Templomunk lelkigyakorlata

2012. március 18-án, 22-én és 24-én az esti szentmiséket Nagy Krisztián, a Központi Papnevelő Intézet prefektusa mondta, nagyböjti lelkigyakorlatos szentbeszédekkel.

 

A lelkigyakorlatos szentbeszédek számomra legemlékezetesebb témaköre a Teremtő és az általa teremtett ember egymáshoz viszonyulása, kettejük kapcsolatkeresése és a kapcsolatfelvétel Isten és ember között. Megszívlelendő, hogy felületességünkben és a „rohanó világra” való hivatkozással megfeledkezünk arról, hogy ez a kapcsolatkeresés kétirányú. A mi elképzelésünk szerint mi, emberek kisebb-nagyobb bajainkban, s talán még örömeinkben is Istenhez fordulunk, kérünk, olykor esedezünk. De mintha nem hallanánk meg, amikor Isten megszólít minket, amikor Isten dönt úgy, hogy kapcsolatba lép velünk. A nagy tévedés abban rejlik, hogy nemcsak az ember viszonyul Istenhez, hanem Isten is viszonyul valamiképp az emberhez. Imáinkban, Istenhez fordulásunkban tehát igyekeznünk kell meghallani, hogy mit kér tőlünk a Jóisten. A nagyböjti idő Krisztus szenvedésére, és az értünk, emberekért és bűneinkért vállalt áldozatára irányítja szívünket és elménket. A kereszt hordozása egyéni életünkben, a szenvedés, a betegség, a halál közelsége nem jelenti azt, hogy Isten magunkra hagyott minket. Igen, valóban „mindenkinek megvan a maga keresztje”, de Istent, aki elküldte nekünk a Vigasztalót, nem szabad kizárnunk ekkor sem az életünkből, mert keresztjeink hordozásában sem hagy el bennünket. A keresztény ember tudatosan és bizalmát Istenbe vetve, a hit fényében éli (kell, hogy élje), tervezi, rendezi be életét. Krisztusra és az ő áldozatára tekintve mindenkinek a saját maga által vállalt hivatásában kell megélnie és valamilyen módon kifejezésre juttatnia kereszténységét.

Ez az áttekintés, a kiragadott gondolatok felsorakoztatása aligha adhatja vissza a szentbeszédek alatti áhítatos csendet, és ahogy Krisztián atya is megjegyezte, a csillogó, figyelő szemeket. És a szemekben könnyek is csillogtak, amikor az atya elmondta a rákoscsabai híveknek, hogy a keddi szentmisére az édesapja halálos ágya mellől érkezett. Krisztián atya a gyász fájdalmát nem tagadva prédikált arról, hogy Isten megvigasztal minket, hogy soha nem hagy magunkra, hogy még az utolsó előtti pillanat sem elkésett pillanat, még akkor is befogad minket atyai szent keblére.

 

A nagyböjti időszak, amikor péntek esténként a keresztúti ájtatosságban felidézzük Krisztus szenvedéstörténetét, különösen alkalmas földi életünk „nagy kérdéseinek” elemzésére, keresztény mivoltunknak, a kereszténységünk mibenlétének átgondolására, és ehhez bátorító, megerősítő és szeretetteljes útmutatót kaptunk Nagy Krisztián atyától. A Jóisten áldja meg érte!

Hajnal Piroska

 

Közösségek lelkigyakorlatai

 

Gesztenye közösség

 

“A Gesztenye közösség lelkigyakorlatát a Vízvárdy Rita szociális testvér tartotta március 3-án délelőtt a plébánia hittantermében. Játékos módon megismerkedtünk Jézus életének főbb mozzanataival és tanításának lényegével. Készítettünk magunknak keresztet, imádkoztunk és énekeltünk. A szünetben japánfoci és közösségi játékok voltak a kertben. Az étkezéskor rendhagyó módon mindenki egy közösbe rakta a szendvicsét és egy másikat vett ki.”

 

 Tavirózsák lelkigyakorlata

2012. 03.09-11.

Az idei évben mi, a Tavirózsák Viczián-tanyára látogattunk el, hogy lelkünket kellőképpen gyakoroltassuk a három nap folyamán.

Nagyon szép helyen volt a szállásunk, csendes, nyugodt környezetben. A ház, amiben voltunk egy nagy faház volt, otthonosan berendezve. Az egyik helyiségben, még egy kis kápolna is helyet kapott, ahol időnk nagy részét töltöttük a meleg kandalló mellett.

A lelkigyakorlatot Veresegyháza plébánosa, Fazekas György(fedő nevén Süni.) atya tartotta, aki megérkezésünk estéjén eljött hozzánk, hogy bemutatkozzon nekünk. Nagyon jó benyomásra tett szert azzal, hogy nyílt volt velünk szemben. Mindent elmondott magáról, az életéről, jót-rosszat egyaránt. Így tudtuk, hogy mi is nyugodtan, bármiről beszélhetünk vele és ez egy nagyon jó visszajelzés volt róla. Így az első nap (09.-én) nem is volt más komolyabb témánk.

