Tisztelettel és nagy szeretettel meghívja Önt, kedves családját és ismerőseit

2013. szeptember 29-én 15 órára

Makovecz Imre

világhírű építész,

a rákoskerti ökumenikus templom tervezője halálának

2.évfordulójára szervezett közös megemlékezésre.

Makovecz Imre méltatója:

Dr. Bolberitz Pál

teológus-professzor

Meghívott vendég:

Pitti Katalin

Liszt Ferenc díjas opera-énekesnő

 

 

Helyszín: Rákoskerti Művelődési Ház

1171 Budapest,Rákoskert sugárút 66.

 

A belépés díjtalan!

Adománygyűjtés a templom építésére a helyszínen.220130604-19838-1cuwxyr.gallery

Makovecz Imre

Bolberitz Pál

Pitti Katalin

 

templom terv

 

 

Gárdonyi Géza

Írás a Bibliába

Az Újszövetség könyve elé

Ez a könyv a könyvek könyve.

Szegény ember drágagyöngye.

Égi harmat lankadtaknak.

Világosság földi vaknak.

Bölcsességnek arany útja:

boldog aki rátalál!

Szomja lelkek forráskútja,

Hol pohárral Krisztus áll.

Minden fakul, minden romlik.

Márványvár is összeomlik.

Bíborleplek ronggyá mállnak.

Dicsőségek füstbe szállnak.

Csak ez a könyv nem tér porba.

Mintha volna élő lelke!…

Ez a könyv a Mózes bokra:

Isten szíve dobog benne.

 Tolle lege!

 

 

Izajás tekercs (www.facsimileeditions.com)

Giotto di Bondone: Szent Ágoston

Egy fiatal nő várakozott egy nagy repülőtéren, hogy felszállhasson a repülőgépre. Mivel több órát kellet várnia, eldöntötte, hogy vásárol egy jó könyvet. A könyv mellé vásárolt egy csomag süteményt is. Leült a váróteremben egy padra, pihenni és olvasni kezdett.

A pad másik oldalán, ahol a süteményes csomag volt, egy férfi kezdte az újságját olvasni. Ahogy a hölgy elvette az első sütit, ugyanazt csinálta a férfi is. A hölgyet nagyon ingerelte ez a magatartás, de nem szólt, csak gondolta:
“Milyen pofátlanság, kedvemre pofon ütném!”
Minden elvett süti után, a férfi is elvett egyet. Ez nagyon dühbe hozta, de nem akart jelenetet csinálni. Az utolsó sütinél ezt gondolta:
“Na most mit csinál ez a pofátlan élősködő?”
A férfi megfogta az utolsó sütit, kettétörte, és odanyújtotta a felét neki.
Ah, a jóból is megárt a sok! Magán kívül volt a hölgy! Villámgyorsan fogta a könyvét, a csomagját és kirohant, a felszállópálya felé.
Ahogy leült a repülőgépen a helyére, kinyitotta a kézitáskáját, hogy kivegye az olvasószemüvegét, és legnagyobb meglepetésére akkor veszi észre a süteményes tasakját egészben és érintetlenül.

Egyszerűen pocsékul érezte magát. Rájött a tévedésére.

Teljesen elfelejtette, hogy a süteményes tasakját a kézitáskájába tette. A férfi megosztotta vele a süteményét minden félelem, és minden rossz érzés, rosszindulat nélkül.
Lesokkolva emlékezett, hogy miket gondolt, hogyan nem osztotta volna meg a süteményét az ismeretlennel. És most már nincs alkalma, hogy tisztázza a helyzetet, hogy bocsánatot kérjen.

Létezik pár dolog, amelyeket nem vagyunk képesek visszahozni…

A kő nyomát, miután eldobtuk.

A szót, miután kimondtuk.

 

 Az alkalmat miután elszalasztottuk.


Az időt, ami már elmúlt.

 

 

 

 

süti

eldobott kő

A kapucinus rend tagjai nagy szentjüket, Pietrelcinai Szent Pio atyát ünneplik, szeptember 21. és 23. között a budai kapucinus templomban ( Budapest Fő utca 32.), ahol ez alkalommal három napos lelkigyakorlatos szentmiséket tartanak.

A szentmiséket és a szentbeszédeket Várnai Jakab ferences atya, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola rektora tartja.

