Érdekes cikkek

Hildegard Burjan nagy szavak nélkül segített – új boldogot avattak Ausztriában

 

Január 29-én délután, a bécsi Stephansdomban került sor Hildegard Burjan – családanya, politikus, rendalapító – boldoggáavatására. Christoph Schönborn bíboros bevezetőjében így fogalmazott: régóta és örömmel vártunk erre a mai napra – utalva ezzel arra, hogy elődje, König bíboros 1963-ban indította el a boldoggáavatási eljárást.

A boldoggá avatási szentmisét Angelo Amato bíboros, a Szenttéavatási Ügyek Kongregációjának prefektusa, mint XVI. Benedek pápa követe mutatta be. Jelen volt Ausztria apostoli nunciusa, valamint a teljes osztrák püspöki kar, a szerzetesrendek elöljárói, a különböző keresztény felekezetek képviselői. Állami részről megjelent Michael Spindelegger alkancellár, az osztrák parlament alsóházának elnöke, Barbara Prammer, és alelnöke, Fritz Neugebauer.

Első alkalommal történt boldoggáavatás a Stephansdomban. Az osztrák fővárosban azonban volt már rá példa, 1998. június 21-én boldog II. János Pál pápa a Heldenplatzon avatta boldoggá Restituta Kaffka nővért, Anton Maria Schwarzot és Jakob Kern atyát.

A szertartás elején röviden ismertették Hildegard Burjan életét, majd Amato bíboros felolvasta a boldoggáavatási dekrétumot latinul, amely azután németül is elhangzott. Szokásos módon kihirdették az új boldog emléknapját, amely minden évben június 12-én lesz. Ezt követően a főoltár előtt egy óriási drapérián az új boldog portréját emelték a magasba, majd ünnepélyesen behozták és az oltár elé helyezték az ereklyetartót. A háromszög alapú, hasáb alakú üveg ereklyetartóba boldog Hildegárd egy csontszilánkját, a jegygyűrűjét és azt a rendi kitűzőt helyezték, amelyet 2005-ben koporsójának felnyitásakor találtak.

Lánykori nevén Hildegard Lea Freund 1883. január 30-án a szászországi Görlitzben született egy liberális zsidó családban. Zürichben irodalmat és filozófiát, Berlinben társadalomtudományokat tanult, Zürichben doktorált. 1907-ben kötött házasságot a Magyarországról származó Alexander Burjannal. Egy gyermekük született. 1908 októberétől tartó súlyos betegségéből 1909 húsvétján csodásan gyógyult fel, ezt követően tért át a katolikus hitre, augusztus 11-én megkeresztelkedett. Megérezte magában az erőt: tudott hinni. Hozzájárult ehhez a kórházban átélt keresztény szeretet, a betegápolók – Szent. Borromeo nővérei – élete, odaadó szolgálata. Amit értelmével, intellektusával nem tudott felfogni, azt a szíve értette meg.

Egész elkövetkező életét mint egyetlen nagy ajándékot élte meg. Veszélyeztetett terhesség után szülte egyetlen gyermekét, ezt követően férje is megkeresztelkedett. Erősen hatottak rá XIII. Leo pápa Rerum Novarum kezdetű enciklikájának gondolatai. 1912-ben alapította meg a Keresztény Házi Munkásnők Szövetségét, 1918-ban a Szociális Segély Egyletet. Ekkor lett a bécsi városi tanács tagja. 1919. október 4-én megalapította a Caritas Socialis (CS) elnevezésű női apostolkodó társulatot, amely 1936-ban nyert pápai jóváhagyást, majd 1961-től pápai jogú társulat lett. Ausztrián túl Németországban, Olaszországban, Brazíliában és Betlehemben is megtelepedtek. Jelmondatul Szent Pál szavait választotta: „Krisztus szeretete sürget minket”.

1919-től keresztényszocialista országgyűlési képviselőként működött, a parlament lelkiismeretének tekintették. Küzdött a nők egyenjogúságáért, a gyermekmunka megszüntetéséért, a szociális helyzet javításáért. Fellépett az ifjúsági bűnözés, az elzüllés és a prostitúció ellen, amivel sok szociáldemokrata politikus tiszteletét is kivívta. Az első köztársaságban vezető politikusok — többek között Ignaz Seipel prelátus, osztrák kancellár  — tanácsadója is volt. Hildegard Burjan közélettel kapcsolatos elkötelezettségét így fogalmazta meg: „A politika iránti odaadó érdeklődés a kereszténység gyakorlati megvalósításához tartozik.” Észrevenni a szociális gondokat és azonnal tenni valamit ellene, ez vezérelte. Hitvallása így szólt: „Biztosan tudom, hogy csak egy igazi boldogság van és ez Isten szeretete. Minden más szerezhet örömet, de csak akkor értékes, ha ebből a szeretetből származik, ha abban van megalapozva.”

1933. június 11-én hosszantartó, súlyos betegség után adta vissza lelkét Teremtőjének. Sírjára a Te Deum két sorát íratta: „Te vagy, Uram, én reményem, ne hagyj soha szégyent érnem!”

„1962-ben történt a boldoggáavatáshoz szükséges csoda. Egy osztrák hölgy, akinél orvosilag lehetetlennek látszott a gyermekáldás, Hildegard Burjan közbenjárását kérte, aki annak idején maga is nagy nehézségek árán hordta ki leányát. Az orvostudomány számára máig megmagyarázhatatlan módon megfogant és egészségesen a világra hozta gyermekét.

Hildegard Burjan példakép számunkra – mondta prédikációjában Christoph Schönborn bíboros –, törekednünk kell követni őt. Beiratkozni Jézus iskolájába — ahogyan ő mondta. „Olyan egyszerű lenne egyszer végre engedni, hogy Jézus kézen fogjon minket, hogy Rá tekintsünk és csendben engedjük, hogy vezessen minket, kivárni, hogy mi a szándéka. Éppen ez az a program, amit országunk és a bécsi egyházmegye számára magam előtt látok. Hildegard Burjan megmutatta, hogy ez az út, a jézusi életiskola megváltoztatja az egyházat és a világot.

 

Ugyanakkor Boldog Hildegard nemcsak példakép, hanem a közbenjárását, segítségét is kérhetjük a szociális érzékenység és cselekedetek e nagy asszonyának, aki egy nehéz időszakban, állandó szenvedései ellenére nagy dolgokat tett. Nagy szavak nélkül élte és gyakorolta a társadalom kirekesztettjei iránti szeretetet. Boldog Hildegard Burjan, könyörögj érettünk!” – fejezte be beszédét a bécsi érsek.

 

 

Varga János /Magyar Kurír

Hildegard Burjan nagy szavak nélkül segített – új boldogot avattak Ausztriában bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva