Nepomuki Szent János előadás

Nepomuki szent János élete.

Videó az előadásról.

 

1.Jelenet

A Hidak Szentje I.

 

1.leány:  Reggel a földekre e hídon megyünk át,

ezen jövünk haza, ha letesszük a munkát.

Öreg kőhíd ívét szobor koronázza:

napsütéssel, faggyal dacolva vigyázza.

A hídon átmenő, úton járó népek

keresztet vetnek, ha e szentre néznek.

Virágcsokrot, mécsest lábához helyeznek,

szekér bakján ülve kalapot emelnek.

 

2.leány:      Kezében feszület, fején papi sapka,

stóla a nyakában, minthogyha gyóntatna.

Folyó habja felett, örvény felett állva

szeme Krisztust nézi, némán Őt imádja.

 

Kit formáz e szobor? Mi e szentnek neve?

Drága jó Nagyanyó, ismertess meg vele!

Hadd tiszteljük mi is, hogyha erre járunk,

imára, fohászra lábánál megállunk.

 

Nagyanyó:  Nepomuki János, Ő a hidak Szentje,

köszönti mindenki, aki elmegy erre.

De nemcsak itt nálunk, hanem országszerte

szobrát hívő népünk hidakra helyezte.

 

3.leány:  Drága jó Nagyanyó, álljunk meg pár szóra!

Esti harangszóig van még tán egy óra.

E vén tölgy tövében, míg a Szentre nézünk,

Pihenjünk egy kicsit, s beszélj Róla nékünk!

 

Nagyanyó:  Nem bánom, leányom, üljünk le egy cseppet,

fárasztó nap múltán tegyük le a terhet.

Míg e fának árnyán felüdülést nyertek

Csehország nagy szentjét bemutatom nektek!

 

Csehország közepén áll Nepomuk város

Itt született egykor Nepomuki János.

Évszázadok során nevét elfeledve

Szentek krónikája e néven nevezte.

 

Kora ifjúságtól az volt leghőbb vágya

vegye fel az Egyház papjai sorába.

Plébánosa látta hitét, buzgóságát,

ő is ajánlotta az egyházi pályát.

 

Jó diák volt János, a könyveket bújta,

amire oktatták, szívesen tanulta.

Elszálltak az évek, s végre valahára

papi reverendát ölthetett magára.

 

Szent hite sugárzott, mindenki szerette

Prága hívő népe miséit kereste.

Gyóntató székénél hosszú sor kanyargott

lelki útravalót, jó tanácsot adott.

 

A prágai érsek maga mellé vette,

érseki helynökké Jánost kinevezte.

Ketten együtt aztán sziklaként megálltak,

sokszor ellentmondtak bizony a királynak.

 

De fényes pályája végzete lett egyben

nem soká állhatott a királlyal szemben.

Íme elérkeztek a szomorú napok

midőn szent hitéért nehéz sorsra jutott.

 

2. Jelenet

Az Érsek

 

János:         Laudetur Jesus Christus!

Érsek:         In aeternum! Amen.

 

Érsek:  Isten hozott János! Hogyan telt a napod?

Látom, kifárasztott számos feladatod.

Arcod miért borús, mondd el bátran nekem,

talán a gondjaid kicsit enyhíthetem!

 

János: Királyunk haragját ma magamra vontam,

ellenére éltem az egyházi joggal.

Kladrub kolostora, messze Csehországban

apátot választott Kisasszony havában.

 

Ne hagyjam ezt jóvá, a király ezt várta,

az apáti széket jó hívének szánta.

Kineveztem mégis azt az új apátot

akit választottak a jámbor barátok.

 

Érsek:  Eme kolostornak bőséges a java.

Vencel királyunknak erre fájt a foga.

Ha az ő embere ül apáti székbe

virágzó klastromnak egykettőre vége!

 

Bölcsen cselekedtél, mikor rám hallgattál,

jámbor testvéreknek jó apátot adtál.

Elszáll a haragja, csak dühöngjön Vencel

elröpül az idő, majd megnyugszik egyszer!

 

János:  Nagyhatalmú király és dühödten látja

sem érsek, sem helynök nem hajlik szavára.

Érsek Atyára is megneheztelt nagyon,

látja hogy bőséges az egyházi vagyon.

