Egyéb Ferenc pápa homíliája az Irgalmasság évét megnyitó szentmisén 2015. december 9. szerda / Ferenc pápa az irgalmasság kapujában Ferenc pápa homíliájában három témát érintett. Az első téma a kegyelemmel teljes Máriában szemléli az Isten művét, mely képes átformálni a szívet és azt igazi örömre nyitja meg. A második a szent kapura tekint, melyen átlépve a hívő emberek Isten irgalmas szeretetében részesülnek. A harmadik gondolat a II. Vatikáni Zsinatot méltatja, melyen a zsinat atyák ötven évvel ezelőtt megnyitották az egyház kapuját a kortárs világ felé. A Szentkapu az isteni kegyelem elsőségét hangsúlyozza Ferenc pápa a homília bevezetőjében „a szentkapu megnyitásának egyszerű és erőteljesen jelképes gesztusáról szólt, mely Isten Igéje fényében a kegyelem elsőségét hangsúlyozza. Így lép az Isten, Gábor angyal üzenetén keresztül ahhoz a fiatal lányhoz, aki meglepetésén és zavarán túl, örömre szóló felhívást érez azért, amit az Isten benne művelt, aki a kegyelmébe burkolta és így tette méltóvá arra, hogy Krisztus anyja legyen. Amikor Gábor angyal belép Mária házába – a legmélyebb titok, mely az értelem minden képességét meghaladja – az öröm, a hit és az Isten Szavára hagyatkozás forrása lesz az ő számára. Az Isten kegyelme ugyanis át tudja alakítani az ember szívét és képessé teszi őt arra, hogy olyan nagy dolgot műveljen, mely átalakítja az emberiség történelmét” – hangsúlyozta a pápa. Az Isten szeretete megelőz, elővételez és üdvözít „A Szeplőtelen Fogantatás ünnepe kifejezésre juttatja Isten szeretetének a nagyságát. Ő nemcsak az, aki megbocsátja a bűnöket, hanem Máriában eljut az eredeti bűn megelőzéséig, amit minden ember magával hoz, amikor belép ebbe a világba. Az Isten szeretete megelőz, elővételez és üdvözít. A bűn történetének a kezdete az Édenkertben, az üdvösséget hozó szeretetben oldódik fel. A Teremtés könyvének a szavai a hétköznapi tapasztalatra utalnak, amit a személyes életünkben fedezünk fel. Állandóan kísért az engedetlenség, mely abban ölt testet, hogy mi akarjuk megtervezni az életünket, függetlenül az Isten akaratától. Ez az az ellenséges lelkület, mely mindig megkísérli rávenni az ember életét, hogy szálljon szemben az Isten tervével. És mégis, a bűn története is csak a megbocsátásra kész szeretet fényében érthető. Ha minden a bűnbe taszítva maradna, akkor a legreménytelenebbek lennénk a teremtmények között, miközben Krisztus szeretete győzelmének ígérete magába foglal mindent az Atya irgalmasságában. Isten most hallgatott Igéje nem hagy kétséget efelől” – állapította meg a pápa. „A Szeplőtelen Szűz számunkra ennek az ígéretnek és a beteljesülésének a kiválasztott tanúja”. Olyan Év lesz ez, melyben gyarapítja az irgalmasságban való meggyőződésünket „Ez a rendkívüli szentév maga is a kegyelem adománya. Átlépni a kapun azt jelenti, hogy felfedezzük az Atya irgalmasságának a mélységét, aki mindenkit befogad és személyesen jön mindnyájunk elé. Olyan Év lesz ez, melyben gyarapítja az irgalmasságban való meggyőződésünket. Mennyire rosszul értelmezzük az Istent és a kegyelmét, amikor elsősorban azt állítjuk, hogy a bűnösöket megbünteti az ítélete, ahelyett hogy ezzel szembeállítanánk azt, hogy az irgalma megbocsátja a bűnöket. Valóban így van ez!” – állapította meg a pápa. „Az irgalmasságot az ítélet elé kell helyeznünk és az Isten ítéletét minden esetben az irgalmassága