Sebestyén Péter atya gondolatai advent 1. vasárnapján.

1. Rajta, menjünk fel az Úr hegyére (Iz 2,1–5)

Izajás próféta látomása elénk vetíti a messiási időket, amikor Isten megmutatja irgalmas szeretetét népe iránt. Jézus Krisztusban minden ember meghívást kapott „az Úr hegyére”, Sion templomába, ahol a megtestesült Ige békét és igazságot hirdet minden népnek. Jákob háza az egyház. A prófétai szó Jézus Krisztus eljövetelével beteljesedett. A népek várakozása nem volt alaptalan. Az első advent megvalósult.

2. Itt az óra, hogy felébredjünk álmunkból (Róm 13,11–14)

A megváltott ember is elálmosodhat. Mindennapi gondjai, a megélhetés küzdelme, gyermekei sorsa, a politikai harcok, a fogyasztói világ kísértései mind-mind elhomályosíthatják örök céljának tündöklését. Könnyen elfelejti, miért él. Egyházunk mint jó édesanya és pedagógus Szent Pál apostol szavaival akar felrázni, nehogy lekéssük örök üdvösségünk vonatát. Az advent kegyelmi időszak. Ha eddig el is bóbiskoltunk, töröljük ki az álmot a szemünkből, nyissunk új lapot életünkben, rázzuk le magunkról a tunyaság, aggodalom vagy fásultság nehezékét – mint kutya a vizet –, és merítsünk új erőt Isten állandóan friss, vonzó szerető jelenlétéből. Ahogyan az őr várja a hajnalt, ahogy múlóban az éjszaka és az új nap új feladatok kihívásait, ajándékait adja kezünkbe, úgy induljunk az új egyházi év kezdetén.

3. Legyetek készen (Mt 24,37–44)

Noé idejében az emberek élték megszokott napjaikat, elmerültek a munka és szórakozás, az élvezetek és hasznosnak vélt földi teendőik végzésében. Nem törődtek azzal, hogy bármikor rájuk szakadhat a katasztrófa. Felelőtlenül éltek, akárcsak mi. Jézus minket is fel akar rázni lanyhaságunkból. Ne a körülményeket, a politikai-gazdasági csillagállást hibáztassuk azért, ha lelki létünkben egy jottányit se fejlődtünk. Sem az autonómia, sem a kormánycserék, de még a gazdasági fellendülés se hoz megújulást közösségi és egyéni életünkben, csakis a tevékeny várakozás. A virrasztó lelkület. Amelyből a szeretet gyümölcsöző tettei fakadnak.

Olvastam egy érdekes gondolatsort, amit Noétól és a bárka építéséből megtanulhatunk.

– Ne késd le a hajót.

– Emlékezz, mindig ugyanabban a hajóban vagyunk!

– Tervezz előre. Akkor sem esett az eső, amikor Noé megépítette bárkáját.

– Tartsd jó erőben magad. Lehet, hogy már 60 éves leszel, amikor valaki felkér egy nagy dolog megalkotására.

– Ne törődj a kritikákkal. Csak tedd meg, amit meg kell tenned.

– A jövődet építsd jó magasra.

– Biztonságod érdekében utazz párban.

– A sebesség nem mindig számít. A csiga és a párduc is ugyanabban a hajóban van.

– Ha stresszes vagy, lebegj egy kicsit.

– Emlékezz: a bárkát amatőrök, a Titanicot profik építették.

– Nem számít a vihar, ha Istennel vagy, a végén mindig vár a szivárvány.

Az adventi virrasztás, a fokozott éberség ideje ráébreszt földöntúli hivatásunkra. A karácsonyi előkészület az Istennel való személyes találkozást hivatott szolgálni. Az adventi koszorú készítése, a jócselekedetek, a böjt, az imádság, a szórakozás és az élvezetek visszafogása nagyobb teret nyit a léleknek, hogy újra fellélegezzék, beteljen Isten szeretetével. Készíthetünk listát elvárásainkból, amelyekről az advent folyamán le kellene mondanunk. Rádöbbenhetünk arra, hogy egész életünk egy állandó advent, útonlét, készület az örök hazába. A Messiás már eljött és kopogtat személyes létünk ajtaján. Ha nagyon várjuk, ha akarunk vele találkozni, ha elébe megyünk és ajtót nyitunk – könnyebben eléri a szívünket.
A messiási korszak számunkra akkor el is érkezett.

forrás