 

Az jár a fejében, hogy vegyen belőle

csakhogy érsek Atyám e kincs éber őre!

Vencel a sérelmet nem könnyen felejti

elveszejt bennünket, amint szerét ejti.

 

Érsek:  Mit ránk bízott Isten, azzal jól kell bánni

földi javainkat ügyesen használni.

Számos birtokunkat Urunk azért adta,

azok jövedelmét Isten népe kapja.

 

Sok helyre megy a pénz, kell is a nagy vagyon

számos intézményünk sokba kerül nagyon.

Templom, klastrom, kórház! A költség tengernyi

sok koldus és szegény alamizsnánk lesi.

 

Lelkek pásztorául rendelt engem Isten,

de a vagyonról is elszámoltat egyszer.

Egyházmegyénk élén én szilárdan állok:

még a királlyal is bátran szembeszállok!

 

János:   Jó éjszakát, Atyám, foglalj ma imádba!

Érseki helynököd pártfogásod várja.

Ajánld Egyházunkat Isten oltalmába

törékeny életünk mi Urunk vigyázza!

 

( János elmegy )

 

Érsek:  Aludj János, pihenj, óvjon meg az Isten!

Hűséges vagy hozzá, megjutalmaz egyszer.

Farkasok közt élni bárányként küld minket

A kegyelmes Isten óvja lépteinket!

 

3. Jelenet

A Tanácsosok

 

Király:  Forr bennem a méreg, elborult az agyam!

Ilyen pimaszságtól égnek áll a hajam!

A prágai érsek az Egyház nevében

meddig bosszant engem, meddig dacol vélem?

 

Egyházi átokkal fenyeget meg engem

Csehország királyát, merthogy szóvá tettem

hörcsög természetét, harácsoló kedvét!

A legszebb földekre tette rá a kezét!

 

Ez a kolostoré, ez az apátságé

csengő fényes arany a szegénykórházé!

Apácák rétjének, barátok földjének

királyi földjeim nyomába sem érnek!

 

S ma újabb bosszúság! Kolostor ügyében

Nepomuki János ellentmondott nékem.

Az apáti széket jó hívemnek szántam

De Jánost meggyőzni hiába próbáltam.

 

Nem hajlott szavamra, hiába beszéltem

hogy jóváhagyását jelöltemre kértem.

Barátok jelöltjét inkább kinevezte

ezzel szép terveim jócskán keresztezte!

 

1.Tanácsos:  Az öreg érsekkel nem szállhatunk szembe,

ha hajlik is néha maga felé keze.

Egyház birtokait kemény kézben tartja,

számos jövedelmét kegyes célra adja.

 

2.Tanácsos:  Bár egy kicsit kapzsi, amúgy jámbor ember

kit a nép is szeret, és a pápa kedvel.

Hiába mérgelődsz, tedd félre haragod,

érsek birtokait soha meg nem kapod!

Király:  Nem is a birtok bánt, van nekem is elég.

De királyi szavam nem köti a kezét.

érsek és a helynök – nem árthatok nekik,

amit jónak látnak, ellenemre teszik.

 

1.Tanácsos:  Bár az érsek nagy úr, János könnyebb eset.

Kisebb lesz a botrány, hogyha őt bünteted.

Az érsek is látja, jó lecke lesz neki

bosszúálló kezed őt is elérheti.

 

2.Tanácsos: Okosan kell viszont ürügyet találni,

az érsek ne tudjon papja mellé állni.

Egyházi ügyekbe nem szólhatunk bele,

de ha résen leszünk, elbánhatunk vele!

 

Király:  Bölcs tanács ez nagyon, fontolóra veszem!

Első alkalommal tömlöcömbe vetem.

Megéri a pénzét ez a két tanácsos:

Rettegj haragomtól, Nepomuki János!

 

4. Jelenet

A Királyné

 

Király: Csakhogy itt vagy végre, reggel óta várlak!

Hol járt az asszonya a királyi háznak?

Király az asszonyát alig-alig látja,

mert a szép királyné saját útját járja!

 

Királyné: Szemrehányást ne tégy, drága Uram, nekem!

A királyi várban nem leltem ma helyem.

Tágas termeiben fel és alá jártam,

lelkem gondjaira gyógyírt nem találtam.

