1. előadás

Célunk,hogy a keresztény hitünk  és életünk megújuljon. Élő legyen a hitünk, legyen kapcsolatunk a Teremtő Istennel. Öröm legyen, ne csupán kötelességteljesítés legyen az ima, templomba járás. Csak a  Szentlélek által érhetjük el ezt az örömet.

Isten közelebb van, mint gondolnánk! Nem távoli, velünk van, bennünk van. Isten kapcsolatba akar lépni velünk,szeret minket. Hasonlít a szerelemhez: “Isten szerelmes belénk”.

Élő kapcsolat: fiú és lány között. Megismerik egymást, megszeretik egymást. Ha távol vannak egymástól, akkor hiányoznak egymásnak. Távollétet öröknek érzik. Vágynak arra, hogy minél többet lehessenek együtt. Minden percben együtt akarnak lenni.

Isten nem távoli!!isten szerelmes az emberbe, minden pillanatban velünk akar lenni. Isten örömet akar nekünk, önmaga életét, boldogságát akarja nekünk adni!! Meg akarja osztani életét velünk.

DE: nekünk is oda kell adni szívünket!!

Önátadás!! Enélkül nem megy!! Ez emberi viszonylatban is így van!

Emberi tulajdonság, hogy oda tudja adni a szívét a másiknak. De ez nem egyszerű!!

Az emberi kapcsolatokban megéljük a bizonytalanságot! Ezért óvatosak vagyunk. Így Istennek se merjük átadni magunkat.

Sok becsapást éltünk át életünkben, ezt átvisszük Istennel kapcsolatunkra.

Sebeket kaptunk, nem bízunk meg a másikban. Ezeknek a sebeknek gyógyulni kell, csak így tudunk Istenben bízni. Ez a bűn és következménye. Ádám és Éva csodálatos önátadásban élt egymással és Istennel is a bűn elkövetése előtt. Nem volt félelem, nem volt takargatnivaló.

A bűn elkövetése után tudatosan bujkálnak Isten elől. Öröm helyett a az önvád, bűnvád, félelem lépett be életükbe!! Nem mernek Isten felé fordulni. Félnek!!!

Isten szeretne a félelmeinktől megszabadítani. Istenre mint atyára tekintünk. Ezért küldte Jézust! Jézus életét adja barátaiért. Ha a keresztre nézünk, akkor látjuk, Isten fia életét adta érted! Tőle nem kell félni.

Jézus a kereszten széttárt karokkal ölel téged. Ennél tisztább szeretet nincsen.

Isten számára a legnagyobb fájdalom, hogy ezt a szeretet visszautasítjuk. Anya a gyermekéért mindent megtesz, de a gyermek megy a maga feje után. Anyának ez fáj.

Isten legnagyobb ajándéka a Szentlélek.

Ima: keressük meg az időt az imára!. Csak így tapasztalhatjuk meg Isten szeretetét.

Az első lépést Isten teszi meg. Elénk siet.

3 nagy akadály van bennünk, hogy ezt érzékeljük:…

 

Első előadás hanganyaga:

Hanganyag: a lejátszáshoz Adobe Flash Player (9-es vagy újabb verzió) szükséges, amelynek a legfrissebb változata letölthető innen, valamint a böngészőben engedélyezni kell a JavaScriptet is.

 

 

Csernáth Zoltán atya

kapcsolat

 

 

Emlékezzünk nemzetünk hőseire Kapisztrán Szent Jánosnak, hazánk védőszentjének emléknapján!

