalmas és Szeplőtelen szent Szíve,
könyörögj érettünk, kik Hozzád menekülünk!
A három kis szemre:
1. Istenem, hiszek Tebenned,
     mert végtelenül jó vagy!
2. Istenem, remélek Tebenned,
     mert végtelenül irgalmas vagy!
3. Istenem, szeretlek Téged, mert mindennél 
     szeretetre méltóbb vagy!
A nagy szemekre:
Szűz Mária Fájdalmas és Szeplőtelen szent Szíve,
könyörögj érettünk, kik Hozzád menekülünk!
A kis szemekre:
Szűzanyánk, ments meg minket
Szeplőtelen Szíved Szeretetlángja által!
Minden tized után mondjuk:
Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását
az egész emberiségre most és halálunk óráján! Ámen.
Befejezésül:
(A Szentháromság dicsőítésére háromszor mondjuk:)
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen.

Kedves Szülők! Kedves Testvérek!

Tisztelettel és szeretettel köszöntöm Önöket a Pápai Missziós Művek központjából.

A Pápai Missziós Művek a Római Katolikus Egyház legnagyobb központi segítő szervezete, amely négy ágazatán keresztül: Hitterjesztés Műve (felnőttek), Szent Péter Apostol Műve (ifjúság), Szent Gyermekség Műve és Missziós Unió (szerzetesek) koordinálja és támogatja Krisztus egyházának missziós küldetését: az örömhír terjesztését és a felebaráti szeretet irgalmas cselekedeteinek gyakorlását.

A gyermekmisszió Magyarországon már 6 éve működik. “Kis imával, kis áldozattal, gyermekek segítenek gyermekeknek.” Ez nem csak egy mottó, ez egy tudatos keresztény életforma is egyben. A missziós gyermekek fogadalmukban vállalják a napi rendszeres imát (Miatyánk, Dicsőség, Üdvözlégy) a nehéz sorsú, bajba jutott társaikért. Vállalják, hogy időközönként kisebb áldozatot is hoznak, pl. lemondanak egy fagyiról, csokiról, chipsről stb. és az árát felajánlják szegényebb társaik számára.

Minden évben van egy nagy központi missziós projekt, melyre a gyermekek kis áldozatait gyűjtjük.Leckefüzeteink hétfőtől - szombatig vannak beosztva, hogy a különóráknak is legyen helye, a borítók belsejében órarendeket helyeztünk el.

A Szent Gyermekség Műve idei, 2015. évi projektje a kárpátaljai Rát községi Szent Mihály gyermekotthon bővítésének támogatása, melyet a munkácsi megyéspüspök, Majnek Antal atya alapított és tart fenn a Kárpátaljai Szent Márton Karitász szolgálatával közösen.

Kárpátalja az ukrán – orosz konfliktus (háború) és az egész Ukrajnát sújtó gazdasági válság miatt szorult helyzetben van. Az egyre kilátástalanabb anyagi helyzetbe kerülő lakosság számára (nemzetiségtől függetlenül) egyre nagyobb kihívást jelent a mindennapi élet minimális feltételeinek biztosítása. Sok család marad eltartó nélkül a hadkötelezettség miatt, válik bujdosóvá a mielőbbi békekötés reményében, vagy szegényedik el a hirtelen drasztikus árváltozások miatt.

Leckefüzeteink hétfőtől - szombatig vannak beosztva, hogy a különóráknak is legyen helye, a borítók belsejében órarendeket helyeztünk el.Kéréssel fordulok Önökhöz: Segítsünk együtt!

Karitatív akciónk keretében iskolai füzeteket (négyzethálós, vonalas, leckefüzet) gyártattunk, melyek borítóján állatot, természeti képet, gyermekfotót láthatunk, melyek témájukban a korábbi missziós projektjeinkhez kapcsolódnak. A füzetek gyártásánál törekedtünk a legjobb minőségre, hogy az átlagos tömegcikkekkel szemben tartós és sokáig használható eszközt készítsünk.

Füzeteinket adomány gyűjtés céljára gyártottuk, nagylelkű adományozóinkat szeretnénk velük megajándékozni, megköszönve, hogy csatlakoztak az árva sorsra jutott kárpátaljai gyerekek családtípusú nevelésének Füzeteink a kárpátaljai, ráti Szent Mihály Gyermekotthon lakóit támogatják!támogatásához. Missziós adományaink a helyi megyéspüspök, Majnek Antal atya közbenjárásával jutnak el a Szent Mihály Gyermekotthon lakóihoz.

Szeretnénk, hogy a kezdeményezésünk híre minél több családhoz eljusson. Kérem, ha jónak látják kezdeményezésünket és szeretnének segíteni, keressenek minket a következő elérhetőségek valamelyikén: pmmmisszio@gmail.com

1223 Budapest, Jókai Mór u. 14. Telefonszám: (+36 1) 226 4610 (hétfőtől péntekig 9 órától 16 óráig)

Füzetrendelés

Köszönöm előre is nagylelkűségét és együttműködését.

P. Benvin Sebastian SVD
a Pápai Missziós Művek igazgatója

Rákoscsaba Főplébánián Tóth Kata képviseli a Pápai Missziós Műveket

tothkata.rita@gmail.com

“Az Örökkévaló kegyelme, hogy még élünk,
    mert hűséges szeretete soha nem fogy el!
Sőt, megújul minden reggel!
    Bizony, nagy a te hűséged, Uram!” (Jeremiás siralmai 3,22-23)

Olykor, a körülményeink teljesen kimerítenek minket; a testünket, a lelkünket és az érzelmeinket egyaránt. Ezekben az időszakokban nagyon könnyű magunkra ölteni az „áldozat vagyok” hozzáállást. Azt gondoljuk, hogy minden nap az előzőnek egy végtelenített ismétlődése. Úgy tűnik, hogy egy taposómalomban vagyunk, a változás csekély reménye nélkül.

A fenti ígéret a remény oázisa lehet ezeken a napokon. A Biblia azt ígéri nekünk, hogy Isten szeretete soha nem fogy el. Isten jósága soha nem ér véget, amikor rólad van szó! Szívének együttérzése kimeríthetetlen irántad. Bárhogyan is érzel, Istened, soha de soha nem hagy fel azzal, hogy téged erejével és jóságával megújítson.

„Veled van Istened, az Úr, ő erős, és megsegít. Boldogan örül neked, megújít szeretetével, ujjongva örül neked.”

Életed minden napján azt fogod látni, hogy hűséges Istened ott van veled és megtart. Jézus Krisztusban győztes vagy! Kelj hát fel, és nézz szembe a körülményekkel abban a biztos tudatban, hogy Isten munkálkodik, hogy valami jót hozzon ki számodra. Bízz a hűségében és a jóságában. Isteni garanciád van arra, hogy a végén nem fogsz csalódni!!

forrás

Élmény beszámoló

Az idén napközis tábor témája „Mentőövem Jézus” volt. A héten egy felfedező utat tettek meg a gyermekek. A felfedező út közben kézműveskedtek, kincset kerestek és nagyon-nagyon sokat játszottak. A táborozás a plébánián volt a hittan terembe és udvaron, a templom tövében. A táborban 21 gyermek vett részt 3 éves kortól egészen 12 éves korig. Kata néni és Enikő néni szervezésében zajlott a tábor. A héten segítségükre volt Meldi néni is, és pedagógus pályára készülő fiatal segítők: Réka, Eszter és jómagam Kriszti.

A mindennapjainak: A gyülekezés 9-ig tartott. Miután minden gyermek megérkezett következett a reggeli torna. A tornán jól érezték magukat, játszottak, átmozgatták fiatal porcikájukat és felfrissültek tőle. Torna után következett a reggeli. Reggeli előtt imádkoztunk Jézushoz, hogy áldja meg ételünket. Ha tábor, persze lekváros kenyér minden mennyiségben, még ha ott van az asztalon a finom felvágott és sok zöldség is (de azért azok is elfogytak). Így lett igazi tábori hangulat! Reggeli után pedig imában adtuk hálát. Egy kis szabad játékra volt lehetőség, aki szeretett volna játszhatott kint az udvaron, de csakis nap elleni védelemmel felfegyverkezve (naptejezve, sapkával, csakis árnyékban játszva). Az udvaron sok játékra volt lehetőség pl. sátoroztak, fogócskáztak, kugliztak, fára másztak és sok-sok játékot kitaláltak. Elkészítettük a délelőtti feladatot. Készülődtünk az ebédhez és átsétáltunk az étkezdébe, megebédeltünk. Ebéd után pihentünk, játszottunk. Délután összegyűltünk a teremben és Kata néni tartott egy kis hittan órát. Hittan után elkészítettük a délutáni feladatot. Szabad játék volt hazamenetelig.

 

Hétfő reggel a gyerekek nagy örömmel érkeztek a táborba. Rögtön kérdezgetni kezdték, hogy mit fogunk készíteni aznap. Nekem is nagyon érdekes volt, hiszen ilyen jellegű táborba még nem vettem részt. A gyerekek nagyon hamar megbarátkoztak egymással és velem is hamar barátságot kötöttek, de közben szót is fogadtak nekem. Sokat játszottunk, beszélgettünk nevettünk. Az első feladat a tábori vitorla elkészítése volt. Minden gyermek tenyerét befestettük. Nagyon mókás feladat volt, mert egy-egy gyereknek annyira csiklandós volt a tenyere, alig bírta ki, hogy színes legyen a keze. Azután mindenki készített egy tenger kincse mintás karkötőt. Ezt a feladatot is élvezték. Ezzel a feladattal a kézügyességük és koncentrációjuk fejlesztése volt előnyben. A délutáni hittan órán Istenről tanultak. Kata néni egy szép játékot hozott, melynek neve „Isten kincses ládája”. Ez a játék nagyon tetszett a gyerekeknek és igazán sokat tanultak belőle. Játék tanulsága volt, hogy Istennek minden ember fontos a világon. Minden gyermek elkészítette saját kincses ládáját, amelyben a héten elkészített kincsüket gyűjthették. Nekem nagyon tetszett az első nap, igazán jó dolgokat készítettek a gyerekek és sokat játszottunk, jól megismertük egymást.