 

Király:   Ország gondjai közt telik el a napom

és ha néha látlak, panaszod hallgatom!

Túl sokat elmélkedsz, bújod a könyveket

Bűnökkel, papokkal van tele fejed!

 

Királyné: Kisebb-nagyobb vétkek feldúlták a lelkem

több hete is van már, hogy gyónni nem mentem.

Nepomuki János itt járt ma a Várban

gyóntató székében nyugalmat találtam.

 

Király:   Neked nyugtot hozott, engem feldühített!

Érsek tanácsára ellenem fellépett.

Királyi szavamat semmibe sem veszi

Csehország királya nem parancsol neki!

 

Királyné:  Ne mérgelődj, Uram, János nem rossz ember!

Bölcs tanácsaival mindig segít engem.

Ha Te is hallgatnál néha a szavára

lelkednek bizonnyal nagy hasznára válna!

 

Király:   Gyónok én évente, ez is elég nekem!

Kenetes szavakkal ne tömje a fejem!

De Neked mi bűnök nyomhatták a lelked

hogy ma gyónás nélkül nyugalmad nem lelted?

 

Királyné: Nem voltak nagy bűnök, de mert ember vagyok

Sátán hálójában olykor fennakadok.

Ma a szentgyónásban terhüket letettem,

kérlek, bűneimről ne is faggass engem!

 

Király:   Úgy! Tehát már ez is! Titkolózni kezdesz?

Hites urad elől valamit elrejtesz!

Mondd csak nekem gyorsan, titokban mit tettél,

hogy bűnödre gyógyírt sietve kerestél?

 

Királyné:  Igaztalan vádolsz, ily gyanakvó ne légy!

Hűségem töretlen, szerelmem a Tiéd!

Bűneim ne firtasd, mit megbocsát Isten

halandó embernek ahhoz köze nincsen!

 

Király:   Bezzeg megtudhatja Nepomuki János!

Ő majd szétkürtöli, tudja meg a város!

Mit előlem rejtesz, egy papnak elmondod

hites férjuradból így csinálsz bolondot?

 

Királyné:   Amit Ő megtudott, nem kerül napfényre:

gyónási titoknak őrzi szent pecsétje.

Vasláda gyomrában, folyóba süllyesztve

titkom biztosabban ott lenn sem pihenne!

 

/ Királyné elmegy /

 

Király:  Jól mondtad, te asszony! Biztosan jót tenne

ha a király néha Jánosra figyelne!

Lakoma lesz holnap, majd őt is meghívom

amit majd ott mesél, figyelemmel hallom.

 

Sok zsíros sült után, édes bor, ha járja,

jó János atyának megnyílhat a szája!

Királyné bűneit elárulja nekem,

amit meggyónt neki, belőle kiszedem!

 

 

5. Jelenet

Az Udvarhölgy

 

Királyné:    Eltávozhatsz most már, hűséges szolgálóm,

pihenni szeretnék, álmom alig várom.

Fájdítja a szívem uram gyanakvása

házasságunk ezzel lassan aláássa.

 

Udvarhölgy:   Felséges asszonyom, csodálom nyugalmad,

ahogyan a király vádjait fogadtad.

Amióta orvul életére törtek

senkiben sem bízik, állandóan retteg.

 

Királyné:  Bűnök nem felhőzik, Isten látja lelkem

gyónás szentségében nyugodalmat leltem.

Mindig úgy felemel, hogyha gyónni megyek

Istentől bűnömre bocsánatot nyerek!

 

Udvarhölgy:  Nem így vagyok ezzel – mindig nagyon félek

ha gyónni kell menni, s a templomba lépek.

Megosztani mással bűneimnek terhét?

Miért csak így kapom Istennek kegyelmét?

 

Királyné:    Bűnbánat szentségét Krisztusunk rendelte,

hogy a vétkeseket kárhozattól mentse.

Gyóntató pap által jön ez a kegyelem

ezzel segít Isten a bűnös emberen.

 

Udvarhölgy:  Nekem nem segítség, inkább gátol engem

hogy a bűneimet másnak fel kell fedjem.

Titkon biztos megvet, vagy talán kinevet

amikor meghallja, mennyi rosszat teszek!

 

Királyné:  A gyóntató is ember, nem vethet meg téged

ha magába tekint, ott is talál vétket.

