Sok fiatal elretten mindattól, ami kitartást kér
Európában az anyagi okok mellett belső, antropológiai okai is vannak, hogy a családok ma nem mernek gyermekeket vállalni – mutatott rá a bíboros: elterjedt egy olyan mentalitás, amely megnehezíti a választást a különböző lehetőségek között. Ezzel a nehézséggel találkoznak az emberek a hivatás- vagy pályaválasztásban és a házasságra való elköteleződésben is. Nagyon sok fiatal megretten mindattól, ami stabilitást, állhatatosságot kér. Még ha kimondatlanul is, de létezik egy olyan felfogás, ami a legfontosabb jónak a pillanatnyi jót tartja, és az embernek nehezére esik egy nagyobb, életre szóló tervben gondolkodni, elképzelni saját jövőjét. Ha pedig valaki így él, akkor szükségszerűen félni fog az elkötelezettségektől. A házasságban például: ma jól vannak együtt, de mindig ott van mögötte a félelem, hogy lehet, hogy holnap már nem lesz olyan jó. Ez látható a pályaválasztásnál is: sok fiatal nem fejezi be egyetemi tanulmányait, vagy időközben tanulmányi irányt változtat. Gyakran nehezen szánják rá magukat egy hosszú távú, jövőjüket meghatározó szakma választására. Általános magatartás ez, amely megnyilvánul az élet legkülönbözőbb területein, nem csak a házassággal kapcsolatban.
Felmérések szerint, három gyerekből egy házasságon kívül születik. A házasságra épített család azért kelt félelmet, mert az emberek tudják, hogy ez a házasság hűségre kötelez – állapította meg Erdő Péter. Ezt a félelmet nemcsak a templomban megkötött esküvővel, hanem a polgári házassággal kapcsolatban is érzik, amely nagyobb stabilitást jelent, nagyobb állhatatosságot kér, mint a spontán, alkalmi vagy rövid együttélés. Arról is vannak statisztikai adatok, hogy a házasságban élő pároknak több gyermekük van, mint azoknak, akiket nem házasság köt össze. „Úgy vélem, – fogalmazott Erdő Péter, hogy kölcsönös viszonyban áll a két dolog: elfogadni egy gyermek születését nagy felelősséget jelent, vagyis a házasságtól való félelem, a szülői léttől való félelmet is jelenti. Másrészről úgy tűnik, hogy a szép és többgyermekes családból származók maguk is könnyebben alapítanak családot. Egy nagy családban való felnövekedés segít új család alapításában.”
Azzal kapcsolatban, hogy mi segíthet ennek a félelemnek a legyőzésében, a bíboros elmondta: az Egyház igyekszik átadni a hitet, különösen a fiataloknak. Ha Isten létezik, és az emberi élet nem a véletlenül műve, hanem beleilleszkedik Isten tervébe, akkor minden ember realisztikus életprogramja is része ennek az isteni tervnek. Mi valamiképpen Isten munkatársai vagyunk ennek megvalósításában, és ez nemcsak a családra igaz, hanem mindenre, amit teszünk az életben. Hiszünk abban – hangsúlyozta – hogy a hiten és közösségi tapasztalaton keresztül ez a félelem valamiképpen begyógyulhat.
Hozzátette: az Egyház arra hivatott, hogy az emberek elé a keresztény hit távlatát állítsa, amely segít megérteni, hogy mit jelent ma család. A családokat segíteni kell mindennapi elkötelezettségükben, ők pedig számos élettapasztalatukkal egymást is segítik, amikor például megszületik egy gyermek, vagy egy családtag megbetegszik.
A milánói találkozóra utalva Erdő Péter kiemelte: az esemény biztos, hogy a családok nagy ünnepe lesz. Az ilyen jellegű találkozóknak, mint például az ifjúsági világtalálkozóknak is, sajátos légkörük van. A résztvevők azzal térnek haza, ami megérintette őket, amit ott átéltek a hitben és az isteni légkörben, közösségben az Eucharisztia és a pápa körül. Ez nem csupán egy fellobbanó érzelem, ami elmúlik. „Számos fiatal papot ismerek, – mondta, akik hivatásukat egy ifjúsági világtalálkozón értettek meg.”
