Mit mondott a pápa a melegekről, és milyen összefüggésben?
A magyar és nemzetközi média forradalmi tettként üdvözli Ferenc pápa melegekre vonatkozó szavait, amelyeket a repülőn mondott a riói ifjúsági világtalálkozóról hazafelé, s szembeállítja Ferenc hozzáállását elődjével, XVI. Benedekkel. De mit mondott pontosan a pápa, és milyen kontextusban kell ezt értelmezni?
„Ha egy meleg Istent keresi, ki vagyok én, hogy megítéljem őt?” – ezt a mondatot emelte ki a BBC és nyomában az Index, valamint többek közt a hvg.hu. A pápa a melegek integrációja mellett tette le a voksot. Az Index szerint „a hírt közlő BBC utólagos kiegészítése alapján Ferenc valójában csak megerősítette azt a furcsa vatikáni álláspontot, miszerint a homoszexuális beállítottság önmagában nem bűn, de a homoszexuális tett már az. Amivel a pápa szerint továbbra is baj van, az a homoszexualitás politikai célzatú propagálása, mely mögött a pápa többek között a szabadkőműveseket sejti.”
A pápa egyébként azt is megjegyezte: nagyobb szerepet kell kapnia a nőknek az Egyházban, de a pappá szentelésükről már kimondta az Egyház a végső nemet.
A BBC szembeállítja Ferenc pápával XVI. Benedeket, akiről megjegyzi, hogy nevéhez fűződik az a 2005-ös vatikáni rendelkezés, ami szerint a homoszexuális férfiakat nem lehet pappá szentelni.
A BBC és a pápa szavait hasonlóan interpretáló médiumok felületességére ezúttal a National Catholic Register szerzője, Jimmy Akin hívta fel a figyelmet. Mint írja: a pápa hazafelé a repülőn nyolcvan percet beszélt az újságírókkal. Hogy a homoszexuálisokra vonatkozó mondatai az állítólagos vatikáni homoszexuális lobbira vonatkozó kérdésre válaszul hangoztak el.
A bizonyos Ilse nevű újságíró azt a kérdést tette fel: „Szeretnék engedélyt kérni egy érzékenyebb kérdés feltételére. Egy másik kép, ami körbejárta a világot, Msgr. Ricca képe és a hírek az ő életviteléről. Azt szeretném tudni, Őszentsége, mit fognak tenni ezzel a kérdéssel. Hogyan kell valakinek kezelnie ezt a kérdést, és hogyan kívánja Szentséged kezelni a meleglobbi egész kérdéskörét?”
(Nemrég a vatikáni bankhoz ideiglenes titkárnak kinevezett Battista Mario Salvatore Riccáról keltek lábra olyan hírek, hogy nunciusként aktív homoszexuális életet élt volna. Ricca a bankhoz való kinevezése előtt a Szent Márta Ház igazgatója volt, itt lakik a pápa is. A vatikáni meleglobbiról még a XVI. Benedek által felkért bíborosi vizsgálóbizottság készített jelentést az azóta már lemondott egyházfőnek a kiszivárogtatási botrányok kapcsán.)
Ferenc pápa válasza: „Ricca atya ügyével kapcsolatban megtettem, amit a kánonjog előír, és elvégeztem a megfelelő nyomozást. És a nyomozások alapján nem találtunk semmit, ami alátámasztaná az ellene felhozott vádakat. Semmit nem találtunk. Ez a válasz. De meg szeretnék említeni még valamit ezzel kapcsolatban: gyakran látom az Egyházban, függetlenül ettől az ügytől, de ebben az ügyben is, hogy valaki keresi az ’ifjúság bűneit’, nem arról van szó itt is? És aztán közzéteszi őket. De ezek az esetek nem bűnügyek. A bűnügy valami más: a gyermekek megrontása bűnügy. De a bűnök, ha egy személy, egy világi pap vagy egy nővér elkövetett egy bűnt, de ezután megtért, az Úr megbocsát, és amikor az Úr megbocsát, felejt is, és ez nagyon fontos az életünkben. Amikor gyónni megyünk, és szívből mondjuk, hogy ‘vétkeztem ebben és ebben’, az Úr felejt, és nekünk nincs jogunk nem felejteni, mert akkor azt kockáztatjuk, hogy az Úr nem felejtkezik el a mi bűneinkről. Ez veszélyes. Ez az, ami fontos: a bűn teológiája. Gyakran gondolok Szent Péterre: az egyik legszörnyűbb bűnt követte el, amikor megtagadta Krisztust. És ezzel a bűnnel pápát csináltak belőle. Gyakran gondolnunk kell erre a tényre.
