Október – a Rózsafüzér Királynőjének hónapja

 A rózsafüzér (lat. rosarium), más elnevezéssel olvasó, szentolvasó a Krisztus-központú Mária-tisztelet magánájtatossága.

A pápák (elsősorban Boldog II. János Pál pápa) által is gyakran ajánlott imádság, amely egyidejűleg kiváló alkalmat ad az elmélkedésre és szemlélődésre: a helyesen imádkozó hívő ajka szóbeli imaként mondja a Miatyánkot és az Üdvözlégyet, és közben Mária szemszögéből szemléli Jézus életét és a Megváltás titkait.

A rózsafüzér elnevezés egy 13. századi legendát idéz fel: egy ciszterci szerzetes gyakran imádkozott 50 Üdvözlégyet. Egy látomásban az imádság szavai rózsákként hagyták el ajkát és rózsakoszorúba fonódtak Mária homloka köré, mintegy megkoronázva a Szent Szüzet. Egy másik, ugyancsak a 13. században keletkezett legenda szerint egy Mária-tisztelő lélek rózsákból kötött koszorút, hogy azzal ékesítse a Szűzanya szobrát. Egy alkalommal egy látomásban azt a figyelmeztetést kapta, hogy a Szent Szűz előtt kedvesebb volna egy másik rózsakoszorú, mégpedig az, amelyet 50 Üdvözlégyből fonnak. Az imádság rózsává változik az Istenanya kezében, s ezekből a rózsákból maga a Szűzanya fonja majd a legszebb koszorút. A rózsafüzér ájtatosság a középkorban alakult ki a nyugati kereszténységben, a zsolozsmát helyettesítő napi imaként. Eleinte különböző anyagból (fa, magok, kövek, üveg) készült golyócskák tagolatlan füzére volt, a Miatyánk számlálására. A mai rózsafüzér formulát Heinrich von Kalkar OCarth (megh. 1408) alakította ki oly módon, hogy minden 10 Üdvözlégy elé egy Miatyánkot tett.

Szent Domonkos az albigens eretnekség elleni küzdelmében a Szűzanyához fordult segítségért, aki egy „új és hathatós fegyvert” nyújtott át Domonkosnak: egy rózsafüzért. E népi ájtatosság elterjesztéséért a cisztercita és a domonkos rend különösen sokat tett. A rózsafüzért Alanus de Rupe (14. század vége) osztotta fel örvendetes (színe a fehér), fájdalmas (színe a piros) és dicsőséges (színe az arany) részekre. Boldog II. János Pál pápa a Rózsafüzér Évében (2002) kapcsolta a szentolvasóhoz a világosság titkait. A tizedek után a Fatimai Szűzanya kérésére így imádkozunk:

Ó Jézusom, bocsásd meg bűneinket, s vidd a mennybe a lelkeket, különösen azokat, akik legjobban rászorulnak irgalmadra!

A diadalmas lepantói csata (1571. október 7), azaz a török felett aratott győzelem emlékére rendelte el V. Pius pápa a Győzelmes Boldogasszony ünnepét. A győzelmet ugyanis a keresztény világ a rózsafüzér imádságnak tulajdonította. Az ünnepet az évszázadok során többször is átnevezték, végül XXIII. János pápa 1960-ban elrendelte, hogy az ünnep hivatalosneve Rózsafüzér Királynője legyen.

A Rózsafüzér Királynőjét ábrázoló festményeken mindig szerepel Szent Domonkos (vagy Szent Bernát) és/vagy Szent Katalin (vagy Limai Szent Róza), amint átveszik a rózsafüzért  a Szűzanyától.

A Szűzanya-tisztelő és a rózsafüzért imádkozó hívek számára Alanus de Rupe alapította az első Rózsafüzér Társulatokat a 14. században. 1990-ben, Mandula József atya ösztönzésére plébániánkon is megalakult és azóta is működik a Rózsafüzér Társulat.

Hajnal P.

kép1

kép2 (B. E. Murillo: A Szűzanya a kis Jézussal és rózsafüzérrel)

kép3 (Paolo Veronese: A lepantói győzelem)

kép4 (Ciampelli: A Szűzanya a kisded Jézussal, Szent Domonkossal és Sienai Szent Katalinnal)