A második nap, háromszor, egy órában találkoztunk Gyuri atyával. Olyan témákkal foglalkoztunk, mint a megbocsátás, a bűn és, hogy Isten hogyan mutatkozik meg a mindennapokban számunkra, hogyan terel minket a nekünk szánt útra. Ezeket sem úgy kell elképzelni,hogy csak szent beszédekkel lettünk tele nyomva, hanem mint beszélgetéseket, zenékkel fűszerezve. Gyónási lehetőség is kínálkozott számunkra és a vele járó csend, amikor magunk felé fordultunk és Istent kerestük. Természetesen, mivel elvileg már tavasz volt a szabadban is jártunk, felfedeztük Vicziántanyát, megnéztük, hogy másnap majd hova megyünk a reggeli szentmisére.

Elbúcsúztunk Gyuri atyától, megköszöntük neki az elmúlt napokat. Majd este, gyertyát gyújtottunk és együtt el imádkoztunk egy keresztutat, énekekkel, gitárral.

Aztán jött a kikapcsolódás része. Játszottunk egy Activity menetet az éjszakába. Sok nevetéssel és száraz tészta rágcsálással.

A harmadik és egyben utolsó napunkon, korai kelés, késői fekvés ellenére. Frissen és üdén, összepakoltunk, kitakarítottunk magunk után és elhagytuk a szállásunkat. Elmentünk misére, ahol rengeteg kisgyerekkel találkoztunk és a templom tele volt. Diákmisén voltunk ahol kivetítővel zajlott a prédikáció, volt külön kérdés a gyerekek számára, amivel ők is fontos részeseivé váltak a szentmisének.

Aztán, kocsiba szálltunk, és meg sem álltunk a Rákoscsabai vasútállomásig.

Tulajdonképpen azt is mondhatnánk, hogy túl vagyunk az idei lelkigyakorlaton, de nem mondjuk, mert ez nem csak úgy, egy lelkigyakorlat volt, hanem esély arra, hogy még erősebb közösséggé váljunk, még több lelki táplálékot  kaphassunk és adhassunk egymásnak a elkövetkezendő évek során.

 

Nebánts és Kamilla közösség

 

Idén a Nebántsvirág és a Kamilla közösség már másodjára indult együtt lelkigyakorlatra. Rendhagyó módon nem atya, hanem egy nagyon lelkes, fiatal hittantanárnő, Major Dorina tartotta nekünk a hétvégét. Péntek este érkeztünk Budára, a szálláshelyünkre, ahol a lepakolás után tartalmas estét töltöttünk együtt. A hétvége témája az út volt: út az embertársaink felé és Isten felé. Dorina képei közül választva megtudtuk egymásról, ki milyen hangulatban érkezett, majd azt is, ki mit vár ettől a lelkigyakorlattól. Ezután egy ún. „padló-kép” módszerrel vettük sorra a keresztút állomásait. A kör közepén egy fekete selyem kereszt volt, rajta középen egy gyertya égett, eköré helyeztük a stációk képeit. Egy kő jelezte a kereszt lábánál Jézus keresztjének súlyát. Ennek „kicsinyített másaként” mindenki kapott egy-egy kavicsot, ami a mindennapi terheinket szimbolizálta, és sorban egymás után leraktuk ezt Jézushoz. Dorina életének egy aktuális mozzanatát emelte itt ki: egy, – az egészséges emberekre haragvó-, rákos asszonyhoz kellett mennie péntek este beszélgetni, mert csak Őt volt hajlandó elfogadni az asszony. A hétvégén így a halál témája többször is előkerült.

Az estét egy zenés áhítattal zártuk: 3 gitáros fiatal segítségével két órán át tudtunk énekelni és az énekek között imádkozni.

Másnap, a reggeli imát követően megnéztük a Séta a múltban c. filmet, majd Dorina vezetésével arról beszélgettünk. Ebéd előtt tettünk egy sétát a Rózsadombon, ahol szép kilátás tárult elénk. Ebéd után volt egy rövid kérdéssor, amellyel a saját magunkkal, családunkkal és Istennel való kapcsolatunkat próbálta tudatosítani Dorina bennünk. A délután folyamán megnéztünk egy idézetekkel teli diasort, egyenként, csendben elolvastunk egy-egy bibliai részt. Majd Dorina rádöbbentett bennünket arra, hogy mennyire sebezhetőek vagyunk, de mi is könnyen meg tudunk sebezni másokat (egy embert ábrázoló papírból téptünk le annyit, amennyire életünkben megbántottak, megaláztak, és ezután azt próbáltuk ismét összerakni emberré – de ezt csak Isten forraszthatja össze…). Zárásképpen mindenki elmondta, mi az, amit hazavisz a „hátizsákjában” erről a lelkigyakorlatról, és mi az, amit ott szeretne hagyni. Ezt követően megünnepeltük a születésnaposainkat, majd aki úgy gondolta, hogy gyónni szeretne, az a közeli templomban elvégezte a szentgyónását, majd hazaindultunk.