Kapisztrán Szent János (1386-1456), hithirdető, Magyarország védőszentje. A calábriai Capestranóban született, apja a nápolyi király hűbérese volt. János Perugiában jogot tanault, majd a nápolyi királyság legfőbb bírája lett. Rossz döntése miatt ártatlanul ítéltek halálra egy elítéltet, ekkor lemondott bírói tisztéről. 1416-ban lépett be az obszerváns ferencesek közé. 1418-ban Sienai Szent Bernardinnal felélesztették a kolduló és prédikáló barát életformát. János 40 éven át járta Európát és prédikált. Eljutott az Alpokon túlra, amerre járt, megreformálta a kolostorokat, hitvitázó röpiratokat írt a husziták ellen. Felismerte, hogy a török fenyegetés miatt Európa és a kereszténység megmaradásának záloga Magyarország. 1455-ben érkezett Győrbe, ahol megkapta III. Callistus pápa megbízását a török elleni hadjárat hirdetésére. 1456. február 15-én kapta meg a budai vártemplomban a pápai keresztet, s ekkor rendelte el Callistus pápa a török támadás kivédésére a déli harangszót. János április 15-én indult el Budáról Nándorfehérvár felé, hogy meghirdesse a keresztes háborút. Három hónap alatt mintegy 60 ezren csatlakoztak hozzá. Hunyadi János, Kapisztrán Szent János segítségével megtámadta és szétverte a török hajóhadat a nándorfehérvári csatában (1456. július 21-22).

Kapisztrán Szent János az újlaki kolostorban halt meg, földi maradványainak a hódoltság idején nyoma veszett. XIII. Benedek pápa avatta szentté 1724-ben (noha ezt már Hunyadi Mátyás is kezdeményezte). Nincs még egy olyan szent, akinek életében oly sok csodájáról készült volna jegyzőkönyv, mint Kapisztrán Szent Jánoséban. Jánost leggyakrabban ferences ruhában, jobb kezében a pápai kereszttel, baljában zászlóval ábrázolták, lába alatt látható a legyőzött török.

Ötszáz esztendővel később, a szovjet hódoltság igájában szenvedő nemzet lelkes és szabadságra áhítozó, s azért akár életüket is feláldozni kész fiatal egyetemisták az utcára vonultak, hogy hangot adjanak szabadságvágyuknak. Az egyetemistákhoz az országban mindenütt csatlakoztak mindazok – idősek és fiatalok, értelmiségiek és munkások, parasztok és hivatalnokok -, akik megelégelték a kommunizmus és ateizmus rájuk kényszerített igáját. A modern kor hősei ők, akik életüket, szabadságukat adták a szabadságért, 1956-ban. Emlékezzünk ma a hősökre! Imádkozzunk értük!

Hajnal Piroska

zászló

Nándorfehérvár ostroma

Kapisztrán Szent János halála

 

 

 

 Az Európa Parlamentben október 22-én fognak szavazni egy törvényjavaslatról, mely szerint:

 

– felszólítják a tagállamokat, hogy a serdülők számára biztosítsanak a szülő hozzájárulása nélkül elérhető szexuális és reproduktív egészségügyi szolgáltatásokat

– a fiatalok (általános és középiskolások) részére kötelező szexuális oktató órákat kell tartani, amelyeknek ki kell térniük a nem-váltó műtétekre is

– államilag szabályozni és kontrollálni kell az abortusz elvégzésének lelkiismereti okokból való megtagadását

– az abortuszt mindenki számára minden tagállamban hozzáférhetővé kell tenni

– a reproduktív szolgáltatásokat (mesterséges megtermékenyítés) garantálni kell a leszbikus nők számára is


 A törvényjavaslat száma: Nr. A7-0306/2013, a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság 2013/2040(INI) sz. jelentésén alapul (Jelentés a szexuális és reproduktív egészségről és jogokról) és ezen a linken magyarul is olvasható:

 kép

Sándor István élete árán is hűséges volt hivatásához

2013. október 19., szombat
Sándor István szalézi szerzetesi hivatásához élete árán is hűséges volt. Megrendülten állunk a koncepciós per áldozata előtt, akit hamis vádak alapján megkínoztak, halálra ítéltek és kivégeztek – mondta Erdő Péter bíboros Sándor István boldoggá avatási szentmiséjén szombaton, a budapesti Szent István-bazilika előtti téren.
MTI Fotó: Kovács Attila

MTI Fotó: Kovács Attila

Az eseményen részt vett Áder János köztársasági elnök, Kövér László házelnök, Völner Pál infrastruktúráért felelős államtitkár, a szalézi szerzetesrend magyarországi letelepedésének 100. évfordulója alkalmából rendezett centenáriumi év védnöke, továbbá Lévai Anikó, Orbán Viktor miniszterelnök felesége, Paskai László bíboros és Alberto Bottari de Castello apostoli nuncius.

Ott voltak a szertartáson a mártír szerzetes rokonai, ismerősei és több száz szalézi szerzetes a világ több országából is, továbbá

Pokorni Zoltán, az Országgyűlés oktatási bizottságának fideszes elnöke, Handó Tünde, az Országos Bírósági Hivatal elnöke, Mádl Dalma, Mádl Ferenc köztársasági elnök özvegye, Lomnici Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság volt elnöke, Pokorni János, Pokorni Zoltán édesapja, aki Sándor István cellatársa volt.

Erdő Péter, a szentmise főcelebránsa a bazilika előtti zsúfolásig telt téren rámutatott: “gépies és elidegenedett világunkban ma is aktuális Sándor István üzenete. Egyéni és közösségi boldogulásunk útja Isten terve szerint a jól végzett munka, Sándor István személyében tehát a munkáját hittel és szeretettel végző ember példaképét tisztelhetjük.”

A bíboros felhívta a figyelmet arra: “Sándor István tisztelete legyen alkalom mindnyájunk számára a kiengesztelődésre és a lelki megújulásra! Személye legyen világító példa a hivatás vállalására, a becsületes munkavégzésre és a hűséges kitartásra Krisztus és az emberek szeretetében!”

Sándor István szalézi hivatását még szülővárosában, Szolnokon kapta, és miután belépett a rendbe, nyomdász lett. Nagy lelkesedéssel foglalkozott a fiatal munkásokkal, és a szerzetesrendek 1950-es betiltása után is tovább dolgozott a fiatalokkal. Az a rendszer, amely magát munkáshatalomnak hirdette, nem tűrte, hogy éppen a fiatal munkások között valaki keresztény nevelést folytasson – mondta.

Erdő Péter rámutatott: Sándor István ellen azt hozták fel vádként, hogy államellenes tevékenységet folytatott és hazaárulást követett el, valójában azonban csak nevelői tevékenységet végzett a katolikus egyház tanítása szerint. A hatalom ezzel a perrel példát akart statuálni, hogy távol tartsa az egyházat a munkás fiataloktól. Sándor István száznyolcvannégy óra vallatás után is hűséges maradt hivatásához. Harminckilenc évesen kötél általi halálra ítélték, és 1953. június 8-án kivégezték.

Ferenc pápa képviseletében Angelo Amato bíboros, a Szenttéavatási Ügyek Kongregációjának prefektusa hirdette ki Sándor István boldoggá avatását. Azt mondta: “Ha a vallásüldözés szakadékot teremt az emberek között, a vértanúk áldozatukkal, a testvériséggel, a megbocsátással és az elfogadással hidakat építenek.”

Kiemelte, Boldog Sándor István “meg volt győződve arról, hogy a fiatal nyomdásztanulóknak szükségük van lelki nevelésre és vezetésre is”. Segített nekik a munka és a szabadidő hasznos eltöltésében, és volt egy 50-60 fiatal nyomdászinasból álló csoportja, amelynek tagjai a példája nyomán a szalézi hivatásra készültek – jegyezte meg.

Mint mondta, Sándor István minden szalézi papot vagy testvért emlékeztet arra, hogy “az Istennek szentelt élet egy valódi, vér nélküli mártíromság, amely napról napra kiteljesedik az evangélium és a szalézi karizma hűségében”.

Megemlítette, hogy a boldoggá avatási folyamathoz összegyűjtött tanúvallomások között van néhány, amely megemlíti, hogy Sándor István egyszer megmentett a haláltól egy súlyosan sérült fiút, aki a villamos kereke alá szorult. Egy másik alkalommal egy súlyosan beteg, tífuszos diák szüleinek ígérte meg, hogy vért ad, ha ezzel megmentheti a gyermek életét.

Rámutatott: Boldog Sándor István rendíthetetlenül megmaradt hitében. Inkább választotta a halált, ahelyett, hogy külföldre menekült volna vagy megtagadta volna szalézi hivatását.

Don Pascual Chávez szalézi rendfőnök a szertartáson úgy fogalmazott: “nagy dolgokat művelt az Úr az ő egyházával, meghívva Sándor Istvánt az isteni gyermekség, a keresztség, az életszentség által mint fogadalmas szalézi szerzetest az egészen szélsőséges hűség vértanúságára. Tele vagyunk ma ezért örömmel”.