A három nap programja: 17.15-kor rózsafüzér, 17.45-kor Szent Pio-litánia, 18.00 szentmise, gyónási lehetőség.

 

Szent Pió atya könyörögj érettünk s jöjj segítségünkre!

Padre Pio

 

Kezdődik a tanév! Neked mint pedagógusnak hinned kell, hogy minden gyermek a Teremtőnk drága ajándéka. Jelszónk: a mi Istenünk selejtet nem teremt! Ez az élő hit ragyogjon ott az arcodon! Tudnod kell, hogy növendéked rád emeli a tekintetét, olyannak ismeri világát, amilyennek szemed tükrében látja önmagát! Bízzál a diákban, és bízzál magadban, lehetetlen feladatot nem ad az Isten!

Egy gyermek mikor bekerül az otthonunkba, legtöbbször tele van feszültséggel, félelemmel, haraggal. Ilyenkor a jó nevelő első dolga, hogy a rábízott gyermek háborgó kis szívét megnyugtassa. Jó szóval, meleg, habos fürdővel, finom vacsorával, fehér puha ággyal hamar célba lehet érni. Lassan  a gyerek megnyugszik, elkezd bizalommal mosolyogni, a kérdésekre válaszolgatni! A békés, meghitt környezetben szelleme elkezd kíváncsian nézelődni, és mind a kis csiga csápjai, a gyermek tudata, figyelme lassan megnyílik, ráirányul környezetére. Isten mardosó éhségként helyezte belénk drága ajándékát – a kíváncsiságot, mely nélkül földi létünk elposhad, ez a kibontakozás motorja, a pedagógus legfőbb szövetségese!

A gyermek feláll és bátortalanul megtesz néhány lépést, majd egyre nagyobb lendülettel kezdi felfedezni új környezetét. Benéz a szobákba, kihúzza a fiókokat, ismerkedik a barátságos, békés világgal. Ezt látva a pedagógus nyugodt, biztos kézzel elkezdheti tanítani, nevelni a rá bízott kis életet. Az első cél az, hogy a kis jövevény önállóan el tudja látni önmagát, ütközés nélkül tudjon közlekedni a világában! Nagyon fontos, hogy tudja bizalommal táplálni fejlődő testét, szellemét, hogy felfedezze belső lelki világát, annak igényeit elkezdje tiszta értékekkel gazdagítani. A jó nevelő úgy oktat, nevel, mind a szakács: egy svédasztalra szépen feltálalja azokat az értékeket, melyek a gyermekek számára fontosak, figyel a külalakra, mert egy tananyagnál nem elég, hogy igaz vagy hasznos, hanem az is lényeges, hogy kívánatos, vonzó, a diák számára fogyasztható, feldolgozható legyen!

A gyerekek hihetetlenül hamar tanulnak! Csodálatos pedagógiai türelemmel szemlélni a testi, szellemi, lelki növekedést, kibontakozást, egy jó iskolában igazából minden nap egy új születés! Ekkor még sem a gyermek, sem a pedagógus nem tudja, hogy a nagy Isten milyen ajándékokat rejtett el a tanuló szívébe, értelmébe! Ennek felfedezése a legcsodálatosabb, egy pedagógiai kaland, igazából ezért érdemes tanárnak, nevelőnek menni! A diák, de a tanár is aranyásó, minden egyes találkozás alámerülés a tárnába, mely valahol magában rejti a kincset melyért érdemes volt megszületni, világra jönnie a gyermeknek és neked is, hisz általad születik a növendéked tehetségéből mindaz mi mozgásban tartja, szebbé teszi a világot.  Kíváncsian dolgoztok, tanítva tanultok s a napok ahogyan peregnek mindketten reményben égtek! Talán ma lesz az a nap, melyen felcsillan a talentum, az a drága érték, melyet a rád bízott életben rejtett el az Isten? A jó pedagógus észreveszi, ha a gyermek kószáló figyelme sokkal többet időzik a fizika, a természet titkai között, mint máshol, vagy talán dalolni, énekelni szeret és ehhez csodálatos hangot is kapott ajándékba. Tovább kell menni az iskola zegzugos útjain, nem kell kapkodni, csendesen térképezzétek fel, mi van a növendékben? Lám játszva tanulja a nyelveket vagy talán inkább a számok világában kószál játszi könnyedséggel?  Lehet, hogy hatalmas empátiával hajlik le a bomló virágokhoz, a tipegő kis állatokhoz, vagy éppen a beteg társaihoz? Kis felvillanásai a mélyben rejlő kincseknek elég ahhoz, hogy céltudatos munkába kezdjetek. Te vagy az edző, s ha jól dolgoztok, növendékedből mindkettőtök dicsőségére bajnok lesz! A bajnoka mellett a tanár is ott áll a dobogón!

Sok-sok értéket halmozhat fel Alkotónk a gyermekeinkbe! Minden kincsnek kiaknázásához nem elég egy élet, de ez nem gond, mert örök életre teremtett lények vagyunk, ezért a célok hierarchiájának felállítására fordítsátok figyelmeteket. A megismert, felfedezett talentumok kibontakoztatásának sorrendjét el kell dönteni! Ide hatalmas alázat kell, a cseperedő növendék legtisztább belső vágyai kell, hogy irányt mutassanak. Isten nem rángat, nem akar erővel megtömni, mint a ludat, Ő szabadon szeret! Mennyei Atyánk azt akarja, hogy azt a lányt vedd el, akit legjobban szeretsz, aki mellett szárnyaid nőnek és úgy érzed, hogy érte le tudod hozni az égről a csillagot. Egészen biztos, hogy a hivatás, a mindennapi munkánk kiválasztásánál Isten ugyanígy vezet! Szerelmed mellett is van küzdelem, de ez a munka örömteli együttlét! A megtalált hivatás végzése is verejtékes, de azt vállalva örömmel tölti el a fáradság testedet. Tudnod kell, hogy a benned lévő értékek megszülése is vajúdással jár, de ez a szülés téged gazdagít, az általad világra hozott szellemi, lelki, anyagi érték boldoggá tesz, gazdagságod értelmet ad az iskoládnak, az eltelt évek munkájának!

Ez a tanév, nem robot, hanem hosszú tanulásnak szentelt éveid megkoronázása! Gyöngyhalász vagy, s most drága kincsedért alámerülsz! Céltudatosan keresd, hozd felszínre a te és a rád bízott gyermek életét megváltoztató értékeket! Képes vagy rá! Merd vállalni az iskolát! Az oktató, nevelő munkádtól szárnyat bontó fiatal magasba tör és diadalmas erővel felemelkedik! Élete minden gyümölcse a tied is, hisz te is ástad a kutat, melynek vize életet ad! Minden pohár víz, mit nagyra nőtt gyermeked szeretettel másnak ad, azt az Úr neked is megfogja köszönni, ebben biztos lehetsz!

Ezekkel a gondolatokkal kívánok egy nagyon boldog, eredményes tanévet az otthonainkba felvett diákoknak, és az őket szeretettel nevelő tanároknak, pedagógusoknak!

Sok szeretettel,
Csaba testvér

Magyar Kurír

képek

gyöngy

 

Improvizáló pápának nevezték, a meglepetések pápájának, de a legnagyobb meglepetés, hogy Ferenc folyamatosan meghiúsítja azt a kísérletet, hogy valahová is besorolják őt.  Pápaságának kezdetétől rengeteg kommentátor kísérelte meg, elmagyarázni, mit várjunk tőle, de hiába.  A Ferencről megjelent számos tévedés között, öt rendszeresen visszatér.

1. “Ferenc Benedek  ellentéte.” 

Néhányan azt gondolják,  mivel Ferenc Latin Amerikából, az emeritus Pápa Benedek pedig Németországból való, s mert Ferenc természete szerint extravertált, Benedek pedig inkább befelé forduló, hogy ezek a stílus különbségek egész gondolkodásmódjukra jellemzőek.   De, aki így vélekedik, az nem hiszem, hogy elég figyelmes. (Hasonló tévedés történt, amikor a mosolygó XXIII. János pápa követte a zárkózottabb és uralkodóbb kinézetű XII. Piuszt.) Ferenc első szavaival a világ felé, március 15.-én, imát kért elődje számára, majd hamarosan felhívta telefonon.  Csak tíz napra rá, Castel Gondolfo-ba utazott, hogy hivatalosan és nagyon kedvesen köszöntse Benedeket, majd, mikor Benedek visszatért Vatikán-városba hasonló módon nyilvánosan átölelte. Nem olyan régen mondta Ferenc, az egyik volt tanítványának, hogy milyen kiváló gondolkodónak tartja Benedeket, és mennyire támaszkodik a tanácsaira: „ostobaság lenne figyelmen kívül hagyni Benedek tanácsait”.

Ha bármi csekély kétely is maradt volna, azzal kapcsolatban, hogy Ferenc teljesen támogatja Benedeket, azt is eloszlatja a Lumen Fidei enciklika.  Ezt a rendkívüli tanító dokumentumot Benedek kezdte el pápasága vége felé, bár nem fejezte be. Ferenc könnyedén félre tehette volna, és megirthatta volna a saját pápai üzenetét. Ő azonban úgy döntött, hogy befejezi a tervezett művet, és mint saját székfoglaló enciklikáját teszi közzé., teljesen elfogadva Benedek vázlatát.   S ezzel, Ferenc magáénak vállalta a Lumen Fidei meglátásait a hit és az értelem kapcsolatáról, az igazság fontosságáról, és a hermeneutica folytosonnságáról, – amik Benedek pápaságának fő témái voltak.  Ferenc ezzel sokkal erőteljesebben  kiemelte Benedek fontosságát, mint ahogyan azt Benedek csodálói remélhették volna.

2. “Ferenc nem harcol a kultúra területén  .”

Az első tévedésből fakad a második, mégpedig, hogy az elég sarkosan fogalmazó Benedekkel szemben, azt állították, hogy Ferenc sokkal lágyabban nyúl a kérdésekhez.  Kerüli a konfrontációt, az erőteljes kijelentéseket, nem akar kulturális háborút, bár az égető szociális problémákkal szemben világos állást foglal.     Allesandro Speciale keresztény riporter a közelmúltban írta, hogy Ferenc nem szándékozik kulturális háborút kezdeni az abortusz, az azonos neműek házassága kérdéseiben, mint ahogyan elődje tette.   Sandro Magister  pedig azt írja: „Nem lehet véletlen, hogy pápaságának első 12o napja alatt még egyetlen szót sem szólt az abortuszról, az eutanáziáról és az azonos neműek házasságáról.  ”

Nehéz elképzelni ennél félrevezetőbb állításokat. Ráadásul Ferenc, már, mint Buenos Aires érseke kifejezett védelmezője volt a meg nem született életeknek és a hagyományos házasságnak.  Mióta pápa, Ferenc egy hajszálnyit sem engedett a keresztény erkölcsi igazságból, Pápaságának második hetében már kifejezetten megígéri, hogy folytatja Benedek küzdelmét a relativizmus diktatúrája ellen. ”Májusban Ferenc pápa, nem csak  hirdette tízezreknek az emberi élet védelmének fontosságát annak foganásától kezdve, hanem személyesen is csatlakozott Rómában az „Élet-menetéhez”.  A közelmúltban küldött sajátos pro-life üzenetet Írországba, amikor a törvényhozás az abortusz legalizációjáról döntött, felszólítva az országot, hogy “védelmezzék a legkiszolgáltatottabb és leginkább sebezhető életet, a betegek, öregek és a magzatok életét.” Ferenc mindenki számára programnak hirdette meg: “Óvd az életet, segítsd, viselj rá gondot a foganástól a végsőkig.” Nem elég világos ez?

Miután Franciaország törvényesítette az azonos neműek házasságát, az Egyház erőteljes tiltakozása ellenére, az új pápa szemrehányást tett a törvényhozóknak, hogy a pillanatnyi divatot követik a törvényhozásban.    A Lumen Fidei enciklikában pedig azt írja:  “A legelső alkalom, ahol  hit megvilágítja az ember városát, a család. Elsősorban és kizárólagosan az egy férfi és egy nő tartós egységén alapuló házasság.  Nem is véletlen, hogy az  Advocate  azonnal panaszkodott: “ Ferenc pápa éppen úgy elítéli az azonos neműek közötti házasságot, mint Benedek.

3. “Ferenc, a szociális igazságosság pápája. 

Sokan mondják, hogy Ferenc a szociális igazságosság pápája, azaz mindenek előtt a szegényekre van gondja, s ennek megoldása lesz pápasága fókuszpontja.  Ez a kijelentés részben  kétségtelenül igaz,  részben azonbab hiányos.   Természetes, hogy Ferenc, elődeihez hasonlóan felvállalja a szegények gondját, ezt példázza első Lampedusa-i látogatása, ahol a menekültekhez szólt.   Azonban Ferencnek nem kizárólagos gondja a szegények, mert tudja, amit Boldog II. JP. tanított, hogy a szociális igazságosságról illúzió  beszélni, ha az élethez való alapvető jogot nem védjük.  Azonban Ferencnek nem csak a szegénység a gondja, hiszen tudja ő is, amit Boldog II. János Pál pápa tanított:  hogy a szociális igazságosság hamis és illuzórikus, amennyiben a legalapvetőbb emberi jogot, az élethez való jogot minden más személyes jognál határozottabban nem védjük.” Azt is tudja, amit Benedek tanított, hogy az Egyháznak a gazdasági életre vonatkozó tanítása szükségszerűen összefüggésben áll a családról, az emberi szexualitásról szóló tanítással, tehát a Humanae Vitae-t ugyanolyan erővel képviselni kell.

 

Sőt, még fontosabb, hogy a Pápa azt vallja, hogy a személyes megtérésnek meg kell előznie a szociális elkötelezettséget, és így elveti a szekuláris haladást, mely elszakítja a spiritualitástól a szociális igazságosságot.  Ferenc tanítása a szív megváltoztatására hív, a lelkiismeret megvizsgálására,  mert ez a szociális reform kulcsa.   Ferenc nem annyira a „szociális igazságosság pápája”, sokkal inkább a világ lelki vezető mestere, aki emlékezteti az embereket, hogy saját lelkünk megváltoztatása nélkül,   alázat, az áldozathozatal, a lelki fegyelmezettég nélkül, pusztán kormányzati eszközökkel, nem lehet valódi szociális igazságosságot elérni.

4. “Ferenc szeretőbb lesz az Egyháztól eltávolódók iránt 

Mihelyt megválasztották Ferenc pápát, az egyházi „disszidensek” elkezdték két elődjével szembeállítva magasztalni őt, mintegy azt szuggerálva, hogy végre majd ő végrehajtja a II. Vatikáni Zsinat ígéreteit.  Azonban Ferenc pápa a II. Vatikáni Zsinatot nem a „disszidensek kartájának” tekinti, mint ahogyan Boldog II. János Pál pápa vagy Benedek pápa sem.   II. János Pál pápához és Benedek pápához hasonlóan Ferenc is erősen hangsúlyozza, hogy Jézus ismerete feltételezi az Egyházzal és a Tanítóhivatallal való teljes egységet. Nem lehet senki úgy hithű katolikus, hogy függetlenül, sajátos szabadsággal választott spiritualitást gyakorol.     Ennek következménye, hogy Ferenc pápa első tevékenysége Péter székéből az volt, hogy megerősítette Benedek kritikáját az egyházi disszidensek, így az USA Szerzetesnői Elöljárói Konferenciájának engedetlensége miatt.   S a Lumen Fidei-ben Ferenc kifejti az ortodoxia jelentését, hogy ez nem azt jelenti, hogy a katolikus tanításból kiválogatja valaki a számára tetszetőset, hanem azt, hogy teljesen elfogadja:

“Mivel egy a hit, ezért a hitet a maga tisztaságában és integritásában kell megvallani.   Éppen mert a hit tételek egymással összefüggnek, az egyik tagadása, még ha az önmagában nem is tűnik a fontosak közül valónak, az egész torzításához vezet.  A történelem során hol ezt, hol azt a hitigazságot volt könnyebb vagy nehezebb elfogadni, ezért igen fontos éberen őrizni a hit letéteményt a maga egészében. ”

5. “Ferenc szereti a világot” 

