Bartal Klári: Az áldozat

Hogy vére folyott, nem kímélték,
Ütötték, verték, ahol érték,
Kigúnyolták és megalázták,
Nem fogta senki sem a pártját,
Elítélte a saját népe,
Kiért folyt vére, verítéke,
S ő mégis, mégis megbocsátott.
Ereje fogytán nem kiáltott,
Csak nézett fel a magas égre,
Suttogó szavát ő sem értve:
“Uram, ki mindezt látva látod,
Népemnek Te is megbocsátod?
Ne büntesd nagyon vakságáért,
Egy nemzetet pár rongy fiáért!”
Az Öregisten rámosolygott:
“Fiam, a néped a Te sorsod!”