Öt tévedés Ferenc pápával kapcsolatban

Improvizáló pápának nevezték, a meglepetések pápájának, de a legnagyobb meglepetés, hogy Ferenc folyamatosan meghiúsítja azt a kísérletet, hogy valahová is besorolják őt.  Pápaságának kezdetétől rengeteg kommentátor kísérelte meg, elmagyarázni, mit várjunk tőle, de hiába.  A Ferencről megjelent számos tévedés között, öt rendszeresen visszatér.

1. “Ferenc Benedek  ellentéte.” 

Néhányan azt gondolják,  mivel Ferenc Latin Amerikából, az emeritus Pápa Benedek pedig Németországból való, s mert Ferenc természete szerint extravertált, Benedek pedig inkább befelé forduló, hogy ezek a stílus különbségek egész gondolkodásmódjukra jellemzőek.   De, aki így vélekedik, az nem hiszem, hogy elég figyelmes. (Hasonló tévedés történt, amikor a mosolygó XXIII. János pápa követte a zárkózottabb és uralkodóbb kinézetű XII. Piuszt.) Ferenc első szavaival a világ felé, március 15.-én, imát kért elődje számára, majd hamarosan felhívta telefonon.  Csak tíz napra rá, Castel Gondolfo-ba utazott, hogy hivatalosan és nagyon kedvesen köszöntse Benedeket, majd, mikor Benedek visszatért Vatikán-városba hasonló módon nyilvánosan átölelte. Nem olyan régen mondta Ferenc, az egyik volt tanítványának, hogy milyen kiváló gondolkodónak tartja Benedeket, és mennyire támaszkodik a tanácsaira: „ostobaság lenne figyelmen kívül hagyni Benedek tanácsait”.

Ha bármi csekély kétely is maradt volna, azzal kapcsolatban, hogy Ferenc teljesen támogatja Benedeket, azt is eloszlatja a Lumen Fidei enciklika.  Ezt a rendkívüli tanító dokumentumot Benedek kezdte el pápasága vége felé, bár nem fejezte be. Ferenc könnyedén félre tehette volna, és megirthatta volna a saját pápai üzenetét. Ő azonban úgy döntött, hogy befejezi a tervezett művet, és mint saját székfoglaló enciklikáját teszi közzé., teljesen elfogadva Benedek vázlatát.   S ezzel, Ferenc magáénak vállalta a Lumen Fidei meglátásait a hit és az értelem kapcsolatáról, az igazság fontosságáról, és a hermeneutica folytosonnságáról, – amik Benedek pápaságának fő témái voltak.  Ferenc ezzel sokkal erőteljesebben  kiemelte Benedek fontosságát, mint ahogyan azt Benedek csodálói remélhették volna.

2. “Ferenc nem harcol a kultúra területén  .”

Az első tévedésből fakad a második, mégpedig, hogy az elég sarkosan fogalmazó Benedekkel szemben, azt állították, hogy Ferenc sokkal lágyabban nyúl a kérdésekhez.  Kerüli a konfrontációt, az erőteljes kijelentéseket, nem akar kulturális háborút, bár az égető szociális problémákkal szemben világos állást foglal.     Allesandro Speciale keresztény riporter a közelmúltban írta, hogy Ferenc nem szándékozik kulturális háborút kezdeni az abortusz, az azonos neműek házassága kérdéseiben, mint ahogyan elődje tette.   Sandro Magister  pedig azt írja: „Nem lehet véletlen, hogy pápaságának első 12o napja alatt még egyetlen szót sem szólt az abortuszról, az eutanáziáról és az azonos neműek házasságáról.  ”

Nehéz elképzelni ennél félrevezetőbb állításokat. Ráadásul Ferenc, már, mint Buenos Aires érseke kifejezett védelmezője volt a meg nem született életeknek és a hagyományos házasságnak.  Mióta pápa, Ferenc egy hajszálnyit sem engedett a keresztény erkölcsi igazságból, Pápaságának második hetében már kifejezetten megígéri, hogy folytatja Benedek küzdelmét a relativizmus diktatúrája ellen. ”Májusban Ferenc pápa, nem csak  hirdette tízezreknek az emberi élet védelmének fontosságát annak foganásától kezdve, hanem személyesen is csatlakozott Rómában az „Élet-menetéhez”.  A közelmúltban küldött sajátos pro-life üzenetet Írországba, amikor a törvényhozás az abortusz legalizációjáról döntött, felszólítva az országot, hogy “védelmezzék a legkiszolgáltatottabb és leginkább sebezhető életet, a betegek, öregek és a magzatok életét.” Ferenc mindenki számára programnak hirdette meg: “Óvd az életet, segítsd, viselj rá gondot a foganástól a végsőkig.” Nem elég világos ez?

Miután Franciaország törvényesítette az azonos neműek házasságát, az Egyház erőteljes tiltakozása ellenére, az új pápa szemrehányást tett a törvényhozóknak, hogy a pillanatnyi divatot követik a törvényhozásban.    A Lumen Fidei enciklikában pedig azt írja:  “A legelső alkalom, ahol  hit megvilágítja az ember városát, a család. Elsősorban és kizárólagosan az egy férfi és egy nő tartós egységén alapuló házasság.  Nem is véletlen, hogy az  Advocate  azonnal panaszkodott: “ Ferenc pápa éppen úgy elítéli az azonos neműek közötti házasságot, mint Benedek.

3. “Ferenc, a szociális igazságosság pápája. 