Hát ez a legnagyobb félremagyarázás. Ez azt sugallja, hogy Ferenc   könnyedséggel bánik a világgal, melyből hiányzik  az a félelem a modernségtől, ami más vallási vezetőket jellemez.    De ez nem azért van, mintha Ferenc per se (önnön magában)  szeretné a világot.  Ferenc az embereket szereti, s szeretné őket Krisztushoz vezetni, s ezért beszél gyakran az ördögről, óva int a világ kísértéseitől, sürget, hogy meneküljünk a kísértések elől. Szereti Isten teremtményét, tudja, hogy mennyire romboló az áteredő bűn, s hogy milyen könnyen vissza lehet élni a szabad akarattal.     A Pápa kedvességét és barátságosságát a világ iránt, félreérteni, Ferenc pápaságának egészét félreértelmezi.  ferenc sokkal inkább, mint mások tudja, hogí a világ bűnbe süllyes, és szenvedélyesen próbálja az új evangelizációval gyógyítani a világot.

Abban sokaknak igaza van, hogy Ferenc pápa emlékeztet XXIII János pápára, akkor is, ha ez a hasonlítgatás is könnyen tévútra szaladhat,  különösen, ha politikai szóhasználatot használnak.   Boldog János pápa sohasem volt a szó modern értelmében liberális, éppen úgy az ortodoxia harcosa volt, mint Ferenc.  S amennyiben Ferenc pápát támogatják és megértik a hívek, és sikeres lesz a vágyott reformokban, akkor a szenvedő Egyház és a megzavaradott volág hasznot fognak húzni bátorságából, erejéből, hitéből.

William Doino Jr.

Jeff J. Mitchell/Getty Images NewsA Kereszt misztériuma nagy titok az ember számára. Csak az imán és a könnyeken keresztül megközelíthető – állapította meg Ferenc pápa szombat reggeli szentmiséjén a Szent Márta Ház kápolnájában. Ezen a napon ünnepli az egyház Szent Kereszt felmagasztalását.
A Kereszt misztériumában találjuk meg az ember és az Isten történetét, amelyet az egyházatyák összegeztek a paradicsomi jó és a rossz tudás fájának illetve a kereszt fájának összehasonlításában.

A tudás fája sok rosszat eredményezett, a Kereszt fája viszont az üdvösséghez és az egészséghez vezet el bennünket, megbocsátja azt a sok rosszat. Ez az emberi történelem útja, hogy megtaláljuk a Megváltó Jézus Krisztust, aki szeretetből adja életét értünk. Isten nem azért küldte Fiát a világba, hogy elítélje azt, hanem hogy a világot üdvözítse Jézus által. A Kereszt fája mindannyiunkat megment a másik fa következményeitől. Annál a fánál kezdődött ugyanis az önelégültség, a büszkeség, a mindentudás akarásának gőgje, és az a feltevés, hogy mi vagyunk a világ egyedüli bírái. Ez az ember története: út az egyik fától a másikig – hangsúlyozta Ferenc pápa.

A Keresztben benne van Isten története is. Mondhatjuk ugyanis, hogy Istennek is van története. Fel akarta vállalni a mi történetünket, el akart kísérni bennünket azáltal, hogy emberré lett, magára vette a szolgaság körülményeit és engedelmes maradt a Kereszthalálig.
Isten ezt az utat szeretetből vállalja. Nincs rá más magyarázat. Ma a Keresztre tekintünk, az ember és Isten történetére – mondta a pápa. Nézzünk erre a Keresztre, amelyen megkóstolhatjuk az aloe keserű mézet, Jézus áldozatának keserű-édességét. De olyan nagy misztérium ez, hogy mi egyedül nem láthatjuk jól, nem érthetjük meg, csak mélyen átérezhetjük üdvözítő jellegét. Csak térdre borulva, imában és könnyek között lehet egy kicsit megérteni ezt. A könnyek visznek közelebb ehhez a misztériumhoz, a Kereszt misztériumához.

Sírás nélkül sosem lehet megérteni ezt a misztériumot – állapította meg a Szentatya. A bűnbánó ember sírása ez, a testvéreké, akik sok emberi nyomort látnak, de Jézusban látják mindezt, térdre borulva és sírva, ám sosem magányosan.

