Isten közel van, együttérző és gyöngéd
Jézus megmutatja nekünk az Atya arcát, aki a szeretet, az irgalmasság Atyja, aki megbocsájt és üdvözíteni akar bennünket. Nem egy távoli, sorsunk iránt közömbös úr, aki fentről szól hozzánk, hanem meg akar minket gyógyítani testi-lelki betegségeinkből – tanította Ferenc pápa vasárnap délben, az Úrangyala elimádkozása előtt mondott beszédében.
A Szentatya arra buzdított, hogy fedezzük fel az Atya igazi arcát, így hitünk érettebbé válik, és térjünk meg ahhoz az Istenhez, akit Jézus mutat be nekünk az evangéliumban. Ne legyünk egyfajta „szalonkeresztények”, hanem hirdessük Isten Igéjét és terjesszük Isten vigasztalását.
A vasárnapi evangéliumi szakasz mozgásban mutatja meg nekünk Jézust: amint befejezte az igehirdetést, a zsinagógából kilépve Simon Péter házába megy, ahol meggyógyítja Péter anyósát; majd estefelé ismét kimegy a városkapu felé, ahol sok beteggel és ördögtől megszállottal találkozik és meggyógyítja őket. Másnap reggel Jézus korán felkel és visszavonul, hogy imádkozzon, végül ismét útnak indul Galileán keresztül (vö. Mk 1,29-39) – foglalta össze az évközi ötödik vasárnap evangéliumát Ferenc pápa. A Szentatya rámutatott, hogy Jézus folyamatos mozgása egy fontos dolgot mond nekünk Istenről és egyidejűleg minket is önvizsgálatra késztet hitünkre vonatkozó néhány kérdéssel.
Jézus, aki elindul, hogy találkozzon a sebesült emberiséggel, megmutatja nekünk az Atya arcát. Lehet, hogy bennünk még mindig egy távoli, hideg Isten gondolata él, aki közömbös sorsunk iránt. Az evangélium azonban megmutatja, hogy Jézus, miután a zsinagógában tanított, kilép, hogy az általa hirdetett Ige eljusson az emberekhez, megérintse és meggyógyítsa őket. Ezáltal feltárja előttünk, hogy Isten nem egy tőlünk elszakadt, irántunk közömbös urunk, aki fentről szól hozzánk. Éppen ellenkezőleg, ő egy szeretettel teli Atya, aki közel jön hozzánk, meglátogatja otthonunkat, aki üdvözíteni akar minket, fel akar szabadítani, meg akar gyógyítani minden testi és lelki betegségünkből. Isten mindig közel van hozzánk – emelte ki a pápa, majd három szóban foglalta össze Isten magatartását: közelség, együttérzés és gyöngédség. Isten közel jön hozzánk, hogy elkísérjen bennünket, gyöngéd és megbocsájt nekünk. Ne feledjétek el – mondta a pápa, majd megismételte az Isten magatartását jellemző három szót: közelség, együttérzés és gyöngédség. Ez Isten hozzáállása – hangsúlyozta a Szentatya.
A szüntelenül úton lévő Jézus kihívás elé állít bennünket – mondta a pápa, majd arra buzdított, hogy tegyük fel magunknak a következő kérdéseket: felfedeztük-e Isten arcát, mint az Irgalmasság Atyját, vagy egy hideg, távoli Istenben hiszünk és azt hirdetjük? A hit nyugtalanná tesz-e bennünket életutunkon, vagy számunkra egy meghitt vigasz, amely megnyugtat minket? Csak azért imádkozunk, hogy békében érezzük magunkat, vagy az Ige, amit hallgatunk és hirdetünk minket is kilépésre késztet, mint Jézust, hogy találkozzunk másokkal, hogy terjesszük Isten vigasztalását? Jót tesz nekünk, ha feltesszük magunknak ezeket a kérdéseket – javasolta a Szentatya.
Arra buzdított, hogy Jézus útjára tekintve emlékezzünk elsődleges lelki munkánkra: hagyjuk el Istent, akiről azt hisszük, hogy ismerjük és minden nap térjünk meg ahhoz az Istenhez, akit Jézus mutat be nekünk az evangéliumban, aki a szeretet Atyja és az együttérzés Atyja, közeli, együttérző és gyengéd Atya. És amikor felfedezzük az Atya igazi arcát, hitünk érettebbé válik: nem leszünk többé ún. „sekrestye” keresztények, vagy „szalonkeresztények” hanem elhivatottnak érezzük magunkat arra, hogy Isten reményének és gyógyító hatásának hordozói legyünk – mondta Ferenc pápa, majd beszéde végén a Szűzanyához fohászkodott:
„Szűz Mária, az úton lévő Asszony segítsen nekünk, hogy hirdessük az Urat és tanúságot tegyünk róla, aki közel van, együttérző és gyöngéd”.