Ki a bűnt ismeri, nincs oka nevetni

neki kell a bűnöst Istenhez vezetni.

 

Udvarhölgy:  Ha Isten mindent tud, úgy az ember lelke,

mulasztása, bűne nincs előtte rejtve.

Tudja, hogy sajnálom, megbántam mit tettem.

Miért kell ezután még gyónni is mennem?

 

Királyné:    Isten terve szerint Krisztus így akarta

mikor e hatalmat Egyházának adta.

Gyónásban gyermekét magához öleli

bölcs tanácsaival jó útra tereli.

 

Udvarhölgy:   Hogy segíthet egy pap, ha nem ismer engem?

Miért tudná jobban, mit kellene tennem?

„Kerülöm a rosszat!” – mindent megígérek,

a jó útról aztán mégiscsak letérek!

 

Királyné:    Emberi bölcsesség Isten Lelke által

látja el a bűnöst üdvös jótanáccsal.

Jócselekedettel, böjttel és imával

hogyan szálljon szembe a bűn hatalmával.

 

Szava a bizonyság, megbocsátott Isten

ha megbántad bűnöd, félnivalód nincsen!

Feloldozás után biztosra veheted

bűneidet Isten nem rója fel neked!

 

Udvarhölgy:   És a többi ember? Biztosan megvetne,

Hogyha bűneimről tudomást szerezne!

Kire titkom bízom, mégiscsak idegen

elpusztít a szégyen, ha elárul engem!

 

Királyné:    Szent és sérthetetlen a gyónási titok.

Soha el nem mondja, amit így megtudott.

Vasládába zárva, földbe eltemetve

Titkod biztosabban még ott sem pihenne!

 

Udvarhölgy:  Most már én is érzem, biztosan hibáztam,

Hogy a szentgyónásban csak a terhet láttam!

Amit most hallottam, arra indít engem

Nepomuki Jánost én is megkeressem!

 

Királyné:    Örülök, leányom, hogy szíved megnyílott

Mint jó barátnőddel, megosztottad titkod!

Fordulj bizalommal jó János atyához,

Gyóntató székéből könnyű szívvel távozz!

 

6. Jelenet

A Lakoma

 

Király:  Kedves tanácsosok, udvari emberek

terített asztalnál köszöntlek titeket!

Legyen ez az este vidám ünnep nekünk

gondoktól, bajoktól ne fájjon a fejünk!

 

Országos gondokkal ne rontsuk az estét,

állami ügyekről most egy szó se essék!

Finom étkek mellett hadd szóljon a zene:

legyen ez ma este a békesség helye!

 

Nepomuki János, üdvözöllek téged!

Örömmel látom, elfoglaltad széked.

Sok nézeteltérést, viszályt félretéve

feledve cívódást, legyen szent a béke!

 

János: Felséges királyom, köszönöm a kegyet

hogy dús asztalodnál foglalhatok helyet!

Költözzön békesség a prágai várba:

Ürítem poharam a királyi párra!

 

1.Tanácsos:   Szóljon hát a zene, jöjjenek a szolgák,

konyhánk remekeit asztalunkra hordják!

Fűszeres mártások, ízes finom sültek

felséges királyunk kedvéért készültek!

 

/ Udvari zene /

 

Király:    Állj!

Mi ez a szörnyűség? Fogam majd kitörik!

E mihaszna szolgák királyuk megölik!

Hogy került elébem e förtelmes étek?

A szakácsot nyomban elém vezessétek!

 

/ Katonák hozzák a Szolgát és a Szakácsot /

 

Szolga:  Felséges királyom, én hű szolga vagyok

én csak feltálaltam, ne sújtson haragod!

A szakács hibázott, máris idehoztam

őt büntesd meg kérlek, jogos haragodban!

 

Király:   Ez a szegény kappan félig nyersen maradt,

rágós melle húsa a torkomon akadt!

Elrontottad estém, nincs kegyelem néked

ügyes hóhéraim jól átsütnek – téged!

 

Szakács:   Kegyelmezz meg nekem, felséges királyom,

életem, halálom kezedbe ajánlom!

Megígérem Neked, többé nem hibázok,

sütésnél-főzésnél gondosan vigyázok!

 

1.Tanácsos: Még szólni merészelsz? Van még hozzá merszed?

