A felkínált szeretetet elfogadó szeretet-válasz.

Jézus állandó emmauszi útitársunk, aki velünk együtt járja életünk útját.

Kapcsolatba lépve az ő állandó jelenlétével,engednünk kell, hogy valóságos jelenlétté alakítson;határok nélküli jelenlétté. A csendnek ebben a mélységében mindent és mindenkit belefoglalunk és Krisztus szerető tekintete elé helyezzük.

Erőt merítve a szentségimádásban kérjük, hogy Életének áramlását életünk által továbbadhassuk és így a mi jelenlétünk által az Ő Jelenléte valósuljon meg.


„Én veletek vagyok mindennap a világ végéig.” Mt 28,20

Mit jelent nekem a Szentségimádás?

A Szentségimádásban Magával az Oltáriszentséggel találkozom, Aki nem más, mint Maga Jézus. Amikor Szentségimádáson veszek részt nagyon közel érzem magamhoz az Úristent. Annyira, hogy abba még belegondolni is gyönyörűség. A Szentségimádás egy olyan csodálatos dolog, ahol szinte Jézussal eggyé válva imádkozhatok és ez nagyon jó érzés. Köszönöm az Úristennek, hogy adta nekünk ezt a fantasztikus imádkozási lehetőséget!

Virág (16 éves)
 

Ebben a tanévben templomunkban minden hónap utolsó szombatján szentségimádás lesz az esti szentmisét követően. Első alkalom november 30-án.

(kivéve májusban: mise előtt)

szentségimádásról

kép

tanúságtétel

 

2.előadás

Isten nagyon szeret minket! Fontos a napi ima – elmélkedés a Bibliáról. Azért, hogy meg tudjunk bízni Istenben. Ehhez kell, hogy ismerjük az ő jóságát! Oda kell figyelni a napi imára, Isten szeretetét megköszönni, hogy Ő mennyire szeret minket.

Mégsem tudunk felhőtlen kapcsolatot kialakítani Istennel.

Oka a félelem, bizonytalanság. Bűnök, mulasztások terhelnek minket, nem merünk közeledni Istenhez. Nem elég felismerni Isten szeretetét! A Szentlélek által törekedni kell az egyre teljesebb életre. – szívünket átadni Istennek. Jézus kegyelme nélkül nem tudunk élni ragyogó életet. Nélküle  elveszünk! A bűn értelmünket elhomályosítja, akaratunkat meggyengíti. Az édenkertben harmónia volt Istennel, embertárssal, saját magunkkal. Az első bűn következtében fellépett a félelem, bűntudat, önvád. Az első bűn következménye az áteredő bűn. Félünk Istentől, embertársainktól. Bizalmatlanok vagyunk feléjük. Az első bűntett nem tűnik olyan nagynak: ettek a jó és rossz tudásának fájáról, ami a kert közepén állt. Kert közepe: életünk középpontjába kerül a gőg! A bűn elhatalmasodott: Káin, özönvíz… . Az emberi történelem: mennyi bűn, borzalom, gonoszság… .

Kell a segítség!! Kell a rendőrség, katonaság, kórház… . DE akkor sem tudunk megálljt parancsolni!. A gonoszság nem megállítható! Az embernél erősebb hatalom áll mögötte! A bűn mögött a Sátán hatalma áll. Sokkal erősebb az embernél. Az ősbűntől kezdve Isten szíve megszakad értünk. Azért küldi Fiát személyes megváltónak. lehetőségünk van a bűntől, a Sátántól megszabadulnunk. Jézus nem csak a világ megváltója, hanem az én személyes megváltóm is!Engem is megszabadít!…

 

2.előadás anyaga:

Hanganyag: a lejátszáshoz Adobe Flash Player (9-es vagy újabb verzió) szükséges, amelynek a legfrissebb változata letölthető innen, valamint a böngészőben engedélyezni kell a JavaScriptet is.

 

Csernáth Zoltán atya

Jézus a Megváltó

 

 

Annie Johnson Flint: Isten nem ígért

 

Isten nem ígért örökké kék eget,

Életünket átszövő virágos növényeket.

Isten nem ígért napot eső nélkül,

Gond nélkül örömöt, békét jajszó nélkül.

 

De Isten erőt ígért a napra,

Munkára pihenést, fényt az utunkra,

Kegyelmet bajunkban, égi segítséget,

Nem múló részvétet, örök szeretetet.

 

Az életünkben hogyan tapasztalhatjuk meg az Úristen kegyelmét,égi segítségét legnagyobb bajainkban? Hogyan nem veszíthetjük el hitünket, ha tragédia ér minket? Erről tesz bizonyságot Tibor és Ágnes, akik ott álltak fiúk koporsójánál és ezzel még nem ért véget szenvedésük! De Isten átölelő, örök szeretetét ekkor is érzik!

 

Hanganyag: a lejátszáshoz Adobe Flash Player (9-es vagy újabb verzió) szükséges, amelynek a legfrissebb változata letölthető innen, valamint a böngészőben engedélyezni kell a JavaScriptet is.

 

vers

virág

A búcsú (indulgentia) a római katolikus Egyház kincse, amit az orthodox egyház nem ismer el, a protestáns egyházak pedig kifejezetten tagadják. Az indulgentia a bűnért járó ideigtartó büntetés elengedése. A búcsú kérdését dogmatikai szempontból vizsgálva azt látjuk, hogy a bűn alóli feloldozásra és a büntetés elengedésére a Krisztustól kapott oldás és kötés hatalma vonatkozik, a bűnök megbocsátása és a halálos bűnért járó örök büntetés elengedése a szentségi föloldozásban megy végbe – ez a bűnbánat szentsége. A bűnök megbocsátása után visszamaradnak bizonyos ideigtartó büntetések, a búcsú tulajdonképpen ezeknek az eltörlése.

 Az Egyház engedélyezi a búcsút az élők számára, mégpedig úgy, hogy lelki hatalmával közvetlenül elengedi az ideigtartó büntetést, mert az élő hívők az Egyház joghatósága alá tartoznak. A megholtak viszont már nem tartoznak az Egyház joghatósága alá, így az Egyház érettük csak könyörög (suffragium) Istenhez, hogy engedje el büntetésüket. Ezt az Egyház azért teheti meg, mert rendelkezik Krisztus és a szentek érdemeinek végtelen tárházával, melynek kincseiből mindig osztogathat. A megholtak esetében csak arra vonatkozóan létezik egyházi döntés, hogy a fölajánlott búcsú javukra válik. A tisztítótűzben szenvedő lelkek Isten szeretetében és bűneiket megbánva haltak ugyan meg, de a bűnbocsánat után is visszamaradnak bűnök (ezektől remélünk tisztulást a tisztítótűzben).

A búcsú elnyerésének feltétele a kegyelem állapota, az előírt jótettek elvégzése és legalább általános szándék a búcsú elnyerésére.

A búcsúk gyakorlata továbbá arra is tanít, hogy mily benső egység fűz össze mindnyájunkat Krisztusban, és hogy kinek-kinek természetfölötti élete milyen nagy hasznára van a többieknek: mert ezáltal a többiek is könnyebben és szorosabban tudnak egybekapcsolódni az Atyával. A búcsú gyakorlata tehát egyrészt föllobbantja bennünk a szeretetet, másrészt kitűnő gyakorlása annak, amikor Krisztusban elhunyt testvéreinken segítünk vele (Indulgentiarum Doctrina, III/9).

Egyházunknak a búcsúra vonatkozó jelenleg érvényes álláspontját az Indulgentiarum Doctrina, VI. Pál pápának 1968-ban kiadott konstitúciója tartalmazza.

Hajnal Piroska

 

 

 

2013.11.09. Lelki nap

Minden kedves fiatal és idősebb érdeklődőt szeretettel várunk november 9-én, szombaton a Pál Apostol Általános Iskola és Gimnázium kápolnájában tartandó lelki napunkra. (1173 Budapest, XVII. Pesti út 84.).

A program:

08.30 Szentmise: Szőke Lajos atya a Rákoscsaba-Újtelep Szent Erzsébet plébániatemplom plébánosa celebrálja
09.30 Dr. Kolozsváry Judit szakpszichológus: ”Egyedül vagyok? – Kapcsolatok, konfliktusok, szeretet és szerepek ” című előadása
11.10 Szünet – Agapé
11.40 Válaszadás az előadással kapcsolatban felvetődött kérdésekre

12.00 Tanúságtétel: Marton Zsuzsanna a Pál Apostol Általános Iskola és Gimnázium tanára
12.20 Ének: A Pál Apostol Általános Iskola és Gimnázium SKÓLA kórusa – Csambalikné Tóth Krisztina vezetésével

 

Jávorné dr. Kolozsváry JuditDr. Kolozsváry Judit - A sajátos ember

 

könyv

kapcsolat

 

Sokan kérdezhetik, mit jelentenek az ijesztő ábrázatúra formált és megvilágított tökök, a koponyák, szellemek és boszorkányok, amelyek a Halloween divattal kapcsolatban lépten-nyomon elénk kerülnek?!
Amerikából került át Európába, de az eredete egészen a keltákig vezethető vissza, akik Észak-Franciaország és a Brit-szigetek területén éltek. Az ő papjaik voltak a druidák. Ezek a természetimádó papok halottkultuszt gyakoroltak, és október utolsó napját a ’halál istenének’ szentelték. Hitük szerint a kelta év utolsó napján (október 31-én) az istenség megengedte, hogy az elhunytak lelkei visszatérjenek otthonaikba. A boszorkányoktól és a démonoktól való félelmükben nagy tüzeket gyújtottak, és áldozatokat mutattak be, hogy azok jóindulatát megnyerjék.

A varázslók a megfélemlített embereket kényszerítették, hogy éjfélkor adjanak nekik feláldozásra egy gyermeket. Az erre kiszemelt család ajtaja elé raktak egy kifúrt és kivilágított tököt. Ha a ház lakói nem teljesítették a kívánságot, gyilkos bosszúra számíthattak. – A gyermekáldozatot óriási szalma- vagy rőzsekötegbe kötözve elevenen égették el. 
Szokásuk volt a keltáknak az is, hogy állatbőrökkel és állatfejekkel álcázták magukat a szellemek elijesztésére. Ajándékokat készítettek az elhunyt lelkek kiengesztelésére. Szokásaikat azután is megtartották, hogy a rómaiak meghódították őket.
Az 1. században a rómaiak sok hagyományt hoztak magukkal Angliából. Az elpusztíthatatlannak tűnő pogány szokás átformálása, „keresztyénesítése” érdekében a római katolikus egyház (IV. Gergely pápa) 835-ben november elsejét “Mindenszentek ünnepének” nevezte ki, majd november másodikát a halottak napjává nyilvánította. (Mindenszentek – all hallows, az azt megelőző este pedig az „all hallows evening”. Ez rövidült le az idők során a mostani, közkeletű szóra: Halloween.)
A Halloween október 31-én, tehát éppen a római katolikus ünnep, a mindenszentek előtt van, mintegy demonstrálva azt, mily vékony is a választóvonal a pogány hagyományok és az egyházi gyakorlatok között. Amerikában a Halloweent Ír bevándorlók honosították meg 1840 körül. Rémisztő arcokat faragtak tökökből, azokat belülről gyertyával világították ki, ezzel kívánták elriasztani a gonosz szellemeket. A jelmezbe öltözés is a Halloween egyik eleme. Az ünnep klasszikus figurái közé tartoznak a szellemek, boszorkányok, fekete macskák…
A Halloween mára jelentős helyet foglal el az USA reklámiparában, de Európában is egyre népszerűbb. Az 1845 utáni évek pusztító írországi éhínsége idején a lakosok százezrei települtek át Amerikába, és a szokásaikat is vitték magukkal. Az anyaországon kívül az USA-ban és Franciaországban még ma is megtartják a régi rítusokat, noha azok lelki háttere többnyire már elhomályosult előttük. Gyerekek beöltöznek szellemnek vagy más ijesztő alaknak, töklámpással házról-házra járnak ajándékot kérve. Napjainkban tanúi vagyunk a régi-új pogányság elterjedésének.
A mai boszorkányok és varázslók épp október 31. napját tartják a legfontosabbnak. Ez az ősi kelta ünnep előestéje. Ekkor imádkoznak a halottak kelta istenéhez, az elhunytak szellemeihez, tulajdonképpen szellemidézést folytatnak.
 Nem gondolhatjuk, hogy ártatlan mókáról van szó. Úgy hírlik, hogy ma is vannak olyan sátánista szekták az USA-ban, amelyek erre az „ünnepre” gyermekeket rabolnak, és azokat ördögi rítusok keretében megölik.
Nem csupán hátborzongató szórakozás ez tehát, hanem az okkultizmus terjesztésének kísérlete, hogy az emberek az egy, igaz Isten helyett, a tiltott démonvilág felé forduljanak hitükkel.
Keresztény családok nem engedhetik, hogy gyermekeik részt vegyenek ilyen beöltözéseken, felvonulásokon, mert azzal a Sátán kultuszát támogatnák. 
Az ilyesmivel kacérkodó ember kárt szenved lelkében, meggyengül kapcsolata Istennel, aki egyedül képes arra, hogy megóvjon bennünket minden ártalmas lelki hatástól.
A keresztényeknek mindenképpen tisztában kell lenniük a következő tényekkel: Ennek a napnak a szokásai és jelképei a pogányságban és az okkultizmusban gyökereznek. 
A Halloween lényegében a boszorkányságnak és az okkultizmus más válfajainak egyik legnagyobb ünnepévé vált. A Halloween megünneplésében való részvétel közvetlenül is okkult tevékenységekhez vezethet, avagy ezekre nyitottá teheti az embert. A legkevesebb, amit a Halloweenről elmondhatunk, hogy megünneplése támogatja a pogány praktikákat és filozófiát, az animizmust (szellemhitet), a sámánizmust és a druida tanokat.
A Biblia egyértelműen jelzi, hogy az ilyen praktikák “az utolsó időkben” mérhetetlen módon elszaporodnak majd (1Tim 4,1 és Jel 9,21).
Ami elsőre oly ártatlannak tűnik, az a valóságban halálosan komoly! Az embert játékos módon csábítják el, hogy egyre nyitottabbá váljon a démoni tanok iránt, és szíve Isten felé egyre inkább megkeményedjen.
Az Ige egyértelműen figyelmeztet, hogy a legkisebb mértékben se keveredjünk bele pogány vagy okkult praktikákba.
Ha bemégy arra a földre…, ne tanuld el azokat az utálatos dolgokat… (5Móz 18,9)

Az Újszövetségben Pál apostol megdicséri a thesszalonikaiakat, amiért megtérésük után egyértelműen szakítottak a bálványimádással (1Thessz 1,9-10). Feltámadásával Jézus bizonyságát adta annak, hogy legyőzte az ördögöt és a halált (Zsid 2,14). Isten igéjéből eligazítást lelhetünk az élet nehézségei közepette. Az efézusiak ezért semmisítették meg az összes varázskönyvüket, miután hitre jutottak (ApCsel 19,18-20).

Nekünk, keresztényeknek mindazonáltal nagy a felelősségünk. Az Úr parancsának engedelmeskedve hirdetnünk kell az evangéliumot, az örömhírt. Szükséges tehát, hogy figyelmeztessük embertársainkat – adott esetben még hívő testvéreinket is – az ördög által felállított csapdákra.!!!!!

 Le kell, hogy rántsuk a maszkot, a játékos, ártatlannak tűnő, de nagy veszélyt hordozó babonákról, népszokásokról.
Az Úr adjon ehhez bölcsességet és erőt mindannyiunknak!

——-

Amúgy október 31. a reformáció ünnepe!

A reformácialtó napja több protestáns egyházban október 31-én tartott ünnepnap, annak emlékére, hogy 1517-ben ezen a napon függesztette ki Luther Márton a wittenbergi vártemplom ajtajára a bűnbocsátó levelek árusításával kapcsolatos 95 tételét. A protestáns világ azért ad hálát, mert az Úristen meg akarta tisztítani egyháza népét a sokféle tévelygéstől és babonától, a hamis hit sötétsége helyett világosságot adni a szívekbe. Ahogy Pál apostol megbízatásában olvasható: „… küldtelek, hogy nyisd meg a szemüket, hogy a sötétségből a világosságra, és a Sátán hatalmából az Istenhez térjenek, hogy a hit által megkapják bűneik bocsánatát, és örökséget nyerjenek azok között, akik megszenteltettek! (az apostolok cselekedeteiről írt könyv 26. részének 18. verse).
Isten megtérésre hív bennünket, és a démoni kötelékekből szabadulást ajándékoz Fia, Jézus Krisztus által. Forduljunk hozzá, az élet Istenéhez!
Ingo Marx írása alapján Bérczes István, ref. lelkész valamint Szivos László (evangélikus testvér) írása alapján…

reformáció napja

Halloween

kép1.

kép 2.

kép 3.

