LISZT FERENC: VIA CRUCIS
A Mester 67 éves volt, amikor a Róma melletti Tivoliban, a Villa d’Estében nekifogott, hogy régebbi tervei alapján megírja passióját, a Via crucist (Keresztút), amelyet 4 kézre –orgonára vagy zongorára- készült kiadni Albrecht Dürer (1471-1521) Passió-metszeteivel.
Ám az 1879-ben elkészült remekmű kiadásáért nem versengtek a kiadók. Liszt 1884-ben, néhány más munkájával, a Septem Sacramentával (A Hét Szentség), a Rosarióval (Rózsafüzér) és a Sicut cedrus (Miként a cédrus) motettával együtt tisztelettudó levélben maga kínálta föl műveit a regensburgi Pustet cégnek, hozzátéve, hogy a honorárium számára mellékes, mert ez neki szívügye. A cecíliánusok nagyhatalmú kiadója elutasította valamennyit, mondván túl világiasak. A Mester azonban tapasztalatból már átlátta, hogy kompozíciói nem kelendők, mert nem ígérnek anyagi hasznot. (Bezzeg ma egy-egy kotta, partitúra vagy CD-felvétel sok ezer forintot kóstál; remek haszon!- a szerk.) Több, mint ötven évnek kellett eltelnie Liszt Ferenc halála után, hogy végre megjelenhessen a kompozíció. Ősbemutatója Harmat Artúr (1885-1962) karnagy jóvoltából a budapest-belvárosi Nagyboldogasszony-főplébániatemplomban volt 1929 nagypéntekén. Rákoscsabai bemutatója itt, e 271 éve épült, és az idén 250 éve főplébániai rangra emelt Nepomuki Szent János-templomban lesz 2012. március 25-én, nagyböjt 5. (fekete) vasárnapján este 6 órakor a CARMINA CELEBRAT-kórus előadásában Zimányi István karnagy vezényletével. Orgonán közreműködik dr. Bednárik Anasztázia orgonaművésznő; szólót énekel Komáromi Márton (Jézus), Duba Szilvia, Fodré Lajos, Kiss Edit, Koffler Katalin, László Norbert és Nádasdi János.
A Via crucis 15 tételes, ciklikus alkotás; bevezetésből és Krisztus keresztútjának 14 stációjából áll. A Mester sajátos, önálló koncepciójú, egységes, hatáskeresés nélküli kései műve, amely nem követi a hagyományos passiók műfaját. Liszt oratóriumai között ez már nem állókép-sorozat, hanem legmélyebb emberi szenvedés szívbe markoló zenei ábrázolása. Az egykori szemtanúkat férfikar, a mai híveket vegyes-, illetve női kar és szólista-csoport képviseli: köztük egy basszus: Pilátus, és egy bariton: Jézus, valamint egy mezzoszoprán: egy névtelen asszony a nép közül. A mű szövegét a Mester szándéka szerint Wittgenstein hercegné állította össze. Krisztus megkínzása és halála az ártatlanul szenvedőkkel való azonosulás drámai kifejezése.
Ökumenikus ihletésű is: a latin biblikus szövegek közé nem csak két középkori
himnuszt, hanem beilleszt két német korált is. A tételeknek francia címet ad.
A kommunista érában hétszer bebörtönzött és „az Isten vándora”-ként is
emlegetett Regőczi István prépost úr Mindszenty-keresztútjával tisztelgünk a
hős lelkű kardinális előtt születése 120. évfordulója (március 28.) közeledtén.
Liszt Ferenc: Via crucis.
Regőczi István: Mindszenty-keresztút
Bevezetés: Vexilla regis (Venantius Fortunatus Szent Kereszt-himnusza).
Rövid orgona-bevezető után fölcsendül a gregorián himnusz, amit négyszólamú vegyes kar folytat: Királyi zászló jár elől, keresztfa titka tündököl, melyen az élet halni szállt, s megtörte holta a halált. Az ősi jóslat itt betelt, mit a hű Dávid énekelt: „Az Úr –halljátok, nemzetek- kereszten trónol köztetek.” A szenvedés ez ünnepén, kérünk, kegyelmet adj nekünk, add vétkünkért vezeklenünk. Amen.
Mindenható Mennyei Atyánk, add, hogy Szent Fiad keresztútját végigjárva megelevenedjen előttünk Mindszenty bíboros hercegprímás atyánk keresztútja, mert ő valóban Krisztus Szíve szerinti papja volt a magyar népnek.
1. stáció: Jézust halálra ítélik.
