Fiatal orgonistánk – Tüzes Marcell Sámuel
2012. december 15-én este ¾ 7-kor Tüzes Marcell Sámuel orgonahangversenyt ad az esti szentmise után templomunkban.
Ez alkalomból közlünk egy riportot vele, amelyben hitoktatójának kérdéseire válaszol.
Marcell, a hangszerek közül miért pont az orgonát választottad?
A legfrappánsabb válasz az lenne, hogy azért, mert az orgona a hangszerek királynője! De amikor először leültem az orgonához és játszhattam rajta, erre még nem gondoltam (bár anyukám jóvoltából ismertem ezt a meghatározást). A mi gyönyörű templomunkban orgonálhattam először: hatodik osztályos voltam ekkor és a kántorasszony, Vera néni biztatására, 2006-ban egy karácsonyi diák-koncerten Johann Sebastian Bach: C-dúr prelúdiumát játszottam. Az ezt követő hónapokban Vera néni tanított orgonálni.
És az előzmények? Gondolom, nem ekkor pillantottad meg először a fekete-fehér billentyűzetet?
A rákoskeresztúri Kőrösi Csoma Sándor Általános Iskola zenei osztályába jártam négy évig, két év előkészítő után 2003-ban kezdtem zongorázni a Bartók Béla Zeneiskolában (Rákoskeresztúron), ahol Tüzes Ágnes növendéke voltam, szolfézs tanárom Décsi Magdolna volt. Mindkettőjüknek nagyon sokat köszönhetek, Ági néni még az orgona gyakorlásba is besegített később, a kőbányai Szent László Templom orgonáján is játszottam. 2009 januárjában a Szent István Király Zeneművészeti Szakközépiskola “Tiétek a Steinway” versenyén indultam zongorista növendékként, és felvételt nyertem a konzervatórium zongora, majd a felvételin a szolfézs szakra is. Jelenleg itt tanulok, szeptembertől már a 12. évfolyamon: Vallóné Nagy Anna tanárnő növendéke vagyok.
Mesélj az orgona tanulmányaidról!
Orgona tanulmányaimat hivatalosan 2007 szeptemberében kezdtem el, azóta Dr. Finta Gergely orgonaművész-tanár (a Deák téri Evangélikus Gyülekezet kántora) tanítványa vagyok, mint a Weiner Leó Zeneiskola orgona szakos növendéke. 2006-2009-ig (a 6. 7. és 8. osztály) a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium tanulója voltam. Itt hallottam a Fóti Evangélikus Kántorképző Intézet nyári tanfolyamairól, 2007. óta veszek részt rendszeresen a nyári tanfolyamokon (vezetője: Dr. Bence Gábor), és 2010. óta az őszi-téli tanfolyamon is. Itt orgona tanárom mindkét évben Kéménczy Antal volt. A nyári tanfolyamokon Róth Mártonnál, Dóbisz Áronnál és Gálos Miklósnál tanultam, és az idén már én is tanítottam, hat tanítványom volt. Ettől az évtől a Szent István Király Szakközépiskola énekkarát és a Weiner Leó Zeneiskola énekkarát is kísértem orgonán.
Életem első “orgonás megmérettetésén”, Salgótarjánban, a IX. Országos Orgonaversenyen (2010. április 16-17) a III. korcsoportban 3. helyezést értem el. Én voltam a legfiatalabb a mezőnyben.
Az orgona, az egyházzene és a templomi zenei szolgálat iránti szeretet családom minden tagját áthatja, az idén Ágoston öcsém is belépett Finta Gergely tanítványainak sorába.
Honnan az evangélikus kötődés?
Anyukám nagyapja evangélikus kántortanító volt, az édesapja pedig evangélikus teológus. Anyutól és a nagymamámtól sokat hallottam róluk, a dédnagyapám harmóniumja ott áll a nappalinkban, azon kezdtem el ismerkedni a billentyűzettel. Mindketten (és mi valamennyien) Bach zenéjének rajongói voltak, kiskoromtól emlékszem, hogy a szüleim feltettek egy-egy Bach-lemezfelvételt a lemezjátszóra. A fóti kántorképzővel való kapcsolatom is visszavezet a családi múltba. Én természetesen római katolikus kántor szeretnék lenni, és a Jóisten segítségével, orgonaművész-tanár. Nagyon szeretném az orgonaépítés műhelytitkait is ellesni valamilyen szinten. És természetesen a zongorával kapcsolatban is vannak álmaim, terveim.
Szereted és szívesen végzed a kántori szolgálatot?
