Sokan kérdezhetik, mit jelentenek az ijesztő ábrázatúra formált és megvilágított tökök, a koponyák, szellemek és boszorkányok, amelyek a Halloween divattal kapcsolatban lépten-nyomon elénk kerülnek?!
Amerikából került át Európába, de az eredete egészen a keltákig vezethető vissza, akik Észak-Franciaország és a Brit-szigetek területén éltek. Az ő papjaik voltak a druidák. Ezek a természetimádó papok halottkultuszt gyakoroltak, és október utolsó napját a ’halál istenének’ szentelték. Hitük szerint a kelta év utolsó napján (október 31-én) az istenség megengedte, hogy az elhunytak lelkei visszatérjenek otthonaikba. A boszorkányoktól és a démonoktól való félelmükben nagy tüzeket gyújtottak, és áldozatokat mutattak be, hogy azok jóindulatát megnyerjék.

A varázslók a megfélemlített embereket kényszerítették, hogy éjfélkor adjanak nekik feláldozásra egy gyermeket. Az erre kiszemelt család ajtaja elé raktak egy kifúrt és kivilágított tököt. Ha a ház lakói nem teljesítették a kívánságot, gyilkos bosszúra számíthattak. – A gyermekáldozatot óriási szalma- vagy rőzsekötegbe kötözve elevenen égették el. 
Szokásuk volt a keltáknak az is, hogy állatbőrökkel és állatfejekkel álcázták magukat a szellemek elijesztésére. Ajándékokat készítettek az elhunyt lelkek kiengesztelésére. Szokásaikat azután is megtartották, hogy a rómaiak meghódították őket.
Az 1. században a rómaiak sok hagyományt hoztak magukkal Angliából. Az elpusztíthatatlannak tűnő pogány szokás átformálása, „keresztyénesítése” érdekében a római katolikus egyház (IV. Gergely pápa) 835-ben november elsejét “Mindenszentek ünnepének” nevezte ki, majd november másodikát a halottak napjává nyilvánította. (Mindenszentek – all hallows, az azt megelőző este pedig az „all hallows evening”. Ez rövidült le az idők során a mostani, közkeletű szóra: Halloween.)
A Halloween október 31-én, tehát éppen a római katolikus ünnep, a mindenszentek előtt van, mintegy demonstrálva azt, mily vékony is a választóvonal a pogány hagyományok és az egyházi gyakorlatok között. Amerikában a Halloweent Ír bevándorlók honosították meg 1840 körül. Rémisztő arcokat faragtak tökökből, azokat belülről gyertyával világították ki, ezzel kívánták elriasztani a gonosz szellemeket. A jelmezbe öltözés is a Halloween egyik eleme. Az ünnep klasszikus figurái közé tartoznak a szellemek, boszorkányok, fekete macskák…
A Halloween mára jelentős helyet foglal el az USA reklámiparában, de Európában is egyre népszerűbb. Az 1845 utáni évek pusztító írországi éhínsége idején a lakosok százezrei települtek át Amerikába, és a szokásaikat is vitték magukkal. Az anyaországon kívül az USA-ban és Franciaországban még ma is megtartják a régi rítusokat, noha azok lelki háttere többnyire már elhomályosult előttük. Gyerekek beöltöznek szellemnek vagy más ijesztő alaknak, töklámpással házról-házra járnak ajándékot kérve. Napjainkban tanúi vagyunk a régi-új pogányság elterjedésének.
A mai boszorkányok és varázslók épp október 31. napját tartják a legfontosabbnak. Ez az ősi kelta ünnep előestéje. Ekkor imádkoznak a halottak kelta istenéhez, az elhunytak szellemeihez, tulajdonképpen szellemidézést folytatnak.
 Nem gondolhatjuk, hogy ártatlan mókáról van szó. Úgy hírlik, hogy ma is vannak olyan sátánista szekták az USA-ban, amelyek erre az „ünnepre” gyermekeket rabolnak, és azokat ördögi rítusok keretében megölik.
Nem csupán hátborzongató szórakozás ez tehát, hanem az okkultizmus terjesztésének kísérlete, hogy az emberek az egy, igaz Isten helyett, a tiltott démonvilág felé forduljanak hitükkel.
Keresztény családok nem engedhetik, hogy gyermekeik részt vegyenek ilyen beöltözéseken, felvonulásokon, mert azzal a Sátán kultuszát támogatnák. 
Az ilyesmivel kacérkodó ember kárt szenved lelkében, meggyengül kapcsolata Istennel, aki egyedül képes arra, hogy megóvjon bennünket minden ártalmas lelki hatástól.
A keresztényeknek mindenképpen tisztában kell lenniük a következő tényekkel: Ennek a napnak a szokásai és jelképei a pogányságban és az okkultizmusban gyökereznek. 
A Halloween lényegében a boszorkányságnak és az okkultizmus más válfajainak egyik legnagyobb ünnepévé vált. A Halloween megünneplésében való részvétel közvetlenül is okkult tevékenységekhez vezethet, avagy ezekre nyitottá teheti az embert. A legkevesebb, amit a Halloweenről elmondhatunk, hogy megünneplése támogatja a pogány praktikákat és filozófiát, az animizmust (szellemhitet), a sámánizmust és a druida tanokat.
A Biblia egyértelműen jelzi, hogy az ilyen praktikák “az utolsó időkben” mérhetetlen módon elszaporodnak majd (1Tim 4,1 és Jel 9,21).
Ami elsőre oly ártatlannak tűnik, az a valóságban halálosan komoly! Az embert játékos módon csábítják el, hogy egyre nyitottabbá váljon a démoni tanok iránt, és szíve Isten felé egyre inkább megkeményedjen.
Az Ige egyértelműen figyelmeztet, hogy a legkisebb mértékben se keveredjünk bele pogány vagy okkult praktikákba.
Ha bemégy arra a földre…, ne tanuld el azokat az utálatos dolgokat… (5Móz 18,9)