Hozzáfűzte: “nagy dolgokat művelt az Úr a magyar néppel, hogy a nehéz időkben Sándor István, egy fiatal élet tanújaként teljes életét az ifjúságnak szentelte a végső áldozathozatalig.”

Havasi József korábbi szalézi tartományfőnök kifejezésre juttatta: “nagy és emlékezetes nap ez számunkra, magyar szaléziak számára, de nagy és emlékezetes nap ez az egész magyar egyháznak is.”

Hangsúlyozta: Boldog Sándor Istvánt nemcsak tisztelni, hanem követni kell, nekünk is – mint tette Boldog Sándor István – tanúságot kell tennünk Krisztus mellett, és “szent elhatározással nekünk is hirdetni kell Krisztus evangéliumát”.

Sándor István boldoggá avatásának egyházmegyei eljárása 2006-ban kezdődött és 2007-ben fejeződött be. Ez idő alatt sok tanút hallgattak meg. Ennek folytatásaként a szentszéki eljárás 2008-ban kezdődött meg, a bíborosok kollégiumának döntése idén január 15-én született meg. A pápa március 27-én fogadta Angelo Amatót, és engedélyezte 63 új boldog dekrétumának kihirdetését. Közöttük volt az is, amely elismerte Sándor István vértanúságát.

Tájékoztatást kaphatunk a www.sandoristvan.hu honlapon.

Magyar Kurír

Élete árán is hűséges volt hivatásához

Az ima az a kulcs, amely kinyitja a hit kapuját. Amikor egy keresztény nem imádkozik, akkor ez történik. Tanúságtétele pedig gőggé válik. Aki nem imádkozik, az beképzelt, büszke, magabiztos, nem alázatos. Keresi az előléptetést. Amikor azonban egy keresztény imádkozik, nem távolodik el a hittől, Jézussal beszél.

Amikor azt mondom: imádkozni, akkor nem imákról beszélek, mert a törvénytudók is olyan sok imát mondtak, hogy mutogassák magukat. Jézus azonban ezt mondja: „Te, amikor imádkozol, menj be szobádba, zárd be az ajtót és úgy imádkozzál a rejtekben lévő Atyádhoz” (Mt 6,6). Egy dolog imádkozni és egy másik dolog imákat mondani.

Akik nem imádkoznak, elhagyják a hitet és azt moralista ideológiává, kazuisztikává alakítják át, Jézus nélkül.

Amikor egy próféta vagy egy jó keresztény szemrehányást tesz nekik, akkor ugyanazt teszik, amit Jézussal tettek: amikor kiment onnan, az írástudók és a farizeusok ellenségesen viselkedtek vele szemben – ezek az ideológusok ellenségesek – és különféle kérdésekkel kezdték faggatni, hogy szavaiból ellessenek valamit, amivel vádolhassák. Ezek az emberek nem átlátszóak. Szegények, bepiszkolta őket a gőg. Kérjük a kegyelmet az Úrtól: soha ne szűnjünk meg imádkozni, hogy ne veszítsük el a hitet, hogy alázatosak maradhassunk. Így nem zárkózunk be és nem zárjuk el az utat az Úr előtt.

Ferenc pápa

 

kulcs

 

Teljes cikk: Magyar Kurír

 

Küzdeni kell a ‘Jónás szindróma’ ellen, amely álszent állásponthoz vezet, miszerint ahhoz, hogy üdvözüljünk, elegendők saját műveink – állapította meg Ferenc pápa október 14-én, hétfőn reggel a Szent Márta-házban bemutatott szentmisén.

Jónás szindrómaJónás jele – a Szentatya e két fogalomra összpontosított szentbeszédében. Az evangéliumi szakaszban Jézus ‘gonosz nemzedékről’ szól. Szavai nagyon erősek. De nem azokra az emberekre vonatkoznak, akik oly nagy szeretettel követték, hanem a törvénytudókra, akik próbára akarták tenni és csapdát akartak neki felállítani.