Sokan mondják, hogy Ferenc a szociális igazságosság pápája, azaz mindenek előtt a szegényekre van gondja, s ennek megoldása lesz pápasága fókuszpontja.  Ez a kijelentés részben  kétségtelenül igaz,  részben azonbab hiányos.   Természetes, hogy Ferenc, elődeihez hasonlóan felvállalja a szegények gondját, ezt példázza első Lampedusa-i látogatása, ahol a menekültekhez szólt.   Azonban Ferencnek nem kizárólagos gondja a szegények, mert tudja, amit Boldog II. JP. tanított, hogy a szociális igazságosságról illúzió  beszélni, ha az élethez való alapvető jogot nem védjük.  Azonban Ferencnek nem csak a szegénység a gondja, hiszen tudja ő is, amit Boldog II. János Pál pápa tanított:  hogy a szociális igazságosság hamis és illuzórikus, amennyiben a legalapvetőbb emberi jogot, az élethez való jogot minden más személyes jognál határozottabban nem védjük.” Azt is tudja, amit Benedek tanított, hogy az Egyháznak a gazdasági életre vonatkozó tanítása szükségszerűen összefüggésben áll a családról, az emberi szexualitásról szóló tanítással, tehát a Humanae Vitae-t ugyanolyan erővel képviselni kell.

Sőt, még fontosabb, hogy a Pápa azt vallja, hogy a személyes megtérésnek meg kell előznie a szociális elkötelezettséget, és így elveti a szekuláris haladást, mely elszakítja a spiritualitástól a szociális igazságosságot.  Ferenc tanítása a szív megváltoztatására hív, a lelkiismeret megvizsgálására,  mert ez a szociális reform kulcsa.   Ferenc nem annyira a „szociális igazságosság pápája”, sokkal inkább a világ lelki vezető mestere, aki emlékezteti az embereket, hogy saját lelkünk megváltoztatása nélkül,   alázat, az áldozathozatal, a lelki fegyelmezettég nélkül, pusztán kormányzati eszközökkel, nem lehet valódi szociális igazságosságot elérni.

4. “Ferenc szeretőbb lesz az Egyháztól eltávolódók iránt 

Mihelyt megválasztották Ferenc pápát, az egyházi „disszidensek” elkezdték két elődjével szembeállítva magasztalni őt, mintegy azt szuggerálva, hogy végre majd ő végrehajtja a II. Vatikáni Zsinat ígéreteit.  Azonban Ferenc pápa a II. Vatikáni Zsinatot nem a „disszidensek kartájának” tekinti, mint ahogyan Boldog II. János Pál pápa vagy Benedek pápa sem.   II. János Pál pápához és Benedek pápához hasonlóan Ferenc is erősen hangsúlyozza, hogy Jézus ismerete feltételezi az Egyházzal és a Tanítóhivatallal való teljes egységet. Nem lehet senki úgy hithű katolikus, hogy függetlenül, sajátos szabadsággal választott spiritualitást gyakorol.     Ennek következménye, hogy Ferenc pápa első tevékenysége Péter székéből az volt, hogy megerősítette Benedek kritikáját az egyházi disszidensek, így az USA Szerzetesnői Elöljárói Konferenciájának engedetlensége miatt.   S a Lumen Fidei-ben Ferenc kifejti az ortodoxia jelentését, hogy ez nem azt jelenti, hogy a katolikus tanításból kiválogatja valaki a számára tetszetőset, hanem azt, hogy teljesen elfogadja:

“Mivel egy a hit, ezért a hitet a maga tisztaságában és integritásában kell megvallani.   Éppen mert a hit tételek egymással összefüggnek, az egyik tagadása, még ha az önmagában nem is tűnik a fontosak közül valónak, az egész torzításához vezet.  A történelem során hol ezt, hol azt a hitigazságot volt könnyebb vagy nehezebb elfogadni, ezért igen fontos éberen őrizni a hit letéteményt a maga egészében. ”

5. “Ferenc szereti a világot” 

Hát ez a legnagyobb félremagyarázás. Ez azt sugallja, hogy Ferenc   könnyedséggel bánik a világgal, melyből hiányzik  az a félelem a modernségtől, ami más vallási vezetőket jellemez.    De ez nem azért van, mintha Ferenc per se (önnön magában)  szeretné a világot.  Ferenc az embereket szereti, s szeretné őket Krisztushoz vezetni, s ezért beszél gyakran az ördögről, óva int a világ kísértéseitől, sürget, hogy meneküljünk a kísértések elől. Szereti Isten teremtményét, tudja, hogy mennyire romboló az áteredő bűn, s hogy milyen könnyen vissza lehet élni a szabad akarattal.     A Pápa kedvességét és barátságosságát a világ iránt, félreérteni, Ferenc pápaságának egészét félreértelmezi.  ferenc sokkal inkább, mint mások tudja, hogí a világ bűnbe süllyes, és szenvedélyesen próbálja az új evangelizációval gyógyítani a világot.

Abban sokaknak igaza van, hogy Ferenc pápa emlékeztet XXIII János pápára, akkor is, ha ez a hasonlítgatás is könnyen tévútra szaladhat,  különösen, ha politikai szóhasználatot használnak.   Boldog János pápa sohasem volt a szó modern értelmében liberális, éppen úgy az ortodoxia harcosa volt, mint Ferenc.  S amennyiben Ferenc pápát támogatják és megértik a hívek, és sikeres lesz a vágyott reformokban, akkor a szenvedő Egyház és a megzavaradott volág hasznot fognak húzni bátorságából, erejéből, hitéből.

William Doino Jr.