fényében kell szemlélnünk. A Szentkapun való átlépés éreztesse meg velünk, hogy részesei vagyunk a szeretet e titkának. Hagyjuk el a félem és szorongás minden formáját, mert ez nem illik ahhoz, akit szeretnek. Éljük inkább a kegyelemmel való találkozás örömét, mely mindent átalakít”. A Zsinat találkozás volt az zátonyok közül kilépő egyház és az emberek között „Amikor ma átlépünk a Szentkapun – folytatta a pápa – egy másik kapuról is szeretnénk megemlékezni, melyet ötven évvel ezelőtt a II. Vatikáni Zsinat atyái nyitottak meg a világ felé. Az évforduló kapcsán nemcsak a zsinati dokumentumok gazdagságára emlékezünk, melyek a napjainkig menően lehetővé teszik a hitben tett nagy előrehaladást. Elsősorban azért, mert a zsinat egy találkozás volt. Igazi találkozás az egyház és korunk emberei között, melyet a Szentlélek ereje pecsételt meg, mely arra indította az egyházat, hogy előjöjjön a zátonyok közül, ahová sok évre önmagába zárkózott, hogy végre lelkesen újrakezdje a missziós útját. Újrakezdése volt ez egy olyan útnak, mely elébe megy az embereknek oda, ahol élnek, a városokba, az otthonaikba, a munkahelyekre, bárhol, ahol ember van, az egyház arra hivatott, hogy elérje őt, azért hogy elvigye neki az evangélium örömét. Egy missziós indítás ez, melyet ezen évtizedek után ugyanolyan erővel és lelkesedéssel veszünk elő. A jubileum indít bennünket erre a nyitásra és arra kötelez, hogy ne hanyagoljuk el a II. Vatikáni Zsinat szellemét, a Szamaritánus szellemét, amire VI. Pál emlékeztetett bennünket a zsinat lezárásakor. A Szentkapun való keresztülhaladás kötelezzen el bennünket, hogy tegyünk magunkévá a jó szamaritánus irgalmasságát” – zárta homíliáját Ferenc pápa a Szeplőtelen Fogantatás ünnepének a szentmiséjén. forrás
Ferenc pápa homíliájában három témát érintett. Az első téma a kegyelemmel teljes Máriában szemléli az Isten művét, mely képes átformálni a szívet és azt igazi örömre nyitja meg. A második a szent kapura tekint, melyen átlépve a hívő emberek Isten irgalmas szeretetében részesülnek. A harmadik gondolat a II. Vatikáni Zsinatot méltatja, melyen a zsinat atyák ötven évvel ezelőtt megnyitották az egyház kapuját a kortárs világ felé. A Szentkapu az isteni kegyelem elsőségét hangsúlyozza Ferenc pápa a homília bevezetőjében „a szentkapu megnyitásának egyszerű és erőteljesen jelképes gesztusáról szólt, mely Isten Igéje fényében a kegyelem elsőségét hangsúlyozza. Így lép az Isten, Gábor angyal üzenetén keresztül ahhoz a fiatal lányhoz, aki meglepetésén és zavarán túl, örömre szóló felhívást érez azért, amit az Isten benne művelt, aki a kegyelmébe burkolta és így tette méltóvá arra, hogy Krisztus anyja legyen. Amikor Gábor angyal belép Mária házába – a legmélyebb titok, mely az értelem minden képességét meghaladja – az öröm, a hit és az Isten Szavára hagyatkozás forrása lesz az ő számára. Az Isten kegyelme ugyanis át tudja alakítani az ember szívét és képessé teszi őt arra, hogy olyan nagy dolgot műveljen, mely átalakítja az emberiség történelmét” – hangsúlyozta a pápa. Az Isten szeretete megelőz, elővételez és üdvözít „A Szeplőtelen Fogantatás ünnepe kifejezésre juttatja Isten szeretetének a nagyságát. Ő nemcsak az, aki megbocsátja a bűnöket, hanem Máriában eljut az eredeti bűn megelőzéséig, amit minden ember magával hoz, amikor belép ebbe a világba. Az Isten szeretete megelőz, elővételez és üdvözít. A bűn történetének a kezdete az Édenkertben, az üdvösséget hozó szeretetben oldódik fel. A Teremtés könyvének a szavai a hétköznapi tapasztalatra utalnak, amit a személyes életünkben fedezünk fel. Állandóan kísért az engedetlenség, mely abban ölt testet, hogy mi akarjuk megtervezni az életünket, függetlenül az Isten akaratától. Ez az az ellenséges lelkület, mely mindig megkísérli rávenni az ember életét, hogy szálljon szemben az Isten tervével. És mégis, a bűn története is csak a megbocsátásra kész szeretet fényében érthető. Ha minden a bűnbe taszítva maradna, akkor a legreménytelenebbek lennénk a teremtmények között, miközben Krisztus szeretete győzelmének ígérete magába foglal mindent az Atya irgalmasságában. Isten most hallgatott Igéje nem hagy kétséget efelől” – állapította meg a pápa. „A Szeplőtelen Szűz számunkra ennek az ígéretnek és a beteljesülésének a kiválasztott tanúja”. Olyan Év lesz ez, melyben gyarapítja az irgalmasságban való meggyőződésünket „Ez a rendkívüli szentév maga is a kegyelem adománya. Átlépni a kapun azt jelenti, hogy felfedezzük az Atya irgalmasságának a mélységét, aki mindenkit befogad és személyesen jön mindnyájunk elé. Olyan Év lesz ez, melyben gyarapítja az irgalmasságban való meggyőződésünket. Mennyire rosszul értelmezzük az Istent és a kegyelmét, amikor elsősorban azt állítjuk, hogy a bűnösöket megbünteti az ítélete, ahelyett hogy ezzel szembeállítanánk azt, hogy az irgalma megbocsátja a bűnöket. Valóban így van ez!” – állapította meg a pápa. „Az irgalmasságot az ítélet elé kell helyeznünk és az Isten ítéletét minden esetben az irgalmassága fényében kell szemlélnünk. A Szentkapun való átlépés éreztesse meg velünk, hogy részesei vagyunk a szeretet e titkának. Hagyjuk el a félem és szorongás minden formáját, mert ez nem illik ahhoz, akit szeretnek. Éljük inkább a kegyelemmel való találkozás örömét, mely mindent átalakít”. A Zsinat találkozás volt az zátonyok közül kilépő egyház és az emberek között „Amikor ma átlépünk a Szentkapun – folytatta a pápa – egy másik kapuról is szeretnénk megemlékezni, melyet ötven évvel ezelőtt a II. Vatikáni Zsinat atyái nyitottak meg a világ felé. Az évforduló kapcsán nemcsak a zsinati dokumentumok gazdagságára emlékezünk, melyek a napjainkig menően lehetővé teszik a hitben tett nagy előrehaladást. Elsősorban azért, mert a zsinat egy találkozás volt. Igazi találkozás az egyház és korunk emberei között, melyet a Szentlélek ereje pecsételt meg, mely arra indította az egyházat, hogy előjöjjön a zátonyok közül, ahová sok évre önmagába zárkózott, hogy végre lelkesen újrakezdje a missziós útját. Újrakezdése volt ez egy olyan útnak, mely elébe megy az embereknek oda, ahol élnek, a városokba, az otthonaikba, a munkahelyekre, bárhol, ahol ember van, az egyház arra hivatott, hogy elérje őt, azért hogy elvigye neki az evangélium örömét. Egy missziós indítás ez, melyet ezen évtizedek után ugyanolyan erővel és lelkesedéssel veszünk elő. A jubileum indít bennünket erre a nyitásra és arra kötelez, hogy ne hanyagoljuk el a II. Vatikáni Zsinat szellemét, a Szamaritánus szellemét, amire VI. Pál emlékeztetett bennünket a zsinat lezárásakor. A Szentkapun való keresztülhaladás kötelezzen el bennünket, hogy tegyünk magunkévá a jó szamaritánus irgalmasságát” – zárta homíliáját Ferenc pápa a Szeplőtelen Fogantatás ünnepének a szentmiséjén.
