Negativitásböjt

Elhatároztam, hogy negativitásböjtöt tartok…

…azaz tartózkodom a panaszkodó, pesszimista, kritikus vagy gúnyos megnyilvánulásoktól.

Mivel sokszor elég negatív vagyok, és a környezetemet időnként kikészítik a szurkálódó megjegyzéseim, úgy döntöttem, rám férne egy ilyen jellegű böjt. Elhatároztam, hogy egy hónapig fékezem a nyelvemet, és semmi negatívat nem mondok.

Sajnos kudarcot vallottam. Sőt kellő elszántság híján az utolsó hétre meg is feledkeztem róla. Mégis tanulságos volt: néhány fontos felismeréssel gazdagodtam.

Az egyik: sokat segített, hogy a böjtöt két barátnőm is vállalta. Beszélgettünk róla, biztattuk egymást. Igazából csak akkor kezdtem megfeledkezni az elhatározásomról, amikor már nem számoltam be róla a barátnőimnek. Megértettem, milyen sokat jelent a barátok jelenléte a küzdelmekben.

A legnehezebb az volt, hogy észrevegyem a negatív gondolatokat. Általában azonnal kimondom a rosszat, amint eszembe jut. A böjt idején egyfolytában figyelnem kellett, hogy ne tegyem. Rájöttem, hogy alapból az esetek felében valószínűleg észre sem veszem, mennyire negatív vagyok. Ráadásul a mai kultúrában, a közösségi médiában sokszor az tűnik jófejnek, aki másokat aláz. Állandóan emlékeztetnem kellett magamat a böjtre.

Végül arra is rájöttem, hogy nemcsak másokkal, hanem saját magammal is negatív vagyok. Hányszor mondom magamnak, hogy milyen hülye vagyok! Mintha másokkal kedvesnek kellene lennünk, magunkat meg bármikor gyalázhatnánk. Pedig Isten képmásaként engem is ugyanolyan tisztelet illet, mint bárki mást!

Nyilvánvaló, hogy az életben a jóra, a pozitívra érdemes törekedni. Hiszen saját magát teszi boldogtalanná, aki minden fél tál cseresznyében csak a hiányt látja. Mégis hasznos olykor a negatívumok gyomlálásával is foglalkozni – éppen azért, hogy jobban észrevehessem Isten számtalan ajándékát és ami még fontosabb: általuk az Ő ajándékozó szeretetét.

Ezért talán újra megpróbálom, esetleg rövidebb ideig, mondjuk egy hétig. S mikor volna rá alkalmasabb idő, mint nagyböjtben?

forrás