Gyümölcsoltó Boldogasszony

Annuntiatio Beatae Mariae Virginis – Ezen a napon, a legkorábbi igazán tavaszi ünnepen Jézus fogantatására emlékezünk. A szép magyar elnevezés, Gyümölcsoltó Boldogasszony onnan ered, hogy a gazdák ebben az időben végzik a fák oltását. Szűz Mária igenjére emlékezünk ezen az ünnepen, amely már a karácsonyi ünnepkör tavaszba előrenyújtott karjának tekinthető.

 Az ünnepet 692-ben említik először, amikor a III. konstantinápolyi zsinat helyesnek ítélte, hogy nagyböjtben is ünnepeljék. A zsinati rendelkezés arra utal, hogy már hosszú ideje ünnepelhették. A történeti gondolkodás határozza meg dátumát: Jézus születésétől (december 25.) kilenc hónapot visszaszámolva – március 25. Rómában I. Sergius pápa (úr. 687-701) vezette be, hogy a Santa Maria Maggiore Bazilikában körmenettel ünnepeljék, Annuntiatio Domini névvel. A II. Vatikáni Zsinat liturgikus reformja (a keleti liturgiákhoz hasonlóan) ezt az ünnepet az Úr ünnepei közé helyezte.

Magyarországi megünneplését dokumentálja az ellenreformáció egyik kiemelkedő alakjának, Padányi Bíró Márton veszprémi megyéspüspöknek feljegyzése:

Karácsony napján és a Szűz Mária napjain, főképpen pedig Gyümölcsoltó Boldogasszony, vagyis az Ige megtestesülése és fogantatása napján, a misemondó pap az isteni szolgálatban lévő több társaival együtt az oltár eleibe mégyen. Ott a legelső, legalsó grádicson éppen a földig leborul, így imádja a megtestesült Igét és az isteni kegyességnek ebben kinyilatkoztatott titkát ilyen alázatossággal tiszteli.

Ez az ünnep ihlette az Üdvözlégy és az Úrangyala imádságokat.

Ez az üdvtörténet szempontjából különösen fontos esemény, amely az Ige megtestesülésének időpontját jelzi, kezdettől fogva szerepel a keresztény művészet témái között (Annuntiato-képtípus). A Jézus életét ábrázoló ciklusok ezzel a jelenettel kezdődnek, állandó része a Mária életét bemutató ciklusoknak is. Az angyalt és Máriát ábrázoló festmény mindig azt az eseményt örökíti meg, amikor Gábriel arkangyal köszönti Máriát (Lukács 1, 26-38). Ritkábban fordul elő az a jelenet, ahogyan az Úristen elküldi Gábrielt Máriához. Ezt festette meg Giotto di Bondone a padovai Capella degli Scrovegni freskóján (1306 körül), ahol Az angyali üdvözlet fölött Isten angyaloktól körülvett trónusa látható, ahonnan Gábriel útnak indul. Fra Filippo Lippi festménye a Meditationes Vitae Christi (Elmélkedésk Krisztus életéről) című, ismeretlen ferences szerzőnek tulajdonított középkori irat hatására létrejött képtípus példája, ahol mindkét szereplő térdel: az angyal a kiválasztott Istenanya iránit tiszteletből, Mária pedig mint az Úr alázatos szolgálóleánya (Ecce Ancilla Domini!) Az angyal liliomot tart kezében, ami itt nem az ártatlan tisztaság, hanem a paradicsomi életfa jelképe. Mária feje fölött sugárkoszorú. A hátteret (szobabelső, Mária szüleinek háza vagy Szent József háza) a festő két fülkére osztja, a fény az ablakokon keresztül az angyal oldaláról világítja meg a homályba burkolózó szobabelsőt, ahol Mária térdel. Az angyal feje felett a Szentlélek szárnyal, Mária hát mögött egy vázában rózsa és könyv, mely Mária bölcsességére utal.

B. E. Murillo festménye jellegzetes barokk műalkotás: a felhőkből vidám puttók szemlélik Mária és az arkangyal találkozását, a Szentlélek galambja által árasztott fény beragyogja a jelenetet. A Mária felé ragyogó fénynyaláb az Ige megtestesülését szimbolizálja. Gábriel az égre mutat, ahonnan küldetése ered, Mária alázatosan lehajtja fejét. A jelenet mintha egy templom oszlopai között lenne (ez a jeruzsálemi templomot jelképezi), Mária háta mögött üvegvázában egy szál rózsa – az üvegen a fény csorbítatlanul halad át, ez Mária csodálatosan megőrzött szüzességére utal. Dante Gabriel Rossetti (az angol pre-rafaelita irányzat képviselője, XIX. század vége) ábrázolásán (Ecce Ancilla Domini) a fehér szín dominál, melynek egyhangúságát csak a Szűz Máriához kapcsolódó színfoltok törik meg: bíbor, kék és arany. A megjelenítés szokatlan, az esemény csodálatos, természetfeletti voltát hangsúlyozza: a szűzi ágyán fekvő Máriát álmából riasztja fel az angyal, ijedtség és meglepetés tükröződik arcán a megadó elfogadás mellett. Gábriel arkangyal talpa alól lángnyelvek törnek elő (az égi követ szimbóluma), nincsenek azonban szárnyai. A Protoevangelium Jacobi hagyományát ismerő Rossetti az ágy végébe helyezte a hímzőállványt, amelyet Mária bíborfonalból készített a Templom számára. Az angyal áldásosztó és liliomszálat tartó keze felett a Szentlélek galambja lebeg.

Hajnal Piroska

(Fra Filippo Lippi, Giotto di Bondone, Eperjesi Szent Miklós templom, B. E. Murillo, Dante Gabriel Rossetti alkotásai)