Az Újszövetségben Pál apostol megdicséri a thesszalonikaiakat, amiért megtérésük után egyértelműen szakítottak a bálványimádással (1Thessz 1,9-10). Feltámadásával Jézus bizonyságát adta annak, hogy legyőzte az ördögöt és a halált (Zsid 2,14). Isten igéjéből eligazítást lelhetünk az élet nehézségei közepette. Az efézusiak ezért semmisítették meg az összes varázskönyvüket, miután hitre jutottak (ApCsel 19,18-20).

Nekünk, keresztényeknek mindazonáltal nagy a felelősségünk. Az Úr parancsának engedelmeskedve hirdetnünk kell az evangéliumot, az örömhírt. Szükséges tehát, hogy figyelmeztessük embertársainkat – adott esetben még hívő testvéreinket is – az ördög által felállított csapdákra.!!!!!

 Le kell, hogy rántsuk a maszkot, a játékos, ártatlannak tűnő, de nagy veszélyt hordozó babonákról, népszokásokról.
Az Úr adjon ehhez bölcsességet és erőt mindannyiunknak!

——-

Amúgy október 31. a reformáció ünnepe!

A reformácialtó napja több protestáns egyházban október 31-én tartott ünnepnap, annak emlékére, hogy 1517-ben ezen a napon függesztette ki Luther Márton a wittenbergi vártemplom ajtajára a bűnbocsátó levelek árusításával kapcsolatos 95 tételét. A protestáns világ azért ad hálát, mert az Úristen meg akarta tisztítani egyháza népét a sokféle tévelygéstől és babonától, a hamis hit sötétsége helyett világosságot adni a szívekbe. Ahogy Pál apostol megbízatásában olvasható: „… küldtelek, hogy nyisd meg a szemüket, hogy a sötétségből a világosságra, és a Sátán hatalmából az Istenhez térjenek, hogy a hit által megkapják bűneik bocsánatát, és örökséget nyerjenek azok között, akik megszenteltettek! (az apostolok cselekedeteiről írt könyv 26. részének 18. verse).
Isten megtérésre hív bennünket, és a démoni kötelékekből szabadulást ajándékoz Fia, Jézus Krisztus által. Forduljunk hozzá, az élet Istenéhez!
Ingo Marx írása alapján Bérczes István, ref. lelkész valamint Szivos László (evangélikus testvér) írása alapján…

reformáció napja

Halloween

kép1.

kép 2.

kép 3.