 

Kedden reggel az előző nap elkészített kincses ládát díszítettük fel nagyon szép matricákkal. Volt köztük világítótorony, hajókormány, madarak és sok-sok tengerrel kapcsolatos alakzat. Igazi kincses ládák készültek. Ezen a napon is sokat játszottunk. Hol kint az udvaron, hol bent társasoztunk, memóriáztunk stb. Ezen a napon igazán meleg volt, de egy kellemes program volt megszervezve, mégpedig elmentünk fagyizni. Igazán jól esett mindenkinek a kis hűsítő fagylalt. Minden fáradságot megért, hogy elsétáljunk Rózsika nénihez a fagyizóba. Délutáni hittan órán „A vihar lecsendesítése” szentírási részről tanultak a gyerekek. Ehhez kapcsolódóan készítettük el a medúzákat. Nagyon ügyesen alkottak a gyerekek. Ha szükség volt rá a nagyobbak készségesen segítettek a kisebbeknek. Aranyos kis medúzák készültek, melyek egész héten díszítették a termet, olyan igazi tengeri hangulat lett tőlük. Minden medúza középső csápjára ragasztottuk a tábor jelmondatát, amely „Lenyúlt a magasból, megfogott, a nagy vizekből kihúzott engem.” (18 Zsolt 17.) szentírási idézet volt.

 

Szerda délelőtt nagy odafigyelést igénylő feladat következett. Nem volt egyszerű sem a gyerekeknek, sem a felnőtteknek. Aznapi feladat szalvétatechnika kép készítése volt. Először a képkeretet festették le. Persze csakis „védőfelszerelésbe” öltözve, ugyanis mindenki kapott egy festő pólót. Akinek kellett segítettünk, de a nagyobbak is szívesen segítettek a kisebbeknek. Aki elkészült tenger kincse gipszformákat festhetett. Ez a feladat is nagyon jó hangulatban telt. Délután miután megszáradt a festék ráragasztották a szalvétát a falapokra. Most következett igazán a nagy koncentráció. A gyerekek választottak egy-egy szalvétát. Lehetett világítótornyosat, sirályosat, stb. Beragasztózták a falapokat, és óvatosan kellett ráragasztani a szalvétákat. Olyan csend volt a terembe, hogy a légy zümmögését lehetett hallani. De miután mindenki elkészült nagy öröm következett, hogy milyen szép képek készültek.

 

Csütörtök délelőtt a hittan óra témája „Világítótornyom Jézus” volt. A gyermekek Jézus a vízen jár szentírási részt tanulták. Ehhez kapcsolódóan készítettek egy ceruzatartót, amelyre egy világítótorony, nap, vitorlás hajó ragasztottak. Nagyon élvezték ezt a feladatot és szép ceruzatartók készültek. Remélem a jövőben díszítik asztalukat, és ha rá néznek eszükbe jut a táborban tanultak. Délután a hét legizgalmasabb meglepetése következett. Egy akadály pályával készültünk. Először csapatokat alakítottunk ki. Az első állomáson horgászatra volt lehetőség. Sok-sok halat készítettem papírból és fából horgászbotokat. Különböző feladatokat kellett megoldani. A második állomáson Kata néninél műanyag poharakból kellett kirakni egy-egy halformát. Nem volt egyszerű feladat, mert néha-néha fújt a szél és bizony eldőlt a pohár, de kihívástól a gyerekek jól szórakoztak és egy kicsit bosszankodtak is. A legérdekesebb állomás az íjászat volt, ahova Enikő néni kísérte őket. A gyerekek alig várták, hogy sorra kerüljenek. Köszönjük Balázs bácsinak, hogy eljött és elhozta íjász az felszerelést. Nagyon érdekes, izgalmas és mókás délutánt szerzett nekünk. Még mi felnőttek is kipróbáltuk, tényleg nagyon érdekes volt és megdöbbenve tapasztaltuk milyen nehéz eltalálni a célt, nem is gondolná az ember. A gyerekek hamar elsajátították a lövés, célzás mesterségét és nagyon ügyesek voltak. A gyerekeknek, de még nekünk is egy életre szóló élmény volt.

