Elsőáldozók befogadása

A BEFOGADÁS szertartása

Az elsőáldozásra készülők eljutottak a vágyig, hogy szeretnék Krisztusnak és az Egyháznak adni életüket.Választottak kezest, aki ebben az évben támogatja a felkészülésben, és választottak Igét a Szentírásból, amelyet útmutatójuk lesz a következő időre. Az ige választása feltételezi, hogy a jelöltnek már van ismerete a Szentírásról,és a  katekumenek biztatást kaptak, hogy magukban is olvassák a Szentírást.

Az egyház katekumenné keni őket, ami azt jelenti, hogy belépnek a szentségekre készülők közé. Az evangélium után került sor erre a szertartásra.

Ki a katekumen? Jelölt a szentségek vételére. Az első időktől kezdve a katekument az egyház már tagjának (a hit, a szentség jelöltjének) tekinti. Ettől a naptól  tehát ők is egy új módon a keresztények közösségéhez tartoznak, s úton vannak a keresztség , és az Eucharisztia vétele felé, amelyek által véglegesen az egyház felnőtt tagjai lesznek. Ezért mondjuk, hogy  befogadja őket az egyház közössége.

Az egyház a pap által  megjelöli őket a kereszt jelével, hiszen  Krisztus jelében akartnak élni ezentúl.  A felkenés ősi jel: királyokat, prófétákat, küldötteket, lovagokat kentek fel…

Az egyház ősi gyakorlata volt, hogy a kezesek nemcsak “kezeskedtek” egy hit iránt érdeklődő megbízhatóságáról az üldöztetések idején, hanem a katekumenek legelső támaszai, baráti tanácsadói, kissé vagy teljességgel lelki vezetői voltak. Az elmúlt századokban a keresztszülőség sajnálatosan formális szereppé vált. (Bár néhol a mai napig megőrizte lényegi — lelki támogatói — szerepét.) A kezesek ma ismét azt a szép feladatot vállalják: hogy segítségére lesznek a katekumennek lelki előrehaladásában: figyelnek rá, támogatják ha lelki krízisbe kerül, mellette állnak szóval, imával, példával. Ehhez a nagy feladathoz adjon nektek erőt a Szentlélek!

A misén Endre atya  jelenlevő közösség meghívta, mivel az ősegyház korától kezdve, és ma újra, az egyházi-plébániai közösségek két okból ünneplik együtt a katekumenekkel lelki előrehaladásuk lépéseit.

—  Hogy velük örüljenek, imádkozzanak értük, hordozzák őket, magukénak tudják őket.

— Hogy velük együtt évről évre maguk is átéljék megkereszteltségük titkát és ennek nagyságát. Bizony mi régi keresztények tudjuk, mennyi a hiba és a gyengeség bennünk, s mennyire rászorulunk a folytonos megújulásra. Legyen a katekumenátus meghívás mindannyiunk számára. Hogy a hitjelöltekkel együtt megújítsuk odaadottságukat; s hogy így új teljességgel megélt kereszténységünkkel támogatói és példái lehessünk a szentségekre készülőknek!

képek a befogadásról

Befogadási mise végén a Zuzmó közösség kedveskedett egy kis darabbal a gyerekeknek, és természetesen az ajándék sem maradt el.

Mikulásról képek