Egység a Szentháromságban
Az ember Isten képére teremtetett. Isten pedig Szentháromság. Éppen ezért mindaz, ami a Szentháromság életében megtalálható, annak ott kell lennie az emberiség életében is. Magunktól nem tudunk rájönni, sem a tényére, sem a hogyanjára. De Isten kinyilatkoztatta nekünk. Jézus beszél az Atyáról személyes, gazdasági, politikai és kulturális szinten egyaránt. Ha mégsincs ott, akkor az az emberiség szegénységi bizonyítványa, a Szentháromság Egyistentől való eltávolodásának a jele, mutatkozzék ez akár a gazdasági, szociális emberi kapcsolatok, akár a teológia területén. Ha nem látszik ezeken a területeken az emberiség Istenhez tartozása, ha nem tükröződik ezekben a Szentháromság képiség, akkor nagy megtérésre és megújulásra van szüksége az emberiségnek.
A Szentháromság titka önmagában felfoghatatlan a Szentlélekről, és hármuk kapcsolatáról. Ennek alapján mi is beszélhetünk, elmélkedhetünk róla, bár a puszta beszéd önmagában veszélyeket is rejt magában. A Krisztus Követésében szerepel ez a mellbevágó mondat: mit használ neked ha magasröptű dolgokat tudsz mondani a Szentháromságról, de ugyanakkor nem vagy tetszésére a Szentháromságnak.
Jézusban kinyilatkoztatta magát nekünk a Szentháromság egy Isten, elmélkedhetünk, és beszélhetünk is róla. Róla szól az egész teremtett világ. A világ szentháromságosan van felépítve.
A Szentháromság egyszerre egy is, és három is. Egy természet, három személy. De ez a három személy áthatja egymást olyannyira, hogy egyik a másikban él, kölcsönösen jelen van a másikban, anélkül, hogy elnyomná azt.
Különféle szavazó testületeket úgy alkotnak meg, úgy állapítják meg azok létszámát (kisebb testületeknél háromban, vagy ötben, vagy gondoljunk a parlamenti demokráciákra), hogy szavazás esetén kialakulhasson egy többség, ez a többség leszavazhassa a kisebbséget. A Szentháromságban egyáltalán nem erről van szó. A Szentháromság személyei nem leszavazni akarják egymást. Semmi sincs távolabb tőlük mint ez a leszavazás, vagy egymás akadályozása.
Ők egyet akarnak, olyan mély az egységük, hogy jelen vannak egymásban, egymás legmélyebb kölcsönös tiszteletben tartásával. Mindhárom isteni személy akkor önmaga, ha ő a másik. Vagyis egységről van szó a különbözőségben, az egyik személy „bennlakozásáról” a másikban. Egymásban lakozás ez keveredés megosztottság és és a másik önállóságának a feladása nélkül.
Ez az egység, egymásban lakozás a Szentháromság egyik fontos jellemzője. Mi biztosítja ezt az egységet, hogyan valósul meg ez az egység? A szeretetben. És ez a szeretet oly erőteljes, hogy megszemélyesül. A Fiú az Atya gondolata. A Szentlélek az Atya és a Fiú szeretete. A Szentháromság boldogsága, hogy Önmagában is képes gyönyörködni, önmaga szemlélése teljesen kielégíti, ez mindent magában foglal, mindent létrehoz: lelkeket, világokat, teremtményeket.
Az egész világmindenség a Szentháromság teremtménye. Bár a világ különbözik tőle, mégis körülfogja, átjárja az egész Szentháromság, élteti és egyetlen egységet alkot vele.
A Szentháromság – jóllehet három különálló Személy – csak egyetlen egy akarattal rendelkezik. (Ez az) akarat mindig szereti az egységet, és egyesít. Mindig szeretetteljes, a szeretet az egyik isteni Személyből a másikba oda-vissza áramlik. (Ezeket az isteni Személyeket) a szeretet köti össze, a szeretet valósítja meg Szentháromság személyein belül és a világban is az egységet.
Az embernek is a Szentháromság életét kell élnie, Istennel, a többi emberel és az egész teremtett világgal egységben kell élnie. Mit jelent ez az egység az ember szintjén? Amint mindenkiben megvan a képesség, hogy azonosuljon önmagával, megvan az a képessége is, hogy mintegy behatolva a másik bensejébe, „élje a másikat”, hogy azonosuljon vele, hogy – amennyire ez csak lehetséges – a másik legyen. Ezt a viszonyt, ezt az egymással való egységet kell nekünk is élnünk, amely tökéletesen a Szentháromság Személyei között létezik: egység a különbözőségben, az egyiknek „bennlakozása” a másikban. Élni ily módon kölcsönös egymást hordozó, egymást átélő, szerető kapcsolatainkban, nemcsak a személyek egymás közt, hanem csoportok, intézmények, egyházak, nemzetek is egyetlen szeretetteljes egységben.
De éppen ez az egység, egymásban élés hiányzik ma a világból. Innen ered a sok baj, ami tönkreteheti a földet. Eltérítik a lelkeket Központjuktól. Innen származik minden szerencsétlenség, amelyet sirat az elbukott emberiség. Bukásának sarkalatos pontja, forrása az, hogy elszakadva él a Szentháromsággal való egységtől: tévtanokban, a vélemények felfuvalkodottságában, a vallásfelekezetek sokaságában, a megoszlások ködében és sötétségében. A világ azon a napon menekül meg, amikor visszatér középpontjához, a Szentháromságban való egységhez. Ezen kell szüntelenül munkálkodnunk. És ennek a megvalósulásáért imádkozzunk ezen a mai ünnepen!