Ki legyen a lelkivezetőm? Kérjem meg a saját papunkat? Vagy egy barátot? Merjek olyanhoz fordulni, akit még nem is ismerek?

Először is érdemes tisztázni, mit is jelent a lelkivezetés. A lelkivezetőnek nem az a dolga, hogy mint valami főnök, megmondja, mit tegyünk, hanem az, hogy segítsen felismernünk és elfogadnunk Isten működését és akaratát az életünkben. A lelkivezetés folyamatos beszélgetés a hívő, a lelkivezető és a Szentlélek között arról, hogyan tudja az illető jobban megismerni, szeretni és követni Krisztust.

Másodszor, érdemes átgondolni, milyen embert keressen, aki jó lelkivezetőt keres. Objektív szempontból fontos, hogy bölcs, kiegyensúlyozott, gyakorlati érzékkel is rendelkező személy legyen, ugyanakkor jártas a hit és a lelki élet kérdéseiben. A jó lelkivezető jól tud meghallgatni másokat, mer hozzájuk őszinte lenni, mer követelni, és el tudja érni, hogy az ember saját magához mindig őszinte legyen. Nem szükséges, hogy többszörös doktor legyen, fontos viszont, hogy naivitás nélküli derű és optimizmus jellemezze. Látsszon rajta, hogy lelkesedik Isten ügyéért, és szívből dolgozzon saját megszentelődésén, hogy ne csupán elméleti alapon, hanem tapasztalatból tudjon beszélni. Szubjektív oldalról nézve olyan valaki legyen, akiben bízni tudunk – vagy mert eleve megbízunk benne, vagy mert az első néhány találkozás után könnyen, természetesen bizalmunkba tudjuk fogadni.

Harmadszor: imádkozzunk! Ne feledjük: mennyei Atyánk „tudja, mire van szükségünk, még mielőtt kérnénk.” Őszinte vágyakozásunk, hogy a lelki életben előrébb haladjunk, már maga is Isten ajándéka. Az Úr el fog vezetni ahhoz, aki segíteni tud.

Negyedszer: kezdjünk keresni! Jó, ha először egy papot próbálunk találni. Általában van valamiféle kiindulópont: egy ismerős ajánl valakit, vagy egy paptól tartalmas, jó prédikációkat hallunk vagy lelkileg tápláló gondolatokat olvasunk; egy pap sokat gyóntat, és egy-két alkalommal atyai szeretettel fogadott a gyóntatószékben. Talán már eszünkbe is jutott valaki, akit meg lehetne kérni – a plébánián… vagy egy pap barátunk… esetleg egy olyan pap, akiről hallottunk. Ha nem, akkor érdemes kérdezősködni vagy körülnézni, van-e a környéken sokak által nagyrabecsült lelkigyakorlatvezető vagy iskolai spirituális. Egy-egy nyugdíjas pap is megfontolandó jelölt lehet.

Ha töprengésünk során elsőre nem pap jut eszünkbe, hanem például egy idős világi keresztény, szerzetes vagy régi tanár, az is nagyszerű. II. János Pál első lelkivezetője – egyetemista korában – világi ember volt. Egy pap általában több saját lelki tapasztalattal és átfogóbb teológiai képzettséggel rendelkezik, ám ez nem törvényszerű. Ha találunk velünk azonos nemű világi személyt, akiben megvannak a fent leírt tulajdonságok, és vállalja lelki kísérésünket – remek.

Ha sikerült megtalálnunk a megfelelő személyt – lehet, hogy nem fog menni egyik napról a másikra -, tegyük fel neki a kérdést, vállalja-e, hogy a lelkivezetőnk legyen, vagy legalábbis megpróbál az életszentség felé terelgetni. Ne feledjük azonban: attól, hogy sikerül találnunk egy lelkivezetőt, az életünk felelős irányítói továbbra is mi magunk vagyunk. Az ember sokszor arra számít, vagy azt akarja, hogy a lelkivezető gondolkozzon és döntsön helyette. A dolog azonban nem erről szól. A lelkivezető olyan, mint egy tanácsadó. Ha nem vesszük kezünkbe a saját életünket, őszintén, a vezető iránymutatása és javaslatai iránti megfelelő nyitottsággal, akkor végül egyik lelkivezetőtől a másikhoz fogunk csapódni, s közben hiábavaló lesz minden erőfeszítésünk, hogy kényelmi zónánk elhagyása nélkül megszentelődjünk.

Forrás

 kép

 

1. előadás

Célunk,hogy a keresztény hitünk  és életünk megújuljon. Élő legyen a hitünk, legyen kapcsolatunk a Teremtő Istennel. Öröm legyen, ne csupán kötelességteljesítés legyen az ima, templomba járás. Csak a  Szentlélek által érhetjük el ezt az örömet.

Isten közelebb van, mint gondolnánk! Nem távoli, velünk van, bennünk van. Isten kapcsolatba akar lépni velünk,szeret minket. Hasonlít a szerelemhez: “Isten szerelmes belénk”.

Élő kapcsolat: fiú és lány között. Megismerik egymást, megszeretik egymást. Ha távol vannak egymástól, akkor hiányoznak egymásnak. Távollétet öröknek érzik. Vágynak arra, hogy minél többet lehessenek együtt. Minden percben együtt akarnak lenni.

Isten nem távoli!!isten szerelmes az emberbe, minden pillanatban velünk akar lenni. Isten örömet akar nekünk, önmaga életét, boldogságát akarja nekünk adni!! Meg akarja osztani életét velünk.

DE: nekünk is oda kell adni szívünket!!

Önátadás!! Enélkül nem megy!! Ez emberi viszonylatban is így van!

Emberi tulajdonság, hogy oda tudja adni a szívét a másiknak. De ez nem egyszerű!!

Az emberi kapcsolatokban megéljük a bizonytalanságot! Ezért óvatosak vagyunk. Így Istennek se merjük átadni magunkat.

Sok becsapást éltünk át életünkben, ezt átvisszük Istennel kapcsolatunkra.

Sebeket kaptunk, nem bízunk meg a másikban. Ezeknek a sebeknek gyógyulni kell, csak így tudunk Istenben bízni. Ez a bűn és következménye. Ádám és Éva csodálatos önátadásban élt egymással és Istennel is a bűn elkövetése előtt. Nem volt félelem, nem volt takargatnivaló.

A bűn elkövetése után tudatosan bujkálnak Isten elől. Öröm helyett a az önvád, bűnvád, félelem lépett be életükbe!! Nem mernek Isten felé fordulni. Félnek!!!

Isten szeretne a félelmeinktől megszabadítani. Istenre mint atyára tekintünk. Ezért küldte Jézust! Jézus életét adja barátaiért. Ha a keresztre nézünk, akkor látjuk, Isten fia életét adta érted! Tőle nem kell félni.

Jézus a kereszten széttárt karokkal ölel téged. Ennél tisztább szeretet nincsen.

Isten számára a legnagyobb fájdalom, hogy ezt a szeretet visszautasítjuk. Anya a gyermekéért mindent megtesz, de a gyermek megy a maga feje után. Anyának ez fáj.

Isten legnagyobb ajándéka a Szentlélek.

Ima: keressük meg az időt az imára!. Csak így tapasztalhatjuk meg Isten szeretetét.

Az első lépést Isten teszi meg. Elénk siet.

3 nagy akadály van bennünk, hogy ezt érzékeljük:…

 

Első előadás hanganyaga:

Hanganyag: a lejátszáshoz Adobe Flash Player (9-es vagy újabb verzió) szükséges, amelynek a legfrissebb változata letölthető innen, valamint a böngészőben engedélyezni kell a JavaScriptet is.

 

 

Csernáth Zoltán atya

kapcsolat

 

 

Emlékezzünk nemzetünk hőseire Kapisztrán Szent Jánosnak, hazánk védőszentjének emléknapján!

Kapisztrán Szent János (1386-1456), hithirdető, Magyarország védőszentje. A calábriai Capestranóban született, apja a nápolyi király hűbérese volt. János Perugiában jogot tanault, majd a nápolyi királyság legfőbb bírája lett. Rossz döntése miatt ártatlanul ítéltek halálra egy elítéltet, ekkor lemondott bírói tisztéről. 1416-ban lépett be az obszerváns ferencesek közé. 1418-ban Sienai Szent Bernardinnal felélesztették a kolduló és prédikáló barát életformát. János 40 éven át járta Európát és prédikált. Eljutott az Alpokon túlra, amerre járt, megreformálta a kolostorokat, hitvitázó röpiratokat írt a husziták ellen. Felismerte, hogy a török fenyegetés miatt Európa és a kereszténység megmaradásának záloga Magyarország. 1455-ben érkezett Győrbe, ahol megkapta III. Callistus pápa megbízását a török elleni hadjárat hirdetésére. 1456. február 15-én kapta meg a budai vártemplomban a pápai keresztet, s ekkor rendelte el Callistus pápa a török támadás kivédésére a déli harangszót. János április 15-én indult el Budáról Nándorfehérvár felé, hogy meghirdesse a keresztes háborút. Három hónap alatt mintegy 60 ezren csatlakoztak hozzá. Hunyadi János, Kapisztrán Szent János segítségével megtámadta és szétverte a török hajóhadat a nándorfehérvári csatában (1456. július 21-22).

Kapisztrán Szent János az újlaki kolostorban halt meg, földi maradványainak a hódoltság idején nyoma veszett. XIII. Benedek pápa avatta szentté 1724-ben (noha ezt már Hunyadi Mátyás is kezdeményezte). Nincs még egy olyan szent, akinek életében oly sok csodájáról készült volna jegyzőkönyv, mint Kapisztrán Szent Jánoséban. Jánost leggyakrabban ferences ruhában, jobb kezében a pápai kereszttel, baljában zászlóval ábrázolták, lába alatt látható a legyőzött török.

Ötszáz esztendővel később, a szovjet hódoltság igájában szenvedő nemzet lelkes és szabadságra áhítozó, s azért akár életüket is feláldozni kész fiatal egyetemisták az utcára vonultak, hogy hangot adjanak szabadságvágyuknak. Az egyetemistákhoz az országban mindenütt csatlakoztak mindazok – idősek és fiatalok, értelmiségiek és munkások, parasztok és hivatalnokok -, akik megelégelték a kommunizmus és ateizmus rájuk kényszerített igáját. A modern kor hősei ők, akik életüket, szabadságukat adták a szabadságért, 1956-ban. Emlékezzünk ma a hősökre! Imádkozzunk értük!

Hajnal Piroska

zászló

Nándorfehérvár ostroma

Kapisztrán Szent János halála

 

 

 

 Az Európa Parlamentben október 22-én fognak szavazni egy törvényjavaslatról, mely szerint:

 

– felszólítják a tagállamokat, hogy a serdülők számára biztosítsanak a szülő hozzájárulása nélkül elérhető szexuális és reproduktív egészségügyi szolgáltatásokat

– a fiatalok (általános és középiskolások) részére kötelező szexuális oktató órákat kell tartani, amelyeknek ki kell térniük a nem-váltó műtétekre is

– államilag szabályozni és kontrollálni kell az abortusz elvégzésének lelkiismereti okokból való megtagadását

– az abortuszt mindenki számára minden tagállamban hozzáférhetővé kell tenni

– a reproduktív szolgáltatásokat (mesterséges megtermékenyítés) garantálni kell a leszbikus nők számára is


 A törvényjavaslat száma: Nr. A7-0306/2013, a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság 2013/2040(INI) sz. jelentésén alapul (Jelentés a szexuális és reproduktív egészségről és jogokról) és ezen a linken magyarul is olvasható:

 kép

Sándor István élete árán is hűséges volt hivatásához

2013. október 19., szombat
Sándor István szalézi szerzetesi hivatásához élete árán is hűséges volt. Megrendülten állunk a koncepciós per áldozata előtt, akit hamis vádak alapján megkínoztak, halálra ítéltek és kivégeztek – mondta Erdő Péter bíboros Sándor István boldoggá avatási szentmiséjén szombaton, a budapesti Szent István-bazilika előtti téren.
MTI Fotó: Kovács Attila

MTI Fotó: Kovács Attila

Az eseményen részt vett Áder János köztársasági elnök, Kövér László házelnök, Völner Pál infrastruktúráért felelős államtitkár, a szalézi szerzetesrend magyarországi letelepedésének 100. évfordulója alkalmából rendezett centenáriumi év védnöke, továbbá Lévai Anikó, Orbán Viktor miniszterelnök felesége, Paskai László bíboros és Alberto Bottari de Castello apostoli nuncius.

Ott voltak a szertartáson a mártír szerzetes rokonai, ismerősei és több száz szalézi szerzetes a világ több országából is, továbbá

Pokorni Zoltán, az Országgyűlés oktatási bizottságának fideszes elnöke, Handó Tünde, az Országos Bírósági Hivatal elnöke, Mádl Dalma, Mádl Ferenc köztársasági elnök özvegye, Lomnici Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság volt elnöke, Pokorni János, Pokorni Zoltán édesapja, aki Sándor István cellatársa volt.

Erdő Péter, a szentmise főcelebránsa a bazilika előtti zsúfolásig telt téren rámutatott: “gépies és elidegenedett világunkban ma is aktuális Sándor István üzenete. Egyéni és közösségi boldogulásunk útja Isten terve szerint a jól végzett munka, Sándor István személyében tehát a munkáját hittel és szeretettel végző ember példaképét tisztelhetjük.”

A bíboros felhívta a figyelmet arra: “Sándor István tisztelete legyen alkalom mindnyájunk számára a kiengesztelődésre és a lelki megújulásra! Személye legyen világító példa a hivatás vállalására, a becsületes munkavégzésre és a hűséges kitartásra Krisztus és az emberek szeretetében!”

Sándor István szalézi hivatását még szülővárosában, Szolnokon kapta, és miután belépett a rendbe, nyomdász lett. Nagy lelkesedéssel foglalkozott a fiatal munkásokkal, és a szerzetesrendek 1950-es betiltása után is tovább dolgozott a fiatalokkal. Az a rendszer, amely magát munkáshatalomnak hirdette, nem tűrte, hogy éppen a fiatal munkások között valaki keresztény nevelést folytasson – mondta.

Erdő Péter rámutatott: Sándor István ellen azt hozták fel vádként, hogy államellenes tevékenységet folytatott és hazaárulást követett el, valójában azonban csak nevelői tevékenységet végzett a katolikus egyház tanítása szerint. A hatalom ezzel a perrel példát akart statuálni, hogy távol tartsa az egyházat a munkás fiataloktól. Sándor István száznyolcvannégy óra vallatás után is hűséges maradt hivatásához. Harminckilenc évesen kötél általi halálra ítélték, és 1953. június 8-án kivégezték.

Ferenc pápa képviseletében Angelo Amato bíboros, a Szenttéavatási Ügyek Kongregációjának prefektusa hirdette ki Sándor István boldoggá avatását. Azt mondta: “Ha a vallásüldözés szakadékot teremt az emberek között, a vértanúk áldozatukkal, a testvériséggel, a megbocsátással és az elfogadással hidakat építenek.”

Kiemelte, Boldog Sándor István “meg volt győződve arról, hogy a fiatal nyomdásztanulóknak szükségük van lelki nevelésre és vezetésre is”. Segített nekik a munka és a szabadidő hasznos eltöltésében, és volt egy 50-60 fiatal nyomdászinasból álló csoportja, amelynek tagjai a példája nyomán a szalézi hivatásra készültek – jegyezte meg.

Mint mondta, Sándor István minden szalézi papot vagy testvért emlékeztet arra, hogy “az Istennek szentelt élet egy valódi, vér nélküli mártíromság, amely napról napra kiteljesedik az evangélium és a szalézi karizma hűségében”.

Megemlítette, hogy a boldoggá avatási folyamathoz összegyűjtött tanúvallomások között van néhány, amely megemlíti, hogy Sándor István egyszer megmentett a haláltól egy súlyosan sérült fiút, aki a villamos kereke alá szorult. Egy másik alkalommal egy súlyosan beteg, tífuszos diák szüleinek ígérte meg, hogy vért ad, ha ezzel megmentheti a gyermek életét.

Rámutatott: Boldog Sándor István rendíthetetlenül megmaradt hitében. Inkább választotta a halált, ahelyett, hogy külföldre menekült volna vagy megtagadta volna szalézi hivatását.

Don Pascual Chávez szalézi rendfőnök a szertartáson úgy fogalmazott: “nagy dolgokat művelt az Úr az ő egyházával, meghívva Sándor Istvánt az isteni gyermekség, a keresztség, az életszentség által mint fogadalmas szalézi szerzetest az egészen szélsőséges hűség vértanúságára. Tele vagyunk ma ezért örömmel”.

Hozzáfűzte: “nagy dolgokat művelt az Úr a magyar néppel, hogy a nehéz időkben Sándor István, egy fiatal élet tanújaként teljes életét az ifjúságnak szentelte a végső áldozathozatalig.”

Havasi József korábbi szalézi tartományfőnök kifejezésre juttatta: “nagy és emlékezetes nap ez számunkra, magyar szaléziak számára, de nagy és emlékezetes nap ez az egész magyar egyháznak is.”

Hangsúlyozta: Boldog Sándor Istvánt nemcsak tisztelni, hanem követni kell, nekünk is – mint tette Boldog Sándor István – tanúságot kell tennünk Krisztus mellett, és “szent elhatározással nekünk is hirdetni kell Krisztus evangéliumát”.

Sándor István boldoggá avatásának egyházmegyei eljárása 2006-ban kezdődött és 2007-ben fejeződött be. Ez idő alatt sok tanút hallgattak meg. Ennek folytatásaként a szentszéki eljárás 2008-ban kezdődött meg, a bíborosok kollégiumának döntése idén január 15-én született meg. A pápa március 27-én fogadta Angelo Amatót, és engedélyezte 63 új boldog dekrétumának kihirdetését. Közöttük volt az is, amely elismerte Sándor István vértanúságát.

Tájékoztatást kaphatunk a www.sandoristvan.hu honlapon.

Magyar Kurír

Élete árán is hűséges volt hivatásához

Az ima az a kulcs, amely kinyitja a hit kapuját. Amikor egy keresztény nem imádkozik, akkor ez történik. Tanúságtétele pedig gőggé válik. Aki nem imádkozik, az beképzelt, büszke, magabiztos, nem alázatos. Keresi az előléptetést. Amikor azonban egy keresztény imádkozik, nem távolodik el a hittől, Jézussal beszél.

Amikor azt mondom: imádkozni, akkor nem imákról beszélek, mert a törvénytudók is olyan sok imát mondtak, hogy mutogassák magukat. Jézus azonban ezt mondja: „Te, amikor imádkozol, menj be szobádba, zárd be az ajtót és úgy imádkozzál a rejtekben lévő Atyádhoz” (Mt 6,6). Egy dolog imádkozni és egy másik dolog imákat mondani.

Akik nem imádkoznak, elhagyják a hitet és azt moralista ideológiává, kazuisztikává alakítják át, Jézus nélkül.

Amikor egy próféta vagy egy jó keresztény szemrehányást tesz nekik, akkor ugyanazt teszik, amit Jézussal tettek: amikor kiment onnan, az írástudók és a farizeusok ellenségesen viselkedtek vele szemben – ezek az ideológusok ellenségesek – és különféle kérdésekkel kezdték faggatni, hogy szavaiból ellessenek valamit, amivel vádolhassák. Ezek az emberek nem átlátszóak. Szegények, bepiszkolta őket a gőg. Kérjük a kegyelmet az Úrtól: soha ne szűnjünk meg imádkozni, hogy ne veszítsük el a hitet, hogy alázatosak maradhassunk. Így nem zárkózunk be és nem zárjuk el az utat az Úr előtt.

Ferenc pápa

 

kulcs

 

Teljes cikk: Magyar Kurír

 

Küzdeni kell a ‘Jónás szindróma’ ellen, amely álszent állásponthoz vezet, miszerint ahhoz, hogy üdvözüljünk, elegendők saját műveink – állapította meg Ferenc pápa október 14-én, hétfőn reggel a Szent Márta-házban bemutatott szentmisén.

Jónás szindrómaJónás jele – a Szentatya e két fogalomra összpontosított szentbeszédében. Az evangéliumi szakaszban Jézus ‘gonosz nemzedékről’ szól. Szavai nagyon erősek. De nem azokra az emberekre vonatkoznak, akik oly nagy szeretettel követték, hanem a törvénytudókra, akik próbára akarták tenni és csapdát akartak neki felállítani.

