Egy hozzászólás

  • Mezey Ágnes

    A szegénységről…

    Egyszer egy kereső apa úgy döntött, elviszi vidékre 7 éves kisfiát azzal a céllal, hogy megmutassa neki, milyen szegény emberek is vannak, és hogy a gyermek meglássa a dolgok értékét, és felfogja azt, hogy milyen szerencsés családban él.
    Egy egyszerű falusi család házában szálltak meg, ahol egy napot és egy éjszakát töltöttek.
    Amikor a vidéki út végén tartottak, az apa megkérdezte fiát.
    – Nos, mit gondolsz erről az útról?
    – Nagyon jó volt, apa!
    – Láttad, hogy némelyek milyen szükségben és szegénységben élnek?
    – Igen.
    – És mit gondolsz?
    – Azt, apa, hogy nekünk egy kutyánk van, nekik négy. Nekünk egy medencénk van otthon, ők meg egy tó partján laknak. A mi kertünket lámpák árasztják el fénnyel, az övékére pedig csillagok világítanak. A mi udvarunk a kerítésig tart, az övéké addig, amíg a szem ellát.
    És végül láttam, hogy nekik van idejük beszélgetni egymással, és boldog családként élnek.
    Te és anyu viszont egész napdolgoztok, és alig látlak titeket.
    Az apa csak fogta a kormányt, vezetett csöndben, mire a kisfiú hozzátette:
    Köszönöm, apa, hogy megmutattad, milyen gazdagok is lehetnénk.