Ferenc pápa szárnyai

Sok csalódott, megtört, pesszimista ember él jelenleg e világon! Azoknak, akik nem látnak kiutat a fojtogató válságokból, de igazából minden egyes embernek hatalmas bátorítást, lendületet adhat egyházunk nemrég megválasztott legfőbb elöljárója, Ferenc Pápa. Számomra ő egyértelműen a reménység pápája, a holnapba vezető út embere! Argentínából nagy alázattal jött közénk és mindannyiunknak két szép szárnyat hozott ajándékba, két evangéliumi ősi szárnyat, melyet szeretettel megoszt velünk. Ezekkel a szárnyakkal mellyel ő maga is kitört a távoli latin-amerikai külváros nyomorából, mi is kitörhetünk a fojtogató krízisekből, társadalmainkat széttépő feszültségekből egy tágas, mindannyiunknak otthont, békét kínáló új világba.

Melyek ezek az evangéliumi, ősi és mégis a ma embere számára elengedhetetlen szárnyak?

1. Egyszerűsége, természetessége. Ferenc pápának jó az a réz mellkereszt mit segédpüspöki kinevezésekor kapott, jó a kopott, régi cipő, az a szállás ahol mások is laknak, nem kell a palota, a luxus, a pazarló gazdaság! Nem kell neki sem, de nekünk sem, mert nem az anyagiakban való dúskálás teszi boldoggá vagy jobbá az emberiséget! Sőt egyenesen Jézus figyelmeztet: A gazdagoknak nehéz bejutni a mennyek országába!

Az emberiség szárnyalása újból és újból csillogó anyagi kincsek birtoklásába, tobzódó fogyasztás mocsarába süllyed, és ilyenkor krízisek, háborúk, véres forradalmak tépik ezer darabba a társadalmat. Aztán jön valaki és felemeli a názáreti egyszerű ács fiának a zászlaját, kibontja a természetes egyszerűség szárnyát és magasba emelkedik.

Bizakodó vagyok, hiszem, hogy eljön az az idő – s talán már itt is van, – amikor nagyon megfogjuk nézni, hogy mit birtokolunk. Igen, ahogyan most a táplálkozásban tudatosan visszafogjuk magunkat és nem kövér, húsos falatokat, hanem kevés, egyszerű ételeket fogyasztunk, ugyanúgy mérlegelni fogjuk azt is, hogy milyen anyagi javak után nyújtjuk ki kezünket. Miért tennénk ki testünket elhízásnak,időnap előtti betegségeknek, pusztulásnak? Miért pazarolnánk földi életünket fölösleges lim – lomok gyűjtögetésére, azok fárasztó  őrzésére, hurcolására? Mi vagyok én múzeumőr, raktáros? Jó nekem az, ha az anyagi dolgaimért rettegnem kell, ha a rámnehezedő adók, terhek alatt roskadozom? Egy kis kertes ház, néhány ruha, edény és hatalmas szabadság, ez az amire vágyunk mindannyian! Miért hurcolnék magammal lihegve hatalmas koffereket, repülésemet visszafogó zsákokat? Ne gyűjtsetek e földön olyan kincseket – mondja a mi mesterünk Jézus Krisztus, – amelyeket a moly szétrág és a rozsda megemészt!  Ahogyan a fékezhetetlen táplálkozás tönkretesz és megöl, hiszem, hogy a nyakló nélküli vásárlás, birtoklás lehúz, szellemi, lelki és fizikai életünket időnap előtt kioltja!

Igen, van remény! Lám, eljött az az idő amikor a fizikailag szikár test a kívánatos, és a súlyos kilók alatt görnyedő hájas alakok jogosan szégyenkeznek. Hiszem, hogy ugyanúgy a fölösleges luxusban, gazdagságban szétfolyó nagy házak lakói is hiteltelenné válnak és szégyellni fogják magukat, mert a bizalmat és az elismerést azok fogják kapni kik szerényen, egyszerűen élnek és javaikat megosszák testvéreikkel. Az, hogy egy egyszerű tömegközlekedéssel érkező főpapot választottak pápává ki szerényen az egyházunk koldusának a nevét a Ferencet választotta, és nem egy nagy luxusautóval érkező bíborost, az már üzenet, jelzés a gazdagoknak, hogy új szelek fújnak. Csak néhány bíboros döntött?! Lehet, de döntésük mögött hiszem, hogy ott volt több mint egy milliárd keresztény imája, őszinte vágya és a Szent Lélek mindent megújító, áldó jelenléte! Úgy gondolom, hogy Ferenc pápa szelíd, szónélküli élete és az a hatalmas népszerűség mely ezt az életformát övezi, sok gazdag embert elgondolkoztat. Hiszem, hogy bankárok, politikusok, de miért ne mondanánk ki papok, főpapok, kezdik magukat rosszul érezni a fényűző palotáikban, luxus ruháikban, sok fogásos vacsoráik mellett. Ferenc pápa szónélkül is tanít azzal, hogy ő maga csak annyit tesz a tányérjába amennyi neki elég, azt mondja te se végy többet  -még ha megtehetnéd is- mind amennyi jólesik, és a többit oszd meg testvéreiddel. A gondviselő Isten bőségesen kirendeli mindazt mire szükségünk van, csak mi jó testvérek módjára osszuk szépen el, annyit vegyen mindenki mindenből magának, amennyire szüksége van. Imádkozom, hogy a szegény, egyszerű názáreti ács fia, Jézus Krisztus, és az ő legkisebb szolgája Szent Ferenc vezessék e bölcs mértékletesség útján Ferenc pápát, hogy nekünk is tudja megtanítani, hogy milyen édes, gyönyörűséges az anyagiaktól való igazi szabadság.