Jó érzés volt látni, hogy a két közösség egy társasággá kezdett kovácsolódni a hétvége folyamán. Az idei lelkigyakorlat jó alkalom volt arra is, hogy mások fájdalmára, bánatára érzékenyebbé váljunk, és hogy a körkérdések által meg tudjuk osztani gondolatainkat, érzéseinket egymással és Istennel.

 

Tapló-Borostyán és Napraforgó közösség

Hosszú évek óta nagyböjtben egy hét végén, péntek estétől szombat estig elmegyünk töltődni. Idén Matolcsy Kálmán atya tartotta a lelkigyakorlatunkat a hit, remény, szeretet témájáról. Sok érdekes történettel, viccekkel fűszerezte mondanivalóját. Közben még aktuális témákat is megvitattunk.

Szállásunk Gödöllőn a Premontrei Gimnáziumban volt.  Az elmaradhatatlan  éjszakai focival vezettük le (főleg a fiúk!) felesleges energiánkat, a lányok inkább szájmozgatásban fárasztották magukat.  A gimnáziumban éppen a Váci egyházmegye Világi Munkatársak Találkozója volt.

 

 

Nagy meglepetésünkre szombat délután Böjte Csaba testvér tartott előadást. Kálmán atyával együtt ittuk Csaba testvér szívhez szóló gondolatai: merjük szeretni hazánkat, saját rokonainkat. Nézzünk Jézus názáreti életére. Ő is ezt tette, ezt élte elénk. Majd beszélt a  meghirdetett Szent István programjáról. Országépítésünket kezdjük saját kertünk, utcánk széppé tételével!

 

 

Felnőttek

Bartha Angéla , szociális testvér  és társai vezetésével Emmausz kurzuson vettünk részt Gödöllőn a Premontrei Gimnáziumban. A kurzus célja az volt, hogy lángoljon a szívünk a Biblia olvasásakor, ahogyan az emmauszi tanítványoknak is ebben az élményben volt részük, amikor Jézus magyarázta nekik az Írásokat. Sok dinamikával, rengeteg feladattal tették érdekessé a komoly előadásokat.

“Minden Isten Igéjével kezdődik. Ez a kurzus pedig Isten Igéjének van szentelve. Mi a különleges Isten beszédében? Mire képes? Milyen hatással lehet az életembe? Hogyan fogadhatom be Isten Szavát? Miről beszél Isten? Mi áll a középpontban? Felismered-e Istent a hangjáról?

Ha érdekelnek ezek a kérdések, akkor gyere ez az Emmausz kurzusra! Lesz egy barátunk ugyanis, akik elkísér bennünket egy bibliai útra. Ha érdekel, hogy a mi Istenünk miért nem olyan, mint a többi istenek, akik hallgatnak, akkor gyere! A mi Istenünk ugyanis nem csend, nem hallgató szobor, hanem beszédes Isten. Van mondanivalója, mert szeret bennünket.”

Szent András Evangelizációs Iskola

 

  Szentáldozásra készülők lelkigyakorlata

 

Május 20-án lesz a nagy nap, amikor 28 gyermek először veheti Jézus Krisztust magához. A nagy találkozást komoly készületek előzik meg.

Nemcsak a hittanórán tanulás, katekizmus kell felmondása, hanem lelkigyakorlaton részvétellel mélyítettük Istennel való kapcsolatunkat. Már tavaly is jártunk Pestszentlőrincen Jézus Szíve Nővéreknél. Idén januárban Kriszta nővér jött el hozzánk és első gyónásunk előtt a az elveszett bárány történetével hangolt minket Isten gondoskodó, vigyázó, gyógyító szeretetére. Most márciusban ismét Adrienn és Michelle  nővérek növelték bennünk Isten szeretetét.

Jézus Szíve Nővérek kép

Jézus Szíve Nővérek Társasága

Tékozló fiú történetével készítettek fel minket a második gyónásunkra.Nagy élmény volt a nővérekkel játszani a ragyogó tavaszi napsütésben. természetesen a fiúk a labdát rúgták.

 

 

 

 

 

A felkészülés nemcsak a gyerekekre vonatkozik, hanem a szüleinkre is. Idén ők is eljöttek velünk, és végig együtt tanultunk, énekeltünk, versenyeztünk. Csak a kézműves foglalkozás  alatt vonultak el szüleink Kriszta nővérrel.