19. csütörtök

Bír 13,2-7.24-25a; Zs 70; Lk 1,5-25

Sámson felnövekedett: az Úr lelke működni kezdett benne

 

Ferenc pápa nagyon egyszerű vezetőt ajánl nekünk az imádságban, ami egyben nagyon teljes is.

Mondjunk egy imát minden ujjunkra:

1. A hüvelykujjad van hozzád legközelebb. Ezért imádat azokért kezdjed, akik legközelebb vannak hozzád. Azok a személyek ezek, akiket a legkönnyebb megjegyezni. Szeretteinkért imádkozni “édes kötelesség”.

2. Következő ujjad a mutatóujj. Imádkozz azokért, akik utat mutatnak, tanítanak és gyógyítanak. Ide tartoznak tanáraid, mestereid, orvosaid, papjaid és szerzeteseid. Nekik támogatásra és bölcsességre van szükségük, hogy másoknak utat tudjanak mutatni. Legyenek mindig jelen imáidban.

3. Következő ujjad a középső, amely a legmagasabb. Ez vezetőinkre emlékeztet. Imádkozz országod elnökéért, a kongresszusi tagokért, a vállalatvezetőkért és igazgatókért. Ezek az emberek irányítják hazád sorsát és alakítják a közgondolkodást. Szükségük van Isten vezetésére.

4. A negyedik ujjad a gyűrűsujj. Bár sokan nem tudják, de ez a leggyengébb ujjunk, bármelyik zongoratanár megmondja neked. A leggyengébbekre emlékeztet, akiknek sok bajuk van, akiket levert a betegség. Szükségük van imáidra éjjel és nappal. Soha nem tudsz eleget imádkozni értük. Gyűrűsujjad hív, hogy imádkozz a házaspárokért is.

5. Utoljára marad a kisujjad, legkisebb az összes ujj közül, így kell látnunk magunkat Isten és ember előtt. Azt mondja a Biblia: “az utolsókból lesznek az elsők”. Kisujjad arra emlékeztessen, hogy imádkozz magadért. Miután imádkoztál az előző négy csoportért, akkor már megfelelő perspektívából látod saját szükségleteidet és jobban tudsz imádkozni a tieidért.

 

kép

Szombat este (december 14-én) 7 órától  (a 6 órás szentmise után) adventi ének-zenés áhítatra hívjuk a kedves híveket.

A műsorban J. S. Bach, G. P. Telemann, G. Puccini, Vedres Csaba és Karl Jenkins művei hangzanak fel Gyermán Júlia (hegedű, ének), Vedres Péter (fagott), Hajnal Piroska (ének), Tüzes Ágoston Károly és Tüzes Marcell Sámuel előadásában.

kép

A karácsonyi ünnepkör bevezető része az advent. A neve a latin adventus, azaz eljövetel szóból származik, és ez a név jelzi, hogy ez az idő az Úr eljövetelére emlékeztet. Ezt az időszakot három vonás jellemzi:

    1.Advent, mint bűnbánati idő.  Minthogy az egész karácsonyi ünnepkör kialakulására a már meglévő húsvéti ünnepkör volt hatással, azért az advent, mint előkészítő idő hasonlít a nagyböjtre. Ezért első jellemvonása a bűnbánat, mert erre és imádságra serkent. A szentleckében Szent Pál apostol önmegtagadásra, bűnbánatra, böjtre, imádságra és az erények gyakorlására figyelmeztet. Az evangéliumok közül az első az utolsó ítéletről, a többi Keresztelő Szent Jánosról szól, és mind arra intenek, hogy tartsunk bűnbánatot és így készítsük elő az Úr útját. f) Egyes szerzetekben még ma is böjt van advent szerdáin, és ilyenkor ünnepélyes menyegzőt sem szabad tartani. Mindazonáltal az advent nem olyan szigorú idő, mint a negyvennapos nagyböjt, mert teli van bizalommal és reménnyel.

   2. Advent az Úr eljövetelére való várakozás ideje.  Az Úrnak hármas eljöveteléről szól a liturgia: történelmi eljöveteléről a múltban; kegyelmi eljöveteléről ma is minden ember lelkében, a jelenben; és utolsó eljöveteléről a jövőben, a világ végén. Mint gyermek, ki Betlehemben született; mint Üdvözítő, ki ma is lelkünk megváltója; és mint Bíró, aki felhőtrónján ítél eleveneket és holtakat.