Az 1. állomás zenei képe erőteljes, szinte vad orgonaszóval indul, amit Pilátus szólója követ: „Ártatlan vagyok ennek az igaz embernek halálában.” Mindszenty József bíboros, Magyarország hercegprímása is így állt megbilincselve bírái előtt, akik hamis vádakat koholva halálát kívánták. Az Úr Jézus hallgatott. Mindszenty bíboros sem védekezett. Most már ő is igazán egy szeretett Mesterével: az igazságért szenvedett.
2. stáció: Jézus fölveszi keresztjét.
A tétel a zenei főtéma változatával indul: a szenvedést kromatikus mozgású fölső szólam alatti érdes bővített hármasok fejezik ki. Az orgonatétel két szakasza között a bariton szóló Jézus szavait idézi: „Üdvöz légy, kereszt, üdvöz légy!” Mindszenty bíboros atya átölelte az üdvösség fáját; a sok kínzástól meggyötörve ő is vágyódott, hogy Krisztussal népéért szenvedhessen, mert tudta, hogy a keresztben van reménységünk és győzelmünk.
3. stáció: Jézus először esik el.
A zenei mottó éles akkordokkal jelentkezik; az unisono férfikar fölkiált: „Jézus elesik”, majd a Stabat Mater háromszólamú tercimája szólal meg női tercettben: Áll a gyötrött Isten anyja, kín az arcát könnybe vonja; úgy siratja szent Fiát. Amikor Mindszenty bíborost elhurcolták a nyilasok, egy szeminarista odaugrott, hogy besározott köpönyegét letörülje. Ő daszólt neki: „Hagyd, fiam, eleget fognak még rajtam taposni.” Ő is vállalt minden megaláztatást népéért.
4. stáció: Jézus Szent Anyjával találkozik.
Ezt a témát orgona jeleníti meg: előbb az összecsukló Krisztust, majd az anya láttán érzett gyöngédséget ábrázolja a hangkészlet mind a12 fokát alkalmazva. Mindszenty bíboros atyának is az fájt legjobban, amikor megalázva édesanyjával találkozott. Mint az Úr Jézusnak, úgy neki is ugyanúgy fájhattak szeretett édesanyja könnyei.
5. stáció: Cirenei Simon segít Jézusnak a keresztet hordozni.
A gyötrődést, majd a részvétet megjelenítő orgonatétel. Mindszenty bíboros atyánk önként segít az Úr keresztjét hordozni, hiszen a megalázott magyarságban Krisztust és szenvedő embertestvéreit látja.
6. stáció: Szent Veronika.
Ó, Krisztus-fő, te zúzott, te véres szenvedő, te töviskoszorúzott, kigúnyolt drága fő, ki szépség tükre voltál, ékes, csodás, remek, de most megcsúfolódtál: szent fő, köszöntelek. Az orgona a Veronika kendője-történetet mutatja be a zenei mottó anyagával. Ezt követően a témát Liszt úgy formálja, hogy megjelenítse benne a Bach iránt érzett tiszteletét a b-a-c-h hangok megszólaltatásával. Utána a János- passió legfontosabb koráljának („O Haupt voll Blut und Wunden”) földolgozása következik négyszólamú vegyes karra; a végét orgonával kerekíti le. Mindszenty bíboros atyánk vérző, leköpdösött orcájának vonásai Krisztusért itatódnak a magyar egyházüldözés gyászos lapjaira, hogy emlékezzünk hősies tanúságtételére.
7. stáció: Jézus másodszor esik el.
Ez az orgonatétel a 3. állomás muzsikáját hozza változatlan szöveggel. Mindszenty József bíboros hercegprímásunk a durva ütések és rúgások következtében esik össze a kínzókamrában, de nem tudják megtörni: mindig újra és újra föltápászkodik.
8. stáció: Jeruzsálem asszonyai.
Egy fájdalmas sirató szólal meg az orgonán, majd a zenei mottó következik. Zengő orgona-akkord után a bariton szóló tolmácsolja Jézus szavait: „Ne fölöttem sírjatok, hanem magatokat és gyermekeiteket sirassátok!” A rövid, záró, mintegy indulós (allegro marziale) rész kvázi az ítélet végrehajtását sürgeti. Mindszenty bíboros atyánk –hirdetve az Igét- hányszor rámutatott népének égbekiáltó bűneire! Bűnbánattal kell megsiratnunk vétkeinket; engesztelnünk és küzdenünk kell a bűn ellen.
9. stáció: Jézus harmadszor esik el.