Ezek az emberek jeleket kértek tőle, és Jézus azt válaszolta nekik, hogy csak Jónás jelét kapják meg. Létezik azonban a Jónás szindróma is – fejtette ki homíliájában Ferenc pápa. Az Úr azt kéri tőle, hogy Ninivébe menjen, Jónás viszont Spanyolországba menekült. Jónás számára világos volt minden: „ez a tanítás, ezt kell tenni, a bűnösök oldják meg a problémáikat, én tovább állok”. Azokat, akik e szindróma szerint élnek, Jézus képmutatóknak nevezi, mert nem akarják a szegények, a tudatlanok, a bűnösök üdvösségét.

A Jónás szindróma nem rendelkezik azzal a buzgósággal, hogy megtérítse az embereket, olyan életszentséget keres, ami szép, jól néz ki, de nincs meg benne az a buzgóság, hogy: menjünk és hirdessük az Urat. Az Úr azonban e Jónás szindrómában megbetegedett nemzedéknek Jónás jelét ígéri meg (Lk 11,29–32): Máté evangéliuma szerint Jónás három éjjel és három napon át a bálna gyomrában volt – utalva Jézusra a sírboltban, halálára és feltámadására. Ez az a jel, amit Jézus megígér a képmutatás ellen, ez ellen a tökéletes vallásosság magatartása ellen, a farizeusok csoportjának e viselkedése ellen.

Ferenc pápa utalt arra az evangéliumi példabeszédre, amely bemutatja ezen aspektust: amikor a farizeus és a vámszedő imádkoznak a templomban. A farizeus nagyon biztos magában, az oltár előtt megköszöni Istennek, hogy nem olyan, mint a vámszedő, aki azonban csak az Úr kegyelmét kéri, elismervén, hogy bűnös. A jel, amit Jézus megígér a bűnök bocsánatára, halála és feltámadása révén, az irgalmasság. „Irgalmasságot akarok és nem áldozatot”.

Igaz, hogy Jónás jele bizalmat ad nekünk, hogy üdvözülünk Krisztus vére által. Hány keresztény van, akik azt gondolják, hogy csak azért üdvözülnek, amit tesznek. A tettek szükségesek, de annak az irgalmas szeretetnek a következményei, amely üdvözít bennünket. De a tettek önmagukban véve, e nélkül az irgalmas szeretet nélkül, nem jelentenek semmit. A Jónás szindróma csak a személyes igazságosságban, saját műveiben bízik – mondta homíliájában a Szentatya.File:'The Visit of the Queen of Sheba to King Solomon', oil on canvas painting by Edward Poynter, 1890, Art Gallery of New South Wales.jpg

Jézus gonosz nemzedékről beszél; a pogány nőt, Dél királynőjét csaknem ítélőbíróvá nevezi ki: felkel majd az ítéleten, hogy elítélje e nemzedéket. Azért, mert nyugtalan asszony volt, aki kereste Isten bölcsességét – tette hozzá a pápa.

Jónás szindrómája képmutatáshoz vezet bennünket; elégedettséghez, hogy tiszta, tökéletes keresztények vagyunk, minden parancsolatot megtartunk. Ez egy nagy betegség. Jónás jele, hogy Isten irgalmassága Jézus Krisztusban, aki meghalt és feltámadt értünk, üdvösségünkért. Az első olvasmányban van két szó, amely ehhez kapcsolódik. (Róm 1,1–7).

Saint Paul the ApostlePál azt mondja magáról, hogy nem azért apostol, mert tanulta ezeket a dolgokat, hanem azért, mert Isten kiválasztotta őt evangéliuma számára. A keresztényeknek ezt mondja: „Jézus Krisztus hívott meg titeket”. Jónás jele hív minket: kövessük az Urat, mi, bűnösök, mindnyájan azok vagyunk, alázattal és szelíden. Van hívás, és van választás.

Használjuk fel az alkalmat, és a mai liturgia nyomán tegyük fel magunknak a kérdést és válasszunk: mit szeretnék én, Jónás szindrómáját vagy Jónás jelét? – fejezte be hétfő reggeli homíliáját Ferenc pápa.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír

Jónás próféta

Dél királynője Salamon királynál

Pál apostol

misszionálás