Ahhoz, hogy belépjünk e misztériumba, ami nem egy labirintus, bár ahhoz hasonlít egy kicsit, mindig szükségünk van Szűz Máriára, az anya kezére. Mária segítsen nekünk, hogy megérezzük e misztérium nagyságát és alázatosságát. Olyan édes ez, mint a méz és olyan keserű, mint az aloe. Mária kísérjen el utunkon, amelyet senki más nem járhat végig, csak mi magunk és ezt mindenkinek meg kell tennie az édesanyával, sírva és térdre borulva – zárta szombat reggeli szentbeszédét Ferenc pápa a Szent Márta Ház kápolnájában.

forrás

kép

Ferenc pápa olvasói levélben fordult a nem hívő főszerkesztőhöz

Az olasz La Repubblica napilap olvasóit nagy meglepetés érte szeptember 11-én, szerdán reggel: Ferenc pápa levelét olvashatták, amelyben a főszerkesztőnek, Scalfarinak válaszol a hittel és az ateizmussal kapcsolatos, a lapban közzétett kérdéseire. „Eljött az ideje, hogy az út egy szakaszát együtt járjuk be” – mondja.

A főszerkesztő július 7-i írásában intézett hozzá kérdéseket, leírta személyes gondolatait a hitről, majd augusztus 7-én bővebben is elmélkedett a felvetett kérdésekről. „Kedves doktor Scalfari, ha csak nagy vonalakban is, de nagy örömmel igyekszem ebben a levelemben válaszolni a La Repubblicában közölt leveleire…” – így kezdődik Ferenc pápa írása.

„Mindenképpen pozitív dolognak érzem – nemcsak a saját szempontunkból, hanem annak a társadalomnak  a szempontjából is, amelyben élünk –, hogy megállunk párbeszédet folytatni egy olyan fontos valóságról, mint a hit és ezzel kapcsolatban az igehirdetés és Jézus alakja.” Kötelesség ez a párbeszéd, amely egy paradoxonból születik meg: „a keresztény hitet, amely a fény szimbóluma, modern korunk évszázadai során azzal bélyegezték meg, hogy a babonaság sötétségét jelenti, szemben áll az értelemmel. Ily módon az egyik oldalon az Egyház és a keresztény ihletésű kultúra,  a másik oldalon a felvilágosodás jegyeit viselő modern kultúra odáig jutott, hogy megszűnt köztük a kommunikáció. Elérkezett a nyílt, előítéletektől mentes párbeszéd ideje — a II. Vatikáni Zsinat éppen ezt az időszakot nyitotta meg  —, amely megnyithatja az utat egy komoly és termékeny találkozás felé.”

Azok számára, akik a hit fényében akarják követni Jézust, Ferenc pápa elmagyarázza: „ez  a párbeszéd a hívő ember [lelke] mélyéből fakadó, nélkülözhetetlen dolog. Számomra a hit a Jézussal való találkozásból született meg.” Hozzáteszi azonban azt is, hogy az Egyház nélkül nem tudott volna találkozni Jézussal, „bár tudja, hogy az a végtelen ajándék, ami a hit, emberségünk cserépedényében van elrejtve.”

Bergoglio pápa az ateista Scalfari két kulcsfontosságú kérdésére igyekszik válaszolni: „Úgy érzem, hogy az Ön számára fontos kérdés megérteni, hogyan áll az Egyház azokhoz, akik nem osztoznak vele a Jézusban való hitben. Mindenekelőtt azt kérdezi tőlem, hogy a keresztények Istene megbocsát-e azoknak, akik nem hisznek és nem keresik a hitet. Azt mondjuk – és ez alapvető fontosságú -, hogy Isten irgalma korlátok nélküli… Aki nem hisz Istenben, annak a számára az kérdés, hogy engedelmeskedik-e saját lelkiismeretének. Aki nem hisz, az akkor követ el bűnt, ha lelkiismerete ellen cselekszik.”

„Az utolsó kérdése az, hogy amikor az ember eltűnik a föld színéről, akkor az Istenre vonatkozó gondolkodás képessége is eltűnik-e majd. Isten nem az emberi gondolkodás — legyen az bármilyen magasztos — által megteremtett elképzelés, nem függ tehát gondolkodásunktól. Egyébként pedig, ha a földön meg is szűnne az emberi élet, az ember ezzel nem szűnik meg létezni, és általunk ismeretlen módon, de a teremtett világegyetem is létezni fog vele együtt” – hangsúlyozza Ferenc pápa a La Repubblica főszerkesztőjének írt levelében.

Ferenc pápa

Magyar Kurír