Ezek az emberek jeleket kértek tőle, és Jézus azt válaszolta nekik, hogy csak Jónás jelét kapják meg. Létezik azonban a Jónás szindróma is – fejtette ki homíliájában Ferenc pápa. Az Úr azt kéri tőle, hogy Ninivébe menjen, Jónás viszont Spanyolországba menekült. Jónás számára világos volt minden: „ez a tanítás, ezt kell tenni, a bűnösök oldják meg a problémáikat, én tovább állok”. Azokat, akik e szindróma szerint élnek, Jézus képmutatóknak nevezi, mert nem akarják a szegények, a tudatlanok, a bűnösök üdvösségét.

A Jónás szindróma nem rendelkezik azzal a buzgósággal, hogy megtérítse az embereket, olyan életszentséget keres, ami szép, jól néz ki, de nincs meg benne az a buzgóság, hogy: menjünk és hirdessük az Urat. Az Úr azonban e Jónás szindrómában megbetegedett nemzedéknek Jónás jelét ígéri meg (Lk 11,29–32): Máté evangéliuma szerint Jónás három éjjel és három napon át a bálna gyomrában volt – utalva Jézusra a sírboltban, halálára és feltámadására. Ez az a jel, amit Jézus megígér a képmutatás ellen, ez ellen a tökéletes vallásosság magatartása ellen, a farizeusok csoportjának e viselkedése ellen.

Ferenc pápa utalt arra az evangéliumi példabeszédre, amely bemutatja ezen aspektust: amikor a farizeus és a vámszedő imádkoznak a templomban. A farizeus nagyon biztos magában, az oltár előtt megköszöni Istennek, hogy nem olyan, mint a vámszedő, aki azonban csak az Úr kegyelmét kéri, elismervén, hogy bűnös. A jel, amit Jézus megígér a bűnök bocsánatára, halála és feltámadása révén, az irgalmasság. „Irgalmasságot akarok és nem áldozatot”.

Igaz, hogy Jónás jele bizalmat ad nekünk, hogy üdvözülünk Krisztus vére által. Hány keresztény van, akik azt gondolják, hogy csak azért üdvözülnek, amit tesznek. A tettek szükségesek, de annak az irgalmas szeretetnek a következményei, amely üdvözít bennünket. De a tettek önmagukban véve, e nélkül az irgalmas szeretet nélkül, nem jelentenek semmit. A Jónás szindróma csak a személyes igazságosságban, saját műveiben bízik – mondta homíliájában a Szentatya.File:'The Visit of the Queen of Sheba to King Solomon', oil on canvas painting by Edward Poynter, 1890, Art Gallery of New South Wales.jpg

Jézus gonosz nemzedékről beszél; a pogány nőt, Dél királynőjét csaknem ítélőbíróvá nevezi ki: felkel majd az ítéleten, hogy elítélje e nemzedéket. Azért, mert nyugtalan asszony volt, aki kereste Isten bölcsességét – tette hozzá a pápa.

Jónás szindrómája képmutatáshoz vezet bennünket; elégedettséghez, hogy tiszta, tökéletes keresztények vagyunk, minden parancsolatot megtartunk. Ez egy nagy betegség. Jónás jele, hogy Isten irgalmassága Jézus Krisztusban, aki meghalt és feltámadt értünk, üdvösségünkért. Az első olvasmányban van két szó, amely ehhez kapcsolódik. (Róm 1,1–7).

Saint Paul the ApostlePál azt mondja magáról, hogy nem azért apostol, mert tanulta ezeket a dolgokat, hanem azért, mert Isten kiválasztotta őt evangéliuma számára. A keresztényeknek ezt mondja: „Jézus Krisztus hívott meg titeket”. Jónás jele hív minket: kövessük az Urat, mi, bűnösök, mindnyájan azok vagyunk, alázattal és szelíden. Van hívás, és van választás.

