Szent Máté apostol és evangélista – szept. 21.

Máté evangéliumának szerzője egy a tizenkettő közül, a Máté nevű vámos. Meghívását, ezen a néven ez az evangélium írja le (Mt 9,9-13). Lukács evangéliumában a történet főszereplője Alfeus fia, Lévi (Lk 5,27-32).

Neve, a görög Matthaios (latin Mattheus) a héber Mattatijah (Mattatjahu, rövid formája Mattaj) név görögösített formája, jelentése „Isten ajándéka”. A Lukácsnál szereplő Lévi név feltehetőleg a levita megjelölés személynévvé alakult formája, vagyis az apostol teljes neve „Máté, Alfeus fia, a levita”.

„Amikor Jézus továbbment, látott egy Máté nevű embert, amint ott ült a vámnál. Szólt neki: „Kövess engem!” Az felállt és követte. Amikor később vendégül látta házában, sok vámos meg bűnös jött oda, s Jézussal és tanítványaival együtt asztalhoz telepedett. Ezt látva a farizeusok megkérdezték tanítványaitól: Miért eszik mesteretek vámosokkal és bűnösökkel? Jézus meghallotta és így válaszolt: „Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Menjetek és tanuljátok meg, mit jelent: Irgalmasságot akarok, nem áldozatot. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket.” (Máté 9,9-13)

A kis-ázsiai Hieropolisz püspöke, Papiasz a legrégebbi tanúja annak a hagyománynak, amely az evangélium szerzőségét a megtért vámosnak, Máténak tulajdonítja (Kr. u. II. század). Igen valószínűnek látszik, hogy a megtért vámszedő írástudó ember lévén olvasni tudta az ószövetségi könyveket, s a jézusi tanításokat hallgatva azokból még Jézus életében jegyzeteket készített. Szent Iréneusz állította először, hogy Máté evangéliuma a legősibb a négy evangélium között (Kr. u. 180).  Máté, aki Krisztus legszűkebb tanítványi körébe tartozott lejegyezte az Úr mondásait, beszédeit, tanításait, mint beszéd és tanításgyűjteményt rendszerezte és továbbadta, s később ebből a gyűjteményből bontakozhatott ki mai formájában maga az evangélium. Máté személyére utaló jellegzetesség, hogy ebben az evangéliumban több pénznem is szerepel, s a számok mindig pontosak!

Életének eseményeiről nagyon kevés történetileg hitelesnek tekinthető adat maradt fenn. Feltehetően Kafarnaumban, a Galileai-tó partján született (Kr. e. 10 körül). Euszébiosz püspök Egyháztörténetében lejegyzi, hogy mielőtt Máté elindult a pogányok közé, Palesztinában héberül hirdette az evangéliumot. A keresztény hagyomány szerint Etiópiába ment, ahol a királynő kincstárnoka felkarolta, s amikor a királynő fia meghalt, Máté feltámasztotta őt. Az uralkodó ezután támogatta Máté igehirdetését.

Etiópiában halt mártírhalált, egyes források szerint az oltárnál imádkozó Mátét a király parancsára leszúrták, egy másik legenda szerint máglyán szenvedett mártírhalált. Sírját Salerno városában őrzik.

Jelképe: angyal (aki az evangélium megírására inspirálja).

Hajnal Piroska

(Szentek élete, A keresztény művészet lexikona, Farkasfalvy Dénes: Bevezetés az újszövetségi Szentírás könyveihez, Bp., é.n.)

kép1 (Caravaggio: Máté elhívása)

kép2 (Guido Reni: Szent Máté evangélista és az angyal)

kép3 (Caravaggio: Szent Máté mártíromsága)

kép4 (Ismeretlen reneszánsz festő: Szent Máté evangélista, Windsor)