Méltó büntetésed azonnal elnyered!

 

2.Tanácsos:    Hiába könyörögsz, nincs számodra mentség!

Jöjjenek az őrök, hogy tömlöcbe vessék!

 

János:   Felséges királyom, ne ródd bűnül nékem,

de szegény szakácsnak irgalmadat kérem!

Hisz nem vétett nagyot, javulni szeretne,

kíméld meg életét, ne legyen csúf veszte!

 

1.Tanácsos:   Nepomuki János, nagyra tartod magad!

Királyunk döntését nem másítja szavad!

 

2.Tanácsos:  Mindenbe beleszólsz, már itt is elkezded?

Királyunk szavait semmibe sem veszed?

 

Király:  Keblemen, úgy látom, kígyót melengettem,

mikor e pappal egy asztalnál ettem!

Milyen hatalommal ruházza fel magát?

Miatta a király másítsa meg szavát?

 

János:   Az ítélet, mit hoztál, csak haragból fakad:

Bölcsességre vall hát, ha kijavítod magad.

Népnek és országnak az jó ura csupán

aki uralkodik indulatán s magán!

 

Király:   Már csak ez hiányzott! Rossz király is vagyok!

Udvari papunktól most megrovást kapok!

Ez már több a soknál! Felségsértő szavak!

Zárjátok tömlöcbe, őrizze a lakat!

 

/ Katonák elhurcolják a foglyokat /

Királyné:  Felséges hitvesem, csillapodj le végre!

Ha egy papot bántasz, Isten büntet érte!

Mikor téged kérlelt, jó szándék vezette

a szegény szakácsnak kegyelmed esdette.

 

Király:  Menj vissza szobádba! Ez férfiak dolga!

Majd eldöntöm, mi lesz cinkosodnak sorsa.

Aki ellenem szól, tömlöcben a helye,

és ha meg nem törik, lehullik a feje!

 

/ Királyné kimegy /

1.Tanácsos:  Bölcs vagy, Vencel király, jó indokot leltél,

mikor János ellen ürügyet kerestél!

Felségsértés bűne csak a király ügye:

sem érsek sem pápa nem tehet ellene!

 

2.Tanácsos:  Végre leckét kap most Nepomuki János!

Hogy börtönbe zártad, megtudja a város.

Tanulhat belőle a prágai érsek:

könnyű ellenfélnek többé már nem nézhet!

 

Király:  Nagy nap ez a mai, visszatért a kedvem:

János atya dolgát szépen elrendeztem!

Jó hely az a börtön, majd megpuhul tőle

ott majd egy-két dolgot kiszedünk belőle!

Hogy börtönbe zártad,HH

 

7. Jelenet

A Nép

 

1.asszony:  Várjon sógorasszony, álljon meg egy szóra!

Az imént hallottam, nincs egy fertály óra:

Vencel királyunknak önkényúri kedve

Nepomuki Jánost tömlöcbe vetette!

 

2.asszony:  Ne mondja, Marticka! Ez nem lehet igaz!

Sötét napjainkban az volt csak a vigasz:

bár a gonosz király tudta népünk nyúzni,

püspökkel, papsággal nem mert újat húzni!

 

1.asszony:  Nagybátyám poroszló, ő aztán csak tudja!

Papunk, a jó János Vencel király foglya.

Lakomaasztaltól hurcolták el este

sok udvari ember tátott szájjal leste.

 

3. asszony: Frantisek, a fiam fenn a várban szolgál

hallotta, mi történt annál az asztalnál:

Rágós volt a kappan, nem sült át egészen,

dühöngött a király, jött a szakács térden.

 

3.asszony:  „Süssétek meg nyárson!” – így szólt az ítélet.

Nepomuki János a király elé lépett.

A szegény szakácsot védelmébe vette

mérgében a király börtönbe vetette.

 

2.asszony:  Ez volt csak a bűne, hogy szót emelt érte?

Súlyos büntetése enyhítését kérte?

Hisz ez nem is komoly, nem lesz bent sokáig

megenyhül a király, megnyílnak a rácsok.

 

Öregapó:    Ismerem a királyt, súlyosabb a helyzet!

Jánost nem szereti, és értem a tervet:

Régen haragszik már, csak az okot leste

régi ellenfelét hogy tömlöcbe vesse.

 

Hogyha rajta marad felségsértés vádja,

jó János atyánknak majd a feje bánja!

Elég öreg vagyok, átlátom a dolgot

gonosz ez a király, velejéig romlott!

 

2.asszony:  De hisz ez borzasztó! Veszélyben az élte!

Hogy segítsünk rajta? Mit tehetünk érte?

Imám az egyetlen, én csak ennyit tudok

ma éjjel virrasztok, imádkozni fogok!

 

1.asszony:  Imádkozom én is, másoknak is szólok,

szerte a városban elmondom a dolgot.

Van egy szentelt gyertyám, ő áldotta éppen

ablakomba teszem, őérette égjen!

 

( Gyertyát gyújt és az oltárra helyezi )

 

3.asszony:  Gyertyát gyújtok én is, és az egész város.

Börtönben sínylődik Nepomuki János!

Prága városában égjenek a gyertyák –

Jó János atyánkat égiek vigyázzák!

 

( Gyertyát gyújt és az oltárra helyezi )

( Gyertyát gyújt a 2. Asszony is és az Öregapó is, ők is az oltárra helyezik, majd mindnyájan kimennek)

 

8. Jelenet

A Börtön

 

 Király: Nos, jó János atya, milyen itt az élet?

Azért jöttem hozzád, hogy bocsánatom kérjed!

Börtönömből a rab csak két utat talál:

egyik a kegyelem, a másik a halál!

 

János:  Amit este mondtam, nem sértésnek szántam.

A szegény szakácsot szívből megsajnáltam.

Hát az igaz szónak börtön lesz a vége?

Mi lett a szakáccsal? Mit tettetek véle?

 

Király: Ő már régen szabad, ráfért egy kis lecke,

hogy szavam, óhajom hűségesen lesse.

Jó leckét kapott csak, s Te is mehetsz nyomban

hogyha megegyezünk egynéhány dologban!

 

János:  Mi a kívánságod, mit tehetek érted?

Szegény pap létemre hogy egyezzek véled?

Pénzem nincsen nagyon, hatalmam is ennyi:

tévelygő lelkeket Istenhez vezetni.

 

Király:   Hogy én mit szeretnék? Tudod te is nagyon

eléggé bőséges az egyházi vagyon.

Hogyha megbeszélnénk pár dolgot előre

neked is, nekem is juthatna belőle!

 

Itt van ez az apát, akit kineveztél

és az én jelöltem, kit semmibe vettél.

Hogyha sikerülne valahogy a csere

tudom, hogy mindketten csak jól járnánk vele!

 

János: Lehet, hogy jól járnánk, de nem a barátok!

Egy kapzsi apát ott valóságos átok!

Odalenne hamar minden gazdagságuk

nem jutna élelmük sem alamizsnájuk!

 

Király:   Jól van hát, pénz nem kell, nem csábít a vagyon.

Ám most szavaimon gondolkozz el nagyon:

A jó János atyát fényes pálya várja:

öreg már az érsek, nincs sok neki hátra.

 

Mellette dolgozol, sok mindenről tudhatsz

egy-két apró dolgot majd fülembe juttatsz.

Így majd kiderülhet bűne, tévedése:

csakhamar beülhetsz az érseki székbe!

 

János:  Nem tudod, mit kívánsz! Gyalázatos vétek

atyám bizalmával hogyha visszaélek.

Ilyen áron nem kell – sose legyek érsek!

Kedves híveimhez szívesebben térek!

 

Király:  Szóval csak pap maradsz – gyóntatod a népet.

Éltedért cserébe így csak egyet kérek.

A király is ember, és ő is kíváncsi:

miért kell asszonyomnak annyit gyónni járni?

 

Velem bizalmatlan, de őszinte véled.

Amit elrejt tőlem, mind elmondja néked.

Te szépen megsúgod – mikor gyónni megyek

titkos bűneivel így tisztában leszek!

 

János:   Távozz tőlem, sátán! Ne kísérts meg engem!

A gyónási titkot soha fel nem fedem!

Nem leszek szolgája kíváncsi füleknek

csak a könyörülő, irgalmas Istennek!

Király: Nem csak gonosz király, most már sátán lettem!

Úgy látom, időmet itt csak vesztegettem.

Szép szóval próbáltam, de más út is lehet

tartogat e börtön földi poklot neked!