Használjuk fel az alkalmat, és a mai liturgia nyomán tegyük fel magunknak a kérdést és válasszunk: mit szeretnék én, Jónás szindrómáját vagy Jónás jelét? – fejezte be hétfő reggeli homíliáját Ferenc pápa.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír

Jónás próféta

Dél királynője Salamon királynál

Pál apostol

misszionálás

 

… mindig jól viselkedik. Szépen beszél, csúnya szó soha nem hagyja el a száját. Mindig kedves és megértő. Sokat olvassa a Bibliát, sőt rendszeresen elmélyülten tanulmányozza, tudja, mi, hol van megírva, és ki, kicsoda. Gondolatai tiszták és nemesek, győz a kísértések felett, fegyelmezetten foglyul ejt minden gondolatot a Krisztus iránti engedelmességre. Türelmes és önfeláldozó, kész vonakodás nélkül megosztani, ami az övé, legyen az az ideje, pénze, javai vagy képességei. Minden reggel imával kezdi a napot és azzal is zárja, az Úr előtt jár, istenfélelemben. Az idejét hasznosan tölti és nem fárad bele a jó tevésébe. Ereje folyamatosan megújul, ha elfárad is, az nem tart tovább, mint néhány perc, amíg megerősíti magát az Úrban. Nem pazarolja idejét haszontalan, semmitérő dolgokra, e világi hívságokra. Céltudatos, célratörő, célorientált, idejét megszervezi, napjait megtervezi, terveit véghezviszi. Értékrendje tiszta, világos és megrendíthetetlen, nem mozdítja ki szilárdságából semmilyen érzelmi hullámzás vagy akarati gyengeség. Hat napon át munkálkodik és a hetediken nem dolgozik, bár nincs szüksége pihenésre vagy szórakozásra, hiszen öröme belülről fakad, nem pedig mulandó dolgokon alapszik. Minden gyülekezeti alkalmon ott van, mindig korán kel, hétvégén sem ad lehetőséget a testnek, hogy csapdába ejtse. Mindig öröm a társaságában lenni, különbnek tartja a többieket magánál, alázatos és a testvéreit mindig felüdíti. Pozitív személyiség, és mindig derűs. Szépen és hangosan énekel alkalmakon, becsukott szemmel. Normális, keresztény zenét hallgat, nem néz olyan filmeket, amiket Jézus nem nézne meg. Soha sem szomorú vagy depressziós, soha nem csügged el, mindig telve van reménnyel, mert az odafenn valókkal foglalkozik, és előre tekint a jutalomra. Gondolatait tisztán és világosan megfogalmazza, intvén és tanítván testvéreit, ajka az igazság forrása. Némán tűri, ha bántják, oda tartja a másik orcáját is. Elmegy a második mérföldre is. Szereti azokat, kik megvetik, áldja azokat, kik átkozzák. Szereti az ellenségeit, bár azok nincsenek neki. Nincsenek már kérdései, hiszen Jézusban megkapott minden választ. Teológiája letisztult és szilárd, érti az Igét, helyesen forgatja az igazság jobb- és baloldali fegyvereit. Tárházából előhoz ót és újat. Lába sziklán áll, ágain az ég madarai fészket raknak. Idejében megtermi bőséges gyümölcsét. Öltözete rendezett, jó az illata, fogai fehérek, haja nem zsíros, lehelete friss. Nem izzad.

A rendes keresztény nem létezik.

Ő egy fantom, egy álom, egy óriás, egy bálvány, egy vágy, egy hamis isten. Magányod és bukásaid perceiben belopózik és a füledbe suttog. Rávesz, hogy magaddal foglalkozz, hogy méregesd magad – hozzá. Elhiteti, hogy nem vagy elég jó, nem vagy szerethető, többé és mássá kell válnod, hogy olyan kell, hogy legyél mint ő. Rátelepszik válladra és beléd markol, hogy igyekezz, hogy állandóan vizsgáld magadat, hogy kijavítsd minden kis hibádat, hogy takargasd a mezítelenségedet, hogy valamivel elnyomd tested szagát. Rávesz, hogy a nap minden percében és órájában a tükörben méregesd magadat, értékeld teljesítményedet, feljegyezd hibáidat, bármit is tegyél, de csak magaddal légy elfoglalva, önmagad tökéletesítésével, ékesítésével, prezentálható állapotba hozásával, javítgatásával, foltozgatásával. Így hajt rabigába, így zár ketrecbe, önmagad börtönébe, és saját szentélyébe, ahol őt és csakis őt imádod, csak rá gondolsz, és olyanná akarsz lenni, mint ő.