 

Pénteken már-már fáradtam, de örömmel és közben kicsit bánatosan érkeztünk reggel, hisz ez volt az utolsó nap a táborból. Délelőtt hittan órán összefoglaltuk az héten elhangzottakat. Homokképeket készítettünk. Mindenki választhatott tengerhez kapcsolódó képet, majd színes dekorhomokkal színezték ki. Nagyon érdekes, szép képek lettek. Aki szeretet volna készíthetett vasalható gyöngyökből kis formákat, Enikő néniék kivasalták. Az elkészült remekműveket hazavihették és díszíthették szobájukat. Az utolsó napra tervezett kincskereső játék következett. A gyerekeket csoportokra osztottuk. Minden csoport kapott egy menetlevelet. Az egyik csapat első feladata már ismert, előző nap gyakorolt horgászat. De már időre kellett kifogni a halakat. A másik csapat elment Enikő nénivel mocsárjárás feladatát elvégezni. A gyerekek nagy gonddal végezték, igazán beleélték magukat, hogy valóban „mocsár” felett kellett átugrálni a szigetek segítségével. Kata néni kezelte a menetleveleket minden állomáson. Miután minden csapat végzett a két feladattal, elindultunk a plébániáról a következő állomásra. Ott a csapatok kaptak szentírási idézeteket, de elvagdosva és azokat kellett helyesen párosítani. A következő állomáson a héten tanult éneket kellett elénekelni. Az utolsó előtti állomáson a gyerekeknek a napokat és az egyes feladatokat kellett párosítani. Elsétáltunk a patak partra, ahol Meldi néni és Réka néni várt minket. Azon az állomáson először is Meldi néni elmesélte Nepomuki Szt. János történetét. Egy adott területen minden csapatnak a saját jelével ellátott kincseket kellett megkeresni, a bennük lévő Nepomuki Szt. János történetét sorba kellett rakni. Mindenki jutalmul kapott egy-egy finom cukorkát. Délután sokat játszottunk, nevettünk.

 

Zárószóként A héten nagyon kedves, aranyos, jópofa gyerekeket ismertem meg. Már első nap találkozásától kezdve jó csapat kezdet kialakulni. A hét végére egy összeszokott, sok barátság kötött gyerek csapat jött létre. Nagyon tetszett az egész hét, élvezetem, bár nagyon elfáradtam, de hamar kipihentem magam. Remélem jövőre is lehetőségem lesz részt venni újra a nyári napközis táborba.

Bódi Kriszti

Fotók megtekinthetők erre e linkre kattintva

Dedicatio Beatae Mariae Virgines ad nives, a római Santa Maria Maggiore- bazilika dedikációs ünnepnapja, búcsúja.

 

A templomot III. Sixtus pápa építtette az Istenanya tiszteletére, az efezusi zsinat (431) után. A XIV. században elterjedt legenda szerint a templom helyét maga a Szűzanya jelölte ki: a legforróbb nyári napok egyikén, augusztus 5-én havat hullatott az Esquilinus domb tetejére, erre a helyre épült fel a bazilika.

V. századi mozaik, Santa Maria Maggiore-bazilika

A Santa Maria Maggiore-bazilika kegyképét az ősi róma hagyomány szerint Szent Lukács evangélista festette. A VI. század végén, egy pestisjárvány idején Nagy Szent Gergely pápa (590-604) elrendelte, hogy a képet körmenetben hordozzák körül a városban. A processzióban a pápa is részt vett. A hagyomány szerint, amikor a körmenet Hadrianus császár síremlékéhez ért, angyali ének csendült fel: Regina caeli, laetare, alleluia! Mennynek királyné asszonya, örülj szép szűz, alleluja! (Innen ered tehát a húsvéti antifóna.) Egy angyalt is láttak a körmenet résztvevői, aki pallosát hüvelyébe tette. Ennek a jelenésnek az emlékére utal az Angyalvár névre változtatott mauzóleum.

A kegykép tisztelete az V. század második felétől, az efezusi zsinatot követően bontakozott ki. A zsinat Mária istenanyai méltóságát, valamint a nyugati és a keleti kereszténységnek a Mária tiszteletében meglévő egységét hangsúlyozta.

Az ellenreformáció időszakában a barokk egyházban a protestantizmus elleni küzdelemben újjászületett Mária-kultusza szívesen nyúlt vissza az ősi forráshoz, a lukácsi szimbólumhoz.

A kegykép töröktől védő és oltalmazó jelentéssel is gazdagodott, Savoyai Jenő győzelmének köszönhetően: a péterváradi csatában 1716. augusztus 5-én aratott döntő fontosságú győzelmet a török felett.

Hajnal Piroska (MKL nyomán)

Bazilika

A kegykép (Salus Populi Romani)

Szentatya a kegyképnél