Igen, nagyon. Megnéztük a naptárban, hogy mikor szolgáltam először szentmisén: 2007-ben, az áldozási éneket kísértem, majd Vera néni fokozatosan a szentmise egyre több zenei részét rám bízta. Most az öcsém, Ágoston járja végig ezt az utat.
Már rendszeresen orgonálok (vagy/és ministrálok) a szentmiséken, litániákon a kántori szolgálatot végzem, illetve a templom Krisztus Király énekkarát kísérem. Gyakorolni is templomunk orgonáján szoktam, amikor csak tehetem. Nehezen tudom szavakba önteni, mit is jelent számomra, amikor a mi gyönyörű templomunkban az egyházzene-irodalom óriásainak műveit megszólaltathatom, vagy a szentmisén orgonálhatok. Az idő múlását én olyankor egyáltalán nem érzékelem.
Mennyi időt töltesz gyakorlással?
Már megtanultam, hogy erre a kérdésre az a helyes válasz: amennyit csak lehet! Zongorát minden nap, orgonálni pedig hetente legalább háromszor, ám ha vizsgára, koncertre, vagy az énekkarral közös szolgálatra készülünk, akkor többször is, és az orgona darabokat zongorán is ki kell gyakorolni. Nagyon hálás vagyok Endre atyának, hogy támogat orgona tanulmányaimban és különösen nagy köszönettel tartozom Gyuri bácsinak (Kripner György, sekrestyésünknek), aki hetente több alkalommal (a téli hidegben is) eljött velem, s a templomot kinyitotta, hogy gyakorolhassak.
Templomunkban mi is hallattunk már orgonálni. Máshol volt már koncerted?
Igen, volt. Finta Gergely tanítványainak félévi és év végi vizsga-koncertje a Buda-hegyvidéki Evangélikus Templomban van már évek óta. Növendék-koncert résztvevőjeként a Zuglói Evangélikus Templomban is játszottam már. 2011. május 22-én és 2012. szeptember 2-án a budai Szent Anna Templom “Fiatal tehetségek az orgonánál” sorozatában orgonáltam. Boldoggá tett, hogy Endre atya, Vera néni, a Krisztus Király Énekkar tagjai és a rákoscsabai hívek közül többen is eljöttek és meghallgattak.
Megtisztelő, hogy a tavalyi Liszt-évben, a nagy zeneszerző születésnapján és halálának évfordulóján, Európa nagy koncerttermeihez és templomaihoz hasonlóan, a mi templomunkban is megemlékeztünk Liszt Ferencről, a két koncerten Liszt, Bach és Reger műveit játszottam. Már több alkalommal orgonáltam az éjféli szentmise előtt is, erre mindig különösen nagy szeretettel és izgalommal készülök, ebben az évben is. Az advent 3. (örvendező) vasárnapjának előestéjén, szombaton (december 15-én) az esti szentmise után egy félórás koncertet adok templomunkban, melyre sok szeretettel hívok mindenkit. Ezen a koncerten már az öcsém is bemutatja, hol tart orgona tanulmányaiban.
A zene szerettette meg veled a liturgiát?
Azt mondanám, hogy mélyebben megismertette velem a liturgiát, sőt vannak olyan hittitkok, melyekre például a népénekek és az Éneklő Egyházban található himnuszok éneklése közben csodálkoztam rá. A bérmálkozásra való felkészülés során tanulmányoztuk a katekizmust, jól meg is tanultuk, és rájöttem arra, ha a népénekeket odafigyelve énekeljük, nem felejtjük el például a katekizmusban megtanultakat. A liturgiát az oltárszolgálat során szerettem meg, csodálatos dolog, ahogyan a legjelentéktelenebbnek tűnő mozdulatnak vagy szónak is rendkívül fontos jelentése van.
A nagy zeneszerzők közül ki a szívednek legkedvesebb?
Johann Sebastian Bach és Liszt Ferenc mindenek felett és előtt. De rögtön ott van még Beethoven, Chopin és Schubert, az orgona muzsikában pedig C. Franck és Max Reger.
A zene közelebb vitt Istenhez?
Igen, hiszen a zene is imádság. A zene megtanított még egy nagyon fontos dologra is: mindig mindenben csakis Istené a dicsőség. Ez latinul úgy hangzik: Soli Deo Gloria! Ennek a három szónak a kezdőbetűit, S. D. G., írta oda Bach minden egyes kéziratára. Ez lett az én jelmondatom is.
(Fotó: Isóczki Péter Pál)
Egy hozzászólás
Dr. Sebestény Sándor
Kedves Marcell,
Szeretettel kívánom életedre a Jóisten áldását: Sebestény Sándor