Első eljöveteléről úgy emlékezik meg az Egyház, hogy lélekben visszahelyezkedik a Krisztus előtti korszakba. Ahogy ebben az időben vágytak az igazak a Messiás után, ahogy ők imádkoztak eljöveteléért, úgy vágyódik és imádkozik az Egyház ma is a liturgiában. Második, kegyelmi eljöveteléről úgy emlékezik meg a liturgia, hogy egyrészt int az Úr útjának előkészítésére, másrészt valóban elő is készít advent liturgiájával, hogy méltán fogadhassuk szívünkbe az Urat.

Harmadik eljöveteléről az első vasárnapi evangélium szól. De ezen kívül egész advent tele van az Úr eljövetelének gondolatával. Az utolsó ítéletre eljövő Úrról a keresztény ókorban is úgy gondolkoztak, mint a középkor „Dies irae” himnuszában – félve és remegve az igazságos bírótól. Azonban egyúttal mint a győzelem és az öröm boldogító napját várták Krisztus dicsőséges eljövetelét. Így tehát egész földi életünk nagy advent, amelynek az Úr Jézusnak színről-színre való látása lesz a karácsonya. Ebből a szempontból az egész egyházi év tulajdonképpen advent, mert évről-évre megismétlődő misztériumaival az egész Egyházat a nagy napra készíti elő, „Krisztus napjára”. – Hogy ez utolsó eljövetel volt a karácsonyi ünnepkörben uralkodó eredeti gondolat, mutatja az a tény is, hogy egy ideig Hetvened vasárnapjával kezdődött a liturgikus év, és az év befejezése az Epiphania volt, Krisztus királyi megnyilatkozásának ünnepe. Csak mikor advent lett a liturgikus év kezdete, akkor gondoltak inkább az Úr Jézus történeti életére.

    3. Végül advent a leggyengédebb Mária-tisztelet ideje.  Hogy is ünnepelhetné az Egyház advent idején az eljövendő és várva-várt Üdvözítőt anélkül, hogy ne gondolna a Szűzanyára, ki szíve alatt hordozta, akit az egész világ várt. Ezért teljes joggal nevezhetjük adventet liturgikus Mária-hónapnak. Erre szolgálnak a Mária-köszöntéseken kívül elsősorban a roráte misék. Szép, igazán finom szimbólum van abban, hogy a hajnal pirkadásakor mondják ezeket a miséket, mert Mária a hajnal, aki jelezte, hogy jön Krisztus, a világ világossága, az igazi Nap. Még jobban a kereszténység hajnalcsillagának mutatja be a szent Szüzet a Szeplőtelen Fogantatás ünnepe, mely advent elejére esik. Ekkor ünnepeljük Máriát, mint azt a „signum magnum”-ot, nagy jelet, amelyet Szent János evangélista ír le. Ő az az asszony, kinek „ruhája a nap, a hold a lábai alatt és fején tizenkét csillagból álló korona ragyog”. Ő az, kit úgy köszöntött az angyal: Ave Maria, gratia plena

forrás

kép

Csernáth Zoltán atya emlékére

3.előadás

Hit: nem elég tudni! A felismerés kell, hogy meglegyen a szívünkben: Istenhez tartozunk, Isten gyermekei vagyunk, a bűnből szabadulhatunk.

Szentlélek ebben segít – nemcsak tudjuk, hanem a szívünkbe fogadva eszerint éljünk.

Minden pillanatot Istennek köszönhetünk. Sokszor önmagunk körül forgunk. Az önzés emberre hallgatunk: életünket féltjük Istentől. Attól félünk, hogy Isten megfoszt, kevesebb leszünk.Nem látjuk be, hogy Isten nem uralkodni akar felettünk. Sose béklyót akar adni, hanem csodálatos ajándékot. Akkor szabad az életünk, ha Istennek adjuk életünket és szívünkben Isten az Úr.

Isten akaratát kell megismernünk. Ha önmagunk körül forgunk, nem ismerjük fel Isten akaratát. Ehhez csend kell!! Misék, gyónások,Eucharisztia vétele, Bibliaolvasás, csend – ezek kellenek!!

Hitünk válságba kerül, ha nem ismerjük meg Istent. Ha gyermek módon imádkozunk, akkor ez felnőtt életemre nem lesz elég!!!Ehhez hasonlít: felhőkarcoló építése hétvégi vityilló alapjára???!!!

Sok minden befolyásolja Istennel kapcsolatomat. De külső körülmények megváltozásától függ életünk?? Az anyagiak soha nem elégítik ki!!

Mi életünk központja?? Mi foglalkoztat?

Végig kell imádkoznunk! Isten soha nem erőlteti ránk szeretetét – Ő azt szeretné. ha szabadon mondjuk ki, Ő az úr.

Szent Jakab levelében írja: hit tettek nélkül halott. ….

 

3.előadás anyaga:

Hanganyag: a lejátszáshoz Adobe Flash Player (9-es vagy újabb verzió) szükséges, amelynek a legfrissebb változata letölthető innen, valamint a böngészőben engedélyezni kell a JavaScriptet is.

 

kép

 

Csernáth Zoltán atya

 

Az alexandriai patrícius vagy királyi család leánya, Katalin a Kr. u. III. század második felében élt Alexandriában. Tizennyolc esztendős volt, amikor Maxentius császár Alexandriába érkezett és megparancsolta a városban élő keresztényeknek, hogy bálványoknak áldozzanak. Katalin megtagadta a parancsot, sőt azonnal a templomba sietett, hogy keresztény testvéreit is visszatartsa a pogány áldozattól. Az ún. Katalin-passió szerint a császár összegyűjtötte tudósait, hogy győzzék meg Katalint. A fiatal leány Szent Mihály főangyal közbenjárására olyan erőt kapott, hogy szavainak hatására a tudósok megkeresztelkedtek. Katalint börtönbe vetették, ahol a pénz és a hatalom ígéretével igyekeztek rávenni őt hite elhagyására. Katalin azonban szilárd maradt a hitben, s ezt látva a császár hivatalnokai megtértek. Ekkor a császár késes kerékkel akarta a lány testét szétszaggattatni, de a késes kerék széttört és nem tett kárt Katalinban. A császárné esedezett a leány életéért és ő maga is kereszténynek vallotta magát – ekkor a császár rettenetes dühében a császárnét és udvartartásának keresztény szolgáit lefejeztette. Végül Katalint és fejvesztésre ítélték. Amikor lefejezték, testéből vér helyett tej folyt. Holttestét angyalok vitték a Sínai-hegyre, ahol ereklyéit a mai napig őrzik (a Szent Katalin kolostorban).

 

A legenda szerint Katalin, mint bármely más előkelő családból származó fiatal leány sokáig kereste a számára megfelelő vőlegényt. De nem talált olyan fiatalembert, akihez hozzákötötte volna életét. Egyszer egy remetével találkozott, aki egy képet mutatott neki, a képen Szűz Mária tartotta karjaiban a Kisjézust. Jézusra mutatva a remete így szólt: ez a te vőlegényed! Ekkor Katalin szüzességi fogadalmat tett, melyhez hű maradt haláláig.

A középkori Legenda Aurea szerzője így jellemzi a különleges fiatal leányt: Katalin öt dologban tűnik különösen csodálatra méltónak – a bölcsességben, az ékesszólásban, az állhatatosságban, a szűzi tisztaságban és a kiváltságos méltóságban.

 A tizennégy segítőszent egyike. Fejedelmi ruhában, koronával ábrázolják. Többször jelenik meg női szentek társaságában, Szent Borbálával, Szent Dorottyával, Szent Ágnessel vagy Antiochiai Szent Margittal.

Hajnal Piroska

Marinari: Szent Katalin olvas

 Paolo Veronese: Katalin misztikus eljegyzése

Katalin mártíromsága

 

A gyermek nézte a nagyapját amint levelet ír. Egy adott pillanatban megkérdezte tőle:

