Fogamzásgátlót Afrikának? – Egy afrikai katolikus orvosnő nyílt levele Melinda Gateshez

Mint korábban hírül adtuk, Melinda Gates 4,6 milliárd dolláros kampánnyal kívánja támogatni a fogamzásgátlást Afrikában, Ázsiában és Latin-Amerikában. Ez indította nyílt levele megírására a hat éve Angliában dolgozó, 32 éves nigériai orvosbiológust, Obianuju Ekeochát, aki az afrikai katolikus nők millióinak nevében tisztánlátással, hittel és bátor szókimondással áll ki az élet mellett. A nyílt levelet a Catholic Free Press tette közzé.

Nyílt levél Melinda Gateshez

Egy eldugott kis afrikai településen nőttem fel. Mindig tudtam, hogy az új életet ujjongással és nagy örvendezéssel fogadják. A falunkban külön ünnepi éneket énekelnek kizárólag a születések, s egy másikat a házasságkötések alkalmával. Minden újszülött életének első napját az egész falu tánccal, tapssal, énekkel – Gloria-szerű dicsőítő himnusszal – ünnepli. Biztosan állíthatom, hogy társadalmunk SZERETI és örömmel fogadja az újszülötteket.

Afrikában sok a nehézség, és az emberek sokszor nyíltan panaszkodnak. Ebben a környezetben nőttem fel, és gyakran hallottam asszonyokat is, férfiakat is, mindenféléről panaszkodni. De SOHASEM hallottam egyetlen asszonyt sem, aki a gyermeke (vagy magzata) miatt panaszkodott volna.

Bár legtöbb helyen rendkívül alacsony az egészségügyi ellátottság, az asszonyok bátrak a terhességben. És miután a baba megérkezett, könnyedén és hősiesen lépnek elő az anyaság állapotába.

Közel öt éven át tanultam és dolgoztam Afrikában az egészségügyben, de soha nem hallottam a szülés utáni depresszió kifejezést, míg át nem költöztem Európába. Soha nem hallottam róla, mert soha nem éltem át és másnál sem tapasztaltam, pedig a környezetemben elég magas volt a születési arány (havonta legalább egy családtagomnak vagy barátnőmnek született gyermeke; vagyis életem minden évében legalább tizenkét baba született körülöttem.)

Afrika minden nyomorúsága, társadalmi, gazdasági, politikai bizonytalansága ellenére a csecsemő számunkra mindig a remény erőteljes jelképe, az élet ígérete, az ok, amiért érdemes egy szép jövőért küzdeni.

Megütköztem hát néhány hete Melinda Gates tervén és ígéretén, hogy „hagyatéka” magvait szétszórja a világ 69 legszegényebb országában (túlnyomórészt Afrika szubszaharai övezetében). Közel ötmilliárd dollárt ígért arra a célra, hogy az afrikai nők terméketlenebbek, kevésbé leterheltek, és igen, így mondta, „felszabadultabbak” legyenek. Hatalmas vagyona segítségével az afrikai nő hagyományát (ami nem más, mint a gyermek) a „gyerekmentes szex” hagyományával akarja felváltani.

A 69 célország közül sok katolikus ország, ahol szülőképes korú katolikus nők milliói élnek. Ezeket a katolikus asszonyokat az Egyház nagyon helyesen tanította arra, hogy a mesterséges fogamzásgátlás szétválaszt. A fejlett nyugati világgal szemben Afrikában nagyon széles körben elfogadott VI. Pál pápa Humanae vitae enciklikája. Ezek az afrikai asszonyok mélységes alázattal meghallották, megértették és elfogadták a prófétai pápa értékes szavait. Különös, hogy ezek a jóval iskolázatlanabb asszonyok tökéletesen megértették, amit az átlag Cosmopolitan- és Vogue-olvasó dámák nem akarnak megérteni. Azt hiszem, minden az alázaton múlik.