A tétel zenéje és szövege a 3. és 7. állomásét ismétli még magasabb hangokon. Mindszenty bíboros atyánknak is csak népe iránti nagy szeretete adott erőt újra, hogy ismételten fölállva vonszolja keresztjét a magyarság Golgotájára.
10. stáció: Jézust megfosztják ruháitól.
Az orgonatételből panaszos-fájdalmas hangok hallatszanak ereszkedő kromatikus tematikával és éles disszonanciákkal. A mottó az orgona legfölső szólamából csendül ki. Mindszenty bíboros atyánkról az Andrássy úti kínzókamrában letépték ruháit főpapi és emberi méltóságában porig alázva: ki volt szolgáltatva ellenségei csúfolódó megjegyzéseinek. Mindezt szótlanul tűrte.
11. stáció: Jézust keresztre szögezik.
Az alig egyperces tételben a férfikar erőteljes ritmikájú, disszonáns hangokkal ismételgeti: „Feszítsd meg!” Végül az utolsó szavak egyike: „Beteljesedett.” Mindszenty bíboros hercegprímás atyánk Szent Pállal elmondhatja: „Én pedig keresztre feszíttettem a világnak és a világ nekem: hazámért, egyházamért, minden szenvedő és üldözött magyar testvéremért.”
12. stáció: Jézus meghal a kereszten.
Ez a mű leghosszabb tétele. Jézus bariton hangon fohászkodik: „Istenem, Istenem! Miért hagytál el engem?”, dallamát az orgona ismétli. A bariton második dallama a beletörődést érzékelteti: „Kezedbe ajánlom lelkemet.” Ezt követi az orgona az O crux, ave (Ó, üdvöz légy, kereszt) dallam földolgozását fokozódó hangerővel. Jézus végszava: „Beteljesedett.” Ezt női tercett ismétli, a szakaszt pedig a zenei mottó zárja magyar mollban. A tétel befejezéseként az 1628-ból származó „O Traurigkeit, o Herzeleid” német protestáns korál hangzik fel négyszólamú vegyes karra írva: „Ó gyász, ó szívfájdalom! Nem ok ez a gyászra; az Atyaisten egyszülött Fiát teszik a sírba.” Hányszor hirdette ezt Mindszenty bíboros atyánk, aki nemegyszer fölajánlotta életét népéért, vállalva minden áldozatot, meghurcoltatást, megaláztatást, vértanúi szenvedést! Szinte eggyé lett a szerető, szenvedő keresztre feszítettel, aki legyőzve is győzött!”
13. stáció: Jézus testét leveszik a keresztről.
Orgonatétel, melyben a korábbi tételek zenei anyagából tér vissza néhány, pl. a mottó és a Jacopo da Todi Stabat Mater (Fájdalmas Anyáról szóló) himnusza. Mindszenty bíboros atyánknak az volt a nagy fájdalma, hogy kiszakítva édesanyja karjai közül hurcolták börtönbe. Hosszú éveken át alig láthatta édesanyját; nem lehetett jelen halálos ágyánál, de még a temetésén sem. Sőt amikor száműzetésbe kényszerítik, még édesanyjának sírkeresztjét sem csókolhatta meg búcsúzóul a magyar hazától.
14. stáció: Jézus testét sírba teszik.
Az utolsó tételben az orgona, a mezzoszoprán szóló és a vegyes kar dominál. Zeneileg a bevezető párja. A mű az orgonán fölhangzó pianissimo szó-lá-dó motívummal, a Liszt más, jól ismert műveiben is gyakran előforduló zenei kereszt jelképével fejeződik be: „Kereszt, egyetlen reményünk, köszöntünk; világ megváltója és dicsősége, légy kegyes az igazakhoz, a bűnösöknek pedig ajándékozd kegyességed!” Mindszenty bíboros hercegprímás atyánk idegenben szenderült át az örökkévalóságba. Bölcs előrelátással a magyar vonatkozású Mária-kegyhelyen, Máriazellben helyezték (1975) ideiglenes nyugvóhelyére. A magyarság fölszabadítása után (1991) hazahozták épen maradt testét az esztergomi bazilika sírboltjába.
Záróima: Jóságos Mennyei Atyánk! Hálát adunk Neked Mindszenty József
bíboros, hercegprímás atyánkért, aki minden szenvedést, megaláztatást,
börtönt, számkivetést vállalva áldozta életét a magyar egyházért, hazáért, az
emberi jogokért és a szabadságért. Imádkozzunk boldoggá avatásáért! Amen.
Dürer képek
