Szent Imre herceg – november 5.

„A nemes Imre herceg előkelő nemzetségből, mint a cédrus a Libanonról, Szent Istvántól, Magyarország első királyától származott, erényekkel nagyon feldíszítve ragyogóan tündökölt.”

Első királyunknak, Szent István királynak és feleségének Gizellának a hagyomány szerint több gyermeke született, akik azonban kiskorukban meghaltak. A Képes Krónika két fiúgyermekről tesz említést, Ottó 1000 körül született és nagyon rövid ideig élt, a második fiú, Imre 1007-ben (más vélemény szerint 1000 és 1007 között valamelyik esztendőben) született, valószínűleg Székesfehérváron. Nevét anyai nagybátyjától, Szent II. Henrik császártól (Henricus→Emericus→Emreh, Imre) vették szülei.

A trónörökös nevelésére nagy gondot fordítottak, s a legendákból is világosan érezhető, hogy István szenvedélyesen szerette fiát, akit imáiban folytonosan Krisztus kegyes pártfogásába és a szeplőtelen Szűz anyai oltalmába ajánlott. Imre nevelésében és tanulmányaiban óriási változást jelentett, amikor 1015-ben Pannóniába érkezett Gellért bencés szerzetes Velencéből. István király azonnal felismerte a szerzetesben az európai műveltségű nevelőt és tudóst, udvarába hívta tehát és fia nevelőjévé tette. Imre királyfi hét esztendőn át tanult mestere irányítása mellett: elsajátította a latin nyelvet, elvégezte a kor iskolafokozatait és édesanyja jóvoltából a német nyelvet is megtanulta. Gellért apát fiatal tanítványa lelki életét is felügyelte.

Imre herceg minden éjjel „amikor a többiek már lefeküdtek, maga előtt két gyertyával világított, Istennek zsoltárokat énekelve virrasztott, és mindegyik zsoltár végén szíve töredelmével kért bocsánatot. Ezt atyja óvatosan, sőt titokban a fal repedésén keresztül gyakran megfigyelte, de családjából senkinek sem akarta tudomására hozni.”

 A róla szóló legenda elbeszéli, hogy egy éjjel a királyfi egyetlen szolgája kíséretében a veszprémi Szent György –templomban imádkozva azon tűnődött, mit ajánlhatna fel ő Istennek, amikor egy hangot hallott: „A legkiválóbb dolog a szüzesség! Lelked és tested szüzességét kívánom tőled! Ezt ajánld fel!” A királyfi nem bízott magában és Istenhez fohászkodott: „Uram, Istenem! Teljesítsd bennem akaratodat, és a káros szenvedélyeket, amik a lélek ellen küzdenek, irgalmasságod hatalmával oltsd ki!” Imre herceg e fogadalmát titokban tartotta élete végéig. Édesapja és nevelőapja példája segítette őt abban, hogy az életszentség útján járjon.

A tizenöt éves herceg nevelését édesapja vette át, hogy felkészítse a herceget az uralkodásra. Huszonhárom éves volt a királyfi, amikor nevelését befejezettnek tekintették, ekkor, mint a trón várományosának menyasszonyt kellett keresnie. A források ellentmondásossága miatt nem megállapítható felesége kiléte, az azonban bizonyos, hogy szűzi házasságban éltek. Az ifjú herceg „keblében hordta a lángot, de el nem perzseltetett annak égésétől.”

 István király Imrét jelölte ki utódjául, biztos volt abban, hogy a főpapság, az ő hívei és a keresztény magyarság fia mögött áll majd, éppen ezért jól felkészítette Imrét az uralkodásra – e szent célt szem előtt tartva fogalmazta meg intelmeit fiához (Szent István király intelmei Szent Imre herceghez).

1031-ben a hatalmának és tekintélyének csúcspontjára jutott uralkodó, István koronázási ünnepségre készült Székesfehérvárott: fiát, Imre herceget akarta megkoronáztatni. Ám az ünnepélyes készülődés gyászba fordult, amikor megérkezett a szomorú hír: a herceget vadászat közben egy vadkan halálra sebezte és a sebesült herceg 1031. szeptember 2-án belehalt sérüléseibe.

1083-ban Szent László király oltárra emeltette (ez felelt meg akkor a szentté avatásnak) atyjával, István királlyal és nevelőjével Gellért püspökkel együtt.

Hajnal P. (Forrás: Szentek élete; Árpád-kori legendák és intelmek)

kép (Ismeretlen felvidéki mester, részlet)

kép1 (Zichy Mihály: Szent Imre herceg születése)

kép2 (Kökényesd, oltárkép)

kép3 (Köztéri szobor, Sepsiszentgyörgy)

kép4 (Franz Anton Maulbertsch: Szent István király és Szent Imre herceg)