Az afrikai társadalomban, ahol a legtöbb nő hűségesen gyakorolja – főleg keresztény, olykor muzulmán – hitét, a nemiséget nagy tisztelet övezi, főleg a nők körében. A szexualitás szent dolog és magánügy.

Nem kétséges, hogy abban a pillanatban, amikor a fogamzásgátló szereket és eszközöket nagy mennyiségben kezdik befecskendezni társadalmunk gyökereibe, bomlasztani és mérgezni kezdik a szexuális erkölcsöt, amelyet hitünk szőtt bele társadalmunk génjeibe. Ugyanolyan erjedés fog elindulni, mint a nyugati társadalomban az 1930-as Lambethi Konferenciát követően. [1930-ig a keresztény egyházak egységesen elítélték a mesterséges fogamzásgátlás minden formáját. Az anglikán püspökök 1930-as konferenciája azonban „kivételes” körülmények között elfogadta. Ez a kis rés elegendő volt ahhoz, hogy az áradat áttörje a gátat; ma már egyedül a Katolikus Egyház ragaszkodik a fogamzásgátlásnak kizárólag a természetes módszereihez – a szerk.] Egy csapással el lehetett távolítani a hívőket a hitüktől.

Mind a Melinda hagyatékát osztogató egészségügyi dolgozók, mind az „ajándékkal” megbéklyózott nők el fognak távolodni a hitüktől. Bizonytalan helyzetbe kerülnek, mert kénytelenek lesznek megtagadni hitüket – a „biztonságos szex” érdekében. Nyilvánvaló, hogy a fogamzásgátlókhoz való korlátlan, könnyű hozzáférés egyre több hűtlenséghez és kicsapongáshoz fog vezetni Afrikában, mivel a sokmilliárd dolláros projekt mindentől – főleg kisbabától – független, alkalmi élménysportként „tálalja” majd a szexualitást. A több partnerrel folytatott testi kapcsolatok nyomán exponenciálisan növekedni fog az AIDS-fertőzöttek és a nemibetegek száma.

És persze óhatatlanul lesznek problémák és sikertelen próbálkozások e szerek és eszközök alkalmazása során. Egészségügyi komplikációk, pl. spontán vetélések következhetnek be, de más egészségügyi kockázatok is megjelennek (pl. daganatos megbetegedések, vérrögképződés). Míg Európában és Amerikában olajozottan működő egészségügyi ellátórendszer van, addig egy afrikai nő, ha a fogamzásgátlótól érelzáródása lesz, nem tud majd mentőt hívni, hanem meghal.

No és az egészségügyi hulladék elhelyezése? Még a fejlett országokban is, ahol erre modern megoldások léteznek, halljuk, hogy a vizek élővilágát károsítják a rendszerbe kerülő kémiai anyagok. Afrikában viszont a falvaktól a nagyvárosokig rendkívüli problémát jelent a csatornázás. A 4,6 milliárd dollárnyi gyógyszert, méhen belüli fogamzásgátló eszközt és óvszert pedig használat után biztonságosan el kell majd helyezni. Megmondaná valaki, hová? Földjeinkre, ahonnan az összes táplálékunk származik? Folyóinkba, ahonnét az ivóvizet nyerjük?

Úgy gondolom, hogy ezen a 4,6 milliárd dolláron nyomorúságot vásárolunk. Hűtlen férjeket; üres utcákat, ahol nincs gyerekzsivaj; betegséget és idő előtti halált; idős éveket, melyekben nem lesz részünk gyermekeink szerető gondoskodásában.

Melinda, kérem, hallgassa meg egy afrikai asszony szívből jövő segélykiáltását, és fordítsa anyagi eszközeit arra, amire VALÓBAN szükségünk van!

