Isten az átlagosok közt jelenik meg

„Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme!” (Iz 9,5)

Egy szó van, ami leírja az éjszakát, amikor Ő eljött: átlagos.

Az éjszaka átlagos volt. Néha egy fuvallat megrezegtette a leveleket és lehűtötte a levegőt. A csillagok olyanok voltak, mint a fekete bársonyon ragyogó gyémántok. Felhők vonultak el a hold előtt. Gyönyörű éjszaka volt, de nem különleges. Egy átlagos éjszaka, átlagos éggel.

A bárányok átlagosak voltak. Volt néhány kövérkés, néhány hordóhasú, néhány soványka, néhány pipaszár lábú. Átlagos állatok. Nem volt aranygyapjuk. Semmilyen díjat nem nyertek.

És a pásztorok. Egyszerű emberek voltak. Bárányszaguk volt és valószínűleg éppolyan szőrösek is voltak. Nem fogod megtalálni a botjukat egyetlen múzeumban sem, sem az írásaikat egyetlen könyvtárban. Senki nem kérte ki a véleményüket a társadalmi igazságtalansággal, vagy a Tórával kapcsolatban. Névtelenek és egyszerűek voltak.

Egy átlagos éjszaka, átlagos bárányokkal és átlagos pásztorokkal. És ha Isten nem olyasvalaki lenne, aki szereti „extrákkal” feldobni az átlagosat, akkor az éjszaka észrevétlenül ment volna el. A bárányokról és a pásztorokról mindenki megfeledkezett volna.

Azonban Isten az átlagosok közt jelenik meg és jár táncot. És azon az éjszakán ezt tette, és keringőt táncolt.

A fekete égboltot átjárta a fény. A fákat, amik addig csak árnyékok voltak, egyszerre világosság borította be. A bárányok, amik eddig csendben voltak, a kíváncsiság kórusává váltak. Egyik pillanatban a pásztorok még aludtak, a következőben pedig a szemüket dörzsölték és ámulva bámultak a mennybéli idegenek arcába.

Az éjszaka többé már nem volt átlagos.

A bejelentés először a pásztoroknak szólt. Ők nem kérdezték, vajon Isten tudja-e mit csinál. Ha az angyalok teológusokhoz mentek volna, azok először a kommentárjaikba bújtak volna. Ha az elithez mentek volna, ők először körülnéztek volna, hogy vajon valaki látja-e őket. Ha a sikeresekhez mentek volna, azok először a naptáraikat vették volna elő, hogy ellenőrizzék van-e idejük ilyesmire.

Így hát a pásztorokhoz mentek. Olyan emberekhez, akiknek nem kellett megvédeniük a hírnevüket, akiknek nem voltak önző céljaik. Olyan emberekhez, akik nem voltak elég okosak ahhoz, hogy megmondják Istennek, hogy angyalok nem énekelnek a bárányoknak és messiásokat nem lehet csak úgy jászolban találni.

Az angyalok éjszaka jelentek meg, mert ilyenkor lehet legjobban látni a fényt, és ilyenkor van rá a legnagyobb szükség. Isten ugyanezért jön az átlagoshoz.

A legegyszerűbbek az Ő leghatalmasabb eszközei.

Max Lucado