 

Kegyetlen hóhérok vesznek kézbe téged

hogy kínjaid lássam, én is visszatérek!

Nem elég jó neked szép szó és ígéret,

fogsz te még beszélni, ha tüzes vas éget!

 

János:  Ó, én Uram, Jézus! Nagyon megpróbáltál!

Remélem, kegyedre méltónak találtál!

Erősítsd lelkemet, ha kínokban égek –

Ha Lelked velem lesz, nem hagylak el Téged!

Rettegek, mi vár rám, de rémes az éjjel!

Olajfák hegyéről így nézhettél széjjel!

Szenvedő szavaid adnak erőt nekem

E keserű kelyhet bátor szívvel vegyem!

 

9.  Jelenet

A Levél

 

Érsek:  Nehéz most a lelkem, szemem könnyel teli

Nepomuki Jánost hideg kőlap fedi.

Egyedül maradtam, támasz nélkül állok

sötét gondjaimban vigaszt nem találok.

 

Kerülj beljebb bátran, ülj asztalhoz barát

végy elő papírost, készíts tollat, tintát

Levelet diktálok, Rómába menesztjük

király gonoszságát oda fölterjesztjük.

 

Barát:  Készen állok atyám, szavaidat lesem

amit diktálsz nekem, mind papírra vetem.

Fehér papírosra sötét tinta szántja:

Király gonoszságát tudja meg a pápa!

 

Érsek:  Szent Péter székében Róma püspökének

hódolatát küldi Jenstein János érsek.

Szentséges Atyámhoz panasz-szavam árad

bűnös tetteiről Vencel cseh királynak.

 

Jó királynak hittük, mikor trónra lépett

de aztán elkezdte gyötörni a népet.

Mára már ott tartunk, rettegi az ország

egyaránt fél tőle nemes úr és jobbágy.

 

Egyházi birtokok, kolostori vagyon

kapzsi királyunknak kívánatos nagyon.

Mint nyájad pásztora s javainknak őre

álmatlanul alszom és rettegek tőle.

 

Ellenünkre támad, ahol szerét ejti,

hűséges híveink sorra elveszejti.

Hajlott korom s rangom eddig még megvédett

de Vencel szemében nem drága az élet.

 

Amiért most írok, legutóbbi tette

hűséges helynököm börtönbe vetette.

Koholt vád alapján halálra ítélte

gyónási titkot kért fejéért cserébe.

 

Csábítás, szép szavak majd a kínpad várta

azonban az ajkát a szent pecsét zárta.

Fogókkal kínozták, tüzes vas égette

de ő a szent titkot szívébe rejtette.

 

Maga a király is hóhérjául állott

oldalához tartva tüzes fáklyalángot.

De hiába minden, ő végig kitartott

vallatás és kínzás mind kudarcot vallott.

 

Mikor jött az este, király parancsára

pribékek hurcolták a folyó partjára.

Kínos keresztútján Prága hívő népe

kedves plébánosát zokogva kísérte.

 

Végül a hóhérok Károly hídra érve

kötelet hurkoltak lábára, kezére.

Száját felpeckelték s Moldvába vetették

Nepomuki János agyongyötört testét.

 

Csobbant a sötét víz, elmerült a teste

célját így elérte Vencel gonosz terve.

De a király vesztett, Jánosé a pálma:

titkát most már végleg a szívébe zárta.

 

Katonák, hóhérok várba visszatértek

János halálhírét szétvitték a népek.

Felbolydult a város, a partra siettek

csónakkal, ladikkal fel-alá eveztek.

 

Csáklyákkal, lámpákkal éjjel is keresték

a vértanú papnak alámerült testét.

De hiába kutattak, hiába fáradtak

Moldva sötét mélyén semmit sem találtak.

 

Éjféltájt azonban fáklyák fénye sápadt:

folyónak mélyéről hajnali fény áradt.

És ím csoda történt, mert fénnyel övezve

felszínre vetődött János atya teste.

 

Halálban kisimult, megbékélt az arca

holtra sebzett testét kihúzták a partra.

A jámbor emberek vállukra emelték

kedves templomában ravatalra tették.

 

Körmenetben hozták a prágai várba

Szent Vitus templomban hűvös kősír várta.