2. A másik nagyon hatalmas szárny melyet Ferenc pápa mindannyiunknak hozott: a becsületes, tisztességes munka, Isten adta feladataink szorgalmas végzése!

Lám, egy egyszerű Argentin vasúti munkás fia becsületes, kitartó munkával a világ legfontosabb székébe ülhetett! Egy imádkozó, dolgozó szerzetesből nemcsak főpásztor, hanem a világegyház legfőbb elöljárója lesz, s nem mert kapzsi nagyurak csalafintán összeesküdtek, hanem mert a jó Isten a kicsinyeket felemeli és a gazdagokat megalázza és elküldi üres kézzel. Szorgalmas, tevékeny élete nem ért véget azzal, hogy megválasztották pápává, hanem azt látjuk, hogy bölcsen társakat gyűjt maga mellé és kemény munkával elkezdi Egyházunk megújítását. Igen, Jorge Mario Bergoglio dolgozott keményen és most mint Ferenc pápa is nap mind nap keményen dolgozik, mert hiszi, hogy ezen a földön egyedül Isten irgalmas szeretete, türelme végtelen, minden más véges, és ami véges azt a véges ember becsületes munkával meg is tudja újítani. Ferenc pápa mindennap dolgozik, végzi azt a feladatot melyet Isten rábízott, melyre nagycsaládja az Egyház felkérte. Természetesen az a szép, hogy nem csak prédikál meg kormányozza a világegyházat, hanem az egyszerű feladatokat sem utasítja vissza, hisz minden munka embernek való. Csodálom az alázatát, ahogy ő maga fizeti ki megválasztása után a szállodai szobájának a költségeit, de maga hívja fel a hűséges postását is, hogy visszamondja a folyóirataira az előfizetését, lekváros kenyeret ken az ajtaja előtt strázsáló svájci gárdistának. Öröm volt olvasni most május elsején a becsületes munkáról szóló beszédjét! Dolgozni kell, minél több emberrel meg kell szerettetni az alkotó, teremtő munkát, azt, hogy bölcsen kiválasztott feladatát szépen, okosan végezze!

A becsületes, tisztességes, jól végzett alkotó munka után érzett boldogság nemcsak a földi létünk egyik legtisztább öröme, hanem biztos út a szentté váláshoz, ahhoz, hogy átalakuljunk a “mindmáig munkálkodó” Isten képére és hasonlatosságára. Hiszem, hogy nincs annyi feladat előttünk, melyet – ha mindenki oda teszi a vállát, – jáci könnyedséggel el ne tudnánk végezni. Hiszem, hogy minden feladat örömmel megoldható ha az emberiséget felszabadítjuk a becsületes, alkotó munkára. Hiszem, hogy Isten országa melynek eljöveteléért a Miatyánkban imádkoztat a mi Urunk Jézus Krisztus, becsületes, kitartó munkával megvalósítható! A jövő, a gazdaság, a felvirágzás a munkálkodó, a dolgozó ember előtt van! Vállaljuk bizalommal a munkát Szentatyánk példájára és megújul a világunk!

Ferenc pápa szárnyai a szentek szárnyai, általuk ő kitört a lenézett harmadik világ nyomornegyedéből. Hiszem, hogy ezek a szárnyak által kitörhet megfeneklett világunk is a fogyasztó, habzsoló és mégis szegénységben, krízisekben mind mélyebbre lerántó örvényből. Nem szabad elkeseredni, és nem csak azért mert a gonosz lélek pont ezt akarja, –  a sátán mindig arra fogad, hogy Isten szép terve, a világunk kibontakozása nem fog sikerülni – hanem azért is mert valóban van megoldás, van jövő mindannyiunk számára! Igen, van két olyan szárnyunk, – Ferenc Pápa szárnyai – mely egy élhető, fenntartható világba repíthet bennünket, a világunkat!

Bontsuk ki bátran hatalmas szárnyainkat és emelkedjünk a magasba!

Szeretettel, Csaba t.

2o13. június 1o.