Amire szükségünk van:

• Jól működő egészségügyi ellátórendszer (elsősorban terhesgondozás, újszülöttellátás, gyermekgyógyászat).
Köztudott, hogy a szülőanyák és az újszülöttek halálozása sok szubszaharai afrikai országban ijesztő arányokat ölt, részben a szakértő egészségügyi személyzet, felszerelés és rendszer hiánya miatt. Az asszonyok nem azért halnak meg, mert „túl sok” gyermeket hoznak világra, hanem mert a legalapvetőbb szülés utáni ellátást sem kapják meg. Egy-egy szülési komplikáció könnyen végzetes lehet az anya, az újszülött vagy mindkettejük számára. Ezen segítene, ha új, korszerű eszközökkel és jó szakemberekkel felszerelt szülészetek és újszülöttosztályok épülnének a legszegényebb vidékek jól megközelíthető helyein. S ha Melinda Gates tényleg szívén viseli a népességcsökkentés ügyét, jól képzett természetes családtervezési tanácsadókat küldhetne ezekbe a központokba. Így legalább természetes, holisztikus módon kezelné a kérdést.

• Élelmezési program kisgyermekeknek
Ez kettős célt szolgálna, amennyiben ingyenes vagy támogatott óvodai ellátás keretébe illeszkedne. Táplálná, erősítené az olyannyira alultáplált gyermekeket, illetve ösztönözné a szülőket, hogy vigyék óvodába a 3–4 éves gyerekeket. Afrikában a gyerekek sok helyen kimaradnak az óvodai nevelésből, mert drága az óvoda, és sokan a gazdagoknak fenntartott luxusnak tartják. A gyerekek így elveszítik az első fontos éveket, amikor oly könnyen elsajátíthatnák a számolás és az olvasás alapjait. Mire iskolaéretté válnak, 7–8 éves korukban, sokan már be sem tudják hozni az elmaradást, és hat-hét év után kimaradnak az iskolából. Sok kislány ilyenkor, tizenévesen férjhez megy – és sajnos belőlük lesz Melinda Gates átfogó fogamzásgátlási projektjének legjobb felvevőpiaca.

• Jó felsőoktatási lehetőségek
Nemcsak új iskolaépületekre, hanem gondosan megtervezett, működőképes oktatási programokra – ösztöndíjakra, gyakornoki lehetőségekre – is szükség volna. Az alsóbb fokú oktatás problémái ellenére sok lány bejut egyetemre, főiskolára, technikumba. A gond az, hogy a legtöbb felsőoktatási intézmény nagyon alacsony színvonalú. Hiába igyekeznek a tanárok és a diákok is mindent megtenni, maga a rendszer elavult, így a végzősök nem versenyezhetnek a világ más részein tanult társaikkal.

• Tisztaságra nevelés
Az ilyen középiskolai, egyetemi és egyházi programok megtanítanák és megerősítenék a lányokat, asszonyokat abban, hogy az igazi szerelem egészséges és szent. A nyugati médiának, filmeknek, újságoknak „köszönhetően” sok afrikai lány már nem biztos a nemi erkölcs kérdéseiben. Jobban kellene támogatni azokat a programokat, amelyek a házasság előtti önmegtartóztatásra és a házassági hűségre nevelnek. Ez nagy előrelépést jelentene az AIDS és a nemibetegségek terjedése elleni küzdelemben is. És bizonyosan boldogabbá válnának tőle a házasságok!

• Nők kisvállakozásainak támogatása
Az afrikai nők általában nagyon vidámak, szorgalmasak, talpraesettek. Bármilyen gazdasági vagy képzési támogatást bölcsen, jól használnának fel.

• A prostitúció, a kényszerházasság, a szexipar, a gyermekmunka, a családon belüli erőszak, a szexuális bűnözés elleni védelmet szolgáló civil szervezetek támogatása
Anyagiak hiányában sok ilyen szervezet nem hatékony. Jó szándékuk mellett hiányzik a szakértelem (pszichológiai, logisztikai, egészségügyi szakemberek híján)

4,6 milliárd dollár valóban jelentős örökség lehet Afrika és a világ más szegény régiói számára. De hadd legyen olyan örökség, amely életet, szeretetet és mosolyt hoz a szükséget szenvedőknek!

Magyar Kurír (mk)