A turizmus jelentősége

A vakáció időszaka az utazást, az ünnepet és a pihenést juttatja eszünkbe – olvasható a jezsuiták Civiltà Cattolica című folyóirata július 21-én megjelent számának cikkében. Sokaknak a mindennapokból való menekülést, míg másoknak felfedezést, ismeretszerzést jelent, de valahol mindenkinek a várva várt örömteli napokat hozza el.

A Bibliában is találunk utalást az utazásra: „Aki sokat utazott, annak gazdag a tudása, a tapasztalt férfi értelmesen beszél. Keveset tud, aki semmit sem tapasztalt, de aki sokat járt-kelt, nagy tudást szerzett” (Sir 34,9–11). A bibliai ember elismeri a pihenés időszakának termékenységét, amely segít a mindennapok átváltoztatásában is: „Amíg úton voltam, igen sokat láttam, többet, mint amennyit el tudnék mondani” (Sir 34,11).

A vakáció lehetőséget ad új emberek és hagyományok megismerésére; elősegíti a természettel való szorosabb kapcsolatot, a vendégszeretet és a tolerancia értékeinek felismerését; lehetőséget nyújt saját magunkkal, illetve családunkkal, barátainkkal való kötelékünk elmélyítésére. Sokszor azonban bumerángként is hathat: vagyis amikor a szabadidőt nem az emberiességben való fejlődésre, hanem az elembertelenedésre fordítják. A mértéket nem ismerő fogyasztás, a hedonizmus, vagyis kizárólagos örömszerzés a kizsákmányolásra, a szegényebb kultúrák megkárosítására vezethet – hangsúlyozza Francesco Occhietta.

A turizmus ma a legnagyobb iparágnak számít; világsterte mintegy 127 millió embert munkáltat, 1 milliárd turistát lát el évente. A turizmusra azonban a Föld mintegy 20 országa lakosainak nyílik lehetősége, köztük is a közép- és felső rétegek számára – tárja fel a szerző.

Ennek kapcsán kifejti: nem szabad megfeledkezni arról, hogy a vakáció együtt jár a felelősségteljes és helyes magatartással, továbbá az erőforrások (a talaj, az energia és a víz) kiegyensúlyozott felhasználásával. Nagy figyelmet kell fordítani a szennyezés elkerülésére, a helyi szokások tiszteletben tartására, a szabályok megszegésével járó turizmus bejelentésére. Sürgőssé vált olyan turizmus fejlesztése, amely figyelemmel van a környezetre, a természetre és látogatott területen élő népességre egyaránt.

A vakációnak tehát társadalmi és etikai értéke is van – emeli ki a jezsuita cikkíró. Ismerteti: az ENSZ közgyűlése által létrehozott Környezet és Fejlődés Világbizottság 1987-es dokumentuma „fenntartható” jelzővel illette azon turizmust, amely kielégíti a mai nemzedék igényeit, és figyel a jövő nemzedékek hasonló elvárásaira. Arra kérik a kirándulóktól, hogy tiszteljék a meglátogatott terület kulturális, társadalmi és természeti dimenzióit.

Az Egyház is csatlakozik a szeptember 27-én esedékes turizmus világnapjához, spirituális jelentéssel kiegészítve azt, a Szentatya üzenete által. A turista alkalmazkodása a kultúrához lehetővé teszi az Egyház számára a személy tiszteletben tartására épülő párbeszédet, kizárva annak veszélyét, hogy a kultúra egyszerűen csak az érdeklődés tárgyává válik. A vakáció ugyanis lehetőséget ad a párbeszédre a más vallású hívekkel, amelynek során a keresztény ember a tanúságtételre hivatott hitéről magatartásával, bölcsességével, tisztelettudásával. A turizmus kivételes lehetőség a népek és a személyek fejlődése szempontjából, amely kölcsönös tiszteletadással kell, hogy járjon a népek és kultúrák között – emeli ki XVI. Benedek gondolatai kapcsán a Civiltá Cattolica jezsuita folyóiratban megjelent cikkében Francesco Occhietta SJ.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír