Szent Péter és Szent Pál – június 29.

Az ókeresztény korra vezethető vissza az a hagyomány, mely szerint a két apostol nem ugyanabban az évben, de ugyanazon a napon, június 29-én szenvedett vértanúhalált Rómában, Néró császár uralkodásának idején. Pétert, kérésére fejjel lefelé – mivel méltatlannak tartotta magát, arra, hogy ugyanolyan módon haljon meg, mint az Úr Jézus, keresztre feszítették, Pált lefejezték. Rómában a  IV. századtól kezdve három helyen tartottak megemlékező szentmisét a két apostolról: Péterről a Vatikáni dombon, Pálról a Via Ostense mellett, s kettőjükről együtt a Szent Sebestyén katakombában, ahová az üldözések idején mindkettőjük ereklyéit menekítették. A két apostol sírja fölé épült Szent Péter-bazilika és a Falakon kívüli Szent Pál-bazilika. A két apostol vértanúságának ünnepe a nyugati és a keleti kereszténységben is főünnep.

A magyar katolikus néphagyomány az ezen a napon bemutatott ünnepi nagymisét aratók miséjének nevezi. Péter-Pál napját elsősorban a nagyvárosi köztudat tartja az aratás kezdetének. Egyes vidékeken a hívek kalászból font koszorúkat és kereszteket visznek a templomba, melyeket a pap áldásban részesít. Az Alpok falvaiban az Angelusra szólító kora hajnali harangszóra a hívő emberek kilépnek kertjükbe, ahol fák zöldellő lombja alatt mondják el az “Úrangyalát”, majd meghajolva keresztet vetnek, mondván, hogy Szent Péter ünnepnapján a Szentatya áldását angyalok repítik el mindazokhoz, akik tiszta szívvel várják.

Hajnal Piroska

P. Rabiella

J. F. Navarette