Hideg kriptájában alussza most álmát

törődött tagjai Megváltónkat várják.

 

Nepomuki János életútját nézve

biztos vagyok abban, feljutott az égbe.

Vértanúhalállal ért véget a pálya:

a hűséges Jánost az üdvösség várja.

 

Mi pedig maradtunk, harcunk tovább vívni,

Isten kegyelmével mindhalálig bírni.

Farkasok közt élni bárányként küld minket

A kegyelmes Isten óvja lépteinket!

 

Kérem Szentatyámtól, járjon közbe értem

Hathatós szavával védelmezze éltem!

További munkámhoz hő imáit várom,

Törékeny életem Istennek ajánlom!

 

Kelt Csehország, Prága, 1393.

 

 

10. Jelenet

A  Hidak Szentje II.

 

1.leány:      Szép történet nagyon, de szomorú a vége.

Csak ilyen nehéz út vezet fel az égbe?

Mit tegyek, hogy én is a mennybe kerüljek?

Egyszerű emberként hogyan üdvözüljek?

 

Nagyanyó:  Első pillantásra megretten a szívünk

ha e dicső szentnek kínjaira nézünk.

Pedig ő is ember, s ha nyomában járunk

példáját követve a mennybe találunk!

 

1.leány:      És hogyan kövessük? Mit tanuljunk tőle?

Keresztény életben hogy jussunk előbbre?

Hogy legyek vértanú? Gyenge vagyok, érzem.

Békében leélni jobb szeretném éltem!

 

Nagyanyó:  Vértanúvá lenni különös kegyelem

oly szent, ki méltó rá, ma már ritkán terem.

Tanúságot tenni vér nélkül is lehet

másokat jó példád Isten felé vezet.

 

Mindennapi élet terem kínt eleget,

fájdalom, betegség próbálják hitedet.

Krisztusért felvállalt apró szenvedések

megnyitják előtted kapuját az égnek.

 

2.leány:      Könnyű volt Jánosnak, pap volt, sokat tudott.

Lángoló hitéből másoknak is adott.

Prédikációja, sok bölcs szentbeszéde

térítő erővel hatott a sok népre!

 

Nagyanyó:  Nem kell papnak lenni, hogy Istenről beszélj

sokat hall Istenről, ki templomba betér.

De sokan kerülik Isten szent Egyházát

életük értelmét a világban látják.

 

Baráti társaság, munkahely, iskola

Isten szent igéjét te viheted oda.

Jézus örömhírét elmondhatod nékik

hiszen lelkük mélyén ők is Istent félik!

 

3.leány:      S a gyónási titok? János meghalt érte.

Mások becsületét mindhalálig védte.

Ebben hogy kövessem? Hiszen pap nem vagyok.

Gyónási titoknak nyomára nem jutok.

 

Nagyanyó:  Nepomuki János, titoktartás szentje

fecsegőt, pletykázót némán inti csendre.

Vigyázz társaidra, felelős vagy érte

ha könnyelmű szavad szégyent hoz fejére!

 

Sokak titkát hordod, ha sokan szeretnek!

Bizalmas szavaik szívedbe temessed!

Barátod, barátnőd reád bízott titkát

te is híven őrizd, másoknak ne add át!

 

1.leány:      Vértanú szent János, állj mellém a bajban

fájdalomban, kínban magam el ne hagyjam!

Hogy ha más segítség többé nem hatásos

segíts, ha szenvedek, Nepomuki János!

 

2.leány:      Segíts többet tudni, hitem megismerni

hitetlen világban szent Igét hirdetni!

Ha a szent okosság szeretettel páros

adj erőt szavamnak, Nepomuki János!

 

3.leány:      Te aki a titkot híven megtartottad

segíts, hogy szavamon mindig uralkodjak!

Könnyelmű beszédem sose legyen káros,

megtartsam a titkot, Nepomuki János!

 

Nagyanyó:  Induljunk hát haza a harang szavára,

Szent Jánosnak szobra itt marad magára.

Feje köré lassan dicsfényt fon a pára

És a felkelő Hold ezüstös sugára.

 

Meghalt rég szent János, sírban pihen teste

De élete példa, követendő lecke.

Est száll a világra, alszik falu, város

Könyörögj érettünk, Nepomuki János!

 

 

Szólj hozzá