De hogy visszatérjek a kérdésére konkrétabban: Ebben az esetben elvégeztük a szükséges nyomozást, és semmit sem találtunk. Ez az első kérdés. Aztán beszélt a meleglobbiról. Sokat írtak a meleglobbiról. Eddig még nem láttam a Vatikánban személyit azzal a felirattal, hogy ‘meleg’. Állítólag van pár meleg ember itt. Szerintem amikor találkozunk egy meleg emberrel, különbséget kell tennünk aközött, hogy egy személy meleg, illetve hogy tagja egy lobbinak, mert a lobbik nem jók. Hanem rosszak. Ha egy meleg Istent keresi, ki vagyok én, hogy megítéljem őt? A Katolikus Egyház Katekizmusa gyönyörűen magyarázza ezt el, de azt mondja, várjunk egy pillanatot, hogy is mondja, azt mondja, hogy a meleg személyeket sosem szabad marginalizálni és integrálni kell őket a társadalomba.
A probléma nem az, ha valakinek ilyen beállítódása van; nem, testvéreknek kell lennünk, ez az elsődleges. De van egy másik probléma: ha az ilyen beállítódásúak lobbit szerveznek. Kapzsi emberek lobbija, a politikusok lobbija, a szabadkőművesek lobbija, sok lobbi van. Ez a legsúlyosabb probléma számomra. És nagyon köszönöm a kérdést, nagyon köszönöm!”
(Mindez olasz eredetiben itt olvasható, a fordítás az angol szöveg alapján készült.)
Katekizmus, 2358. pont: „Nem elhanyagolható azon férfiak és nők száma, kiknek homoszexuális hajlama nagyon mélyen gyökerezik. E hajlam, mely objektíve rendetlen, többségük számára próbatétet jelent. Tisztelettel, együttérzéssel és gyöngédséggel kell fogadni őket. Kerülni kell velük kapcsolatban az igazságtalan megkülönböztetés minden jelét. Az ilyen személyek arra hivatottak, hogy valósítsák meg életükben Isten akaratát, és amennyiben keresztények, egyesítsék az Úr keresztáldozatával az állapotukból adódó esetleges nehézségeket.”
Mit jelentenek a pápa szavai? – teszi fel a kérdést az NCR szerzője. A pápa nem tagadja, hogy van meleglobbi, de úgy véli, hogy túlértékelik azt és túl sokat beszélnek róla. Ezután megkülönbözteti a homoszexuális beállítódást a lobbitól. A homoszexuális beállítódást nem részletezi a pápa, ez jelenthet absztinens életmódtól a meleg aktivistáig sok mindent. A pápa szavaiból az derül ki, hogy nincs probléma a pusztán homoszexuális személyekkel, ha nem propagálnak egy homoszexualitás-párti ideológiát.
Jimmy Akin megjegyzi: mindebben semmi új nincs. A megbocsátás és az ítélkezés elhagyása ugyanakkor nem jelenti azt, hogy megfeledkeznénk a cselekedetek morális karakteréről. Gondolhatjuk úgy, hogy valaki rosszul cselekedett, anélkül, hogy rosszindulattal lennénk iránta. A kísértés probléma, de amíg ellenállunk neki, nem vétkezünk. A probléma az, ha engedünk neki, vétkezünk, s esetleg még ideológiát is építünk köréje. A homoszexualitás pedig egyfajta kísértés a sok közül, amivel keresztény ember szembenézhet.
XVI. Benedekkel szembeállítani Ferenc pápa szavait pedig több ok miatt is problémás. Először is: a repülőgépi beszélgetésen nem került szóba a homoszexuális férfiak papságtól való eltiltása, ezt Ferenc pápa sem hozta szóba, s nem mondhatjuk, hogy ellenezné.
Amit viszont a melegek társadalomba való integrálásáról mondott, az ugyanaz, ami a homoszexuálisok lelkigondozásáról szóló, 1986-os vatikáni dokumentum is ír. Ezt a dokumentumot pedig, akárcsak az azt követő 1992-es, ami a homoszexuális beállítottságú emberek diszkriminációjának megszüntetéséről szólt, Joseph Ratzinger írta alá.
Így aztán XVI. Benedek és Ferenc pápa szembeállítása teljesen téves.