– Olyan mesét írsz, ami velünk megtörtént? Vagy talán egy rólam szóló történetet írsz?
Nagyapja, félbe hagyta az írást és mosolyogva ezt mondta unokájának:
– Igaz, rólad írok. Azonban a szavaknál fontosabb a ceruza, amivel írok. Szeretném, ha ilyen lennél te is amikor megnősz.
A gyermek értetlenkedve nézte a ceruzát, mivel semmi különöset nem látott rajta.
– De ez olyan mint az összes többi ceruza, amit életemben láttam!
– Minden attól függ, hogyan nézed a dolgokat. A ceruzának öt értéke van, amit ha sikerül megtartanunk, olyan emberré válunk, aki egész életében békében fog élni a világgal.
Első érték: Tehetsz nagy dolgokat, de soha nem feledd, hogy létezik, egy lépteinket vezető Kéz. Ezt a kezet Istennek nevezzük és Ő vezet mindig kívánsága szerint minket.
A második érték: Időnként abba kell hagynom az írást, hogy meghegyezzem a ceruzát. Ez kevés fájdalmat okoz a ceruzának, azonban végül élesebb lesz. Tehát el kell tudnod viselni a fájdalmakat, mivel ezek tesznek jobbá téged.
A harmadik érték: A ceruza megengedi nekünk a radír használatát, hogy kitörüljük azt ami téves. Meg kell értened azt, hogy kijavítani egy dolgot, nem jelent feltétlenül rosszat, a legfontosabb az, hogy megmaradjunk az igaz úton.
A negyedik érték: A ceruzának nem a fája vagy külső formája a fontos, hanem a benne lévő grafit. Ugyanígy gondozd azt ami benned történik.
És végül, az ötödik érték: mindig nyomot hagy.
Neked is tudnod kell, hogy bármit teszel is életedben, nyomokat fog hagyni, ezért meg kell próbálnod minden tettedet tudatosítani.

forrás

ceruzák

Ifjúsági és mesekönyveket gyűjtő akciót szervez a Petőfi Irodalmi Múzeum a Karitásszal együttműködve. Az olvasást nem lehet elég korán kezdeni! Olvassunk együtt, adjunk olvasni valót a gyerekek kezébe!

Ehhez szeretne hozzájárulni a Petőfi Irodalmi Múzeum és a Katolikus Karitász azzal, hogy összegyűjtik a máshol már „kinőtt” mesekönyveket, és eljuttatják a rászoruló gyermekekhez.

2013. november 18. és december 16. között várják azokat az ifjúsági és mesekönyveket, amelyekre otthon már nincs szükség!

A beérkezett könyveket a Katolikus Karitász segítségével célzottan a Gyermekek a gyermekekért akció keretén belül rászoruló és hátrányos térségben élő gyerekeknek és e térségek iskolai könyvtárainak juttatják el.

A könyvek leadhatók: A Petőfi Irodalmi Múzeum (V. kerület, Károlyi u. 16.) portáján az arra kijelölt dobozban.

Köszönjük, hogy Ön is segített! Köszönjük, Hogy Te is segítettél!

Katolikus Karitász/Magyar Kurír

Kis dobozt mutatott fel a pápa a vasárnapi Úrangyala imádsága végén, miután emlékeztetett rá, hogy ez a vasárnap a közlekedési balesetben elhunytak világnapja, és arra kért mindenkit, hogy a szabályokat betartva vezessen.

Kis dobozkát mutatott fel Ferenc pápa a vasárnapi Úrangyala imádság végén. Mint mondta, ez a Misericordina nevű új szívgyógyszer, amit a Szent Péter téren állók az önkéntesektől vehetnek át.

„Most szeretnék nektek egy gyógyszert ajánlani. Talán néhányan azt gondoljátok: a pápa beállt gyógyszerésznek? Ez egy olyan speciális orvosság, mely a lassan befejeződő hit éve gyümölcseit teremheti meg. Egy szívre való, 59 szemből álló gyógyszer. Lelki gyógyszerről van szó, melyet Misericordinának hívnak. Egy dobozka 59, szívre való szemmel – fejtette ki a pápa. – Ebben a dobozban található az orvosság, és – miközben elhagyjátok a teret – néhány önkéntes szétosztja.  Vegyétek el! Egy rózsafüzér, amellyel az isteni irgalmasság rózsafüzére is elimádkozható, amely lelki segítséget nyújt a szívünknek, és amely mindenütt segíthet szeretet, a megbocsátás és a testvériség terjesztésében. Ne felejtsétek el magatokhoz venni, mert jót tesz. Jót tesz a szívnek, a léleknek és az egész életnek! Szívből jövő szép vasárnapot kívánok!”

A Lengyelországból indult kezdeményezést Konrad Krajewski atya indította el. Az eseményen sok önkéntes dolgozott, akik részben a Vatikán alkalmazottai, részben azok családtagjai.

Magyar Kurír