Ki legyen a lelkivezetőm? Kérjem meg a saját papunkat? Vagy egy barátot? Merjek olyanhoz fordulni, akit még nem is ismerek?

Először is érdemes tisztázni, mit is jelent a lelkivezetés. A lelkivezetőnek nem az a dolga, hogy mint valami főnök, megmondja, mit tegyünk, hanem az, hogy segítsen felismernünk és elfogadnunk Isten működését és akaratát az életünkben. A lelkivezetés folyamatos beszélgetés a hívő, a lelkivezető és a Szentlélek között arról, hogyan tudja az illető jobban megismerni, szeretni és követni Krisztust.

Másodszor, érdemes átgondolni, milyen embert keressen, aki jó lelkivezetőt keres. Objektív szempontból fontos, hogy bölcs, kiegyensúlyozott, gyakorlati érzékkel is rendelkező személy legyen, ugyanakkor jártas a hit és a lelki élet kérdéseiben. A jó lelkivezető jól tud meghallgatni másokat, mer hozzájuk őszinte lenni, mer követelni, és el tudja érni, hogy az ember saját magához mindig őszinte legyen. Nem szükséges, hogy többszörös doktor legyen, fontos viszont, hogy naivitás nélküli derű és optimizmus jellemezze. Látsszon rajta, hogy lelkesedik Isten ügyéért, és szívből dolgozzon saját megszentelődésén, hogy ne csupán elméleti alapon, hanem tapasztalatból tudjon beszélni. Szubjektív oldalról nézve olyan valaki legyen, akiben bízni tudunk – vagy mert eleve megbízunk benne, vagy mert az első néhány találkozás után könnyen, természetesen bizalmunkba tudjuk fogadni.

Harmadszor: imádkozzunk! Ne feledjük: mennyei Atyánk „tudja, mire van szükségünk, még mielőtt kérnénk.” Őszinte vágyakozásunk, hogy a lelki életben előrébb haladjunk, már maga is Isten ajándéka. Az Úr el fog vezetni ahhoz, aki segíteni tud.

Negyedszer: kezdjünk keresni! Jó, ha először egy papot próbálunk találni. Általában van valamiféle kiindulópont: egy ismerős ajánl valakit, vagy egy paptól tartalmas, jó prédikációkat hallunk vagy lelkileg tápláló gondolatokat olvasunk; egy pap sokat gyóntat, és egy-két alkalommal atyai szeretettel fogadott a gyóntatószékben. Talán már eszünkbe is jutott valaki, akit meg lehetne kérni – a plébánián… vagy egy pap barátunk… esetleg egy olyan pap, akiről hallottunk. Ha nem, akkor érdemes kérdezősködni vagy körülnézni, van-e a környéken sokak által nagyrabecsült lelkigyakorlatvezető vagy iskolai spirituális. Egy-egy nyugdíjas pap is megfontolandó jelölt lehet.

Ha töprengésünk során elsőre nem pap jut eszünkbe, hanem például egy idős világi keresztény, szerzetes vagy régi tanár, az is nagyszerű. II. János Pál első lelkivezetője – egyetemista korában – világi ember volt. Egy pap általában több saját lelki tapasztalattal és átfogóbb teológiai képzettséggel rendelkezik, ám ez nem törvényszerű. Ha találunk velünk azonos nemű világi személyt, akiben megvannak a fent leírt tulajdonságok, és vállalja lelki kísérésünket – remek.

Ha sikerült megtalálnunk a megfelelő személyt – lehet, hogy nem fog menni egyik napról a másikra -, tegyük fel neki a kérdést, vállalja-e, hogy a lelkivezetőnk legyen, vagy legalábbis megpróbál az életszentség felé terelgetni. Ne feledjük azonban: attól, hogy sikerül találnunk egy lelkivezetőt, az életünk felelős irányítói továbbra is mi magunk vagyunk. Az ember sokszor arra számít, vagy azt akarja, hogy a lelkivezető gondolkozzon és döntsön helyette. A dolog azonban nem erről szól. A lelkivezető olyan, mint egy tanácsadó. Ha nem vesszük kezünkbe a saját életünket, őszintén, a vezető iránymutatása és javaslatai iránti megfelelő nyitottsággal, akkor végül egyik lelkivezetőtől a másikhoz fogunk csapódni, s közben hiábavaló lesz minden erőfeszítésünk, hogy kényelmi zónánk elhagyása nélkül megszentelődjünk.

Forrás

 kép

 

1. előadás

Célunk,hogy a keresztény hitünk  és életünk megújuljon. Élő legyen a hitünk, legyen kapcsolatunk a Teremtő Istennel. Öröm legyen, ne csupán kötelességteljesítés legyen az ima, templomba járás. Csak a  Szentlélek által érhetjük el ezt az örömet.

Isten közelebb van, mint gondolnánk! Nem távoli, velünk van, bennünk van. Isten kapcsolatba akar lépni velünk,szeret minket. Hasonlít a szerelemhez: “Isten szerelmes belénk”.

Élő kapcsolat: fiú és lány között. Megismerik egymást, megszeretik egymást. Ha távol vannak egymástól, akkor hiányoznak egymásnak. Távollétet öröknek érzik. Vágynak arra, hogy minél többet lehessenek együtt. Minden percben együtt akarnak lenni.

Isten nem távoli!!isten szerelmes az emberbe, minden pillanatban velünk akar lenni. Isten örömet akar nekünk, önmaga életét, boldogságát akarja nekünk adni!! Meg akarja osztani életét velünk.

DE: nekünk is oda kell adni szívünket!!

Önátadás!! Enélkül nem megy!! Ez emberi viszonylatban is így van!

Emberi tulajdonság, hogy oda tudja adni a szívét a másiknak. De ez nem egyszerű!!

Az emberi kapcsolatokban megéljük a bizonytalanságot! Ezért óvatosak vagyunk. Így Istennek se merjük átadni magunkat.

Sok becsapást éltünk át életünkben, ezt átvisszük Istennel kapcsolatunkra.

Sebeket kaptunk, nem bízunk meg a másikban. Ezeknek a sebeknek gyógyulni kell, csak így tudunk Istenben bízni. Ez a bűn és következménye. Ádám és Éva csodálatos önátadásban élt egymással és Istennel is a bűn elkövetése előtt. Nem volt félelem, nem volt takargatnivaló.

A bűn elkövetése után tudatosan bujkálnak Isten elől. Öröm helyett a az önvád, bűnvád, félelem lépett be életükbe!! Nem mernek Isten felé fordulni. Félnek!!!

Isten szeretne a félelmeinktől megszabadítani. Istenre mint atyára tekintünk. Ezért küldte Jézust! Jézus életét adja barátaiért. Ha a keresztre nézünk, akkor látjuk, Isten fia életét adta érted! Tőle nem kell félni.

Jézus a kereszten széttárt karokkal ölel téged. Ennél tisztább szeretet nincsen.

Isten számára a legnagyobb fájdalom, hogy ezt a szeretet visszautasítjuk. Anya a gyermekéért mindent megtesz, de a gyermek megy a maga feje után. Anyának ez fáj.

Isten legnagyobb ajándéka a Szentlélek.

Ima: keressük meg az időt az imára!. Csak így tapasztalhatjuk meg Isten szeretetét.

Az első lépést Isten teszi meg. Elénk siet.

3 nagy akadály van bennünk, hogy ezt érzékeljük:…

 

Első előadás hanganyaga:

Hanganyag: a lejátszáshoz Adobe Flash Player (9-es vagy újabb verzió) szükséges, amelynek a legfrissebb változata letölthető innen, valamint a böngészőben engedélyezni kell a JavaScriptet is.

 

 

Csernáth Zoltán atya

kapcsolat