Minden erejével azon igyekszik, hogy nehogy levedd tekinteted saját magadról és nehogy meglásd azt, aki pusztulását okozza: a Jót, a Szeretetet, a Tökéletest, az Elfogadót, a Kegyelmest. Azt, aki így szeret. Nem úgy, ahogy lehetnél, hanem úgy, ahogy vagy. Aki azt szeretné, hogy a Belőle áradó fény töltse el látótered és vakítson meg annyira, hogy magadat már ne is lásd, és ne is keresd. Hogy a megingathatatlan és megrendíthetetlen Elfogadás leromboljon benned minden önmagadra tekintést, magadban bízást vagy annak hiányát. Hogy átjárjon és megváltoztasson az örök és megváltozni képtelen Szeretet. Átöleljen, megtisztítson, átformáljon, hogy ne te akarj valakivé lenni, hanem engedd, hogy Ő létezzen benned. Ha ez megtörténik, kilépsz a börtönből, a bálványimádó szentélyből, és meglátod, hogy körülötted hányan vannak, akik egy fantommal a vállukon, önmagukba fordulva, saját börtönükben javítgatják, foltozgatják nyomorúságos énjüket, és méregetik magukat homályos torz-tükrükben, hogy felérnek-e bálványukhoz, vágyálmukhoz. Te viszont már fogod tudni őket szeretni és szolgálni, hogy a benned már ott élő Fény előbb-utóbb áttörje sötétségük burkát és átjárja őket is, hogy elhozza számukra is azt a szabadságot, ahol már nem kell önmagunkkal foglalkoznunk, hanem élhetünk Érte és egymásért.

A rendes keresztény fantomja pedig erejét veszítve köddé válik.

forrás

ima

ember

köd

 

 

Történet egy öregemberről, aki a hegyek között élt az unokájával.
 
 

A nagyapa korán reggel már kint ült a konyhában, és olvasta régi, megkopott Bibliáját.
Az unokája, aki szeretett volna olyan lenni, mint ő, igyekezett utánozni a nagyapát. Egyik nap így szólt hozzá: – Papa, én is próbálom olvasni a Bibliát, mint te, de nem értem, és amit értek, azt is elfelejtem, amint becsukom. Mire jó a bibliaolvasás?

A nagyapa rátette a szenet a tűzre, és csöndesen azt mondta: – Fogd ezt a szenes kosarat, menj le a folyóhoz, és hozz egy kosár vizet! A fiú úgy tett, de az összes víz kicsurgott a kosárból, mielőtt visszaért.

A nagyapa nevetett, és azt mondta: – A következő alkalommal jobban szedd a lábad! ? és visszaküldte, hogy próbálja meg újra. Ezúttal a fiú gyorsan futott, de a kosár csak üres volt, mire hazaért. A szuszból kifogyva lihegte nagyapjának, hogy lehetetlen így vizet hozni, és elindult, hogy vödröt kerítsen kosár helyett. De az öregember ezt mondta: – Ne a vödörrel hozz vizet, én egy kosár vizet kérek. Meg tudod te azt csinálni, csak nem igyekszel eléggé. Azzal el is indult, nyilvánvalóan azzal a szándékkal, hogy megnézi, hogyan sikerül a következő forduló.

Bár a fiú tudta, hogy lehetetlen, már csak azért törte magát, hogy nagyapja lássa igyekezetét. Megmerítette a kosarat, és futott, ahogy csak tőle telt. Természetesen jóval azelőtt, hogy elérte volna nagyapját, a kosár már üres volt. Alig bírt beszélni: – Látod, papa, nincs értelme, ugye te is így gondolod! Az öregember azt mondta: – Nézd csak meg a kosarat! A fiú ránézett, és a kosár egészen más volt. A régi, fekete szenes kosár megtisztult, mintha új lett volna.

– Fiam, ez történik akkor is, amikor a Bibliát olvasod. Lehet, hogy nem érted, vagy nem emlékszel mindenre, de amikor olvasod, az kívül-belül megváltoztat. Ez Isten Lelkének munkája. Átalakít minket, hogy megtisztuljunk, és lassan Krisztushoz, a Fiához legyünk hasonlók.

 

forrás